|
A MEDJUGORJE-I „JELENÉS” I. rész Ki jelenik meg Medjugorje-ben? avagy a szellemek megkülönböztetéséről Írta: Pater B. Zaby Medjugorje-i hazugságok Részletek Johannes Rothkranz könyvéből
I. rész Ki jelenik meg Medjugorje-ben? avagy a szellemek megkülönböztetéséről Írta: Pater B. Zaby
1981 júniusa óta egy gyerekekből és fiatalemberekből álló csapat látomások és hallomások sorozatát éli át a jugoszláviai Medjugorje-ben. E különleges események hamarosan az egész világon feltűnést keltettek. A jelenések és szózatok a mai napig tartanak. Évről évre zarándokok seregei keresik fel Medjugorje-t a világ minden tájáról, annak ellenére, hogy az ottani események valódi okait még a mai napig nem tisztázták hivatalosan.
Jelenések és szózatok esetében három különböző előidéző ok jöhet számításba: természetes okok (fantázia, hipnózis, csalás), Isten és az Ördög. … Az Ördög „a hazugság atyja” (Jn 8,44) és a színlelés mestere. Hogy az embereket, különösen a jámbor hívőket könnyebben félrevezethesse, legszívesebben „a világosság angyalának” (2 Kor 11,14) álcázza magát és szent személyek, szent angyalok, sőt, az Istenanyának és magának az Üdvözítőnek az alakjában jelenik meg. És nem feltétlenül mindig hamis az, amit beszél, hanem sok igazat is mond, hogy bennük hazugságait jobban elrejthesse és az igazság látszatában elfogadhatóbbá tegye. Mégis létezik a szellemek megkülönböztetésének egy tévedhetetlen eszköze: az Ördög az igazságot mindig hazugsággal keveri, míg Isten csak igazságot mond és sohasem hazudik.
A Medjugorje-i jelenés hazudik A Medjugorje-i jelenés a Boldogságos Szűz Máriának nevezi (1) és ezért a „látnokoktól” „Gospá”-nak hívatja magát. Az Istenanya neve horvátul „Gospa”. A látnok-Marijához ezt mondja „Gospa”: „Mondd meg a papoknak és mindenkinek, hogy ti magatok osztottátok meg magatokat itt a földön. A muzulmánok, csakúgy mint az ortodoxok és a katolikusok, ti mind egyenlőek vagytok előttem és a fiam előtt, mindannyian a gyermekeim vagytok.”(2)
Jézus Krisztus mondja: „Aki hisz benne (m. m. Isten Fiában), azt nem ítéli el, de aki nem hisz, azt már elítélte, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában.” (Jn 3,18) Ezzel szemben a Korán 112. szúrája azt mondja: „Mondd: ő az egy Isten, Allah, az egyetlen, ő nem nemz és őt sem nemzették, és senki sem hozzá hasonló.” A 6. szúrában pedig ez olvasható: „Bizony, hitetlenek azok, akik azt mondják: Nézd Allah, ez a Messiás, Mária fia.” És az iszlám törvényében ez áll: „Aki hisz a Szentháromságban, az ugyanúgy tisztátalan, mint az ürülék és a húgy.” A muzulmánok tehát nem hisznek a Szentháromságban. Nem hisznek Isten és Mária Fiában, a mi Megváltónkban, nem hisznek Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában. Ők tehát már elítéltettek, még pedig a Fiú, Jézus Krisztus által, aki azt mondja: „Az Atya nem ítél senkit, az ítéletet egészen a Fiúra bízta, hogy mindenki tisztelje a Fiút, amint tiszteli az Atyát. Aki a Fiút nem tiszteli, nem tiszteli az Atyát, aki őt küldte.” (Jn 5,22) A muzulmánok tehát Előtte és Édesanyja előtt nem lehetnek egyenlőek a hívő katolikusokkal. Tehát hazudik „Gospa”, mikor azt mondja: „A muzulmánok úgy mint a katolikusok, ti mind egyenlőek vagytok előttem és a fiam előtt.”
A Firenze-i zsinat ezt tanítja: „A szent római Egyház, melyet a Mi Urunk és Megváltónk szava alapított, szilárdan hiszi, vallja és hirdeti, hogy senki a katolikus Egyházon kívül, se pogány, se zsidó, se hitetlen, se egy az egységből kivált, nem üdvözül, sokkal inkább az örök tűz martaléka lesz, amely az Ördögnek és a bukott angyaloknak sorsa lészen, ha haláluk előtt nem válnak tagjává az Egyháznak.” A skizmatikus ortodoxok tehát nem tartoznak Jézus nyájához. Elhagyták a közös akolt és ezért, ha továbbra is tudatosan ebben az állapotban maradnak, az örök tűzre ítéltettek, amely az Ördögnek és az ő angyalainak készült. Az ortodoxok tehát nem lehetnek Krisztus és Édesanyja előtt egyenlőek a hívő katolikusokkal, akik Krisztus nyájához tartoznak, megmaradtak az egységben, és így az örök üdvösség részesei lesznek.
Tehát hazudik „Gospa”, mikor azt állítja: „ortodoxok és katolikusok, ti mind egyenlőek vagytok előttem és fiam előtt.” Az Istenanya nem tud hazudni. „Gospa” azonban hazudik. Ezért ő nem lehet az Istenanya. A jelenés tehát hazudik, amikor magát a Boldogságos Szűz Máriának nevezi.
A Medjugorje-i jelenés ellentmond Isten Anyjának Isten Anyja 1917-ben Fatimában azt kívánta, hogy a pápa ünnepélyes keretek között, együtt a katolikus világ összes püspökével Oroszországot az ő Szeplőtelen Szívének ajánlja fel: „Ha teljesítik kívánságomat, Oroszország meg fog térni, és béke lesz. Ha nem, az egész világon elterjeszti tévtanait, háborúkat és egyház-üldözéseket robbant ki. A jókat meg fogják kínozni, a Szentatyának sokat kell szenvednie, számos nemzet elpusztul. A végén azonban az én Szeplőtelen Szívem fog diadalmaskodni. A Szentatya Oroszországot felajánlja nekem, amely megtér, és a világ egy ideig megkapja a béke ajándékát.”
Oroszország „tévtanaival” a bolsevik forradalom évében Isten Anyja nem gondolhatott másra, csakis az ateista kommunizmusra, amelyet a pápák is újra és újra elítéltek. IX. Pius pápa a „Syllabus”-ban elítéli az „ún. kommunizmus kárhozatos tanítását”, XIII. Leo „Quoad Apostolici Muneris” körlevelében egy „rettenetes járványnak” nevezi, „amely az emberi társadalom gerincét falja fel és bomlasztja szét”. XI. Pius pápa a „Divini Redemptoris”-ban a kommunizmusról mint „sátáni korbácsról” beszél, és „olyan szisztémának” nevezi, amely „tele van tévtanokkal és álokoskodással, amely úgy az egészséges értelemnek, mint az isteni kinyilatkoztatásnak ellentmond.” Nyilvánvaló, hogy Isten Anyja egyetért e pápai véleményekkel, amikor Oroszország megtérését követeli, és megígéri az istentelen és keresztényellenes kommunizmusnak a katolikus hitre való megtérését.
Egészen mást mond ezzel szemben a Medjugorje-i jelenés. Split érseke, Mgr. Frane Franic, bensőséges ismerője és védelmezője a Medjugorje-i üzeneteknek, írja: „Úgy tűnik nekem, hogy bizonyos csoportok az Egyházon belül Fatimát még ma is a radikális antikommunizmus támaszának és kiindulópontjának használják fel. A Medjugorje-i üzenetek ezzel szemben szeretetet prédikálnak a kereszt vetületében kommunisták, muzulmánok, ortodoxok és katolikusok között…” (3), és tovább: „A Medjugorje-i üzenetek azonban időközben megerősítették a zsinat határozatait. A gyakorlatban arra a pontra mutatnak rá, ahol a katolikus és ortodox egyház az iszlámmal és a marxizmussal találkozik.” (4)
A Megjugorje-i látomás tehát üzeneteiben ellentmond Isten Anyjának, mivel nem követeli és nem ígéri meg, mint ő, Oroszországnak az istentelen kommunizmusból a katolikus hitre való megtérését. Ehelyett „egy pontra utal, amelyen a katolikus és ortodox egyház a marxizmussal találkozik”, vagyis a keresztény katolikus hit és az anti-keresztény istentelen kommunizmus közötti kompromisszumra. Mivel „Gospa” Isten Anyjával ellentétben nem követeli már Oroszországnak a kommunizmusból való megtérését, már a pápától sem kéri Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívének. „Neki az összes népek és nem csak a keresztények atyjának kell tekintenie magát. Fáradhatatlanul és bátran kell a béke és az emberek egymás iránti szeretetének üzenetét terjesztenie. Ezenkívül ki kell tartania megkezdett útján” (5) – ez minden, amit „Gospa” a pápától követel. A jelenés tehát ebben is ellentmond Isten Anyjának, aki Fatimában a pápától Oroszország Szeplőtelen Szívének való sürgős felajánlását követelte. E követelés még ma is érvényben van, hiszen ez a felajánlás máig nem történt meg – 1984. március 25.-én sem! Mivel „Gospa” Isten Anyjával ellentétben nem követeli Oroszországnak a kommunizmusból való megtérését és az ő Szeplőtelen Szívének való felajánlását sem, nem ígéri meg többé a világ békéjét sem. Csak a „szívek békéjét” (6) ígéri, egyébként azonban „rettenetes történéseket” (7) jövendöl, „amelyek elől nem lehet kitérni”.(8) A jelenés tehát itt is ellentmond Isten Anyjának, aki kívánságainak teljesítése esetére békét ígér a világnak, és csak arra az esetre fenyeget szörnyű bűntető ítéletekkel, ha azokat nem tartják meg. Mária Szeplőtelen Szívének végső diadaláról a Medjugorje-i látomás nem tud semmit.
A Medjugorje-i jelenés nem katolikus Medjugorje-ben a látomás sokat beszél a hitről. Azt mondja: „A szilárd hit a legfontosabb. – Mindenkinek vissza kell térnie saját hitéhez, erősítenie, elmélyítenie és a következő generációknak továbbadnia kell azt.” (8)
Milyen „hitre” gondol „Gospa”? A katolikusra? A katolikus hit azt tanítja nekünk, hogy ő az egyetlen, igaz, magától Istentől kinyilatkoztatott hit, és hogy enélkül az egyetlen igaz hit nélkül nem lehet az örök üdvösséget elérni. Minden más ún. „hit” valójában hitetlenség, és így objektíve súlyos bűn. A katolikus hit ezt tanítja. “Gospa” azonban ezt mondja: „Minden embert a saját hitében kell tisztelnünk” (9), és: „Nem vagytok hívők, ha a többi vallást nem tisztelitek, a muzulmánokét és az ortodoxokét. Nem vagytok keresztények, ha nem tisztelitek őket.” (10) „Gospa” tehát nem a katolikus hitre gondol. Hiszen a katolikus hit éppen megtiltja nekünk, hogy olyan „hitet” respektáljunk, amely nem az igaz hit, amely nélkül, ahogy Szent Pál mondja, lehetetlen Istennek tetszeni.(Zsid 11,6) A katolikus hit megtiltja nekünk, hogy „más vallásokat” tiszteljünk, amelyek követőiről Szent Pál ezt mondja: „Amit azok áldoznak, nem az Istennek, hanem a sátánnak áldozzák” (1 Kor 10,20). „Gospa” Szent Pállal szembeszállva azt mondja, ilyen esetben mi katolikusok vagyunk azok, akik nem „hiszünk”. Vajon mit ért ezek után a látomás „hinni” alatt? P. Slavko Barbaric, egyike a Medjugorje-i látomások ferences szakértőinek és „autentikus értelmezőinek”, ezt így magyarázza meg nekünk: a „hitet” itt inkább „bizalomnak” kell nevezni. (11) Ez azonban nem a katolikus hit, amely a katolikus Egyház által közvetített isteni tanítás szilárd igazságnak való elismerését és hívő elfogadását jelenti. A hit mint bizalom protestáns hitfogalom, protestáns bizalom-hit. “Gospa” azt tanítja, „hogy nekünk minden embert a saját vallásában kell tisztelnünk. Egy embert soha nem szabad a meggyőződése miatt megvetni.” (12) Tehát itt „Gospa” hiten a mindenkori szubjektív meggyőződést érti. Ez azonban nem azonos a katolikus hittel, amely isteni hit, és az emberi értelmet az Isten által kinyilatkoztatott igazságnak rendeli alá. A hit mint szubjektív meggyőződés tisztán emberi hit, pluralisztikus-ökumenikus hit. Azokat az embereket, akik nem hisznek benne, „Gospa” „hitetlen Júdásoknak” nevezi. (13) „Úgy kell bennem hinni, mintha látnának”, mondja, majd: „Boldogok, akik nem látnak és mégis hisznek.” (14) Eltekintve attól, hogy még Szent Tamás apostolt is összekeveri az áruló Júdással, „hiten” a „Szűz” a benne való hitet érti. Ez azonban nem a katolikus hit, hiszen az Üdvözítő Tamás apostoltól éppen azt a természetfeletti erényt követelte, amely az isteni hittitkokban való feltétlen, látomások nélküli, csak az apostolok illetve a Szent Egyház kijelentéseire támaszkodó hitből áll. Egy jelenésben való hit ezzel szemben tisztán emberi, Krisztustól és az Egyháztól soha meg nem követelt, és az üdvösséghez egyáltalán nem nélkülözhetetlen hit csupán. A jelenés hitértelmezése tehát nem katolikus. Sőt, protestáns, pluralisztikus, ökumenikus, természetes, emberi. Nem természetfeletti, nem isteni, nem katolikus. Tehát a jelenés nem katolikus.
A látomások előidézője nem Isten, hanem az Ördög Egy látomás, amely hazudik, nem származhat Istentől. Egy látomás, amely ellentmond a Szűzanyának, nem jöhet Istentől. Egy látomás, amely nem katolikus, nem lehet isteni. Egy látomás, amely hazudik és ellentmond Isten Anyjának és nem katolikus, soha és semmikor nem származhat Istentől!
De mi van akkor a jó gyümölcsökkel? Medjugorje-ben imádkoznak és gyónnak. A ‘Szűz’ visszafordulásra, bűnbánatra és böjtölésre szólít fel. A bűnösök megtérnek és a betegek meggyógyulnak. Történhet mindez az Ördög segítségével?”
A Medjugorje-i jelenések szoros kapcsolatban állnak a „karizmatikus megújulási folyamattal” vagy „pünkösdi mozgalommal”. Ez a pünkösdi mozgalom az Amerikai Egyesült Államokból a 19. század végén kiinduló „feltámadási mozgalommal” és az általa kiváltott „üdvösségi mozgalommal” vette kezdetét. Tehát protestáns-pietista alapja van, bár az utolsó évtizedekben egyre inkább behatolt a katolikus Egyház berkeibe. Ennek a pünkösdi mozgalomnak karizmatikus tanítását a „Teológiai és Egyházi Lexikon” (1963. 2. kiadás) a következőképpen írja le: Az „üdvösség útja” lényegében négy lépést foglal magában: l. A „hit által való önigazolást” (megj.: nem a katolikus hit, hanem a protestáns bizalom-hit által!); 2. Az „újjászületést, mint radikális megtérést Krisztushoz a világból” (megj.: de nem az egyetlen igaz katolikus hithez!); 3. „A szív megtisztítását a bűnöktől” (megj.: ez, mint tökéletes bűntelenség értendő, ami ellentmond a Szentírásnak, ahol írva vagyon: „Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, önmagunkat csaljuk meg és az igazság nincs bennünk.” (1 Jn 1,8)); 4. Végezetül „nyelveken való beszéddel, reszketéssel és hasonlókkal” kísért „szellemi keresztelőt” (˙megj.: amelynek se a keresztség szentségéhez, se a bérmáláshoz semmi köze sincs!). Ennek a „szellemi keresztelőnek” a fogadása bizonyos „karizmákat” adhat, mint például: „Nyelveken való beszéd magyarázattal együtt (különösen eschatologikus) jövendölés, állítólagos látomások és hallomások Istentől, az angyaloktól, szellemektől és a túlvilágról és gyógyulások…” Ezenkívül a „szellemi keresztelő” a „hívőt a menyasszonyi közösség teljes jogú tagjává” teszi. Ennek a „menyasszonyi közösségnek” az alapjai az „első pünkösdben és az apostolok és tanítványok működésében” van, amely „most a második pünkösdöt és a bekövetkező végnapokban a pünkösdi mozgalom világméretű kiteljesedését” éli majd meg.
Pontosan ez az, amit a „Gospa” is tanít, és ami Medjugorje-ben zajlik. Ezt bizonygatják a „látnokok”: „Addig kell imádkozni, amíg belül fel nem ébred az imádkozó, amíg a belső békét és a hitben való újjászületést nem érzi, a ‘Szűz’ ezt követeli.” (15) Ezt bizonyítja a ‘Szűz’ üzenete 1983 húsvétján: „Ha tudtok, akkor böjtöljetek egy nappal többet a héten és imádkozzatok minden nap többet, mivel Isten a megváltás szent évében a Szentlelket elküldi a világnak.” (16) És ugyanezt állítják a „tanúk”: „A pünkösdi események, ahogy azt az apostolok megélték, itt, (m. m. Medjugorje-ben) 1983. május 22.-én, pünkösd napján megismétlődtek.” (17) A látomás karizmatikus imaközösségek alapítását és karizmatikus gyógyításokat követel (kézrátétellel és karizmatikus – nem szent! – olajjal való megkenéssel). Továbbá tökéletes bűntelenséget: „Dolgozzatok többet és szívetek minden csücskét tisztítsátok meg!” (18) Eschatologikus jövendölések és a végidőkről szóló kijelentések sem hiányoznak. „Gospa” ezzel okolja meg gyakori megjelenését: „Ezek az utolsó jelenések. Utoljára jöttem el, hogy a népet visszatérésre szólítsam fel. Az emberek térjenek meg, amíg még idő van rá!” (19) A karizmatikus mozgalmaknak minden fent említett elemét tartalmazzák a Medjugorje-i üzenetek. A „Gospa” tehát karizmatikus.
Az a „hit” tehát, amiről a „Szűz” beszél, mint ahogy ezt fentebb már láttuk, nem a katolikus hit, hanem protestáns-ökumenikus hit. A „megtérés” tehát nem valódi megtérés, vagyis nem az egy igaz katolikus hithez való megtérés. Itt a pietista pünkösdi mozgalomhoz való karizmatikus megtérésről van valójában szó. A pünkösdi mozgalom azonban lényegében és alapjaiban is protestáns, még akkor is, ha mint az ökumenizmus előfutára néhány katolikus díszítést is magába olvasztott. Böjtölés és imádság, csakúgy mint a gyónás és más katolikus szentségek, nem jelentenek itt mást, mint karizmatikus praktikákat a nárcista „tökéletessé váláshoz” és túlhajtott rajongáshoz. Megtérések, gyónások, böjtölések, imádságok, mind ezek a „jó gyümölcsök” tehát a legtöbb esetben nem valódiak. Bár akadnak igazi gyónások és igaz katolikusok igaz imádságai is Medjugorje-ben, hiszen sokan vannak olyanok is, akik igaz, jámbor – katolikus! – hittel zarándokolnak oda. Mégis: „A démon nagyon ért hozzá, hogyan nyerjen sokat azzal, ha egy keveset veszít.” Az igazi imádság és gyónás sokat segít az Ördögnek káros mesterkedéseinek álcázásában.
És a csodák? Mgr. Zanic, az illetékes Mostar-i püspök mondta: „Egyetlen egy csoda sem történt.” (20) Körülbelül 50 esetet adott át a Lourdes-i nemzetközi orvosi bizottságnak. „És Lourdes-ban, mint kétségeseket mindet elutasították. Egyetlen egy eset akadt, amely esetleg mint csoda számításba jöhet…, de még ez is kétséges, mert az orvosok azt mondják, hogy ennek is lehet természetes magyarázata.” (21) Ezek szerint tehát Medjugorje-ben legfeljebb látszat-csodák történnek. És ilyet az Ördög is elő tud idézni.
Végkövetkeztetés: igaz katolikusok nem hisznek Medjugorje-ben! Igazi katolikusoknak, akik Krisztushoz és Édesanyjához hűek akarnak maradni, nincs szükségük Medjugorje-re. Tudatában vannak annak, hogy – legalábbis közvetlenül – csak az Ördögöt támogatják, mikor oda zarándokolnak és ottlétükkel és imádságukkal a valódiság látszatát kölcsönzik e hamis jelenéseknek. Ezért ők kizárólag az Egyház által elismert zarándokhelyekre mennek, amelyeknél hasonló veszélyek nem fenyegetnek. Ők a Fatimai Szűzanyát tisztelik és nem a Medjugorje-i ördögi jelenést. És bizton hisznek abban, hogy a Sátán legyőzője a régi kígyónak nemsokára széttapossa a fejét. És akkor a Szűzanya Szeplőtelen Szíve diadalmaskodni fog, úgy ahogy azt Fatimában az Istenanya megígérte.
Jegyzetek: 1. Marijan Ljubic: Erscheinungen der Gottesmutter in Medjugorje, Jestetten Miriam-Verlag, 1984 18. o. 2. u. o. 95. o. 3. „Vjesnik Nadbiskupije Splitsko-Makarske” újság 1985/1. Franz Hummer/Christian Jungwirth, Medjugorje, 4. u. o. 5. Dr. Ljudevit Rapcic, Erscheinungen unserer Lieben Frau zu Medjugorje, Jestetten Miriam-Verlag, 1984. 6. mint 1. 57. o. 7. mint 1. 146. o. 8. mint 5. 52. o. 9. P. Svetozar Kraljevic, Les apparitions de Medjugorje. récit. témoignages, Fayard, 1985. 59. o. 10. Robert Faricy/Lucy Rooney, Medjugorje. Marie Reine de la Paix, Paris Téqui, 1984. 68. o. 11. Véronique Reincke, Mein Weg zum Glauben durch Medjugorje, Az „Új Európa Rádió” sorozatából. 12. mint 9. 13. mint 1. 20. o. 14. mint 1. 15. anonym, Yougoslavie, Medjugorje et la Sainte Vierge, Reine de la Paix, Paris Téqui, 1984. 30. o. 16. mint 15. 16. o. 17. mint 15. 21. o. 18. mint 3. 39. o. 19. mint 1. 29. o. 20. Interjú P. Ruben E. Rios, 1986 – Fr. Michel de la Ste. Trinité, Fatima oder Medjugorje? Das Zeichen 21. mint 20.
|