|
A következő négy írás szorosan összefügg egymással. Az első kettő elvileg, az Egyház tévedhetetlen tanításának megfelelően mutatja be a katolikus vallást és viselkedést, míg a harmadik azt a sajnálatos utat írja le, amit a zsinati "pápák" és "egyház" érvényességét elfogadó, azoknak azonban nem engedelmeskedő irányzat képviselői bejárnak: vagyis akik az ú. n. „elfogadni és ellenállni” elnevezésű, Lefebvre által kitalált ideológia elrettentő gyakorlatot valósítják meg. Ez az eretnek ideológia azonban természeténél fogva nem vezethet máshova, mint valódi, megvalósult eretnekségbe, úgy is mondhatjuk: a modern protestantizmusba. – A negyedik írás a helyes megoldást keresők számára azt az utat mutatja meg, amit az Egyház ír elő a mostanihoz hasonló helyzetekre. 1. cikk: Ideológia helyett autentikus katolikus teológia 2. cikk: Modern protestantizmus 3. cikk: Az eretnekséghez vezető út 4. cikk: Az Egyház bölcs gyakorlata
A www.kath.net 2025. augusztus 7-én közzétett cikkéből való ez az adat: »Minden másodpercben öt "szentmise" kezdődik valahol a világon. Ebből az következik, hogy a világon naponta átlagosan 475 ezer (475.000) misét mutatnak be.«
Miután világunk mindenki számára érzékelhetően folyamatosan, napról napra, óráról órára, percről percre egyre borzalmasabb, pogányabb, szentségtörőbb, erőszakosabb, hitványabb, hazugabb, és nem is lehet már kifejezni, mennyire gonoszabb, istentelenebb lesz, a fenti adat csak azt mutathatja, hogy a szentmiséknek semmilyen pozitív hatásuk nincs az emberekre, a világra nézve, semmilyen kegyelmet nem közvetítenek se a celebrálójuknak, sem az azokon résztvevő embereknek. De hogyan lehetséges ez? Mi következik ezen adatokból? – Egy katolikus számára kizárólag ez: Ezek az ú. n. misék nem igazi misék. Egyfelől azért, mert túlnyomó többségük NOM-os. Sőt, a fennmaradó hányad, mondjuk néhány ezer régi mise túlnyomó többsége is érvénytelen. Hogy a Montini-féle püspökszentelések érvénytelenek – nos, erről tömérdek és súlyos bizonyítékokat felvonultató tanulmány tanúskodik. Ezen a honlapon ITT érhető el közülük néhány. – Hogy a Lefebvre-féle szentelések sem érvényesek, erről német nyelven ITT található egy komoly értekezés, magyarul pedig ITT. Aki elhiszi, hogy naponta 475 ezer szentmise semmilyen pozitív hatást nem gyakorol a világra, annak fogalma sincs, hogy mi a szentmiseáldozat, kicsoda Isten, mi a kegyelem stb. stb.
Pedig az Egyház még az ilyen nehéz esetekre is adott megoldást: Hogy egy szentmise egészen biztosan érvényes, tehát Istennek tetsző, kegyelmet közvetítő legyen, az Egyház a kétséges esetekre előírta a sub conditione, tehát feltételes utánszentelést. Az Egyház tehát ad segítséget, megoldást, de sajnos igen kevés azok száma (különösen az FSSPX-tagjai és szimpatizánsai között), akik elég alázatosak, vagy elég katolikusak ahhoz, hogy utánszenteltessék magukat. Pedig ma még lenne rá mód – de vajon még meddig? Olyan nagyon sok érvényesen felszentelt püspök sincs már a világon!
E témával kapcsolatban lásd a honlap írásai közül ezeket:
Írta: Dr. Oetter György teológiai tanár (forrás: Katolikus Lexikon 1933.)
Utánszentelés néven az egyházi rend (pap- és püspökszentelés) szentségének megismétlését értjük annál, akinél a papszentelés érvényessége körül kétely merül fel. Ugyanakkor minden föltétel nélkül elrendeli az Egyház az utánszentelést, valahányszor a nagyobb egyházi rendek kiszolgáltatásánál a szentségi anyag, alak vagy a szándék körül hiba történt, mely érvénytelenné tette a szentelést, például ha elmaradt volna a kézföltétel, vagy ha az nem az előírt ima kíséretében történt volna.
Az Egyházban régebben felmerült vitákról tárgyalva reordinatiónak nevezik azt az utánszentelést, mely nem a szükséges szentségi jegy vagy szándék körüli hiányok miatt, hanem abból a dogmatikus elgondolásból történt, hogy Egyházon kívül álló személy nem szolgáltathatja ki érvényesen az egyházi rend szentségét, és nem is veheti azt fel érvényesen.
|
vissza