|
[118] Fel akarsz menni? Akkor kapaszkodjál erősen a felszállóba. Mert saját magadtól nem tudsz felszállni. „Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia (aki a mennyben van).” (Jn 3,13) Ha tehát senki nem megy föl, csak az, aki alászállt, és ez a valaki az Emberfia, Krisztus, a mi Urunk, akkor hogyan akarsz te felmenni? Legyél annak az egyedülinek a tagja, aki felment. Mert Ő fejként a többi taggal együtt alkot egy embert. Mert az ige, hogy „senki sem megy fel, csak aki alászállt”, csak akkor teljesedik be, ha senki más nem tud felmenni, csak az, aki az Ő testének tagja lett. [lásd: Extra ecclesiam nulla salus] Mert például, nem mondhatod: Miért megy fel Péter, miért megy fel Pál, miért megy fel a többi apostol, ha egyszer „senki sem megy fel, csak aki alászállt”? A válasz ez: Péter, Pál és a többi apostol és minden hívő, mit hirdet nekik az apostol? „Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai.” (1 Kor 12,27) Ha tehát Krisztus teste és tagjai egyetlen egyhez tartoznak, akkor te ne csinálj kettőt belőlük. „Ezért az ember elhagyja apját, anyját, feleségével tart, és a kettő egy test lesz.” (Ef 5,31-32) Krisztus nem azért hagyta el az Atyát, mert itt az Atyához hasonlónak akarta megmutatni magát, „hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember.” (Fil 2,7) Anyját, a zsinagógát is elhagyta, melyből test szerint született. Helyette feleségéhez, vagyis az Egyházhoz ragaszkodott. Ezt a tanúbizonyságot Ő maga tette, amikor arról beszélt, hogy a házasságot nem szabad felbontani: „Így felelt: »Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette őket, és azt mondta: Ezért a férfi elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy test lesz a kettő? Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.«” (Mt 19,4-6) „Most már többé nem két test, hanem csak egy”, tehát: „Senki sem megy fel, csak aki alászállt.” Hiszen tudjátok, hogy vőlegény és menyasszony egy ember. Mégpedig Krisztus teste, nem istensége által: mert istensége által nem lehetünk azok, ami Ő; hiszen Ő a Teremtő, mi pedig a teremtmények; Ő az alkotó, mi az alkotások; Ő az alapító, mi a megalapítottak; de hogy mi mégis Vele együtt EGYEK lehessünk, a főnk akart lenni azáltal, hogy testet vett föl, amiben meghalt értünk: és ily módon Ő a vőlegény és a menyasszony. Vőlegény a főben, menyasszony a testben. „Mert ketten”, így szól az Ige, „egy testben lesznek” és „többé már nem két test, hanem csak egy”, azaz Ő, Krisztus.
[119] Emelkedjetek fel a földről: de mivel erre a test nem képes, így szálljon a lélek. Emelkedjetek fel a földről; a földön viseljétek el a vesződséget, a mennyben vegyétek fontolóra a nyugalmat: vigyázzatok, hogy itt a földön jól ügyködjetek, hogy ott, a mennyben lehessetek örökre. A földön nincs olyan hely a szív számára, ahol épségét megőrizhetné; ha a földön van, elpusztul.
Én azonban mutatok neked valamit, ami fontosabb számodra, mint a szemed, és te mindjárt igazat adsz nekem, te, akihez beszélek, hogy van valami, ami fontosabb számodra, mint a szemed. „Akihez beszélek”, mondom, nem pedig, „akivel beszélek”. A fül által érem el a szellemedet, a fül által gerjesztem fel a szellemedet, a hang által beszélek a szellemeddel, figyelmeztetem a szellemedet, építem a szellemedet. Ha egyiket, vagy a szemeidet vagy a szellemedet, mindenképpen el kellene veszítened, melyiket választanád? Ha a szellemedet veszíted el, olyan leszel, mint az állat; ha a szemeidet, úgy még megvan a szellemed, tehát ember maradtál. Mi akarsz lenni: egy vak ember, vagy egy látó állat? Amivel kérdésemre válaszoltál, amit szavaim által hallottál, azt fogadd el, mint Isten szavát. Azt hallod, és azt teszed e szavaknál: „Emeljük fel szívünket” (Sursum corda). Ekkor gondolj az Atya jobbján ülő Krisztusra: gondolj Rá, aki el fog jönni ítélni eleveneket és holtakat. A hit gondolkodik: a hit a szellemben, a szív fundamentumában lakik.
|
vissza