Magánvélemény helyett katolikus teológia – II.

A következő négy írás szorosan összefügg egymással. Az első kettő elvileg, az Egyház tévedhetetlen tanításának megfelelően mutatja be a katolikus vallást és viselkedést, míg a harmadik azt a sajnálatos utat írja le, amit a zsinati "pápák" és "egyház" érvényességét elfogadó, azoknak azonban nem engedelmeskedő irányzat képviselői bejárnak: vagyis akik az ú. n. „elfogadni és ellenállni” elnevezésű, Lefebvre által kitalált ideológia elrettentő gyakorlatot valósítják meg.
     Ez az eretnek ideológia azonban természeténél fogva nem vezethet máshova, mint valódi, megvalósult eretnekségbe, úgy is mondhatjuk: a modern protestantizmusba. – A negyedik írás a helyes megoldást keresők számára azt az utat mutatja meg, amit az Egyház ír elő a mostanihoz hasonló helyzetekre.
     1. cikk: Ideológia helyett autentikus katolikus teológia
     2. cikk: Modern protestantizmus
     3. cikk: Az eretnekséghez vezető út
     4. cikk: Az Egyház bölcs gyakorlata



II. Modern protestantizmus
A katolikus hit az Egyház tanításában való hit

(forrás: https://antimodernist.org – 2025. november 12.)

Fr. Michael Müller (1825-1899) német származású, Amerikában tevékenykedő redemptorista szerzetes, lelkipásztori munkája mellett a „19. századi Amerika nagyon produktív írója” is volt. Müller atya a katolikus Egyház örökké érvényes, a protestantizmustól alapvetően eltérő tanításának bemutatását tartotta legfontosabb feladatának. Az USA-ban nem csak nagyszámú protestáns élt/él, de ezek megszámlálhatatlanul sok felekezetet is alkotnak. Az atya ezen okból írta meg és adta ki a “Familiar Explanation of Christian Doctrine“ (= a keresztény tanítás hiteles magyarázata) című munkáját.

Fr. Müller könyve a katekizmusok kérdés-felelet stílusában íródott: „Honnan van az, hogy a protestánsoknak nincsen isteni hitük?”, szól egyik kérdése: Válasz: „Mert nem hisznek abban, akit Isten a számukra tanítóul kijelölt.” – Ez a legfontosabb, a döntő különbség a katolikus és a protestáns tanítás között!
     A protestánsok hisznek ugyan Istenben, Krisztusban, a Bibliában stb., csak annak nem hisznek, akit Isten „számukra tanítóul kijelölt”, vagyis az Egyház Tanítóhivatalának. – Kérdés: Ki akkor „a tanító a protestánsoknál?” Válasz: „A vallás kérdéseiben mindenki a maga tanára, a maga törvényadója és bírája.” – Legalábbis elméletileg. A gyakorlatban azt találjuk, hogy a legtöbb protestáns mégis keres magának egy "tanárt", persze olyat, aki megfelel a saját elvárásainak, nem egy valódit, akit Isten választott ki tanítóul számára.
     Pontosan úgy, ahogy azt Szent Pál a végidőkre megmondta: „Lesz ugyanis idő, mikor majd az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük, s elfordítják fülüket az igazságtól, de odaadják magukat a meséknek.” (2 Tim 4,3-4)

Kérdés: „Létezett-e valaha olyan kor, amelyben Isten az emberekre bízta, hogy saját vallást kreáljanak maguknak, saját hitvallást találjanak ki a maguk számára, és az istentisztelet formáját maguk határozzák meg?” Válasz: „Nem. Isten a világ kezdete óta létrehozott a földön egy látható tanító-tekintélyt, melynek minden egyes ember köteles alávetnie magát.” – „Mi következik ebből?” Válasz: „Hogy a protestánsoknak, mivel nem vetik alá magukat ezen isteni tanítói tekintélynek, nem lehet isteni hitük.” – Akkor milyen a protestáns hit? Válasz: „Oh, Istenem, én nem hiszek semmit azon kívül, amit saját ítéletem mond; ezért azt hiszem, hogy a Te írott szavadat – a Szentírást – saját tetszésem szerint értelmezhetem. Hiszem, hogy a pápa az Antikrisztus” stb.
     Ez emberi, természetes hit; nem természetfeletti és nem isteni.

Nem nehéz felismerni, hogy amiket Fr. Müller a protestánsok hitéről leír, az tökéletesen megegyezik a mai ú. n. tradicionalisták, konzervatív "katolikusok" hitvallásával. Hiszen ők sem hisznek az ő tanítóhivataluknak, se annak főnökének, akinek pápa-voltát pedig elismerik! Akit, az ő ideológiájuk szerint (= Bergoglio igazi pápa volt, Prevost igazi pápa, a zsinati szekta valóban Krisztus Egyháza) Isten a tanításukra kijelölt! Mégis megtagadják az engedelmességet az általuk igazinak elismert tekintélynek, de csak azt hiszik, amit saját ítéletük – vagy az általuk elfogadott gurujuk ítélete – mond. Ez azt jelenti, hogy a protestánsokhoz hasonlóan ők is sziklaszilárdan meg vannak győződve arról, hogy Isten írott szavát és Krisztus igaz Egyházának hagyományos tanítását saját tetszésük szerint értelmezhetik, fejtegethetik, terjeszthetik. – Mi következik mindebből rájuk nézve? Csak egy: az ő hitük, az ő vallásuk sem isteni. Sőt, kifejezetten eretnek vallás.

Müller atya Krisztus szavaira emlékeztet: Aki „az egyházra sem hallgat, legyen neked, mint a pogány és a vámos.” (Mt 18,17), majd ezt a kérdést teszi fel: „Mit mond nekünk Krisztus ezekkel a szavakkal? – Világosan azt mondja, hogy aki nem tartozik az Ő Egyházához, és nem engedelmeskedik annak, az számára olyan, mint egy pogány és egy nyilvános bűnös.”

Kérdés: „Megmenekülhet-e az, aki túl gőgös ahhoz, hogy alávesse magát Krisztus Egyháza fejének, ráadásul Jézus Krisztust az Ő helytartójában, a pápában megveti?” Válasz: „Nem menekülhet meg, hiszen Jézus Krisztus maga mondja: 'Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg, aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki engem küldött.' (Lk 10,16)”
     Kemény szavak, melyeket azoknak kellene sürgősen megfontolni, akik Prevostot (vagy elődjét, Bergogliot) Péter törvényes utódának tartják, és mégis megvetik, elutasítják, bírálják, engedetlenek vele szemben, és semmibe veszik őt is, parancsait is.
     Luther bizonyára nagy tetszését találná a mai "katolikus tradicionalistákban", sokkal inkább, mint a progresszistákban, vagy sok mai protestánsban, akik még szerinte is túl messzire mennek. Hiszen csakúgy, mint Luthernél, a mai tradicionalisták számára is mindennek a mércéje mindig a saját véleményük.


FOLYTATÁS



Feltéve: 2025. november 17.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA