1. Ruini bizottság: „Medjugorje-ben az első hét jelenés természetfeletti volt!” (forrás: www.kath.net – 2017. május 17.) [A cikkel kapcsolatban lásd a honlap következő írását: A MEDJUGORJE-I „JELENÉS”] Egy, még a Ratzinger-éra alatt összehívott vatikáni „szakértőkből” álló bizottság, melynek Camillo Ruini a vezetője, s melynek feladata a Medjugorjei „jelenések” kivizsgálása volt, a „Vatican Insider” internetes honlap beszámolója szerint, végső jelentésében annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az 1981. június 24-én kezdődött és azóta megszakítás nélkül folytatódó „Mária-jelenések” közül az első hét természetfeletti eredetű volt, csak az ezeket követő immáron több ezerre rugó „jelenés” nem valódi [azaz magyarul: haszonvágyból hiszékenyekkel szemben elkövetett aljas csalás]. A bizottság tagjai tehát többéves vizsgálódás után arra az eredményre jutottak, hogy a hat „látnoknak” 1981. júniusa és decembere között hét alkalommal valóban Isten Anyja jelent meg. E döntésükkel tulajdonképpen arról tettek bizonyságot a világ előtt, hogy „szakértői” véleményük szerint olyan, mint természetfeletti kegyelem nem létezik. Mert jelentésükből csak ezt az értelmet lehet kiolvasni: 1) Az Úristen nem lát bele a szívekbe, nem mindenható és nem mindentudó, ezért azt sem tudhatta előre, hogy méltatlan emberekhez küldi el a Boldogságos Szűz Máriát.      2) Ami az elsőnél semmivel nem kevésbé szentségtörő következtetés, hogy a bizottság tagjai szerint vagy egyáltalán nincs kegyelem, vagy ha van, az semmilyen nyomot nem hagy abban az emberben, aki részesül benne. [Ha a kegyelemnek nincs hatása, akkor nincs kegyelem sem. És ha Isten nem mindenható és mindentudó, akkor nem Isten többé.] Jézus ezt mondta Nikomédusnak: „Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.” (Jn 3,3)      És János Evangéliumában ez áll: „Az Ige volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.” (Jn 1,9-13) Kézenfogható ezekután az a következtetés is, hogy a vatikáni „szakértő papoknak” nemcsak elvileg nincs semmi fogalmuk az isteni kegyelemről, de valószínűleg soha nem is volt benne részük, hiszen az isteni kegyelem meglétét nemcsak a kegyelmet kapó környezete, de maga a fogadó is észleli magán.      Jézus mondta tanítványainak: „Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!” (Mt 5,13-16) Az isteni kegyelem állapotában levő ember nem csak elvi síkon van a kegyelem állapotában, hanem ez a kegyelem teljesen átformálja, átjárja, ahogy Jézus mondta, újjászüli őt. Éppen azért, mert a kegyelem az Isten-gyermekséget közvetíti az embernek. Ezt minden kegyelmet fogadó azonnal észreveheti magán: ha természeténél fogva türelmetlen ember, egyszerre csak türelmesen kezd el reagálni olyan helyzetekben, melyekben korábban „felrobbant”. Ha addig gyáva volt, egyszerre bátorrá válik stb. Ez a kegyelem az, ami a vértanúkat képessé tette a legszörnyűbb fájdalmak elviselésére. A kegyelem nem jó tulajdonság, amivel egy ember bír, hanem Isten működése, ami az embert olyanná teszi, mellyé önmagától nem lenne képes. Az érintett ember viselkedése, reakciói annyira eltérnek a tőle megszokottól, hogy mind a külső környezete, mind saját maga számára világosan észlelhető lesz – egészen addig, amíg valamilyen bűn miatt el nem veszti Isten kegyelmét. Az is teljes joggal feltételezhető, hogy Isten saját édesanyját, a Szeplőtelen Szüzet csak olyan személyhez küldi el, aki a kegyelem állapotában van. De ha mégsem (azaz, ha Mária látogatása előtt még sem lenne az illető a kegyelem állapotában), akkor az már a kegyelem mint ilyen tagadásával egyenlő, ha valaki azt hiszi, azt állítja, hogy Isten Anyjának – pláne többszöri – megjelenése a kitüntetett személyből nem teremt teljesen új, más embert! Akit Isten Anyja nemcsak megajándékozott megjelenésével, de át is itatott saját szeplőtelenségének erejével. Az ilyen ember – ha talán nem is egész életében –, de közvetlenül Mária megjelenése, vagyis Isten rendkívüli természetfeletti ajándékának fogadása után egyszerűen nem válhat azonnal csalóvá, hazuggá, gazemberré! Ha azzá válik, mint ahogy a bizottság véleménye szerint a Medjugorje-i hat „látnok” azzá vált, akkor az első hét jelenés sem lehetett valódi. Ebben az egész történetben nem az a legrosszabb, hogy a zsinati szekta ebben a kérdésben is behódolt a világnak, engedett az üzleti érdekeknek, hanem az, hogy a vallási érzületet, a természetfelettiben való hitet, egyáltalán a természetfeletti iránti megértést irtják ki a „katolikusokból”. Egy ilyen döntés száz prédikációnál is hatásosabban veszi el az emberek érzékét a természetfeletti erő, azaz Isten ereje, kegyelme iránt, és teszi az egész katolikus vallást evilági üggyé, emberi szubjektív világnézetté. 2. Egy a sok vallás közül… Pünkösd vasárnapján a televízió m1-es csatornáján a bíboros-érsek titkárát meghívták az esti híradóba, hogy magyarázza el, mit ünnepelnek a katolikusok Pünkösdkor. A titkár semmi kivetnivalót nem mondott, nagyon értelmesen, katolikus módon mesélte el Pünkösd történetét, üdvtörténeti és egyháztörténelmi jelentőségét. A kérdező riporter szintén nagyon „rendesen” viselkedett, értelmes kérdéseket tett fel, kedvesen bólogatott és mosolygott egész idő alatt.      Egyszóval minden szépen, halkan, ízlésesen folyt le. Csakhogy…. Az egész jelenet egyetlen értelmezést sugallt, sőt csakis egyetlen egy esetben jöhetett létre: A programkészítők számára a keresztény, a katolikus vallás egy a sok közül; Pünkösd és Pünkösd jelentése az emberiség számára egy a sok vallási elképzelés szerint.      Aki felfigyelt a kérdező elnézően kedves mosolygására, annak eszébe kellett jutnia, hogy az egyetlen helyes felvilágosítás az lett volna, ha a válaszoló belekiabálja az ő és a képernyőn keresztül az összes néző arcába, hogy akin ti legfeljebb elnézően mosolyogtok, az a világ Ura, az a ti Teremtőtök, és egykor Bírátok; hogy ami egykor Pünkösdkor történt és az akkor született (igazi) katolikus Egyházban azóta történik, az kivétel nélkül minden ember számára – akár tetszik ez neki, akár nem, akár hiszi ezt, akár nem – az ő személyes sorsát eldöntő esemény.      A legborzalmasabb az, hogy ezt a lehetetlen helyzetet valószínűleg senki nem vette észre, senki nem botránkozott meg rajta. A kommunizmus vezető ideológiája az ateizmus. Uralma alatt Isten és a természetfeletti teljes tagadása, a róluk való beszéd tiltása mégis sokkal kevesebbet ártott a katolikus lelkületnek, mint ez a vallási közömbösség, ez a vallási egyenlősdiség, ami ma uralja a világot. Ez az a rombolás, amihez a mai sajtó, a média adta meg végre azt az eszközt, amire a Sátánnak feltétlenül szüksége volt, hogy tökéletesen átmossa az emberek agyát, kimosson belőle minden, az ember természetéhez hozzátartozó tiszteletet a túlvilág, a természetfeletti iránt. Soha, semmikor nem létezett ilyen fokú pogányság az emberiség hétezer éves történelmében! 3. „Kerüld a világias, üres fecsegést, az áltudomány ellenvetéseit” Részletek a „Fenyegetett tudomány” című írásból (forrás: www.antimodernist.org/am – 2017. június 19.) Mottó: „Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják.” (2 Tim 4,3-4) 2017. április 22-én Európa és Amerika több nagy városában demonstrációt tartottak a „tudomány védelmében”. A SPIEGEL német újság így írta le a résztvevők aggodalmát: „A tudósok világszerte elvesztik tekintélyüket, mert az emberek egyre inkább az egyszerű »igazságok« felé fordulnak.” – „Napjainkban olyan sok új hamis hír kap lábra, hogy ezért fontos arra emlékeztetni, hogy a tudomány építette fel azt a társadalmat, amit mi ismerünk.” – „Tudomány nélkül minden csak fikció.” – „Tudósokra van szükségünk, nem hazudókra”. …      2017. március 25-én Svájcban feministák tartottak egy rendezvényt az 1995-ben Pekingben lezajlott „ENSZ-nőkonferencia” szellemében „A női jogok megtagadása az úgynevezett keresztény értékek alapján” címmel. Az előadók itt hasonlóan nyilatkoztak: „Veszélyes együttműködés van kialakulóban a konzervatív keresztények, a fundamentalista és a jobboldali populista és radikális körök között a nemek konzervatív elrendeződését politikailag biztosítani.” … Mindkét esemény résztvevői a kereszténységet, elsősorban a katolikus Egyházat, teszi felelőssé a „tudomány” és az „emberi jogok” elnyomásáért és üldözéséért.      [De mivel Isten ellenségei, a Sátán és csatlósai évszázadok (helyesebben a teremtés kezdete) óta ezt teszik, a mostani támadásban az a minden józan ember számára elképesztő, hogy valójában egy már nem-létező hatalommal szemben lépnek fel. Úgy is kifejezhetnénk, hogy napjainkra már a zsinati szekta és ennek befolyása a világra is „ki van ütve”, azaz az állandóan forradalmat játszó lázadozók valójában egy földön fekvő, alélt valamit rugdosnak, és tesznek felelőssé mindazért, amit a győztesek követnek el. Pontosan ez mutatja, hogy tettüket, gyűlöletüket nem a realitás, hanem egyedül az ördögi, elvakult gyűlölet vezeti.] Holott pont az ú. n. modern „tudomány” az, ami hamis újdonságaival és fikcióival eláraszt bennünket. Ő az is, aki gondolkodók helyett hazugokkal ajándékozta meg a világot. Hiszen mi más a modern „tudomány”, mint tagadás, tagadása az igazságnak, tagadása a valóságnak, tagadása a teremtésnek, tagadása az ősbűnnek, tagadása a megváltásnak, tagadása a kinyilatkoztatásnak, tagadása magának Istennek?      A Szentírás valóban „egyszerű igazságokat” tanít, melyek azonban kifürkészhetetlenül mélyek és megrendíthetetlenül szilárdak: a Legszentebb Szentháromságot, a háromszemélyű egy Istent, Aki a világot a semmiből teremtette, Aki az embert férfinak és nőnek teremtette, és szellemlelket, természetfeletti rendeltetést és ehhez megfelelő adottságokat adott neki. Kinyilatkoztatta magát neki, és amikor az ember saját hibájából és a Sátán csalárdsága miatt bűnbe esett, végrehajtotta a megváltást saját Fia által, aki emberré lett és emberként a kereszten meghalt értünk, majd a harmadik napon feltámadott, hogy minket a bűnből és a halálból kiszabadítson, Isten gyermekeivé tegyen, és ily módon megnyissa számunkra a mennyet. …. De mi történt az emberiséggel? Isten kinyilatkoztatta ősszüleinknek, hogy a paradicsom közepén álló fáról nem ehetnek, különben meghalnak. A kígyó azonban a „tudomány” nevében arra oktatta őket, hogy ez nem így van, sokkal inkább az történik, hogyha esznek a fáról, olyanok lesznek ők is, mint az istenek, maguk is felismerik, hogy mi a jó és mi a rossz. Ezért hát ettek a tiltott gyümölcsből. „Az asszony látta, hogy a fa élvezhető, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére” (Ter 3,6); hol rejlene akkor veszély és méreg? Éva „tehát vett gyümölcséből, megette, adott férjének, aki vele volt, és az is evett belőle” (Ter 3,6). Azon nyomban meg is szerezték első tudományos felismerésüket, amiből a gyakorlati következtetést is rögtön levonták: „Erre felnyílt a szemük, észrevették, hogy meztelenek. Fügefa leveleket fűztek össze, és kötényt csináltak maguknak” (Ter 3,7).      E bibliai rész kommentárjában ez áll: „A gonosz ellenség megígérte, hogy fel fognak nyílni szemeik, de az őszszülők egyetlen új felismerése, miután Istennek hátat fordítottak, és inkább a kígyóra hallgattak, az volt, hogy tudatosult bennük meztelenségük. Mivel szellemük fellázadt Isten ellen, a testük is fellázadt szellemük ellen, és megmozdult bennük a buja vágy. Nemi szerveik befedésével az első szülők szellemi, lelki lemeztelenedésüket próbálták takargatni.” És mit tanít ezen egyszerű igazságokkal szemben a modern „tudomány”? A világot semmi esetre sem Isten teremtette, hanem az az ősrobbanásból keletkezett. Az embert sem Isten teremtette, hanem az élet magától fejlődött ki, és az ember az evolúció által az állatokból fejlődött ki. Az embernek semmi esetre sincs szellemlelke, csupán agya tovább fejlődött, mint más emlősöké, ezért tud olyasmit megtenni, amire azok nem képesek. A szellem nem más, mint agyának egy produktuma. Bűnbeesés és ősbűn semmiképpen nem lehetett, mindössze arról van szó, hogy az ember fejlődése még nincs lezárva, ezért még nem tökéletes. De a tudománynak és a technikának köszönhetően egyre tökéletesebbé válik. Hamarosan nem csak a földet, de az eget is ő fogja uralni. Új világokat fog felfedezni és meghódítani, más életformákat fog kitalálni vagy teremteni, képességeit, elsősorban az agyát egyre tökéletesíteni fogja, aminek segítségével hamarosan mindent ő fog direkt kormányozni. Az egész világot jobbá fogja tenni és tökéletesíteni fogja. Röviden: olyan lesz, mint az istenek, és többé már senki nem fogja megmondani neki, hogy mit szabad és mit nem szabad tennie. Autonóm erkölcse révén ő dönti el, hogy mi a jó és mi a rossz. Mindezek következtében ez az ugyanannyira gőgös, mint túlcivilizált ember minden tudománya és technikája mellett erkölcsileg olyan szintre süllyedt, ami miatt a régi pogány világ szégyenében a föld alá süllyedt volna. Életének minden területét háromszoros mohóság határozza meg: a szemek, a test kívánsága és az élet kevélysége. Mára olyan messzire jutott, hogy már azt sem veszi észre, „hogy meztelen”, vagy ha igen, semmi kivetni valót nem talál ebben.      Pontosan ez utóbbi az, ami a legfeltűnőbb rajta és a legtöbb aggodalomra ad okot. A modern, „tudományosan felvilágosult” ember minden érzékét elvesztette saját meztelensége iránt. És senki nem merészeli ezt megmondani neki, attól való félelmében, hogy butának fogják tartani. Vagy a megtorlásoktól való félelmében, hiszen a modern ember semmi ellen nem védekezik jobban, mint annak belátása ellen, hogy ő valójában meztelen. Egyedül az Egyház lehetne képes arra, hogy a modern embert feltartóztathatatlan bukásából kimentse. Csakhogy az Egyház papsága „bujálkodott” e világgal, és ezért büntetésből Isten elrabolta szellemi auktoritásukat. Ily módon a helyzet kilátástalanná vált. Mindazonáltal a bűnbeesés után is az volt, ha Isten nem határozta volna el azonnal a megváltást, amit megjövendölt és azonnal el is kezdett. De hogy néz ki ez ma? A megváltás műve még nincs befejezve. Beteljesülése még előttünk áll. Szent Pál így írja le a megváltás menetét: „Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel. Mindenki, amikor sorra kerül: először Krisztus, majd az ő eljövetelekor mindnyájan, akik Krisztushoz tartoznak. Azután következik a vég, amikor is (Krisztus) átadja az Istennek, az Atyának az uralmat, miután minden felsőbbséget, hatalmat és erőt megsemmisített. Addig kell ugyanis uralkodnia, amíg ellenségeit mind lába alá nem veti. Utolsó ellenségként a halál semmisül meg, hiszen »mindent lába alá vetett«. … S ha majd minden alá lesz neki vetve, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben.” (1 Kor 15,22-26/28) (Arndt-Allioli Szentírás-kommentárjában ez áll: „A »felsőbbségek, hatalmak és erők« a gonosz szellemek, melyeket az angyaloknak azon kara után hívnak így, melyekhez bukásuk előtt tartoztak.”)      Addigra pedig az „áltudomány” is összeomlik (lásd 1 Tim 6,20-21: „Timóteus, őrizd meg a rád bízott kincset. Kerüld a világias, üres fecsegést, az áltudomány ellenvetéseit, amelyeket némelyek átvettek, és el is tévelyedtek a hittől.”) 4. „Csak a természet fordult ki a sarkaiból” Altöttingben látható az a világhíres körkép (Jerusalem Panorama Kreuzigung Christi), amit Gebhard Fugel (1863-1939) müncheni festő 1902 és 1903 között festett kollégáival, és ami Jeruzsálemet ábrázolja Jézus Krisztus kereszten elszenvedett halálának pillanatában.      Ez a „különleges művészi forma, ami az építészetet, a festészetet és a színházi díszletet mágikus szintézisben egyesíti, a látogatókat időutazásra hívja meg. 2009 óta a panoráma élményét Moritz Fehr hanginstallációja gazdagítja”, áll a prospektusban. Az utóbbi mondat azt jelenti, hogy a látogatók nemcsak nézhetik a képeken Jézus szenvedéstörténetét, hanem művészi tolmácsolásban hallhatják is. Mivel Pontius Pilátus attól tartott, hogy Jézus hívei esetleg tiltakozni fognak mesterük meggyilkolása ellen, vagy azok a zsidók, akik alig pár nappal azelőtt diadalüvöltéssel fogadták „királyukat” lázongani kezdenek, ezért katonákat rendelt ki a rend biztosítására. Mikor ezek látták, hogy nincs rájuk szükség, Krisztus halálának beálltakor elsőnek indultak vissza a városban található kaszárnyájukba. A képen a Golgotáról levezető úton tehát a legelöl a katonák haladnak, őket követi Cirenei Simon a fiaival.      Amikor a beszélő e jelenethez ér, ezt mondja: A katonáknak nem volt okuk a beavatkozásra, senki nem tiltakozott, senki nem akart Jézus védelmére kelni. „Csak a természet fordult ki a sarkaiból.” …. Pontosan úgy, ahogy napjainkban történik…. Emlékeztetőül néhány részlet Malachi Martin atya interjújából:      Hogy némileg világosabban lássuk a helyzetet, nézzük meg, mi történt Jézus kínszenvedései, a passió idején. Urunkat ellenségei késő éjszaka fogták el, és másnap délután 6 óráig tartották fogva, amikor hirtelen összeroskadt, és egy hangos kiáltással meghalt. Biztos vagyok benne, hogy ez idő alatt a Szűzanya vagy János evangélista nem mondtak ilyet, de abban is biztosak lehetünk, hogy a Jeruzsálembe gyűlt apostolok és tanítványok a helyüket nem találva járkáltak, és ezt mondogatták: „Ő tudja majd, amit kell. Isten be fog avatkozni. Az angyalok egy hadseregét küldi majd el, akik megszabadítják Őt. Valamit csak fog tenni!”      De maga tudja, Bernard, hogy Ő nem tett semmit. Feltartóztathatatlanul végigment mindenen egészen a sírba tételig. Krisztusnak meg kellett halnia, mielőtt feltámadt a sírból. Éppúgy, mint ahogy mivelünk is történik. Isten nem készül tenni semmit. Isten nem avatkozik be. Nem fog történni hirtelen változás, amelynek következtében minden újból rendben lesz, és olyan katolikus lesz, mint volt azelőtt. Bernard, soha többé nem lesz olyan, mint volt! Az Egyház soha többé nem áll vissza olyanná, mint amilyen volt! Az meghalt és elmúlt. Mi a sírba megyünk, mielőtt feltámadunk. …      Ma nem ismerünk rá a Katolikus Egyházra. Annyira széttépték darabokra, annyira megkínozták, kivéreztették, összeverték. Kell annyi hitünk legyen, mint Máriának, amikor azt mondta: „Igen, ez az én Jézusom.” És felment a Kálváriára, hogy lássa Őt meghalni. Az még előttünk van, hogy lássuk ezt a dolgot egészen meghalni. Sírba tenni! Látni fogjuk mindennek a kigúnyolását. Ez az, ami reánk vár. És ezt Jézus szemmel láthatóan akarja és megengedi. Temetkezés vár ránk, a katolikus eszmények fokozatos elhantolása mindenütt, mind a nyilvános, mind pedig a magánéletben.      Közülünk azok, akik még gyakorolják a katolikus hitet, egyszerűen csak a keresztjeiket fogják hordozni. Amíg csak meg nem halunk. És ez minden, ami elváratik tőlünk. Feltéve: 2017. június 28.