Prevost démonai


1.
Vajon milyen mélyre tudtak mostanra Ó-Amerika démonai Krisztus Egyházába behatolni?
Írta: Michael Charlier
(forrás: www.summorum-pontificum.de – 2026. március 20.)

A korabeli fotókon Robert Prevost látható egy 1995-ben lezajlott Pachamama-szertartáson.

A hivatalos és félhivatalos körök vagy nem vesznek tudomást a Lifesite-News oldalon megjelent képekről, vagy a Vatikántól várnak magyarázatot a történtekről. Ez a honlap is ezt teszi, mert nem hiszi, hogy a Vatikán megteheti, hogy nem reagál e képekre.
     [Szerk. megj.: egyszerűen felfoghatatlan, hogy mindazok után, ami Rómában évtizedek óta történik, komoly emberek ilyen naivak, jobban mondva, ostobák lehetnek, akik még mindig úgy vélik, hogy onnan az ilyen botrányokra valaha is magyarázatot kaphatnak.]

Mélységesen zavartkeltő és nyugtalanító, ha pont nagyböjt idején kell megtapasztalnunk, hogy Jézusnak (az oltáron állandóan jelenlevő) kínszenvedése milyen drasztikus, milyen brutális valóság ma is, hogy Krisztus misztikus Testét, az Egyházat napjainkban is ugyanolyan erőszakosan gúnyolják, tövisekkel gyötrik és ostorral véresre verik, mint kétezer évvel ezelőtt.
     Az ú. n. Pachamama-liturgiáról van szó, amit a perui Ágostonrendiek 1995-ben az ú. n. „Ecoteologia” (Öko-Isten tanítása?) keretében rendeztek meg, és amin – mint a képen látható – Robert Prevost is részt vett, mégpedig, nem távolságtartó megfigyelőként, hanem aktív résztvevőként – miként ez a perui ágostonosok egykorú hivatalos forrásaiból egyértelműen kiderül. [Prevost 1999-ben lett az ágostonosok perui tartományának, majd 2001-ben egész rendjének főnöke 2013-ig.]

Ezt az ágostonosok által szervezett bálványimádó szertartást se az akkori Hittani Kongregáció – [melynek feje akkor Ratzinger] –, se más római intézmény nem ítélte el, [ami nem is csoda, hiszen kilenc évvel korábban maga Wojtyla, a római szekta akkori feje tartott hasonlót: lásd az 1986-os Assisii béketalálkozót. Időközben pedig már mindennapossá váltak a hasonló rendezvények.]

Visszatérve az 1995-ös bálványimádó rendezvényre, a római vezetésnek legkésőbb Prevostnak a püspökkongregáció prefektusává való kinevezésekor tudomást kellett szereznie a Latin-Amerikában zajló öko-pogány-teológiai eltévelyedésekről. És ezek az eltévelyedések a 2025-ös konklávé résztvevői számára sem lehettek ismeretlenek. Mindazonáltal Prevost megválasztásánál ezek a nyilvánvaló szentségtörések semmilyen szerepet nem játszottak. Vagy a „különböző utakon mi végülis mindnyájan ugyanazt akarjuk” című eretnekség már annyira mélyen benyomult a római vezetésbe, hogy hallgatólagosan már „magától értetődőként” fogadták ezt is el.

A római szekta ma már egy olyan intézmény képét mutatja, mely már elfelejtette, hogy léte min is alapszik. A katolikus Egyház Jézus Krisztus, a Szentháromság egy Isten egyszülött Fiának az Egyháza, Aki egyedül az igazság és az élet – és Aki nem tűr meg maga mellett más isteneket, mert azok mind a halál ügynökei.

És ezért Rómának most meg kell magyaráznia, hogyan történhetett, hogy egy olyan férfit választott Krisztus Helytartójának, aki bizonyos alkalmakkor más istenek előtt hajt térdet – mégpedig nem magányos tettesként, amit anno 2019-ben Bergoglioról még talán el lehetett mondani –, hanem egy szervezet szisztematikus kifejezéseként, amelynek már fogalma sincs, hogy miért létezik! Ennél nagyobb gyalázatot nem lehet Krisztus misztikus Teste ellen elkövetni! Mindenesetre, hogy ebből a helyzetből az apparátus mozgatói miként akarnak kikerülni, azt még sok fantáziával is nehéz elképzelni.


[Szerk. megjegyzése:
A cikk szerzője, aki mint oldalának neve is mutatja, Ratzinger nagy tisztelője, teljes komolysággal ezt a kérdést teszi fel: „Hogyan történhetett, hogy a konklávé egy olyan férfit választott Krisztus Helytartójának, aki alkalmakkor más istenek előtt hajt térdet”.
     Cikkei olvastán erre egy hithű katolikus csak ezt kérdezheti vissza: „Hogyan történhet, hogy magukat konzervatív katolikusnak tartó megmondó emberek egy olyan férfit Krisztus Helytartójának tartanak, aki bizonyos alkalmakkor más istenek előtt hajt térdet”? – Ráadásul M. Charlier a kérdéséhez még ezt az igaz megállapítást is hozzáteszi: „Ennél nagyobb gyalázatot nem lehet Krisztus misztikus Teste ellen elkövetni!” – Való igaz: mindazok, akik elfogadják, vagy akár csak feltételezik, hogy egy ilyen ember Krisztus Helytartója lehet/lehetett, „gyalázatot követnek el Krisztus misztikus Teste ellen”.]



2.
Legjobb úton egy NGO felé
Írta: Michael Charlier
(forrás: www.summorum-pontificum.de – 2026. március 25.)

Idén őszre Prevost "globális püspök-konferenciát" (nem zsinat volt a neve korábban az ilyen gyűléseknek?) hívott össze Bergoglio kedvencének, az Amoris Laetitia mű megjelenése tízedik évfordulójának méltó megünneplésére. Március 19-án [Szent József, a tisztaság és hűség mintaképének ünnepén] Prevost meghívójában kijelentette, hogy az AL „a házastársi szeretetben és a család életében való remény tündöklő üzenete”. Ezen kívül hangsúlyozta az „e dokumentumból nyert tanítások további tanulmányozásának szükségességét”, valamint „a normák túl szűk értelmezésének legyőzését”.

Amíg Prevost végleg nem alakítja át a római szektát egy „nem kormányzati szervezetté” (NGO), addig a nőknek és lányoknak meg kell elégedniük azzal, hogy az oltárnál kevésbé fontos pozíciókat tölthetnek csak be, olyat, mint amilyet Prevost mellett a nők világnapja alkalmából rendezett ceremónia bevonulásakor is végeztek (lásd a mellékelt fotót). – „A hagyományos normák gyengítése” most már hivatalos program lett, ami azt jelenti, hogy a rombolás éppen hogy csak megkezdődött….
     A 2028-as szinódus megtartására készülő munkacsoport múlt héten közzétett jelentésében a szerzők azt követelik, hogy „a papképzésnek idomulnia kell a szekuláris formákhoz, valamint laikusokat és különösen laikus nőket – akik már ma is sok papnevelő intézményben játszanak végzetes szerepet – döntő pozíciókba kell a képzésnél bevonni”.

Ezek az intézkedések szolgáltatják a garanciát arra, hogy még a mostaninál is kevesebb férfi akar majd pap lenni, míg végül a papnők szentelése elengedhetetlenné nem válik. És mivel az ilyen szentelések érvénytelenek és hatástalanok lennének, ez is egy további lépést jelentene a római szekta "szentségi karakterének" eltörlésére, ami így legjobb esetben egy NGO-vá válna alkalmankénti imaórákkal.


[Szerk. megjegyzése:
Fogadok, hogyha az Úristen nem lép közbe, és ezért 2028-ban valóban bevezetik – persze először csak kísérletképpen – a nők "felszentelését", a summorum-pontoficum.de honlap, és mind a többi ú. n. konzervatív katolikus oldal és szerzőik, azt is ugyanúgy lenyelnék, mint az eddigi nyilvánvaló szentségtöréseket. Ha eddig nem voltak képesek kinyitni a szemüket attól való félelmükben, hogy ha azt megtennék, akkor megszűnnének "fontos emberek" lenni, akkor ez már soha nem fog nekik sikerülni. Mert aki hozzászokik a hazugsághoz, annak az ellenálló képessége rohamosan gyengül, míg végre ugyanolyan botorrá nem válik, mint azok, akiket korábban bírált.]


A honlap cikkei Bergoglio Amoris Laetitia dokujával kapcsolatban:
     Burke „bíboros” sikertelen magyarázata
     „El akarják törölni a bűnt, mert terhes a számukra”
     Az Egyház és Asmodeus
     Utószó Jó Pásztor vasárnapjához:
Ezen utolsó cikkből valók a következő idézetek:
     – Wolfgang Beinert teológus-professzor így fogalmazott: Az irat „semmit nem változtat meg, és mégis mindent másképp csinál. Az irány abból áll, hogy a pápa belülről az egészet kivájja, és ezzel valójában az egyházjog homlokzatának megőrzése mellett (az egészet) ledönti.”
     – Pár nappal ezelőtt tette közzé Bergoglio újabb üres-iratát (a „Leer” nem elírás) [németül Leerschreiben áll itt, ami írva alig különbözik a Lehrschreiben, azaz tanító irattól], az „Amoris Laetitia”-t (amit legtalálóbban „Élvezet a szerelemben” vagy inkább „Élvezet a szeretkezésben”, vagy tipikusan bajor szóval: „szerelem-hecc”, vagy inkább „szeretkezés-hecc” = Liebesgaudi lehet lefordítani) „a családban uralkodó szeretetről”.



3./1.
Prevost gratulált az anglikánok új "prímásának"
(forrás: www.kath.net – 2026. március 27.)

Prevost az anglikánok új fejének, egy nőnek, hivatalba való beiktatása alkalmából szívélyes üdvözletét küldte, amit Kurt Koch "bíboros" személyesen adott át Sarah Mullally-nak a Canterbury-i székesegyházban. Rajta kívül még két másik "katolikus bíboros" is részt vett a beiktatási ceremónián.
     Prevost ezeket írta üdvözlő levelében: „A véleménykülönbségek nem akadályozhatnak meg bennünket abban, hogy közös keresztségünk alapján Krisztusban fivéreknek és nővéreknek tekintsük magunkat. … Botrány lenne, ha a köztünk levő szakadás miatt közös hivatásunkat, Krisztus ismeretének terjesztését nem teljesítenénk. .. E testvéri szavakkal kérem öntől a mindenható Isten áldását. Szálljon le önre a Szentlélek, hogy az Úr szolgálatában önt gyümölcsözővé tegye.”



3./2.
Az anglikánok 80 százaléka elszakadt Canterburytól
(forrás: www.katholisches.info – 2025. október 17.)

A Globális Anglikán Jövőkonferencia (GAFCON), mely a világ anglikánjainak 80 százalékát képviseli, elszakadt a Canterbury-i angol anyaegyháztól. A GAFCON az elszakadást nem törésként, hanem az eredeti identitás visszaállításaként fogja fel.
     A végleges elszakadás közvetlen oka Sarah Mullally-nak Canterbury "érsekké" való megválasztása volt –, amit a GAFCON az eredeti tanítástól való egyre fokozódó elfordulásnak tart.


Feltéve: 2026. március 30.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA