|
„Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják, és a jót rossznak. … Jaj azoknak, akik ha megvesztegetik őket, fölmentik a gonoszt, és attól, akinek igaza van, elveszik az igazát. Amint a tarlót felfalják a lángok, és az aszott fű elhamvad a tűzben, az ő gyökerük is hamuvá válik, virágjuk elszáll, mint a por. Mert elvetették a Seregek Urának törvényét, s megvetették Izrael szentjének szavát. Ezért az Úr haragja fölgerjedt népe ellen, fölemelte kezét és lesújtott rá. Megölte fejedelmeit, s hulláik úgy hevernek, mint a szemét az utcán. De ezzel még nem csillapult le haragja, keze továbbra is ki van nyújtva. Jelt ad egy távoli nemzetnek, és füttyszóval elhívja a föld határairól. S lám, el is jön sietve, gyorsan. Nincs közte fáradt, sem beteg, egyik sem álmos, egyik sem alszik. Derekán egyiknek sincs megoldva az öve, s nem szakad el sarujának szíja. Nyilai egyenesek, s íjai mind kifeszítve. Lovainak patája akár a kovakő, s mint a forgószél, olyanok harci szekereinek kerekei. Ordítása olyan, mint az oroszláné, úgy bömböl, mint egy oroszlánkölyök. Ordít és megragadja a zsákmányt, s ha elviszi, nincs, aki elvegye tőle. Azon a napon úgy bömböl majd fölötte, mint ahogy a tenger bömböl. S ha az ember a földre néz: lám, szorongást keltő sötétség van rajta, és világosságát homály fedi.” (Iz 5,20/22-30) Isten említése nélkül, a keresztények hitehagyásának megállapítása nélkül, következésképpen az üdvtörténetnek és benne Isten büntetéseinek figyelembevétele nélkül tökéletesen lehetetlen a mai eseményeket megmagyarázni. A honlap eddigi cikkei is az üdvtörténet és a kereszténység bukásának, Isten elárulásának szemszögéből tárgyalta a történéseket: Most az utóbbi napok híreiből következik egy összeállítás, melynek cikkei szintén a mai helyzet és a Gondviselés közötti összefüggésekre fókuszálnak. Mindenekelőtt álljon itt két részlet két, már korábban feltett cikkből:
Isten a gonoszat mindig egy még gonoszabbal bünteti meg Részlet Albert Maria Weiss O. Pr. „Liberalizmus és kereszténység” című 1914-ben megjelent könyvéből
Hogy a 18. század végére a fejedelmi és hercegi szellemi udvarok, valamint a szerzetesrendek és a teológiai intézmények abszolút érettek lettek a pusztulásra, senki nem vonja kétségbe. A szellemi, lelki megújuláshoz semmilyen módon nem járultak hozzá, ezért Isten fenyítése el kellett érje őket, ahogy korábban és később is. Isten e fenyítésre a liberalizmust használta fel, miként a történelemben a gonoszat mindig egy még gonoszabbal bünteti meg. Mindazonáltal az, hogy Isten saját akaratának véghezvitelére ezeket eszközként használja, nem mentesíti őket a felelősség és bűneik alól.
Részlet a 2011 áprilisában feltett Miért kell Európának megválnia ideológiai bálványaitól? című cikkből
A „mené, tekél és parszin” (Dán 5,25) szavakról szóló elbeszélés Dániel próféta könyvében kétségen kívül az Ószövetség egyik leghatásosabbika! …
A harmadik világháború már elkezdődött – és az Egyház ellen irányul Írta: Ettore-Gotti-Tedeschi (forrás: www.katholisches.info – 2015. szeptember 3.)
Ettore-Gotti-Tedeschi pénzügyi szakember és bankár 2009-től 2012-ig a Vatikáni Bank elnöke volt. Átláthatatlan fondorlatok miatt elvesztette posztját, a bíróság azonban rehabilitálta. Jelenleg többek között az Osservatore Romano és az Il Sole-24Ore gazdasági lap számára ír cikkeket.
A legújabb időkben mindenki – beleértve a katolikus világot – attól tart, hogy kitör egy harmadik világháború. Hogy ezt megakadályozzák (ahelyett, hogy stratégiákat dolgoznának ki e problémák megoldására) láthatóan mindenki megegyezett abban, hogy a veszély elsőszámú oka abban rejlik, amit a gnózis mindenkor el akart pusztítani: nevezetesen a katolikus vallásban. Még ennél is súlyosabb, hogy az egész világ elfogadta az ökológiai programot világvallásként, ami a föld minden népét egyesíti. [Sőt, Bergoglio már ki is adta ezen új világvallás első „enciklikáját”.]
Látva a mára kialakult helyzetet, mi a valóság? Tartani kell attól, hogy a harmadik világháború hamarosan ki fog robbanni, vagy azt kell megállapítani, hogy már ki is robbant, és a 21. század gnózisa győzött, miután előbb sikeresen legyűrte a kereszténységet? Ugyanis úgy tűnik, hogy a gnózis mára végleg legyőzte az evangelizációt.
Az olvasókat arra szeretném rábeszélni, hogy gondolkodjanak el arról, hogyan lehetséges, hogy egy olyan vallás, mint a kereszténység, mely olyan „abszurd” állításokon alapszik, mint Isten megtestesülése, Szentlélektől való fogantatás, feltámadás, melyekben sem a logikára, se az értelemre, se a hazugságra, se a puszta reményre, se kényszerre, se hódításra nem lehet hivatkozni, mégis az egész világon el tudott terjedni [és az egyetlen tartósan életképes civilizációt meg tudta teremteni]. Hogyan hiheti ezek után bárki, hogy a történelmet a kegyelmen keresztül nem direkt Isten írja? És mi most már nem hiszünk ebben?
Hogyan gondolhatja akkor bárki, hogy a kereszténység egyedül, Isten nélkül fennmaradhatott volna és ilyen előfeltételek mellett történelmet írhatott volna?
Korunkban annak érdekében, hogy egy valóban globális társadalmat teremtsenek, a gnózis minden nép, nemzet számára egy „pszeudo-vallást” és a neomalthusianizmusi ökológiát ajánlja [nyugodtan kimondhatjuk – lásd a következő beszámolót – ír elő]. Megengedjük, hogy ez sikerüljön nekik?
A világ történelmét csak az érti meg, aki az Egyház szerepét megérti, mert egyedül csak a katolikus Egyház tudja a teremtés értelmét és rendjét kifejezni és helyreállítani. Ha ez nem történik meg, akkor utódainknak valami egészen mást hagyunk hátra, mint csak egy megkárosított környezetet! Felfogjuk mi ezt? Mostanra már nem lehet a puszta megfigyelésre és olyan véleménynyilvánításokra szorítkozni, melyeket a média, az uralkodó réteg megkíván. Nem lehet a puszta vigasztalással foglalkozni, az utasítás, a parancs helyett, és az imára és a szentségek fogadására való felszólítás helyett. De mindenekelőtt nem szabad félnünk. Ami a farkasoknak jó, az nem lehet jó a juhoknak.
A szabadkőművesek megparancsolták az EU-nak: Ne korlátozzák az egyre nagyobb bevándorlást (forrás: www.katholisches.info – 2015. szeptember 12.) A bevándorlással kapcsolatosan időközben már mindenki elmondta a véleményét, a különbség csak abból áll, hogy egyesek a médiában, a legnagyobb nyilvánosság előtt tehették ezt meg, mások pedig csak a formálisan határtalan internet korlátolt hatótávolságában. Legutóbb a szabadkőművesek emelkedtek szólásra. 28 obediencia írt alá egy hivatalos nyilatkozatot, ami szokatlan nyíltsággal vet fény a most zajló történésekre, jobban mondva, magyarázza meg a korlátlan és ellenőrizhetetlen bevándorlás Európát megbénító fenoménját. Olyan fenomént, ami az elit és a nép között egyre növekvő szakadékot láthatóvá teszi.
Csak véletlen? Ezt igencsak meg lehet kérdőjelezni. „A megegyezésnek egy célja van: Közösségeink hordozó elemeinek az aláásása, úgy mint, haza, identitás, nép”, írja kommentárjában a Corrispondenza Romana.
A szabadkőműves páholyok hivatalos nyilatkozata a korlátlan bevándorlást a „nemzeti önzés” megakadályozása végett, és közelebbről nem definiált „általános érdekek, melyek egy innovatív üdvözlés-politikát” tesznek szükségessé, érdekében követeli. A páholyfivérek és nővérek követeléseikben nem Európa keresztény-zsidó gyökerei hivatkoznak, hanem „az emberi jogok figyelembevételére”, azon értékekre, írják a szabadkőművesek, melyeken az Európai Közösség a „szolidaritás és a testvériség értékeivel” alapszik. Ez rávilágít, hogy Európa alapjai a szabadkőművesek szerint csak a francia forradalomig nyúlnak vissza az 1789-es emberi- és polgár-jogok nyilatkozatáig, ami az UNO 1948-as az emberi jogok általános nyilatkozatába torkollott. Az európai szabadkőműves obedienciák azt nem árulják el, hogyan kell a kör négyszögesítését elérni, hogyan lehet a menekülők és az egyre nagyobb számban érkező bevándorlók érdekeit Európa népeinek az érdekeivel összhangba hozni. Ehelyett megelégednek azzal, hogy conditio sine qua non, azaz elengedhetetlen feltételként [ultimátumként] nyilvánosan meghatározzanak egy fix pontot: „Bevándorlás mindenek felett”, írja a Corrispondenza Romana.
A gazdag arab országok nem vesznek fel „menekülteket” (forrás: www.kath.net – 2015. szeptember 9.) A gazdag öböl-menti arab országok nem akarnak menekülteket befogadni. A kuvaiti biztonsági szakértő, Fahad Al-Shelaimi ezt az elzárkózást egy tévéinterjúban így védelmezte: „Nem lehet más kultúrából jövő embereket, akik még ráadásul súlyosan traumatizáltak is, beengedni.” Ezen kívül az öböl-országokban sokkal magasabb a megélhetési költségek, mint a Szíriával szomszédos Libanonban vagy Jordániában, ezért a Szíriából jövő menekülteknek ezekben az országokban kell maradniuk, és ott kell őket anyagilag támogatni. Hasonlóan nyilatkozott Szaúd-Arábia királya, Salman ibn Abd al-Aziz. Egyúttal az „al Diyar” libanoni napilap arról számolt be, hogy Szaúd-arábiai a király a Németországba érkező új bevándorlóknak 200 mecset felépítését akarja finanszírozni, a német kormánnyal egyetértésben.
Szaúd-Arábia mecset-ajánlata vitákat váltott ki (forrás: www.kath.net – 2015. szeptember 10.) Armin Laschet, a német CDU helyettes elnöke és integráció-szakértője a Bild újságnak azt válaszolta a Szaúd-arábiai király ajánlatára, hogy „ahelyett, hogy Szaúd-Arábia azon gondolkozna, hogy Németországban mecseteket finanszíroz, inkább menekülteket kellene befogadnia és az Iszlám Állam finanszírozását kellene abbahagynia”. A CSU belpolitikai szóvivője, Stephan Mayer pedig ezt nyilatkozta: „Szaúd-Arábia olyan mérhetetlenül gazdag ország, hogy nagyszámú menekültet vehetne fel könnyedén. Németországnak nem 200 mecsetre van szüksége, hanem a menekültekkel való szolidaritásra.” A CSU főtitkára, Andreas Scheuer kijelentette: „Szaúd-Arábia viselkedése, miszerint menekülteket nem vesz fel, de Németországban 200 mecsetet akar építeni, több mint cinikus. Hol marad a szolidaritás az arab világban? Európának az egész arab világtól valóságos hozzájárulást kell követelnie a menekült-áradat humanitárius felvételéért.” Ugyanakkor a német belügyminisztérium egyik szóvivője ezt mondta a Bild újságnak: „Amennyiben a német kormányhoz ilyen ajánlat érkezik, a legnagyobb gondossággal fogjuk azt megvizsgálni.”
A két „kedves, gondtalan” asszonynak (forrás: www.kath.net – 2015. szeptember 10.)
Előzmény: Angela Merkel nemrégen azt mondta, hogy a németeknek minden lehetőségük és szabadságuk megvan ahhoz, hogy vallásukat megvallják. Többek között ilyeneket mondott: „Legyen bátorságunk kimondani, hogy keresztények vagyunk, legyen bátorságunk kimondani, hogy itt egy dialógusba szállunk be. De akkor, kérem, legyen ahhoz is bátorságunk, hogy elmegyünk az istentiszteletre és ragaszkodunk a Bibliához, vagy talán elmagyaráztatunk magunknak egy képet a templomból.”
Abdel-Samad iszlámkritikus és politológus az interneten így kommentálta a két asszony nyilatkozatait: Abdel-Samad előző könyve: „Az iszlám fasizmus: Egy analízis” címet viseli, az október 1-én megjelenő újabb kötete pedig ezt: „Mohamed: Leszámolás”
Komolyan aggódom, hogy Németország ezúttal elbukik Írta: Klaus Kelle (forrás: www.kath.net – 2015. szeptember 11.) Ha szintén minden párt, sőt a lakosság nagy többsége egy véleményen van, akkor engem mindig elfog egy kellemetlen érzés. Hogyan lehetséges ilyesmi, pláne egy olyan témában, mint a mostani tömeges bevándorlás, ami tényleg nem csak a jelen, de a következő évek nagy kihívása is lesz? Megrészegedtünk a saját segíteni akarásunktól, a tarka és világ felé nyitott Németországtól, ami most éppen a napos oldalát mutatja? És eközben nem vesszük észre, hogy a mostani kontrolálatlan tömeges bevándorlás országunk és ezzel mindannyiunk számára mit fog később jelenteni? … [A következő gondolatmenetben a szerző emlékezetbe idézi azt, amit a bevándorlást leginkább pártoló német bal-liberális zöldek egyik vezetője, Claudia Roth mondott]: A menekültek többsége „közvetlenül nem értékesíthető (nem használható fel)”. Ez olyan elszólás, ami igencsak ritkaságszámba megy. Mekkora vihar törne ki Németországban, ha egy konzervatív ember merne ilyet mondani! De hát már hozzászokhattunk, hogy a politikai korrektség korában egyeseknek mindent szabad, másoknak pedig szinte semmit, anélkül, hogy ne a leghangosabb megbotránkozást váltanák ki. Ezen a héten láttam egy dokumentációs filmet a görög Kos szigetéről, és láttam, ahogy a csónakok egymás után érkeztek, szinte kizárólag fiatal férfiakkal megtömve. Be kell vallanom, hogy az a kifejezés jutott eszembe, ami mostanában az interneten kering: invázió. .. Nem lehet nem látni, hogy az arab iszlám országokból érkező fiatal férfiak tömege megoldhatatlan probléma elé állít bennünket. Szociális biztosítási rendszerünket a teljesítőképesség szélére fogja sodorni, hiszen az érkezők nagy többsége analfabéta. [Egy németországi iszlám közösség vezetője mondta a német híradóban – saját fülemmel hallottam –, hogy az újonnan érkezőket olyasmikre kell megtanítaniuk, hogyha buszra szállnak, jegyet kell venniük stb.] Képesek lesznek a német kurzusok alkalmas munkaerőt formálni belőlük? Mik lehetnek belőlük segédmunkáson, pincéren, szociális segélyből élőkön kívül? De egyáltalán, akarnak-e ők jó adó- és járulékfizető polgárok lenni?
Mindeközben a feszültségek már most növekszenek, egy olyan fázisban, amikor a „menekülőket” még virágokkal és tapssal fogadják. … Az interneten látható zavargásokról szóló felvételeken kívül egy másik problémáról akarok szólni. Halló? Milyen emberek jönnek ezrével hozzánk? Már nem is attól félek, hogy néhány IS-idióta lehet köztük. Időközben az a mély és masszív aggodalom ébred fel bennem, hogy nem sikerülhet archaikus világnézettel rendelkező fiatal férfiak százezreit társadalmunkba integrálni. Hogyan sikerülhetne ezeket az embereket mindarról meggyőzni, ami a nyugati társadalmakban elemi követelmény? Például, hogy nyilvános helyeken tilos a dohányzás, és hogy a szemetet szelektálva kell gyűjteni? [Ha még csak ilyesmiket nem tudnának!] Még akkor is, ha úgy gondolom, hogy a [valódi] menekülteknek most segítenünk kell – a nagy tömeg nem maradhat itt. A 25 évvel ezelőtt véget ért hidegháború óta most először aggódom komolyan, hogy Németország különben elmerül.
