|
Bevezetés: Alekszandr Szolzsenyicin-t egy Sztálint bíráló levele miatt 1945-ben tartóztatták le. Ezután 11 évet töltött börtönökben, munkatáborokban majd száműzetésben. Szolzsenyicin saját gulagbeli élményeiből merítve írta meg műveit, amelyek révén már életében klasszikussá vált. 1970-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat, de nem utazott el a díjátadásra attól tartva, hogy nem térhet vissza hazájába. Az 1973-ban írt „A GULAG szigetvilág” című regénye miatt megfosztották szovjet állampolgárságától és kiutasították az országból. 1973-tól 1994-ig az Egyesült Államokban élt visszavonultságban. 1990-ben kapta vissza orosz állampolgárságát, 1994-ben tért vissza Oroszországba. 2008-ban Moszkvában halt meg szívelégtelenségben.
1978-ban a gulágot megjárt Nobel-díjas orosz író, Alekszandr Szolzsenyicin (1918-2008) óriási botrányt okozott a Harvard Egyetemen híressé vált beszédével. Ahelyett, hogy dicsőítette volna a nyugati szabad világot, miként ezt hallgatósága várta tőle, a nyugati civilizáció várható bukásáról tartott prófétai beszédet. Szolzsenyicin véleménye szerint a Nyugat súlyos instabilitástól szenved. Bizonyítékul az 1977-es New York-ban történt áramkimaradás alatt történt eseményeket sorolta fel: Ha már egy rövid technikai hiba oda vezet, hogy fosztogatni kezdenek a polgárok, akkor az ilyen társadalmi rendszer „súlyosan instabil és egészségtelen”, mondta. A nyugati civilizáció elfajzásának okát az orosz író abban a tévútban látta, mely 500 évvel ezelőtt vette kezdetét. Bírálta a radikális humanizmust, ami az embereket minden magasabb hatalomtól leválasztja, elszakítja. Az író szerint a transzcendens hatalomtól való függetlenség kikiáltása elidegenítette az embereket az objektív erkölcstől, az igazságtól és a szépségtől. Az értékeket puszta szubjektív faktorokká degradálta, ami a modern ember degenerációjához vezet. A pusztulás külső jeleiként az író a művészetek hanyatlását, valamint a jelentős államférfiak eltűnését nevezte meg. Szolzsenyicin szerint a Nyugat összeomlását csak egy radikális visszafordulás előzhetné meg. A megoldás azonban nem a politikai reformokban rejlik, hanem az alapban: „Aki meg szeretné menteni a Nyugatot, annak ezt a saját lelkének a megszépítésével kell elkezdenie.” Csak a transzcendens erkölcshöz való visszatérés Isten alatt, és az igaz, a jó és a szép tisztelete képes a civilizációt megszilárdítani és újra életre érdemessé tenni. Alekszandr Szolzsenyicin beszédéről készült felvétel itt tekinthető meg: https://kath.net/news/90264
|
vissza