Részletek „Egy teljesen új helyzet állt elő” címen megjelent de Mattei-interjúból (forrás: www.katholisches.info – 2017. december 14.) A honlapon már több cikk foglalkozott az ú. n. tradicionalisták és konzervatívok hitehagyásáról, legutóbb a Napjaink a „konzervatívok” hitehagyásának kora című írás. Józan ésszel felfoghatatlan, hogy okos (illetve annak tűnő), művelt, vallásukat (látszatra) komolyan vevő emberek miként képesek súlyos eretnekségbe esni azzal, hogy az „elismerni és ellenállni” elv szerint gondolkodnak és gyakorolják vallásukat. E tábor egyik vezető képviselője, de Mattei professzor mostani kijelentései minden, ebben a témában eddig ismert dőreséget felülmúlnak, ezért a legfontosabb részeket közlöm belőle. Előzmény: Közismert, hogy az ú. n. konzervatív „katolikus” körökben Bergoglio Amoris laetitia kezdetű „apostoli buzdítása” nagy felháborodást keltett. Roberto de Mattei kezdeményezésére laikusok egy csoportja „gyermeki korrekciót” írt Bergoglionak, amire csakúgy, mint előtte a négy „bíboros” a maguk Dubia-jára, ők sem kaptak választ. Helyette a napokban látott napvilágot az a hír, hogy Bergoglio utasítására azt a 2016-os levelét, amiben ő személyesen gratulált a Buenos Aires-i egyházmegye „püspökeinek” az Amoris laetitia irathoz kiadott irányelveikhez, együtt a „püspökök” dokumentumával, helyezzék el az Acta Apostolicae Sedis (AAS) dokumentumai közé. E hír kapcsán Maike Hickson interjút készített az amerikai OnePeterFive blogon Roberto de Mattei professzorral.      [Katolikus Lexikon 1930.: Acta Apostolicae Sedis: az apostoli Szentszék hivatalos közlönye, törvény- és rendelettára. 1909. január 1. óta havonkint jelenik meg. A benne kihirdetett törvények három hónapra az illető törvényt magában foglaló füzet megjelenése után lépnek életbe.] Részletek szó szerinti idézetban az interjúból: R. de Mattei: Az egyház jelenlegi válsága [?] nem csak most Ferenc pápával keletkezett, és nem is csak egyedül az ő személyére koncentrálódik, hanem a II. Vatikáni Zsinatig és még annál is távolabb, a modernizmus éveibe nyúlik vissza. Ma a bíborosi kollégium, a püspökök és általában a klérus széles körei vannak a modernizmussal megfertőzve. Annak a kevés bíborosnak, püspöknek és papnak, akik még kitartanak, ezt a helyzetet figyelembe kell venniük. A mi feladatunk az, hogy nekik segítsünk. … A sensus fidei sugallja a bíborosoknak, szerzeteseknek és az egyszerű laikusoknak, hogy mit kell tenniük. A gyermeki korrekció (Correctio filialis) jelentősége az, hogy ezt a sensus fidei-t fejezi ki. A reakciók helytől függően különbözőek lehetnek, de fő vonásuk mindenhol az igazság megvallása, tévedések megbélyegzése és a tévedéseknek való ellenállás. … Az a tény, hogy ezen argentin püspökök iránymutatását és a pápa erre adott jóváhagyását az Acta-ban nyilvánosságra hozták, hivatalossá tette, hogy az Amoris laetitia-hoz „más értelmezés nem lehetséges”, csak az, amit az argentin püspökök adtak neki, vagyis, hogy az újraházasodott elváltakat, akik objektíve a halálos bűn állapotában élnek, meg kell áldoztatni. A levél eredetileg ugyan magánlevél volt, de az Acta-ban való nyilvánosságra hozatala Ferenc pápa pozícióját a tanítóhivatal aktusává tette. Nekem úgy tűnik, hogy ez az aktus beigazolja Giovanni Scalese páter tézisét, miszerint Ferenc pápa pontifikátusának egy új fázisába léptünk: a lelkipásztori forradalomból a katolikus tan nyílt újrafogalmazásához való átmenetbe. Ferenc pápa október 11-i beszéde, amit az új katekizmus megjelenésének 25. évfordulóján tartott, úgy tűnik, hogy a katolikus egyház katekizmusának új értelmezését vezeti be az Evangelii gaudium és az Amoris laetitia fényében. Életünkben és az egyház életében vannak pillanatok, amikor kényszerítve vagyunk rá, hogy két oldal között válasszunk, mégpedig ahogy Szent Ágoston mondta: kétértelműségek és kompromisszumok nélkül. Ezt figyelembe véve Ferenc pápa levelének hivatalossá tételével e két oldal most két egymással frontálisan szembenálló ellentétként jelenik meg. … Az Amoris laetitia olyan dokumentum, ami csak két megoldást tesz lehetővé: vagy teljes egészében elfogadja valaki, vagy teljes egészében elutasítja. Harmadik lehetőség nincs, és Ferenc pápa levelének tanítóhivatali rangra való emelése megtette azt a szolgálatot, hogy ezt világossá tegye. Akik úgy vélik, hogy az argentin püspökök irányelveit dicsérő levél Acta-ba való tétele nem a tanítóhivatal aktusa, mert téves, sőt eretnek pozíciót képvisel, azok az én véleményem szerint hamis előfeltételből indulnak ki: nevezetesen abból a hiedelemből, hogy a pápai tanítóhivatal soha nem tévedhet.[!] [Mattei eme elképesztő és eretnek kijelentésével kapcsolatban lásd a honlap cikkét: „Az egyházi előterjesztés (Tanítóhivatal)”, benne például ezt a fejezetet: „1. Az egyházi előterjesztés létezése – Az Egyház hiteles, hivatalos és tekintély jellegű előterjesztése a közvetlen hitszabály. Hittétel” (azaz dogma). Tehát a Tanítóhivatal vagy tévedhetetlen, vagy nem tanítóhivatal.]      Valójában a tanítóhivatal csak bizonyos feltételek mellett kapja meg a tévedhetetlenségre a garanciát. A pápai tanítóhivatal nem tévedhetetlen dokumentumaiban előfordulhatnak hibák, különösen a nagy válságok idején. A tanítóhivatalnak lehetnek autentikus és ünnepélyes, de téves aktusai. [!] Véleményem szerint ez érvényes a Dignitatis Humanae zsinati nyilatkozatra is, mely lelkipásztori jellege ellenére kétségtelenül tanítóhivatali aktus, de ugyanennyire biztosan, legalábbis közvetlen és implicit módon ellentmond a vallásszabadságról szóló egyházi tanításnak. A szkizma az egyházon belüli szakadás, olyan helyzet, ami 1378-tól 1417-ig állt fenn – ezt hívták a nagy nyugati egyházszakadásnak –, amikor 40 éven keresztül abszolút bizonyossággal nem lehetett megmondani, hogy hol található az egyház törvényes feje. [Ez sem igaz: a tanult katolikusok és a szentek, mint például Sziénai Szent Katalin (1347-1380), Sziénai Szent Bernardin (1380-1444), Római Szent Franciska (1384-1440), Ferreri Szent Vince (1350-1419) stb. stb., és az egyszerű laikusok pontosan tudták (nekik ellentétben de Mattei-jel valóban volt sensus fidei-k), hogy ki a jogszerű pápa. Hogy Franciaország és néhány más ország nem a jogszerűen megválasztott pápát ismerte el az Egyház fejének, annak politikai okai voltak.]      Ez a szakadás azonban nem ismert eretnekséget. Ugyanakkor a szkizmát általában eretnekség követi, miként ez VIII. Henrik alatt Angliában történt.      Ma azonban egy teljesen új helyzetben vagyunk, az eretnekség állapotában, ami súlyosabb, mint a szakadás, mert megelőzi ezt, nem pedig követi. Még nincs formális szakadás, de az eretnekség jelen van az egyházban. Az eretnekek azok, akik az egyház szakadását akarják, biztosan nem a hívő katolikusok. És a hívő katolikusokat, akik el akarnak szakadni az eretnekségtől, biztosan nem lehet szakadároknak nevezni. Kérdés: Úgy tűnik, azt akarja mondani, hogy a pápa támogatja a szakadást és az eretnekséget az egyházban. Mi lenne ennek a súlyos helyzetnek a következménye? A pápa elvesztené ezzel a pontifikátusát? R. de Mattei: Egy ilyen fontos és komplex problémát nem lehet pár szóval összefoglalni. Ehhez teológiai vitára van szükség. Én e témában a következő művekre utalok: R. J. Siscoe és J. Salza „True or False Pope” című könyvére, J-M. Gleize abbé írásaira, és mindenekelőtt Arnoldo Xavier da Silveira „Egy eretnek pápa teológiai hipotézise” című könyvére; ez utóbbi olasz nyelvű megjelenésében 2016-ban kiadóként működtem közre. A szerző, akinek alapelméletét én is osztom, a középkori dekretisták, Bellarmin Szent Róbert (1542-1621) és modern teológusok, köztük Pietro Ballerini (1698-1769) [még a katolikus lexikonban sem említik a nevét] téziseit fejti ki, melyek szerint – bár alapjaiban összeférhetetlenség van az eretnekség és a pápai jurisdictio között – a pápa nem veszti el addig hivatalát, amíg eretneksége az egész egyház számára nem válik láthatóvá. … Harcolni kell, s e harc alatt a logika fegyvereit kell használni, mely minden hívőnek rendelkezésére áll, és eközben a kegyelem legyőzhetetlen segítségére kell visszanyúlni. … Megjegyzések: 1. Xavier da Silveira könyvével kapcsolatban a zelozelavi blogon 2016. november 18-án „Álmodozók” címmel megjelent egy írásból, ebből való a következő részlet:      Vatikáni híresztelések szerint, Rómában mostanában egy brazil jogász, Arnaldo Xavier da Silveira „Egy eretnek pápa teológiai hipotézise” című műve jár kézről kézre. Azt suttogják, hogy a négy „bíboros” Dubia-ja egy ellenállás része, ami egyre jobban terjed, és ami az elő-stádiumból éppen most lépett új fázisba. „Ferenc pápa három és fél évvel pontifikátusának kezdete után korlátaiba ütközött. Annak a gesztusok és szavak által közvetített benyomásnak, hogy az a rejtett szándéka, hogy az Egyház tanítását megváltoztassa, valamikor konkretizálódnia kell, vagy önmagában össze kell omolnia.”      Maradt volna Bergoglio csak Assisinál és Luthernél, ahelyett, hogy a „konzervatívok” szent Gráljához, a családi erkölcshöz nyúl! Vagy ezt legalább csak a „szent” Wojtyla érzéki „A test teológiája” vagy Ratzinger platói „Eros-teológiája” szerint űzte volna tovább! De nem, ő még az előzőekénél is újabb utakra tért, így aztán magának köszönheti azt az „ellenállást, ami most „új fázisba lépett”. – De hogy ezzel már saját „korlátaiba ütközött” volna, nos, ez kétlem: vajon nincs még egy s más a tarsolyában? 2. Egy ismerősöm, aki megnézte azt a katolikus japán-jezsuita filmet, amit hírhedt Isten-gyalázó rendezője Bergoglionak mutatott be elsőnek, azt mondta, hogy van olyan barátja, aki a film megnézése után négy napig volt depresszióban, de ő szerencsére csak egy napig, bár ez az egynapi is nagyon mély és megrázó volt számára. Nos, én e Mattei interjú olvasása és fordítása után estem depresszióba.      Hogyan merészel Mattei sensus fidei-ről, logikáról beszélni, amikor e kettőnek annyi köze van hozzá és szavaihoz, mint Makónak Jeruzsálemhez! A sensus fidei olyan érzület, aminek a Roma locuta, causa finita ágostoni kijelentése szerves része! Vagyis, hogyan tarthatja Bergogliot továbbra is pápának, ha egyszer nem fogadja el a tanítását! Hogyan nevezheti magát és a hozzá hasonlókat hívő katolikusnak, ha az általuk elismert pápának nem engedelmeskedik, ha az általa törvényszerű pápának gyermeki korrekciót küld, amiben ő írja elő neki, hogy mit tanítson?      Mattei elsőként két FSSPX-es szerzőre hivatkozik: vagyis a Lefebvre által kidolgozott és gyakorolt „elismerni és ellenállni”, tökéletesen akatolikus elv képviselőire, akiknek egzisztenciájuk, a közvéleményben elfoglalt kiemelkedő szerepük függ attól, hogy ezt az elvet hirdessék! Hiszen ők, csakúgy, mint maga de Mattei, elvesznének az ismeretlenség homályában, ha végre levonnák a logikus következtetést mindabból, ami történik, és ami ellen ágálnak, vagyis ha végre beismernék, hogy évtizedek óta nincs törvényes pápája Krisztus Egyházának! Hogy mernek az ilyen emberek, mint most Mattei logikáról beszélni, amikor pont az, amit ő mond tökéletesen ellent mond a logikának!      Mattei maga írja: „Az a tény, hogy ezen argentin püspökök iránymutatását és a pápa erre adott jóváhagyását az Acta-ban nyilvánosságra hozták, hivatalossá tette, hogy az Amoris laetitia-hoz "más értelmezés nem lehetséges"”. Mindezek után hogyan merészel ilyet mondani: Bergoglio „nem veszti el addig hivatalát, amíg eretneksége az egész egyház számára nem válik láthatóvá”. Hol itt a logika? Mit kellene még Bergoglionak tennie, hogy az Mattei és a hozzá hasonlók számára az „egész egyház számára láthatóvá váljon”? Mi van még annál láthatóbb dolog, minthogy egy levelet betesznek az egyház hivatalos, nyilvános közlönyei közé? És mi van még annál láthatóbb, mint amikor Bergoglio a világ egész médiája előtt eretnekségeket mond? És mi van még annál láthatóbb, mint amit most tesz a Szent Péter téren Rómában, amikor felállíttatja azt az undorító, szentséggyalázó, förtelmes betlehemet, ami idén csúfítja a katolikus világ központját? És mi van még láthatóbb a havi videó-üzeneteinél?      Milyen Isten-képe, Atya-képe, Krisztus-képe van de Mattei-nek és a hozzá hasonló ú. n. konzervatív „katolikusoknak”? Soha nem olvasták még Jézus eme szavait: „Közületek melyik apa ad a fiának követ, amikor az kenyeret kér? Vagy ha halat, akkor hal helyett tán kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, akkor talán skorpiót ad neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.” (Lk 11,11-13)      Az Egyház feladata ez: Isten szüntelen dicsőítése és a lelkek üdvözítése. – Milyen apa az, aki engedi, hogy az Ő nevében a lelkeket a kárhozatba vezessék? Milyen Üdvözítő az, aki engedi, hogy az Általa alapított Egyházban szüntelenül gyalázzák az Atyát, szüntelenül megszegjék a legfőbb törvényt: ne legyen más istened!? Milyen Lélek az, aki az Általa vezetett Egyházban a híveket káoszba és kárhozatba engedi jutni? Mert de Mattei és a hozzá hasonló, naponta gyarapodó ú. n. konzervatív „katolikusok” ilyen szerepet osztogatnak az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek! Akkor tehát: Ki a nagyobb eretnek? Bergoglio vagy de Mattei és a hozzá hasonló gondolkozásúak? Hogyan bízhatná Isten Egyházának megújítását az ilyen eretnekekre, mint de Mattei és a hozzá hasonló gondolkozásúak? Mitől lennének ők katolikusabbak, mint Bergoglio és társai és közvetlen elődei? Feltéve: 2017. december 16.