|
A zsinati szekta új főnöke
1.
Az utolsó hetek krónikáját egy, a honlapra április 24-én feltett cikk legfontosabb megállapításával kezdem. A cikk címe: Emberi eszközökkel nem lehet megmenteni az Egyházat
»Bergoglio halála után a zsinati egyház továbbra is az ú. n. "II. Vatikáni Zsinat" talaján fog maradni – különben megszűnne létezni. Talán lesz egy "III. Vatikáni Zsinat", melyen ezt vagy azt módosítanak, anélkül, hogy az alapokon változtatnának. Mindenekelőtt azonban – és ez különbözteti meg ezt az "egyházat" az anglikán közösségtől – továbbra is csak ál-"pápái" lesznek, mert ebből az "egyházból" soha nem kerülhet ki egy igazi pápa: Ez metafizikailag lehetetlen. Legyenek ezek az ál-pápák bármilyen "konzervatívok" vagy "tradicionalisták" – akkor sem pápák, és ahol nincs pápa, ott nincs Egyház sem. A "tradicionalisták" ezt sajnos nem fogják belátni. Ellenkezőleg. Már annyira megszokták az "elfogadni és ellenállni" ideológiát, hogy őket egy valódi pápa valójában csak zavarna. ….
Egyetlen út van csak, ami valódi gyógyuláshoz és helyrehozatalhoz vezethet el, és ez annak belátása, hogy a "zsinati egyház" nem Krisztus Egyháza, és hogy a "zsinati pápák" nem Krisztus földi helytartói. Mert csak a "zsinati egyháztól" távol, attól mély árokkal elválasztva, lehet az Egyházat egész dicsőségével és fényével újra felállítani. Az Egyház természetfeletti létező. Emberi eszközökkel lehet ugyan neki károkat és szenvedéseket okozni, mint ahogy ez történelme alatt számtalanszor megtörtént. De emberi eszközökkel nem lehet megmenteni és ismét felépíteni.«
2.
Másodikként Martin Lenz 2025. május havi „Istentiszteleti rend” című havilapjából következik egy idézet:
»Miközben a zsinati "egyház" azon dolgozik, hogy egy új álpápát válasszon, mi, katolikusok kitartóan és telve reménnyel azért imádkozunk, hogy a Szentlélek vagy úgy hasson a "konklávéra", hogy az ú. n. II. Vatikáni Zsinat összes hazugsága lelepleződjön, és a zsinati "egyház" végre szégyenletes véget érjen; vagy pedig úgy, hogy legalább olyan valakit válasszanak meg, aki még Bergoglionál is radikálisabban kötelezte el magát az ú. n. II. Vatikáni Zsinat és a "szinodális út" valóra váltása mellett. Hogy miért? Azért, mert egy tradicionalista "pápa" a naiv konzervatívokban és "tradicionalistákban" megint csak a „mielőbbi fordulat” hamis reményét keltené, mint ahogy ez a felejthetetlen Ratzinger esetében is történt. Bergoglio rémuralma ugyanis abban az értelemben, hogy sokaknak kinyitotta a szemét, bizonyos értelemben még áldásosnak is tekinthető.
2013-ban a Szentlélek igenis meghallgatta sokak imádságát, és jó irányban befolyásolta a "pápa"-választást. Csak – mint oly sokszor – nem úgy, ahogy az emberek várták. Mert Isten útjai egészen mások, mint az emberek útjai. Valójában Bergoglio megválasztása a zsinati "egyház" élére fényes példa volt Isten irgalmasságára, mert Ő azoknak, akik látni akarnak, mindig megnyitja a szemét.«
3.
Harmadikként az antimodernist.org oldalon – 2025. május 21-én – megjelent cikkből következnek részletek.
Egy manager fehér ruhában és piros monzettával
»A zsinati egyháznak új főnöke van, az USA-ból származó Robert Francis Prevost, aki a XIV. Leó nevet vette fel. Miként ez várható volt, nyíltan nem lesz második Bergoglio: az ő fellépése sokkal szolidabb és konvencionálisabb, mint elődéé volt. ….
Prevost 1955. szeptember 14-én született Chicagóban. Iskolaéveit az ágostonosok „kis szemináriumában” kezdte, majd a szintén ágostonosok által Pennsylvaniában működtetett Villanova egyetemen tanult matematikát és filozófiát. Tanulmányai befejezése után Saint Louis-ban belépett az ágostonosok noviciátusába, ahol egy évvel később letette első fogadalmát. 1981-ben ünnepélyes fogadalmat tett. …
Teológiai kiképzését már "szerzetesként" kezdte el. 27 évesen felettesei Rómába küldték, hogy a Pápai Aquinói Szent Tamás Egyetemen egyházjogot tanuljon. Rómában 1982. június 19-én lett "pappá szentelve" az ágostonosok Szent Mónika kollégiumában. A szentelést végző püspök Jean Jadot érsek, abban az időben a „nem-keresztények titkárságának pro-elnöke” volt. E szervezetből lett később a vallások-közötti párbeszéd pápai tanácsa, amit aztán Bergoglio a vallások-közötti párbeszéd dikasztériumává nevezett át.
Jean Jadot (1909-2009) belga pap volt, akit 1934-ben szenteltek pappá. Montini 1968-ban Zuri tituláris érsekévé nevezte ki, és Laos, Singapur és Malajzia apostoli delegátusává tette. Püspökké Leon-Joseph Suenens bíboros, mint főkonszekrátor, valamint a kúrián szolgáló Silvio Angelo Pio Oddi püspök, és Namur püspöke, André Marie Charue mint társ-konszekrátorok 1968. május 1-én szentelték. A püspökszentelés a Montini által egy hónappal később, 1968. júniusában promulgált új szentelési rítusok érvénybe lépése előtt történt, így tehát érvényesnek kellett lennie. …
Mielőtt Jadot a római „nem-keresztények titkárságának” vezetését 1980-ban átvette, hét évig az USA tevékenykedett apostoli delegátusként, és ebbeli működésében különösen a progresszív US-amerikai katolikusok között örvendett népszerűségnek. 2006-ban egy Hans Küng-ről elnevezett kitüntetésben részesült, ami sokat elárul róla.
Ez az ember volt tehát Prevost "szentelő atyja", aki 1982-ben egész biztosan a Montini-féle új rítusban ordinálta őt "pappá". Ezért ezt a papszentelést kétségesnek kell tekinteni. (lásd a honlapon a következő tanulmányt a sok közül: Az új pap- és püspökszentelések érvényességének kérdése)
1999-ben Prevost-t tartománya, majd két és fél évvel később egész rendjének főnökévé választották. 2007-ben választását további hat évre meghosszabbították. Ennek lejártakor, 2013-ban különböző feladatokat bíztak rá, mielőtt Bergoglio 2014-ben a perui Chiclayo egyházmegye apostoli adminisztrátorává, és Sufar tituláris püspökévé nevezte ki.
"Püspökké" 2014. december 12-én James Patrick Green szentelte, aki ekkor a Peru apostoli nunciusa címet viselte. Green 1950. május 30-án született, és 1976-ban lett a Philadelphia-i egyházmegye számára "pappá" szentelve. Ratzinger 2006-ban nevezte ki Altinum tituláris püspökévé, és Dél-Afrika és Namíbia apostoli nunciusává, és Botswana apostoli delegátusává. "Püspökké" Angelo Sodano bíboros-államtitkár "szentelte" ugyanezen év szeptember 6-án. A két társkonszekrátor Ivan Dias, a népek evangelizálásáért kongregáció prefektusa és Philadelphia érseke Justin Rigali voltak. – Ez a szentelés mindenképpen érvénytelen volt, hiszen egészen biztosan az új püspök-szentelési rítussal végezték.
James Patrick Green 2011. október 15-én lett Peru apostoli nunciusa. Ebben a minőségében "szentelte" Robert Francis Prevost-t 2014-ben "püspökké". – Ez a "szentelés" – mint korábban a papszentelése – minden kétségen kívül szintén érvénytelen volt.
Prevost ezért a zsinati szektának Ratzinger és Bergoglio után már a harmadik "pápája", aki biztosan nem püspök (és valószínűleg pap sem). És Ratzinger volt az utolsó, akinek pappá szentelése kétségen kívül érvényes volt. ….
Miközben a világ és a tradicionalisták túlnyomó többsége ujjong Prevost megválasztása miatt, nekünk, katolikusoknak semmi okunk nincs örülni, sőt. Akármennyire is közömbösnek kellene lennie számunkra, hogy ki annak a nem-katolikus szektának a főnöke, ami a katolikus Egyház helyét elfoglalta, mégis szomorúvá tesz bennünket, hogy ennek a szektának már sorban a hetedik olyan "pápája" van, akit az egész világ katolikus pápának tart, anélkül, hogy ennek az állapotnak a végét akár csak sejteni lehetne; miközben nekünk pápa- és pásztor nélküli száműzetésben kell tovább vegetálnunk. Sovány idők várnak ránk, főleg, mert elmúlt az a „vidám és felüdítő” közjáték, amit Bergoglio ötletes szeszélyeivel okozott, és amivel sokakat maga ellen lázított. Elmúlt az az idő, amelyben a pápaság karikatúrája, amit Bergoglio nyújtott, egyik-másik embernek ki tudta nyitni vagy valóban ki is nyitotta a szemét. Mostantól még rosszabb lesz a helyzet, Ha már a túlnyomó többség szemét már egy báránybőrnélküli, csupasz farkas sem volt képes felnyitni, akkor hogyan fognak egy olyan példányt felismerni, aki megint pompás báránybőrt piros mozettával terített magára! (És aki még azt is sejtetni engedi, hogy az apostoli palotába helyezi vissza lakhelyét.)
Kiváló, de egyúttal nagyon szomorú példa az ú. n. tradicionalisták látszat katolikusságára, ahogy az amerikai Taylor Marshall az egyik legismertebb, és sokszor kiválóan elemző publicista fogadta Prevost színrelépését. A Bergoglio alatt csaknem szedesvakantistává vált Taylor, akinek több millió követője van, látva Prevost "csodálatos" megjelenését (amiből – eddig – csak a piros cipő hiányzik, hogy tökéletes Ratzinger utód váljék belőle), így kiáltott fel: „Alávetem magam Őszentsége XIV. Leó pápának, Krisztus földi helytartójának.” – Ő és a hozzá hasonlók meg vannak győződve arról, hogy aki a Leó nevet vette fel, és újra láthatóan pápaként prezentálta magát a világ előtt, Ratzinger Summorum pontificum-ját, és ezzel a régi misét is természetesen újra engedélyezni fogja nekik.
Mint már annyiszor bebizonyosodott: a tradiknak nem kell sok, hogy megszelídüljenek, és csökönyös szakadárokból szelíd bárányocskákká, ordító oroszlánokból elégedetten doromboló cicákká változzanak. Csak a játékaikhoz szükséges régi miséjüket és a szép ruháikat kell nekik visszaadni ….
A "zsinati egyház" Prevosttal új fázisba lépett. Három közvetlen előde korban nem voltak túl messze egymástól: Wojtyla 1920-ban, Ratzinger 1927-ben és Bergoglio 1936-ban született. Azt is lehet mondani, hogy ugyanahhoz a generációhoz, mindhárman a két háború között születettek közé tartoztak. Velük szemben Prevost egy egészen új generációhoz tartozik. Bár még XII. Pius alatt, 1955-ben, tíz évvel a II. világháború után látta meg a napvilágot, de ez az idő, már Bugnini és Bea, és mind a többi modernista korszaka, a zsinat előestéje volt, amit a világ felé való nyitás és a mindenáron való újítás iránti vágy jellemzett.
Wojtyla és Ratzinger maguk is meghatározó szereplői voltak a zsinatnak, Wojtyla mint zsinati atya, és Ratzinger, mint a legprogresszívebb szárny tanácsadója. Bergoglio ebben az időben még iskolás volt, majd a zsinat utáni legelső fiatal "pap"-generáció tagja lett.
Ezzel szemben Prevost, aki a zsinat alatt még gyermek volt, aligha követte tudatosan annak eseményeit. Ő már egészen természetesen nőtt bele a zsinatutáni "egyházba", ott szocializálódott, ott nevelkedett, abba asszimilálódott. Prevost egészen "zsinati" gyümölcs, aki ezt az "egyházat" soha nem kérdőjelezte meg, annak mivoltát, igazhitűségét soha nem gondolta át. Majd meglátjuk, hova vezet vele az út!
Ujjongjanak a tradik, ahogy akarnak, számunkra, katolikusok számára még messze nincs vége a megpróbáltatásoknak. „Miserere nostri, Domine, miserere nostri“, csak ezért könyöröghetünk, és esdekelve kérhetjük, hogy az aratás Ura könyörüljön meg rajtunk, és keljen fel végre: „Exsurge, Domine!” (Nem véletlenül volt ez X. Leó, egy valódi pápa!, Luther, egy ugyan eretnekké vált, de érvényesen felszentelt ágostonos szerzetes ellen kiadott bullájának az első mondata!)
„Kelj fel, Isten! Védd meg ügyedet, emlékezzél meg arról, hogy az oktalan naponkint gyalázattal illet!” (Zsolt 73,22) és ne hagyj bennünket még túl sokáig várni! Hatvan, lassan hetven év nem lesz lassan elég? Ha legalább több katolikus lenne, aki az igaz hitet vallja és Téged követ, és nem bámul elragadtatottan a "zsinati egyházra", aminek megint van egy fehérbe és piros mozettába öltöztetett férfija.«
4.
Negyedikként, egy „kívülálló”, azaz nem szedesvakantista olasz publicista, Aldo Maria Valli május 21-én, a www.katholisches.info-n megjelent – a fentebb leírtakat alátámasztó – tudósítása következik, ami május 26-án már felkerült a honlapra a következő címmel:
„Teljes egészében a Bergoglio-féle vonalat folytatjuk”
A szerző Robert Prevost május 19-én elhangzott beszédéből, amit a nem-katolikus és nem-keresztény vallások képviselőivel rendezett találkozáson mondott, azokat a mondatokat idézte, melyekből egyértelműen kiderült, hogy az új "pápa" teljesen Bergolio vonalát követi.
„Annak tudatában, hogy a szinodalitás és az ökumenizmus szorosan össze vannak kötve, arról szeretném önöket biztosítani, hogy folytatni szándékozom Bergoglionak a katolikus "egyház" szinodális jellegének támogatására és ökumenikus területen az egyre intenzívebb szinodalitás új és konkrét formáinak kifejlesztésére irányuló törekvéseit” – nyilatkozta Prevost.
5/a.
Végül még néhány adalék annak szemléltetésére, hogy Prevost megválasztását ugyanazok szorgalmazták, akik korábban Bergoglio-ét, sőt, maga Bergoglio volt az, aki Prevost útját egyengette, mert tudta, hogy ő az az ember, aki skrupulusok nélkül végigviszi azt a rombolást, amit ő kora miatt már nem tudott befejezni: a pápaság megszüntetését, és egy demokratikusan működő világi intézménnyé való alakítását.
Hogy mennyire igaz ez a feltételezés, azt egy 2025. május 26-án a www.katholisches.info oldalra Von Prevost zu Tagle (Prevost-tól Tagle-hez) címmel feltett cikk következő állításai is alátámasztják:
»Prevost 2025. május 24-én Luis Antonis Tage "bíborosnak" adományozta az Albano suburbicarius püspökséget.
A Róma közvetlen szomszédságában levő suburbicarius püspökségek, melyekből hét van, az Egyház legrégebbi püspökségeihez tartoznak. Püspökeiket fontosabb ügyekben tanácsadásra, a pápa helyettesítésére meg-meghívták Rómába, később a pápa állandó tanácsadói és segítői lettek, akik a VII. századtól a római Egyház legmagasabb bíborosi rangját kapták meg.
Prevost "pápává" választáskor maga volt Albano suburbicarius püspöke. Előtte Angelo Sodano bíboros-államtitkár viselte ezt a címet egészen 2022-ben bekövetkezett haláláig. Bergoglio ezt követően három évig nem adományozta oda senkinek ezt a címet, amivel ez idő alatt a bíboros-püspöki szék is üres volt.
De 2025. február 6-án, néhány nappal kórházba szállítása előtt, Bergoglio a címet Robert Francis Prevost "bíborosnak" adományozta. Ez nagy kitüntetésnek számított, hiszen Prevost mindössze másfél évvel korábban lett bíboros-diakónusként a bíborosi kollégiumba felvéve.
Vannak, akik ebben Bergoglionak egyik utolsó intését vélik felfedezni, amivel megmutatta, kit akar ő utódának.«
5/b.
Prevost első kinevezése a római kúriában egy nő
Részlet a www.katholisches.info oldalon 2025. május 22-én megjelent cikkből
»A mai napon Prevost egy szerzetesnőt nevezett ki a római szerzetesrendek dikasztériumának titkárává. Ezzel [is] elődje vonalát folytatja, ami szerint minél több nőt döntéshozó pozícióba kell helyezni a kúriában.
Tiziana Merletti – az árvák ferencesnői nevű közösség egykori általános főnöknője, aki egyházjogot tanult – e kinevezéssel a jobbkeze lett Simona Brambilla-nak, akit Bergoglio nevezett ki a dikasztérium prefektusának.
Így tehát a szerzetesrendek dikasztériuma egy prefektusnővel, egy ügyvezetőnővel és egy ügyvezető-helyettesnővel szilárdan női kézbe került.«
A hírrel kapcsolatban érdemes elolvasni Don Jorge González Guadalix klerikusnak Bergoglio semmiben sem hisz címmel feltett írását. Ebből valók a következő idézetek:
»Az Egyház vezetése a felszentelt püspök feladata, aki szentelése által kapja meg ehhez a kegyelmet és a megbízást a keresztény közösség vezetésére. Mert a hatalomnak és a tekintélynek szakramentális alapja van.
A prefektusnak most kinevezett nő [az írás idején: Simona Brambilla] nincs (nem lehet) felszentelve, mégis ő fogja a világegyház összes szerzetének az életét vezetni. Ezzel a kinevezéssel Isten népének azt üzenik, hogy a tekintélynek, az egyházi hatalomnak nincs isteni, szentségi eredete, hanem pusztán a tételes jog és az elrendelő, a hatalmat bíró egyén személyes delegálásának a kérdése. Csakhogy a Bergoglio által kinevezett hölgy nem rendelkezik a tekintély és hatalom gyakorlásához szükséges és elengedhetetlen kegyelemmel. – Ezzel egy egyházi intézmény egy multinacionális vállalat szintjére süllyedt le. A világsajtó arról áradozik, hogy végre női prefektus van a Vatikánban. Pedig ennél sokkal több történt. Elszakítottuk a vezetést a püspökszentelés szentségétől.«
Felmerül a gyanú, hogy azért kellett ezeket a nőket, és azért kell majd még egyre több nőt kinevezni, hogy nemsokára a nők "pappá-szentelését" is napirendre tűzhessék, hiszen ezzel ők is megkapnák a „szakramentális alapot a hatalom viselésére”.
Mindezek a megállapítások most már nem csak Bergogliora, de Prevostra is vonatkoznak.
5/c.
Az amerikai híveknek a pápaságról, a pápa személyéről vallott nézeteiről fest világos képet a kath.net következő cikkében (megjelent: 2025. május 19.) és videójában (készült 2025. május 18.) olvasható és látható híradás:
Bei den Glückwünschen kommt es zur bewegenden Umarmung zwischen Papst Leo und dessen ältestem Bruder (Ölelkezés a fivérek között)
https://twitter.com/i/status/1924081491773968860
A cikk ugyan azt írja, hogy a fiatalabb fivér, azaz Robert Prevost ölelte át testvérét, de a felvételen világosan látszik, hogy ez nem igaz: az idősebb és mindenhogyan, csak nem elegánsan öltözött Louis lepte meg öccsét ezzel a gesztussal,
Információként a cikk azt is közli, hogy Prevost már napokkal korábban is találkozott fivérével és sógornőjével a lakhelyén, úgy hogy a dómbeli heves ölelkezésre semmilyen ok volt. A sógornő közönséges haj- és ruhaviseletére pedig nehéz szavakat találni.
Érdemes összehasonlítani Prevost rokonainak egy pápával szembeni viselkedését Melanie Trump tisztelettudó térdhajtásával és öltözékével, amikor férjével a Vatikánban járt. A First Lady pár nappal korábban Szaúd-Arábia legfőbb uránál tett látogatást férjével, de ott nem viselt semmit a fején. A "pápa" előtt viszont tisztelettudó öltözékben, fejkendőben jelent meg és hajtott térdet.
5/d.
Az eucharisztikus blogon Prevostról megjelent cikkeket is érdemes tanulmányozni. Ezek címei elárulják tartalmukat:
Habemus (Levendula) Papam – Feltéve 2025. május 9-án.
Javier Arias: Prevost Ferencre kacsintva kezdi pontifikátusát: „Szinodiális egyház akarunk lenni” –
Feltéve 2025. május 8-án.
Végkövetkeztetés:
Prevost annak ellenére, hogy tartalmilag mindenben Bergogliot követi, mégsem lesz második Bergoglio, hanem sokkal inkább második Ratzinger. Bergoglio nyíltan vállalta rabló farkas mivoltát, Ratzinger gondosan takargatta. Ratzinger tudatosan dolgozott az Egyház szétzúzásán, Bergoglio akcióhős volt, akire megbízói a piszkos munkát bízták: mindent szétverni, mindenből szemetet csinálni. Mindazt a rombolást végre kellett hajtania, amitől elődei, és valószínűleg Prevost is irtózik. De most, hogy már csak romok maradtak, előnyösebb volt egy olyan emberrel előhozakodni, aki a világ előtt jobban fest: akiből könnyebben lehet tiszteletbeli elnököt csinálni a közös világegyház élére.
Ha igaz az, ami az 5/a pontban áll, akkor Bergoglionak az a parancsa, hogy 2028-ban össze kell hívni a világ püspökeit, talán pont arra vonatkozik, amit Prevost május 19-én bejelentett: „Annak tudatában, hogy a szinodalitás és az ökumenizmus szorosan össze vannak kötve, arról szeretném önöket biztosítani, hogy folytatni szándékozom Bergoglionak a katolikus "egyház" szinodális jellegének támogatására és ökumenikus területen az egyre intenzívebb szinodalitás új és konkrét formáinak kifejlesztésére irányuló törekvéseit” – azaz a zsinati egyházból egy szép nagy demokratikus összejövetelen átadják a vezetést egy többtagú "parlamentnek", ami aztán a testvériség és béke jelszava alatt egyesül mindennel és mindenkivel, aki erre hajlandó.
A római szekta tehát hetedik álpápájának vezetésével lelkesen és hűen folytatja mindazt, amit a szabadkőművesek hosszú évtizedekkel ezelőtt kiterveltek, és ami – az ő szándékuk szerint – biztosan vezet a pápaság és a katolicizmus megszűntetéséhez.
Ami Prevost-t illeti: Lehet, hogy ő ebből nem is fog fel mindent. Hiszen, ahogy fentebb az antimodernist-cikk szerzője kifejtette, ő nem is tudja már, hogy mit is jelent a katolikusság, a katolikus Egyház, a katolikus tanítás – mégha többször is megemlíti Krisztus nevét, mint elődje tette.
Feltéve: 2025. május 27.
|