|
A következő négy írás szorosan összefügg egymással. Az első kettő elvileg, az Egyház tévedhetetlen tanításának megfelelően mutatja be a katolikus vallást és viselkedést, míg a harmadik azt a sajnálatos utat írja le, amit a zsinati "pápák" és "egyház" érvényességét elfogadó, azoknak azonban nem engedelmeskedő irányzat képviselői bejárnak: vagyis akik az ú. n. „elfogadni és ellenállni” elnevezésű, Lefebvre által kitalált ideológia elrettentő gyakorlatot valósítják meg. Ez az eretnek ideológia azonban természeténél fogva nem vezethet máshova, mint valódi, megvalósult eretnekségbe, úgy is mondhatjuk: a modern protestantizmusba. – A negyedik írás a helyes megoldást keresők számára azt az utat mutatja meg, amit az Egyház ír elő a mostanihoz hasonló helyzetekre. 1. cikk: Ideológia helyett autentikus katolikus teológia 2. cikk: Modern protestantizmus 3. cikk: Az eretnekséghez vezető út 4. cikk: Az Egyház bölcs gyakorlata
A következő könyv-részletek azt mutatják be, hogyan vezet a gőg táplálta engedetlenség, önfejűség kikerülhetetlenül eretnekségbe I. Részletek W. Hünermann Kapisztrán Szent Jánosról írt „Szerzetes a farkasok között” című könyvéből:
1. Történik 1431 körül, a Pireneuson való átkelés alatt
2. Történik 1432-ben Spanyolországban egy ferences kolostorban: Berbegall Fülöp gvárdián és Kapisztrán János közötti párbeszéd:
3. Történik 1451-ben Olmütz-ben, a huszitákkal folytatott szópárbaj során: Részletek Borotin János huszita magiszternek Kapisztránhoz küldött leveleiből:
II. Részlet Molnár Tamás Keresztény humanizmus című könyvéből Európában több olyan területet találunk, ahol kialakult a „rajongás” valamilyen formája, amely hamarosan valamilyen eretnekséggé degenerálódott, vagy legalábbis furcsa filozófiai rendszerekké alakult. E szekták, mozgalmak és kultikus csoportosulások az alábbi mintát követték: az emberek egy prédikátor köré gyűltek, és beavatást nyertek a tan titkos magjába, amely nyilvánvaló ellentétben állt a Tanítóhivatal álláspontjával.
III. A Szentírás és a Tanítóhivatal tanítása a Szentlélek ellen elkövetett bűnről – „Mert akik a világ romlottságából kimenekültek az Úrnak és Megváltónak, Jézus Krisztusnak megismerése útján, aztán újra belemerültek és hatalmába estek, azoknak ez az utóbbi állapotuk rosszabb, mint az azelőtti volt.” (2 Pét 2,20)
– A katolikus katekizmusban mindenki, még egy önjelölt prédikátor számára is, érthetően le van írva:
IV. A közmédiában gyakran szereplő megmondó emberek tanácsai – Egy ismert színész és parodista mondta egy népszerű beszélgetős műsorban: Nincs szükség közvetítőre ember és Isten között. Én majd magam elintézem vele, amit akarok. – Egy kitüntetésekkel gazdagon ellátott színész számtalan műsorban, évek óta elhangzó véleménye: Az van, amit te hiszel. Ha hiszed, hogy van Isten, akkor van, ha nem hiszed, akkor nincs. Mindenkinek megvan a maga igazsága, Jágónak is megvan és Othellonak is megvan.
V. Egy népszerű, magát katolikus papnak képzelő guru pár héttel ezelőtt közzétett "tanítása": (eredeti, javítatlan szöveg)
»Ha logikusan gondolkodunk, akkor a papságot és az Oltáriszentséget, ahogyan magát az Egyházat, a mi Urunk Jézus Krisztus alapította. S az alapítónak volt egy szándéka, amiért alapította a papságot, amiért alapította a szentmisét, az Oltáriszentséget, az Egyházat. És azok az emberek, akiknek a hierarchiában elfoglalt helyüket tisztelnünk kell, akik mondjuk a papszentelést kiszolgáltatják, ők csupán egy csatornák, és ők nem változtathatják meg a mi Urunk Jézus Krisztus szándékát. Tehát se pápának, se püspöknek, se plébánosnak nincs joga, hogy ne a katolikus Egyház töretlen hagyományának a szellemében végezze a szentmisét, hogy erre ő híveit rákényszerítse, vagy püspök-papjait rákényszerítse. Mert ők csak csatornák. Mert az alapító és az Egyház feje Jézus Krisztus. És tulajdonképp, ha logikusan gondolkodunk, akkor az újrítusú misére nem lehet papot szentelni: Akármilyen rítusban, akármilyen püspök szentel fel, minden pap a hagyományos rítusú szentmisére kap egyedül küldetést, parancsot és felhatalmazást. Az újra nem kaphat, mert az új rítusú mise protestáns lelkületű. … Krisztus a misét, mint az Újszövetség áldozatát, saját teste és véreként alapította, … ezért ellenkezne az alapító szándékával, ha a papoknak lehetne más szándékuk, más küldetésük.
És itt jön az igazi engedelmesség. Hogy amikor valakit pappá szentelnek, mintegy csatornán keresztül kapja meg Jézus Krisztustól Jézus Krisztus papságában való részesülést, ő köteles engedelmeskedni Jézus Krisztusnak. Tehát engedelmesnek kell lennünk Jézus Krisztusnak, minden idők katolikus Egyházának [I], és egyesek engedetlensége az nem palástolhatja a mi engedetlenségünket. Mert nekik is engedelmesnek kéne lenniük az Úr Jézus Krisztusnak.«
VI. Végkövetkeztetés E mondatokat olyan valaki tette közzé, akire érvényes a fent már idézett szentírási szakasz: A megismert igazság elleni makacs tusakodás a Szentlélek elleni bűn, azaz azon bűnök közé tartozik, melyeket Urunk Jézus Krisztus megbocsáthatatlannak jelentett ki! (lásd Mt 12,31-32)
A honlap egyik régebbi írásából való a következő megállapítás: »Senki nem fordul el az igazságtól saját személyes bűne vagy érdeke nélkül. Ezek az emberek azért protestánsok, mert érdekük, hogy azok legyenek, ez pszichológiai probléma, hiába mondaná maga Jézus nekik, hogy nincs igazuk, akkor sem fogadnák el.«
Részlet a szedesvakantista H. Weinzierl, leveléből:
Ezen állítással kapcsolatos megfigyelésem a következő: az ú. n. tradicionalista katolikus sajtóban a honlapok szerkesztői, a cikkek írói folyamatosan válaszolnak, reagálnak a többiek írásaira. Oda-vissza, keresztül-kasul. Ismerik egymást, idézik egymást, s eközben fontos valakinek érzik magukat.
Ezekből az idézetekből könnyen felismerhetőek azok a sajátságok, melyek jobbra érdemes embereket az eretnekség felé terelnek. A legfontosabb ismérvek:
Minden józan tanítást kiforgatnak a saját érdekük szerint: csak egyetlen példa a fenti szövegből: Amikor az általa valódinak tartott pápával szembeni engedetlenségét védelmezi, a valódi katolikus tanítást idézi: „Egy vikáriusnak, egy helytartónak csak ahhoz van joga, és csak ahhoz, ami a királynak a szándéka és akarata.” – Hogy saját feljebbvalóival szembeni engedetlenségét e tétel ellenére kimagyarázza, nos, ehhez kellenek a nyakatekert, őrült ideológiák. Sok embernek jönnek olykor rossz gondolatai, melyeket jóknak hisz, ez önmagában még nem baj. A baj csak akkor kezdődik, amikor másoknak elmondja, és eközben olyanokra is talál, akiknek ezek az ötletek annyira tetszenek, hogy rajongani kezdenek szerzőjük iránt. Az eretnekségek a kezdetektől e séma szerint terjedtek el: így volt Luthernél, és így volt a többi eretneknél is.
|
vissza