Miért kell Európának megválnia ideológiai bálványaitól?
Andreas Laun salzburgi segédpüspök heti kommentárja
(forrás: www.kath.net – 2011. április 26..)

Világos beszéd Andreas Laun püspök részéről: Az az állítás, hogy minden vallás egyforma, szintén az értelem elleni támadás

A „mené, tekél és parszin” (Dán 5,25) szavakról szóló elbeszélés Dániel próféta könyvében kétségen kívül az Ószövetség egyik leghatásosabbika! Ronald Barazon a Salzburger Nachrichten című újságban 2011 húsvétján ebből indul ki és ebből magyarázza Európa fejlődését, mely – jogosan – aggodalommal tölti el.

Engem egy másik, „kiegészítő” aggodalommal tölt el az, hogy Barazon csak idézi a történetet, de annak előzményét, a „falra író kéz ujjait” kihagyja, és ezzel a mélyebb okokat kutató kérdést is kikerüli! Pedig Dániel nyilván azzal a szándékkal, hogy eme írás megjelenésének okát feltárja, azt is elmeséli, hogyan került sor erre a mené-tekél-parszin-ra: A király láthatóan soha egy másodpercre sem gondolkodott el azon, hogy apja [Nebukadnezár] miért vallott kudarcot, és miért süllyedt le egy állat nívójára. Nevezetesen, mert elfordult Istentől! [„Amikor azonban szíve felfuvalkodott, és lelke kevélységében óriásnak érezte magát, lezuhant királyi trónjáról, és dicsősége füstbe ment. Kivetették az emberek közül, szíve olyan lett, mint a vadállatoké. Vadszamarak között tanyázott, füvet legelt, mint az ökrök, testét az ég harmata öntözte, míg be nem látta, hogy a Fölséges uralkodik az emberi királyság fölött, és azt emelheti föléje, akit akar.” (Dán 5,20-21)]

Mégis, fia, Baltazár gondtalanul élt ugyanúgy tovább: ő is a maga-készítette isteneket tisztelte, és a borral, asszonnyal, énekkel folyó orgiáin azokat a szent edényeket használta, melyeket apja a jeruzsálemi templomból rabolt el! E dáridó közepette jelenik meg a titokzatos kéz a falon és írja fel a „mené, tekél és parszin” szavakat, melyeket csak Dániel tud megfejteni (Dán 5,26): „Mené: Isten számba vette a királyságodat és véget vetett neki. Tekél: megmért a mérlegen és könnyűnek talált. Parszin: feldarabolta országodat, aztán a médeknek és a perzsáknak adta.”
     A király már az író kéz látványától halálsápadtan, még megpróbál jó képet vágni ehhez a számára oly lesújtó üzenethez, amennyiben megjutalmazza Dánielt, de ekkor már késő: „Még ugyanazon az éjszakán megölték Baltazárt, a káldeusok királyát.” (Dán 5,30)

Így szól a történet Dániel könyvében, melynek ez a tanulsága: az Istentől való elfordulás a romlásba dönt, nem marad következmények nélkül, és bár léteznek figyelmeztető jelek, ezek a felelősök számára már késők lehetnek!
     Ezért érvényes a mai Európa számára a kérdés: Nem lehet, hogy a fő veszély, melyben Európánk lebeg, szintén maga az Istentől való elfordulás? És ez az elfordulás nem csak akkor kezdődik, amikor nem hiszünk már Istenben, hanem már akkor, amikor valaki attól fordul el, amit korábban a „józan paraszti észnek” neveztek! Gondoljuk csak meg, mekkora ideológiai csökönyösséggel védik a legnagyobb abszurditásokat, sőt kényszerítik erőszakkal az emberekre. A sor az evolúció-elmélet és az ő véletlent istenítő totalitárius formájával kezdődik, és ezzel a létezőben meglevő értelem tagadásával, halad tovább a történelem átírásával és mindenekelőtt az államénál magasabb rendű igazságosság meglétének tagadásával!

Az értelem-tagadás eretnekségéhez tartoznak természetesen a gender-ideológia, az abortusz legitimálása, a homoszexualitás magasztalása. Az az állítás is támadás az értelem ellen, hogy minden vallás egyforma, ami többnyire annyit jelent, mint hogy mindegyik „közömbös” és egyik sem lehet igaz, mert igazság nem létezik, csakúgy, ahogy a „józan ész” sem!
     Aki ezen, az értelemmel szembenálló ideológiák bálványai ellen védekezni merészel, azt nem érvekkel győzik le és ítélik el, hiszen ezek az értelem és az igazság területére tartoznának, hanem, mert ez az egyszerűbb és hatásosabb, erkölcsi, elítélő felháborodással, melynek nincs szüksége megokolásra!

Ha Európa nem akarja, hogy megmérettessék és könnyűnek találtassék, akkor el kell szakadnia ideológiai bálványaitól, melyek pontosan olyan abszurdak, mint az antik világ vasból és fémből készült istenei, csak az emberek számára sokkal veszélyesebbek!

És Európának késznek kell lennie, hogy a falain található „mené, tekél” szavakra nézzen és megfejtse azokat. Hogy kitől? Merészen és provokálva mondom: attól a katolikus Egyháztól, melyet kigúnyolni mostanában nagy divat lett, melyet azonban XVI. Benedek pápa Jézus Krisztus megbízásából reprezentál!
     Amire szükségünk van, az a visszatérés Istenhez, igen persze, de egyúttal, ha nem már előtte: visszatérés a józan észhez! Adja Isten, hogy akkor ne jusson ki nekünk azokból a „médekből”, akiknek az identitásáról egy másik írásnak kellene szólnia!


(szerk. megj.: Unos untalan csak arra tudom felhívni a figyelmet, hogy az ilyen cikkekben maguk a szerzők a legjobb példái a józan észtől való elszakadásnak, mégha egy másik szintről is indulnak, mint azok, akikről cikkeikben írnak. Hát nem XVI. Benedek pápa az, aki pár nap múlva boldoggá avatja, azaz példaképpé teszi azt a pápát, aki a nyilvánosság előtt a Koránt csókolta, és aki két és fél évtizeden át nem tett mást, mint következetesen rombolta az Egyházat, többek között azzal, hogy a vallásokat egyenlőkként kezelte (még ha nem is így vallotta)! És nem XVI. Benedek pápa az, aki az újabb Assisi-találkozóval ezt a tettét még külön is megdicsőíti? Hol van itt a józan ész ítélete, Laun püspök úr? A vétek, amit Ön elkövet, ugyanaz, amit a nyíltan modernista kollégái csinálnak. A különbség pusztán annyi, hogy ők előrébb tartanak, mint Ön. És hogyan gondolhatja, hogy a józan ész hamarabb jöhet, mint az Istenhez való visszatérés? Hiszen a józan ész kegyelmét egyedül Ő adhatja meg, különösen azoknak, akik nem pogánynak születtek, hanem önakaratukból lettek azzá. És a mostani újpogányoknak nem előbb, hanem éppen az Istentől való elfordulásuk után, éppen annak következményeként ment el a józan eszük.)


2011. április 27.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA