Omnia ad maiorem Dei gloriam! – Mindent Isten nagyobb dicsőségére!

„Ne állítsuk be magunkat ostobának!”

1.
Az igazság a diskurzus előtt létezik
Írta: Contra Ambivalent
(forrás: www.katholisches.info – 2026. augusztus 18.)
Részlet

Alaptétel: Isten maga az igazság, Isten minden ember üdvét akarja, és az embert értelmes és szabad képmására teremtette. Ebből az alaptételből ered az ember képessége az igazság felismerésére, valamint az isteni Kinyilatkoztatás szükségessége az ember számára. Az ember az igazságra van utalva, de azt nem magától hozza létre. Az ember felismeri, elfogadja és megérti az igazságot, ami előbb volt, mint ő.


2.
A Péter-hivatal hanyatlása
Írta: Dr. Eleganti
(forrás: www.katholisches.info – 2026. augusztus 14.)
Részletek

2026. július 31-én Prevost tisztelettel – és 40 percig tartó magánkihallgatáson – ogadta az Apostoli Palotában az abortuszpárti Patti Smith (* 1946) amerikai "művésznőt", aki "Godmother of Punk" néven ismert a nagyközönség előtt. Prevost és ő is Chicagóban született.
     Ha Prevost ilyen embert magánkihallgatáson fogad, akkor udvariasságból a nyilvánosság előtt sem tarthatja magát tovább távol tőle. Ezért az ilyen találkozás annak az ügynek, viselkedésnek az elbagatellizálását is jelenti, amit az illető személy képvisel. Ily módon Prevost nem csak a saját, de az egyház pozícióját is elködösíti, amellett, hogy a híveknek még botrányt is okoz. Az ilyen találkozások egyúttal az eretnek pozíciók egyértelmű elítélésének hiányát is leleplezik.

Engem már régóta nyugtalanít az a tény, hogy Wojtyla óta a zsinati "pápák" minden lehetséges alkalommal egyszerűen leállnak beszélgetni, interjút adni, a polgárokkal fényképezkedni. Ezek a jelenetek a világ előtt azt a benyomást erősítik meg, hogy a pápa valójában egyszerűen csak a nemzetközi establishment egyik tagja.

Az elmúlt évtizedek "pápái" túlságosan közemberekké váltak. Személyük és nem hivataluk került reflektorfénybe. A maistream közönséges embereknek akarja látni és láttatni őket. Holott a pápák nem olyan emberek, mint mi. Hivatalukat tisztelniük kell, és az Egyház tanításának garantálójaként személyüket háttérbe kell állítaniuk.

Vagy nem ők azok, akik a kereszténység tanítói, akiknek szavára a hívek várnak és figyelnek? Nem Szent Péter katedráján ülnek, hanem valaki másén?
[Lásd ezen utolsó kérdéssel kapcsolatban ezt a cikket!]


3.
Mintha sötét függönyt vontak volna Isten elé
Írta: Cristina Siccardi
(forrás: www.katholisches.info – 2026. augusztus 19.)
Részletek

Az 1917-es Fatimai Napcsoda, amire az ember abszolút semmilyen befolyással nem bírt, egyértelműen Isten beavatkozása volt. Isten e csodával a Fatimai Szűzanya megjelenését pecsételte meg. A Szűzanya azért jött, hogy a bűnösöket megtérésre, a híveket áldozatvállalásra és a Rózsafüzér-imára szólítsa fel. Eközben a poklot is megmutatta a látnokoknak, amivel a pokol valóságára akarta az embereket emlékeztetni.

Ma a zsinati egyház arról beszél, hogy a klíma változásért az ember a felelős, és ezért azt irányítani kell. Ez a paranoia felsőbbrendű embernek nevezi magát (Nietzsche szerint "Übermensch"), aki túllép a hagyományos erkölcsön, tudomásul veszi Isten halálát, és annak a helyébe képzeli magát, aki képes az univerzum erőit, benne a klímát is, megváltoztatni. Ez azonban oda vezet, hogy nekimegy a valóság falának, mely nemcsak horizontálisan, de vertikálisan is létezik.
     A mai hitetlen, önelégült, követelődző ember, aki csak a bölcsesség nélküli tudomány hatalmában hisz, és áthágja a természeti és isteni jogokat, annyira túlértékelte magát, hogy már az sem akarja engedni, hogy isteni büntetés létezhessen. És azt sem érzékeli, hogy az elmúlt évtizedekben a Sátán láthatóan szabad kezet kapott Istentől az emberek megbüntetésére.
     „Isten halála” a nyugati társadalmakban egyre több erőszakhoz vezet. Kimondhatjuk, hogy az ember nagy léptékkel halad afelé, hogy önmagát elpusztítsa. Mert aki nem áll többé Urunk tekintete előtt, annak lelke elveszti az egyetlen igaz utat.

A zsinati egyház jelenleg foganatosított intézkedései, enyhén szólva, megrendítők. Semmit sem tesznek azért, hogy az emberek lelkiismeretét felrázzák, és őket mennyei céljukhoz vezessék – többek között azzal, hogy valóságosan harcra kelnek a rájuk bízott lelkek bűnei ellen.

Néhány legújabb példa a zsinati szekta ténykedéseiből, melyek nem elítélik, hanem támogatják a bűnt:
     – Prevost 2026. július 31-én tiszteletteljesen fogadta az Apostoli Palotában az abortuszpárti Patti Smith (* 1946) amerikai "művésznőt", aki "a punk átkozott papnője” néven ismert a nagyközönség előtt, és aki egykor ilyen dalokat énekelt: „Jézus mindenki bűnéért meghalt, de nem az enyémekért”;
     – Modena "érseke" azt ajánlotta, hogy a "mise" első részét nők vezessék;
     – Brüsszel "érseke" a belga "püspökök" nevében a nős papok bevezetéséért száll síkra, ami az ő véleménye szerint gazdagítaná az "egyházat";
     – A jezsuita homo-"pap", James Martin szünet nélkül a homoszexuálisok "pappá szentelését" követeli;
     – Timothy Radcliffe "bíboros" megünnepelte egy homoszexuális pár "egybekelésének" évfordulóját;
     – Los Angelesben egy azték misét ünnepeltek pogány törzsi táncok kíséretében;
     – A kaliforniai San Diego bazilikában "misét" rendeztek az LGBT témával kapcsolatban;
     – A németországi Eichstätt új "püspöke" pártfogolja a homoszexuális párok nyilvános megáldását a templomokban;
     – Hogy az "átalakuló Egyház" érdekét szolgálja, egy kanadai "plébános" részt vett fivérének homo-partnerével kötött templomi "esküvőjén", mely eseményt később „beszédesnek és rendkívülinek” nevezte.

Korunk "pápái" szakadatlanul békére szólítanak fel a világban, a legkisebb eredmény nélkül. Ennek oka kézenfekvő: Hogyan lehetne Urunkhoz, a mennyei seregek Istenéhez (szakrális nyelven: Deus Sabaoth, amit a modern nyelvhasználatban „az Úr, az univerzum Istene” kifejezéssel helyettesítettek) és az igazságosság Istenéhez békéért esedezni, amikor az egykor keresztény világ konokul együtt él „a rosszakaratú emberekkel” olyan bűnben és rettenetes vétkekben – amiket részben maga vezetett be, maga támogatott és jogilag legitimált –, amik Isten előtt az égre kiáltanak, de a világon emberjog néven szerepelnek.

Fulton John Sheen (1895-1979), amerikai érsek a következő megcáfolhatatlan tanítást hagyta ránk:
     „A gőg általában tagadja a gonosszal szembeni személyes felelősséget. Az emberek többnyire tagadják, hogy bűnösök lennének. E tagadás tragédiája abból áll, hogy soha nem érzi egy megváltó szükségét. Egy vak, aki tagadja, hogy vak, soha nem fog arra vágyni, hogy lásson.
     A korlátolt szellem behatárolt felismerése azt követeli, hogy mindig övé legyen az utolsó szó. Ha a gőg nem tudatos, akkor szinte gyógyíthatatlan, mert az igazságot a saját igazságával teszi egyenlővé. A gőg nem más, mint a saját gyengeség bevallása, ami titkon mindenfajta megmérettetéstől és minden lehetséges riválistól fél, Ritkán orvosolható, ha az ember egészséges és sikeres; de ha a páciens beteg és csalódott, meggyógyítható. A gőggel teli korokban ezért van szükség a katasztrófákra, hogy azok az embereket Istenhez és lelküket üdvösségre vezessék.”
     [Okos emberek arról írtak, hogy ez az utolsó állítás az I. világháború után még valóban igaz volt, de a másodiktól kezdve már ez sem segít.]

A magasrangú egyházi méltóságok már hosszú ideje úgy döntöttek, hogy legtöbb figyelmüket inkább a szociológiai és politikai kérdésekre, mint a természetfeletti igazságokra fordítják. Ez okból követelik ma az „ökológiai megtérést”, a bűnökkel való radikális szakítás helyett. Ily módon áll elő egy messzemenően emberközpontú, protestantizáló és újpogány vallás, mely büntetést hoz maga után – a Teremtő örökös megsértésének látható eredményeként –, és egy olyan élet következményeként, ami úgy folyt le, mintha Isten nem is létezne.

Olyan, mintha Isten elsötétedése előtt állnánk – mintha hamis és csalóka elképzelések egész sorát tolták volna Isten és az emberek közé…

[Függelék:
Cristina Siccardi, történész és publicista, számos könyv szerzője. 2021-ben az FSSPX rendfőnökével közösen adta ki „Ez az oly nagyon bántott és üldözött és mégis oly élő mise” című könyvét. – Nem véletlen tehát, hogy miközben sorra jelennek meg Prevostot és a zsinati "pápákat" bíráló írásai, hasonlóan az FSSPX-szel, ő is rendületlenül, továbbra is érvényes pápáknak tartja őket. Ha ez nem elmebaj, akkor mi?


4.
Tévedhetetlenek a szentté avatások?
Írta: Wolfram Schrems
(forrás: www.katholisches.info – 2026. augusztus 25.)
Részletek


[Bevezetés:
„Tévedhetetlenek a szentté avatások” a címe annak a három részből álló tanulmánynak, amit Wolfram Schrems jelentetett meg Kwasniewski professzor és Msgr. Brunero Gherardini e témában tett kijelentéseit összegezve. A harmadik, záró részt Schrems e mondatokkal zárta:]

Az eretnekségek fellépéséig a hitletétemény mindig – úgymond – magától értetődőnek tűnt. Ezért csak egyes hittételnek a többiek rovására történt túlhangsúlyozása, azaz „kiválogatása” (görögül: haireîn, ebből hairesis, herézis), vagy egy hitigazság direkt tagadása tette olykor szükségessé az egyházi hierarchia részéről, hogy a rá bízott tant, a depositum-t (1 Tim 6,20: „Őrizd meg a reád bízott kincset!”), pontosabban megfogalmazza, és ezáltal a támadások ellen megvédelmezze.

Ebből a tényből kiindulva lehet kimondani, hogy a szentté-avatási eljárások pontosabb vizsgálatát és megalapozottságát csak a legújabb, az ideológiai és a valóságtól elrugaszkodott, boldog- és szentté-avatások tették szükségessé. Ugyanakkor ezúttal maga az "egyházi hierarchia" az, ami tragikus módon okot szolgáltatott erre a pontosabb vizsgálatra. Ez a hierarchia legkésőbb XII. Pius halála óta a katolikus hitigazságok hirdetését illetően súlyos zűrzavarba került.
     Mostanra az "egyház" emberi részét tekintve valójában egy teológiai besúgó- és pletykálkodó-szervezetté vált a világhatalom szolgálatában.
     Vagy másképp kifejezve: Bergoglio alig két évvel ezelőtt kifejezetten azt állította, hogy minden vallás Istenhez vezető út. E mondatával az egész keresztény vallást tudatosan és megfontoltan elvetette. Ez nem csupán eretnekség, hanem aposztázia, hitehagyás volt. –Prevost a mai napig nem hozta helyre ezt a kárt. Ezáltal ez a botrány továbbra is a levegőben lóg.

De akkor mit jelenthetnek az ilyen "pápák" által elvégzett boldog- és szentté-avatások, vagy kiközösítések?
     Nem, ne állítsuk be magunkat ostobának. Itt a hierarchián és a kléruson belül a hitehagyás és a zűrzavar történelmileg példanélküli szükségállapota uralkodik, ami körülbelül 1960-ban kezdődött, abban az évben, amikor a Fatimai Harmadik titkot nyilvánosságra kellett volna hozni.

Ezért megfontolásainknak végkövetkeztetése egyedül az lehet, hogy az újkori, kétséges, ideológiától és forradalomtól bűzlő boldog- és szentté avatásokat nem fogadjuk el.

De mivel mindannyian szentté-válásra vagyunk elhívatva, akármilyen borzasztó korban élünk is, időnket arra kell használjuk, hogy teljes erőnkből saját megszentelődésünkön dolgozzunk – és azok megmenekülésén, akiket Isten utunkba küldött.


Szerkesztő megjegyzése:
W. Schrems tanulmányának második részét ezzel a mondattal zárta: „A trónbitorlók célja az Egyház szétzúzása.” Ebben a mondatban a trónbitorló szó a meglepő. De ennek az elszólásnak is tekinthető műhibának sajnos nincs jelentősége, hiszen szövegében mégis minden trónbitorlót a művésznevén említ. A „trónbitorlók” kiszólást tehát csak lelkiismeretének aprócska megrezdülése okozhatta, amit aztán a tanulmány harmadik részben már nem említett meg.

De nem csak ő, hanem a többi cikk szerzője is rettenetesen vigyáz arra, hogy kritikájával ne menjen túl messzire: Mégha hitehagyottaknak is nevezik a zsinati szekta vezetőit, ahhoz körömszakadtáig ragaszkodnak, hogy azok mégis valódi pápák. Mint már fentebb megjegyeztem: Mi ez, ha nem elmebaj? – És ezzel az elmebajjal nem hogy az útjukba esőkön nem tudnak segíteni, de saját magukon sem: Mert azokon hogyan lehet segíteni, akik mindazt felismerték, amit ezek a szerzők leírtak, és mégis egy aposztatával közösségben folytatják továbbra is hitéletüket? Vajon akik az igazságot folyamatosan ignorálják, csak azért, hogy "jelen lehessenek a fontos emberek között", azok hogyan állnak meg majd Urunk Jézus Krisztus előtt, aki maga az Igazság?!

A szentté-avatások tévedhetetlenségével kapcsolatban a honlapon már számos írás megjelent, ezek közül néhány:
     – Fenyegető tévedhetetlenség;
     – A tanától megfosztott katolicizmus;
     – Az „una cum tuo Papa nostro” kérdése;
     – Unfehlbar – Eine Grundfrage (német nyelven)


Feltéve: 2026. augusztus 28.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA