„Legértékesebb tulajdonunktól – lelki életünktől – fosztottak meg bennünket”
Ignat Szolzsenyicin beszéde
(forrás: www.kath.net – 2026. július 4.)

A kath.net hírportál mintegy két hónappal Alekszandr Szolzsenyicin 1978-ban a Harvard Egyetemen elhangzott híressé vált beszédének – Ha a civilizáció lelke meghal… – közlése után 2026. július 4-én, Szolzsenyicin fiának, Ignat Szolzsenyicin-nek nem kevésbé felrázó beszédéről tett közzé egy összefoglalót (az előadásról készült videofelvétellel együtt).

Bár a nyugat jelentős gazdasági és technológiai eredményeket ért el, számos polgára mégis elégedetlen, mondta a karmester és zongoraművész Ignat Szolzsenyicin a Londonban 2026. június 23. és 25. között megtartott ARC (Alliance for Responsible Citizenship (szó szerint fordítva: szövetség a felelős állampolgárságért)) konferencián.

Nyugaton ezért tévedésből sokan a szocializmus felé fordulnak, aminek pedig pusztító hatása van az emberi lélekre. Ezért hazájának, Oroszországnak semmiképpen nem ajánlaná követendő példaként a mostani, szellemileg teljesen kimerült nyugati rendszert. A 20. században átélt szenvedések után az orosz lélek valami magasabb rendűre vágyik, mint a tömeg-fogyasztás, a reklám és a felszínes szórakozások.

A nyugat válságának okát, illetve kezdetét Szolzsenyicin a reneszánszban és a felvilágosodásban látja. Ezen időkben tették az embert minden dolog mércéjévé, a világ központjává. Ez a szemlélet eltávolodott Istentől és minden magasabb spirituális kötődéstől, és kizárólag az anyagi jólétre és az evilági boldogulásra koncentrál. Ez az ideológia a szabadságnak olyan felfogásához vezetett, ami csupán a vágyak kielégítésének lehetőségét adja, mindenfajta erkölcsi és vallási kötelezettség nélkül.
     Az emberközpontú, humanista gondolkodás nem hajlandó tudomásul venni az ember rosszra való hajlamát, és nem ad neki olyan feladatot, ami meghaladja az evilági boldogulás utáni vágyakozását.

Így vált a modern nyugati civilizáció alapjává az ember és az ö anyagi szükségleteinek a tisztelete. Holott az ember tökéletlen, „soha nem mentes a gőgtől, önzéstől, irigységtől, hiúságtól és még egy tucat más bűntől”.

Még 250 évvel ezelőtt mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy minden privát jognak az az alapja, hogy az ember Isten teremtménye. Ezért az egyes ember szabadsága feltételeknek volt alárendelve, mégpedig az Isten előtti felelőssége feltételének.
     Ma viszont az emberekből eltűnt saját viselkedésüknek az Isten és a társadalom iránti felelősségének a tudata. Az összes technológiai eredmény nem képes ezt az erkölcsi szegénységet kiegyenlíteni.

Azok a hibák, melyeket e változások elején elkövettek, mostanra egyre nyilvánvalóbbá lesznek. Az ember politikai és szociális reformokban reménykedett, miközben a legfontosabbat elvesztette: saját lelki életét. Európa keleti részén ezt az ideológia fojtotta el, nyugaton a fogyasztás – ez a mostani válság lényege.
     Ha az embernek csak a földi boldogság lenne a célja, miként ezt a humanizmus állítja, akkor nem halandóként született volna. De mivel az ember halandó, földi feladatának is inkább spirituális természetűnek kell lennie. Élete nem állhat pusztán a szórakozás és az anyagi jólét utáni törekvésből. Ezek helyett az embernek „erkölcsi felfelé mozgásra” van szüksége: az embernek jobb emberként kell e földet elhagynia, mint ahogyan oda belépett.

Itt a legfőbb ideje a reneszánsz és a felvilágosodás értékeinek átgondolására, és egy magasabb spirituális dimenzió elismerésének. Ha ez nem következik be, akkor a pusztulás jön – figyelmeztetett Ignat Szolzsenyicin.



Megjegyzés:
Érdemes, sőt egy katolikusnak kötelező Ignat Szolzsenyicin, tehát egy laikus beszédét összehasonlítani a világ által a katolikus Egyház fejének tartott Prevost beszédeivel annak megértéséhez, hogy 1) milyen messze távolodott a zsinati szekta Istentől és Urunk tanításától; 2) nem az "egyház" megy a világ után, hanem a világ az "egyház" után. A bajok, a hamis tanítások mindig az Egyházban kezdődtek, és amióta az "egyház" feladta önmagát, nem harcol e bajok ellen, hiszen ő állt a hamis tanítások terjesztésének élére.
     A Belvárosi plébániatemplom homlokzatára kifeszített molinón – egy hónappal ezelőtt – ez a szöveg volt olvasható:
„A világon a legfontosabb az ember”
.
(Hogy még most is ez lóg-e kint, vagy új hasonló épületes szlogenre cserélték, nem tudom.) Ez az a templom, melyben évekig egy ú. n. tradicionális közösség "misézett".


Feltéve: 2026. július 6.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA