Magánvélemény helyett katolikus teológia – III.

A következő négy írás szorosan összefügg egymással. Az első kettő elvileg, az Egyház tévedhetetlen tanításának megfelelően mutatja be a katolikus vallást és viselkedést, míg a harmadik azt a sajnálatos utat írja le, amit a zsinati "pápák" és "egyház" érvényességét elfogadó, azoknak azonban nem engedelmeskedő irányzat képviselői bejárnak: vagyis akik az ú. n. „elfogadni és ellenállni” elnevezésű, Lefebvre által kitalált ideológia elrettentő gyakorlatot valósítják meg.
     Ez az eretnek ideológia azonban természeténél fogva nem vezethet máshova, mint valódi, megvalósult eretnekségbe, úgy is mondhatjuk: a modern protestantizmusba. – A negyedik írás a helyes megoldást keresők számára azt az utat mutatja meg, amit az Egyház ír elő a mostanihoz hasonló helyzetekre.
     1. cikk: Ideológia helyett autentikus katolikus teológia
     2. cikk: Modern protestantizmus
     3. cikk: Az eretnekséghez vezető út
     4. cikk: Az Egyház bölcs gyakorlata



III. Az eretnekséghez vezető út

A következő könyv-részletek azt mutatják be, hogyan vezet a gőg táplálta engedetlenség, önfejűség kikerülhetetlenül eretnekségbe

I. Részletek W. Hünermann Kapisztrán Szent Jánosról írt „Szerzetes a farkasok között” című könyvéből:

1. Történik 1431 körül, a Pireneuson való átkelés alatt
     – És mi történt Bázelban? – kérdezte Kapisztrán kísérője.
     – Meghívták a cseheket [a huszitákat], hogy tárgyalásokba kezdjenek velük – mondta dühösen Kapisztrán. – Mintha az ördöggel lehetne paktálni! Most inkább félelemmel, mint reménnyel néznek a találkozó elé. IV. Jenő pápa pedig feloszlatta a zsinatot, amelyet alig lehetett összehívni. Úgy tűnik, hogy az összegyűlt zsinati atyák, akik szembehelyezkednek a római rendelettel, maguk is eretnekekké lesznek. A tavaly februárban megtartott gyűlésen kijelentették, hogy az általános szinódusnak közvetlenül Krisztustól kapott hatalma van, és mindenkinek, még a pápának is engedelmeskednie kell annak.

2. Történik 1432-ben Spanyolországban egy ferences kolostorban: Berbegall Fülöp gvárdián és Kapisztrán János közötti párbeszéd:
     – Mindenen a rothadás érződik. Az Egyház, amelyet én szeretek és tisztelek, olyan vallásos lelkek közössége, akik az Evangélium szerint élnek, és óvakodnak az evilági élet tisztátalanságától.
     – Így igaz. Neked mégis alá kell vetned magad annak a rendnek, amelyet Krisztus állított intézménye élére: földi helytartója, a pápának és a kardinálisoknak, Krisztus nyája pásztorainak.
     – Isten előtt csak egy hierarchia létezik, amelyik a vallásosságot és az erényt képviseli. Minél tökéletesebb a keresztény, annál magasabb rangot tölt be ebben a láthatatlan hierarchiában.
     – Térj észhez, testvér! – könyörgött Kapisztrán a spanyolnak. – Te veszélyesen az eretnekség felé hajlasz! Ilyen és hasonló tanokért égették meg Huszt is.
     – Én nem vagyok eretnek! – mondta erősen felindulva Berbegall. – De a szent Szabályzattól egy tapodtat sem távolodom el, mégha máglya is vár rám.
     – Te ugyanúgy az eretnekségbe rohansz, mint Cesenai Mihály, a rend valamikori generálisa, aki száműzöttként halt meg, mert ellenszegült a pápának. A fraticello-féle eretnekség őbenne ered, és nekem úgy tűnik, te sem vagy messze tőlük.
     – Én csupán a Szabályzatunk szerinti szegénységben akarok élni. Hogyan nevezheted ezt te, Szent Ferenc fia eretnekségnek?
Kapisztrán egy nagyot sóhajtott.
     – Ó, testvérem, én semmivel sem szeretem kevésbé a szegénységet, mint te; csakhogy az nem tud engem eltávolítani az Egyháztól, Péter sziklájától, mert a szegénységnél jobban szeretem az engedelmességet. Szállj magadba, és valld be, mire tettél fogadalmat, amikor válladra vetted az engedelmesség jármát! Az engedelmességben vesd alá magad annak az atyának, amelyet Krisztus adott nekünk!
     – Az én atyám Ferenc, iránymutatóim pedig az evangéliumok és a szent Szabályzat. Egyetlenegy hatalmat sem ismerek el, amely ebben meggátolna.