Svédországban is létezik iszlám-probléma, csak tilos kimondani Írta: Andreas Becker (forrás: www.katholisches.info – 2015. augusztus 20.) A legtöbb európai még mindig azt hiszi, hogy Svédországban nem létezik iszlám-konfliktus és belső nyugtalanság. Tévedés, Malmöben, az ország harmadik legnagyobb városában több kézigránátot robbantanak, mint Európa bármely más városában. A lakosság körében nő a bizonytalanságérzés és a félelem. Az asszonyok és lányok számára is biztos utcák, terek a svéd városokban már a múlté. A svéd politikusok és az ország közvéleményét alakító körök tették lehetővé azt a politikát, hogy a nagyvonalúság és a nyíltság sokat dicsért politikája az emberek életminőségét egyre jobban elrontsa. A Malmö-i robbantásokért – ebben az évben eddig 30 volt – a rendőrség hivatalosan az illegális fegyverkereskedelmet és a jobboldali szélsőségeseket teszi felelőssé. Minden megtalált robbanószer a Balkánról származik. A robbantásos esetek számának növekedése egybeesik a Dániából Svédországba irányuló illegális fegyvercsempészet felfedésével. [Csak nem a mohamedánok számára szállítanak fegyvereket, mondjuk Boszniából, egy elkövetkező nagy „balhéhoz”?] Malmö Svédország kapuja, ami Európával összeköti. Malmöbe 25 éve tart a mohamedánok bevándorlása, mára a város lakosságának egyötöde mohamedán.
Svédország a múltban bebizonyította, hogy rendkívül ügyesen tudja az iszlám problémát láthatatlanná tenni. Az országban tilos a bűntettek etnikai vagy vallási hátterét megemlíteni. Az etnikai vagy vallási viszonyokat feltáró statisztikák elkészítése is tilos. Ezek az állami intézkedések azonban csak eltakarják, majd fokozzák a problémákat.
Skramo nem az egyetlen gyűlölet-prédikáló Svédországban. Aje Carlbom malmöi professzor írta: „A fiatal sunnita aktivisták az őket körülvevő világot olyan területnek tekintik, amit iszlamizálni kell.” Ehhez először a hittérítés békés technikáit használják. „Úgy terjesztik az iszlámot, hogy különleges technikákat sajátítanak el, melyek a beszélgetés kontrolljára és a nehéz szituációk elkerülésére irányul.”
2015. május 8-án a stockholmi külpolitikai intézet gyűlésén a biztonsági szakemberek világosan megmondták: A fiatal svédek beszervezése az dzsihádisták közé akkora tempóban folyik, hogy ellenőrzése meghaladja a biztonsági erők kapacitását. A svéd rendőrség legalább 300 olyan svéd születésű személyről tud, akik az Iszlám Állam soraiban harcolnak. Közülük legalább százan már visszatértek Svédországba. Néhányról tudják, hogy parancsot kaptak merényletek végrehajtására.
Csakhogy az ország politikai vezetése mindezen tényeket figyelmen kívül hagyja, sőt ellenintézkedéseket rendel el. Nem csak cenzúrázza a statisztikákat, hanem az oktatásügyi minisztérium még sokkal jobb módszert talált, hogy a fiatal mohamedánokat radikalizálja: az iskolai osztálytermekből kitiltották a svéd zászlót. A svéd nemzeti zászlóban ugyanis a keresztesek keresztje látszik, ami „túl” keresztény szimbólum, és aminek az elviselését a mohamedánoktól nem lehet elvárni, hiszen bánthatja az érzékenységüket. A szociáldemokrata vezetésű minisztérium indoklásában azt mondta, hogy a svéd zászló – figyelem, egy állami felségjel – „nacionalista” szimbólum, ami miatt a külföldi tanulók kirekesztettnek érezhetik magukat.
Pénteken rádőlt egy daru a mekkai nagymecsetre Szeptember 11-én pénteken, az iszlám munkaszüneti napján, egy viharban – más források szerint erős szélben – ledőlt a mekkai nagymecsetnél folyó építkezésen használt egyik daru. A daru azért állt a nagymecsetnél, mert bővítik az épületet, hogy még több zarándok férjen el benne egyszerre. A képek szerint egy pirosra festett daru áttörte a homlokzatot, és a romok maguk alá temették az imádkozókat. A balesetben az eddigi adatok szerint 107 ember halt meg, és több mint kétszázharmincan megsérültek – írta a BBC. Ez még változhat, folyamatosan egyre nagyobb számokról szólnak a tudósítások. A szeptemberi zarándoklaton, a hádzson eddig 2012-ben voltak legtöbben, több mint hárommillióan, a következő évben azonban a hatóságok korlátozták a létszámot, hogy ne forduljon elő olyan eset, mint például 2006-ban, amikor csaknem 350 embert taposott halálra a tömeg. Tavaly, az építkezés miatt még tovább korlátozták a zarándokok számát.
Megjegyzés:
|
vissza