3. Történik 1451-ben Olmütz-ben, a huszitákkal folytatott szópárbaj során: Részletek Borotin János huszita magiszternek Kapisztránhoz küldött leveleiből:
     „Fájdalmasan érintett, hogy mindenkit, aki kelyhet vesz kezébe, átkozottnak tartasz! Ám kész vagyok ezt megbocsátani neked, mert láthatóan melankolikus természetű vagy, és nem mindig gondolkodol józanul.” … „Mi mindig hallgatunk Jézus Krisztusra és az apostoli Úrra [e kifejezés alatt a pápát érti], és most is készek vagyunk erre. Nem távolodunk el Jézus Krisztustól és az Ő igazságától.”



II. Részlet Molnár Tamás Keresztény humanizmus című könyvéből

Európában több olyan területet találunk, ahol kialakult a „rajongás” valamilyen formája, amely hamarosan valamilyen eretnekséggé degenerálódott, vagy legalábbis furcsa filozófiai rendszerekké alakult. E szekták, mozgalmak és kultikus csoportosulások az alábbi mintát követték: az emberek egy prédikátor köré gyűltek, és beavatást nyertek a tan titkos magjába, amely nyilvánvaló ellentétben állt a Tanítóhivatal álláspontjával.



III. A Szentírás és a Tanítóhivatal tanítása a Szentlélek ellen elkövetett bűnről

– „Mert akik a világ romlottságából kimenekültek az Úrnak és Megváltónak, Jézus Krisztusnak megismerése útján, aztán újra belemerültek és hatalmába estek, azoknak ez az utóbbi állapotuk rosszabb, mint az azelőtti volt.” (2 Pét 2,20)

– A katolikus katekizmusban mindenki, még egy önjelölt prédikátor számára is, érthetően le van írva:
     A megismert igazság elleni makacs tusakodás a Szentlélek elleni bűn, azaz azon bűnök közé tartozik, melyeket Urunk Jézus Krisztus megbocsáthatatlannak jelentett ki! (lásd Mt 12,31-32)



IV. A közmédiában gyakran szereplő megmondó emberek tanácsai

– Egy ismert színész és parodista mondta egy népszerű beszélgetős műsorban: Nincs szükség közvetítőre ember és Isten között. Én majd magam elintézem vele, amit akarok.

– Egy kitüntetésekkel gazdagon ellátott színész számtalan műsorban, évek óta elhangzó véleménye: Az van, amit te hiszel. Ha hiszed, hogy van Isten, akkor van, ha nem hiszed, akkor nincs. Mindenkinek megvan a maga igazsága, Jágónak is megvan és Othellonak is megvan.



V. Egy népszerű, magát katolikus papnak képzelő guru pár héttel ezelőtt közzétett "tanítása": (eredeti, javítatlan szöveg)

»Ha logikusan gondolkodunk, akkor a papságot és az Oltáriszentséget, ahogyan magát az Egyházat, a mi Urunk Jézus Krisztus alapította. S az alapítónak volt egy szándéka, amiért alapította a papságot, amiért alapította a szentmisét, az Oltáriszentséget, az Egyházat. És azok az emberek, akiknek a hierarchiában elfoglalt helyüket tisztelnünk kell, akik mondjuk a papszentelést kiszolgáltatják, ők csupán egy csatornák, és ők nem változtathatják meg a mi Urunk Jézus Krisztus szándékát. Tehát se pápának, se püspöknek, se plébánosnak nincs joga, hogy ne a katolikus Egyház töretlen hagyományának a szellemében végezze a szentmisét, hogy erre ő híveit rákényszerítse, vagy püspök-papjait rákényszerítse. Mert ők csak csatornák. Mert az alapító és az Egyház feje Jézus Krisztus.
     A pápa, akit tisztelünk, ő Jézus Krisztus vikáriusa. És egy vikáriusnak, egy helytartónak csak ahhoz van joga, és csak ahhoz, ami a királynak a szándéka és akarata. Tehát az Egyháznak a királya, a mindenségnek királya az Jézus Krisztus.

És tulajdonképp, ha logikusan gondolkodunk, akkor az újrítusú misére nem lehet papot szentelni: Akármilyen rítusban, akármilyen püspök szentel fel, minden pap a hagyományos rítusú szentmisére kap egyedül küldetést, parancsot és felhatalmazást. Az újra nem kaphat, mert az új rítusú mise protestáns lelkületű. … Krisztus a misét, mint az Újszövetség áldozatát, saját teste és véreként alapította, … ezért ellenkezne az alapító szándékával, ha a papoknak lehetne más szándékuk, más küldetésük.

És itt jön az igazi engedelmesség. Hogy amikor valakit pappá szentelnek, mintegy csatornán keresztül kapja meg Jézus Krisztustól Jézus Krisztus papságában való részesülést, ő köteles engedelmeskedni Jézus Krisztusnak.
     És a püspöknek meg azt kéne képviselni, hogy őre legyen a tiszta katolikus hitnek, őre legyen a tiszta katolikus liturgiának. Amennyiben ő erre nem képes, vagy nem akarja, attól még ő fölszentelt püspök, a fölszentelését tiszteljük, de az engedetlenségben nem szabad követnünk. …

Tehát engedelmesnek kell lennünk Jézus Krisztusnak, minden idők katolikus Egyházának [I], és egyesek engedetlensége az nem palástolhatja a mi engedetlenségünket. Mert nekik is engedelmesnek kéne lenniük az Úr Jézus Krisztusnak.«



VI. Végkövetkeztetés

E mondatokat olyan valaki tette közzé, akire érvényes a fent már idézett szentírási szakasz: A megismert igazság elleni makacs tusakodás a Szentlélek elleni bűn, azaz azon bűnök közé tartozik, melyeket Urunk Jézus Krisztus megbocsáthatatlannak jelentett ki! (lásd Mt 12,31-32)

A honlap egyik régebbi írásából való a következő megállapítás: »Senki nem fordul el az igazságtól saját személyes bűne vagy érdeke nélkül. Ezek az emberek azért protestánsok, mert érdekük, hogy azok legyenek, ez pszichológiai probléma, hiába mondaná maga Jézus nekik, hogy nincs igazuk, akkor sem fogadnák el.«
     Arra a kérdésre, hogy mi lehet a fenti szöveg szerzőjének az érdeke, elfogadható magyarázatot találunk H. Weinzierl „Érvényes-e az új püspökszentelés?” címmel 2023. novemberében P. Rioult-nak írt nyílt levelében. [A levél német nyelven itt olvasható]. – Mind a levélíró, mind a címzett korábban az FSSPX "papja" volt. H. Weinzierl később szedesvakatista, Rioult pedig "Piusz-ellenálló" lett.

Részlet a szedesvakantista H. Weinzierl, leveléből:
»Ön a könyvében a projekt névtelenségét kritizálja, amivel én nem értek egyet. Mi is név nélkül hozzuk nyilvánosságra nyomtatott és internetes cikkeinket, mert nem a név a fontos, hanem a tartalom! A tradicionális körökben, melyek mind valamilyen ideológiát követnek, azokat a szedesvakantistákat, akik névvel publikálnak, azonnal skatulyába teszik, és soha többé nem veszik komolyan. Mert egy ideológia, természeténél fogva, soha nem a tartalomra, hanem a személyre fixál.«

Ezen állítással kapcsolatos megfigyelésem a következő: az ú. n. tradicionalista katolikus sajtóban a honlapok szerkesztői, a cikkek írói folyamatosan válaszolnak, reagálnak a többiek írásaira. Oda-vissza, keresztül-kasul. Ismerik egymást, idézik egymást, s eközben fontos valakinek érzik magukat.
     A német szedesvakantista oldalak szerzői is beszállnak ebbe a társasjátékba, ők is szorgalmasan kommentálják az előbbiek cikkeit. Csakhogy, őket senki sehol nem idézi! A szedesvakatisták írásaira, tanulmányaira, érveire sehol, semmikor nem reagálnak, még az őket tőlük érő kemény bírálatokra sem!
     De ezzel nem csak az ú. n. tradicionalisták vannak így, hanem mindenki. A szedesvakantisták a világ számára egyszerűen nem léteznek! – Ezt egy gőgös ember képtelen elviselni! Aki mindig, minden körülmény között jelentős személy akar maradni! Aki nem pap akar lenni, hanem plébános, akinek hatalma van követői fölött!
     Mivel a fent idézett előadás szerzője pontosan tájékozott, ismer minden érvet, tanítást, nehéz más okot találni elképesztő tanaira. És ezzel pontosan oda jutott, ahova eretnek elődei is mind (lásd az oldal elején található idézeteket):

Ezekből az idézetekből könnyen felismerhetőek azok a sajátságok, melyek jobbra érdemes embereket az eretnekség felé terelnek. A legfontosabb ismérvek:
     – Mindig ők tudják a legjobban, hogy mi az Egyház tanítása, mit mondott Urunk, mit tanít a Biblia;
     – Azt állítják, hogy ők azok, akik az eredeti tanokat a legjobban ismerik és nem tesznek mást, csak azokhoz térnek vissza;
     – Azt állítják, hogy közvetlenül Krisztustól kaptak hatalmat és felvilágosítást, ezért tanításuknak mindenkinek, még a pápának is engedelmeskednie kell;
     – Ugyanúgy, mint a janzenisták, ők is egy „folytatólagos egyház”-ról fabulálnak, „egy csatornáról”, amin keresztül közvetlenül Urunkkal vannak kapcsolatban;
     – Iránymutatóul nem a örökérvényű Tanítóhivatal tanítását, hanem az evangéliumokat tartják, illetve azt, amit azokból ők a saját céljaikra kiragadnak;
     – Saját magukon kívül egyetlenegy hatalmat sem ismernek el;
     – Minden tévedésükre ezt a szlogent használják: Mi mindig Jézus Krisztusra hallgatunk … Mi nem távolodunk el Jézus Krisztustól és az Ő igazságától.

Minden józan tanítást kiforgatnak a saját érdekük szerint: csak egyetlen példa a fenti szövegből: Amikor az általa valódinak tartott pápával szembeni engedetlenségét védelmezi, a valódi katolikus tanítást idézi: „Egy vikáriusnak, egy helytartónak csak ahhoz van joga, és csak ahhoz, ami a királynak a szándéka és akarata.” – Hogy saját feljebbvalóival szembeni engedetlenségét e tétel ellenére kimagyarázza, nos, ehhez kellenek a nyakatekert, őrült ideológiák.
     Végkövetkeztetés: Amiket ez az ember mond, azok semmiben nem különböznek, semmivel sem kevésbé ártalmasak, eretnek, sőt pogány vélemények, mint amiket a fentebb említett közszereplők terjesztenek.

Sok embernek jönnek olykor rossz gondolatai, melyeket jóknak hisz, ez önmagában még nem baj. A baj csak akkor kezdődik, amikor másoknak elmondja, és eközben olyanokra is talál, akiknek ezek az ötletek annyira tetszenek, hogy rajongani kezdenek szerzőjük iránt. Az eretnekségek a kezdetektől e séma szerint terjedtek el: így volt Luthernél, és így volt a többi eretneknél is.


FOLYTATÁS



Feltéve: 2025. november 17.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA