|
A következőkben két írást közlök, melyek az ú. n. konzervatív táborban íródtak, olyanokban, melyek eddig vehemensen védelmezték Bergoglio érvényes pápaságát. Úgy tűnik, hogy Joseph Strickland amerikai megyéspüspök menesztése még azokat is felébresztette, akik eddig mélységesen elítélték a pápanélküli időszak fennállásának lehetőségét. Mindazonáltal érvelésük tele van tanbeli tévedéssel, következtetésük pedig enyhén szólva is nem méltó az igaz katolikus léthez, hithez: Mert az a megállapítás: „Jézus Krisztus igaz Egyháza egy ilyen szkizma során abban a helyzetben találhatja magát, hogy fizikailag ki van zárva saját Egyházából”, azaz ez az évtizedek óta valós helyzet nem lehet indok arra, hogy valaki ne az igazság útját válassza, mégha ez azzal is jár, hogy lakásszobákban, rendelőhelyiségekben, vagy, mint tették ezt régebben a katolikusok, pajtákban dicsőítjük Istent, mutatnak be érvényesen felszentelt papok érvényes szentmisét. A kath.net kommentátora abban is súlyosan téved, hogy a zsinati szektában található minden hitetlenségért, bajért egyedül Bergoglio a felelős. Ugyanezen a weboldalon jelent meg október 25-én egy interjú, amit a honlap riportere készített Gerhard Müller volt prefektussal, aki szó szerint ezt mondta: „A II. Vatikáni Zsinat a legjobb vezérfonal a 21. századi egyház számára. Mivel az ő – m. m. a II. V. Zs. – tanítása a katolikus hit autentikus kifejeződése.” – Nos, Müller is a Bergogliot bírálók élcsapatába tartozik: és ha ilyen emberek vezetik a hitetlenség elleni küzdelmet, akkor nem csoda, hogy már az elején eltévednek, és az egyik eretnekségből egy másikba menetelnek. Elsőnek azt kell végre tudomásul venni, hogy a mai helyzet, az általános hitehagyás azért alakulhatott csak ki, mert az ú. n. II. Vatikáni Zsinat nem a kezdete, hanem a jogi megerősítése volt a világegyházban egyre jobban terjedő hitvesztésnek. Ezért választottak egy Bergoglio személyében egy notórius eretneket szektájuk vezetőjének. Csak az, aki ezt végre felfogja, értheti meg a mai történéseket, és ezek ismeretében dönthet végre helyesen, Istennek tetszően.
A lenti két írásban felvetett problémát e honlapnak igen sok cikke tárgyalta már; közülük a következőkre hívom most fel a figyelmet: Figyelem: Bergoglio és a mostani római gyülekezet nevét a lenti cikkek szerzői természetesen másképp írták, mint ahogy ezek ebben a fordításban szerepelnek.]
Bergoglio és leváltása Írta: Giuseppe Nardi (forrás: www.katholisches.info – 2023. november 13.)
A katolikusok között világszerte az a meggyőződés kezd kialakulni és elterjedni, hogy Bergoglio méltatlan utód Péter székén. Eleinte zsarnoki pápáról értekeztek, mostanra azonban már eretnek pápáról beszélnek. Már nem érdemtelenségéről van szó, hanem arról a kérdésről, hogy vajon nem egy „hamis pápa” székel-e Rómában? Ezért egyre gyakrabban hangoznak el leváltását sürgető felszólítások. A kérdés azonban az, hogy le lehet-e váltani egy pápát? A következőkben ezt a kérdésre keressük a választ.
Egy pápa leváltásának alapkérdése annak bizonyítása, hogy mint pápa elárulta-e az Egyház tanát, és/vagy súlyosan megsértette-e az egyházi rendet? Azokról a feltételekről, melyek alapján egy pápa elvesztheti hivatalát, már számos alapos tanulmány készült. Az is egyértelmű, hogy egy pápa lehető legsúlyosabb vétsége a hit elvesztése, illetve az, ha egy eretnekséget makacsul tanít. Az utóbbi esethez – „eretnekséget makacsul tanít” – példaként elegendő Bergoglio három dokumentumát felhozni: Laudato si (2015), Laudate Dominum (2023) és Ad theologiam promovendam (2023). Ez a három dokumentum az emberiséghez (nem csak a katolikusokhoz) intézett "pápai" felszólítás arra, hogy új vallásként egy egységes természet-vallást kell felvenniük. Egyúttal reklámozza egy világkormány alatt létrehozandó új világrend bevezetését, amit a katolikusoknak alternatíva nélküliként kötelező elfogadniuk. Bergoglio szerint tehát az üdv és a megmenekülés már nem Jézus Krisztustól, hanem az ENSZ-től és más nemzetközi politikai egyesülésektől jön. Másképp kifejezve: Bergoglio azt követeli, hogy az "egyházˇa-keresztény globalista hatalmi rendszer szolgálatába álljon.
Amennyiben a fentebb említett extrém feltételek – a hit elvesztése, vagy egy eretnekség makacs tanítása – fennállnak, az illető pápa ipso facto elveszti hivatalát. Ebben az egyháztudósok messzemenően egyetértenek.
Ugyanakkor leváltásának konkrét kérdése nem csak az egyházjogtól és a szokásoktól, hanem a konkrét viszonyoktól is függ. Mit jelent ez? Az érvényes szavazati rend szerint a bíborosok azok, akik a pápát választják. Ily módon tehát szintén a bíborosok azok, akiknek egy pápát rendreutasítani és extrém esetben leváltani kell. Legkésőbb ez az a pont, ahol a teória és a gyakorlat élesen szétválik. A bíborosok speciális választási rend szerint választanak pápát: mégpedig e rend szerint csak kvalifikált többséggel, rendkívüli esetben többszöri választás utáni abszolút többséggel. Egy ilyen eljárás a mostani konkrét esetben nem működhet. Mert Bergoglio saját céljai érdekében rohamtempóban alakította át a bíborosok kollégiumát. Az egyetlen pozitívum az, hogy a leváltás esetében nincs korhatár, tehát a 80 év feletti bíborosoknak is van beleszólási és szavazati joguk. És püspökök is átvehetik a bíborosok helyét, vagy megbeszélhetik velük ezt a problémát. De mit jelentene ez?
Függetlenül attól, hogy azon katolikus hivatalviselők közül, akik apostoli szukcesszióval bírnak, hányan szavaznák meg Bergoglio leváltását, nem létezik olyan fórum, ami egy ilyen hivatal-elvesztést le tudna vezényelni. A pápa felett nincs olyan földi törvényszék, amely szabályos eljárásban ítélkezhetne felette. – Ezért el kell játszanunk a következő gondolatmenettel:
Mindazonáltal, jelenleg semmi sem szól e variáció megtörténhetősége mellett. – Mert hogyan néz ki a mostani helyzet? Ez a helyzet magyarázza részben a bíborosok mostani visszafogottságát is. Amikor Bergoglio – a rend szuverenitását lábbal tiporva – ugyanazzal az arroganciával váltotta le a máltai lovagrend nagymesterét, mint most Joseph Strickland amerikai megyéspüspököt, semmilyen konzekvencia nem történt. Amikor 2016-ban a négy Dubia-bíboros kérdéseket intézett hozzá az Amoris laetitia dokumentummal kapcsolatban, amit Bergoglio egyszerűen ignorált, annak sem volt semmilyen konzekvenciája. Amikor a Correctio filialis Bergoglio tévedéseit összegyűjtötte és megbélyegezte, és tanításában az eltévelyedéseket felsorolta, Bergoglio számára ez sem eredményezett semmilyen konzekvenciát. [A Correctio filialis 2017. szeptemberben Mgr. Carlo Maria Vigano kezdeményezésére létrejött felhívás volt a világ vezetői számára.]
Ezekből a példákból jól kitűnik a gyakorlat hatalma: az egyházi hagyomány semmilyen eszközt és semmilyen jogi eljárásmódot nem ismer arra az esetre, hogy miként lehetne egy eretnek – nem méltatlan! – pápával szemben eljárni. Ezért ütközik minden Bergoglioval szembeni kritika valamikor áttörhetetlen falba. E fal áttöréséhez szükséges megoldást még senki nem tudott felmutatni, mert az egyetlen ismert út egy elégséges többségen keresztül vezet, hogy ne csak elvileg, de a gyakorlatban is fel lehessen tenni a legitimitás kérdését.
Elvileg gyorsan meg lehet állapítani, hogy egy pápa eretnek-e vagy sem, és leváltásának módját is meg lehet határozni. A gyakorlatban azonban ez a szituáció nagyon nehezen megoldható. [Igen, az igaz katolikusok nem most, vagy ezután, hanem már több évtizede ki vannak zárva fizikailag saját Egyházukból, minden katolikus templomból, intézményből stb. Csak az igaz hitből, az igaz vallás gyakorlásából nem, és ez az egyedül döntő ebben az apokaliptikus időben. Jézusért, az Ő igazságáért ennyit elszenvedni, ez ma egy katolikus legfőbb feladata.]
A végidő szkizmája elkezdődött Írta: Joachim Heimerl (forrás: www.kath.net – 2023. november 15.)
Miközben a világ éppen összeomlik, a zsinati egyházban példátlan katolikus-üldözés vette kezdetét. Mgr. Joseph Strickland, az amerikai Tyler egyházmegye vezetőjének napokban történt menesztése az utolsóknak is megmutatta, hogy az az "egyház", ami állítólag „mindenki számára nyitva” van, csak Bergoglio retorikus szóképe. Mert ez az "egyház" csak azok számára „nyitott”, akik egy új "egyházat" akarnak. Ezt persze az egyházpolitikai zsargonban nem így nevezik; ott „megújulásról”, vagy – valamivel pontosabban – „transzformációról” beszélnek: holott egyedül a „szétrombolás” kifejezés lenne a helyes.
Ezzel az amerikai egyháznak befellegzett. Mert Amerikában nem Strickland az egyetlen, aki a reverenda alatt cowboy-csizmát hord, és hadat üzent Bergoglionak. A német szkizmát egy amerikai szkizma követi majd? És egyáltalán, képes-e még Bergoglio megfelelni magas hivatalának? Vagy egyre inkább belső szakadás felé tereli az "egyházat"?
Ahhoz, hogy tudjuk, hogy ez az "új egyház", hogyan fog kinézni, nem kell a szinódus végét megvárni: jezsuita és szabadszellemű, szivárványszínű és szabadkőműves lesz. Pontosan olyan, mint amilyen a mindenki számára nyitott "egyház" karizmatikus kifejezése mögött megbújik: amiben mi mindannyian egyszerűen „fivérek” vagyunk, anélkül, hogy Jézus Krisztushoz megtérnénk: „Fratelli tutti” – pontosan ezt prédikálták a szabadkőműves páholyokban már a francia forradalom előtt, és most ezt teszik az "új egyházban" is.
Az első jel bizonyára a házasság relativizálása volt az „Amoris Laetitia“ dokumentumban, egy további a Pachamama-botrány, amikor Bergoglio jelenlétében egy bálványt tiszteltek, és bevitték Szent Péter sírjához, majd körbehordozták a Vatikánban. – Ha a Biblia nem ismer nagyobb bűnt, mint a bálványok imádását: akkor ez felkiáltó-jel volt arra, ami az "egyházra" a jövőben még vár. Emmerich Katalin mindazonáltal nem csak egy eljövendő „sötét” templomról beszélt, hanem egy „embercsinálta-egyházról” is. [Ezt a kifejezést – tudomásom szerint – csak az antimodernist.org oldal szerkesztői használják, ugyanazok, akik Emmerich Katalin fenti jövendöléseiről is beszámoltak. Kár, hogy a kath.net cikkírója csak ezekre a csodás megjegyzésekre figyelt fel, a tanbeli tartalomra nem.] Az új szóhasználat, az "új egyház", pontosan azt fejezi ki, amit ma átélünk. Az Emberfia alapította az Egyházat, és az emberek most saját kedvük szerint alakítják át. [Ha a szerző odafigyelt volna mind Emmerich Katalin látomásaira, mind az antimodernist.org dokumentumaira, akkor tudhatná, hogy Krisztus Egyházát nem lehet átalakítani, hiszen Krisztus nem hagyja el Jegyesét, a szent katolikus Egyházat; Ami most van, az nem a régi átalakítása, hanem egy teljesen új felépítése, amit az igazi helyére tesznek. Szintén Emmerich Katalin mondta, hogy Jézus megmutatta neki, hogy „ha csak egy katolikus keresztény megmarad, abból az Egyház újra győzedelmeskedni tud, mert az Egyház nem az emberek értelmére és tanácsára lett megalapítva”.]
Egy második antropocentrikus fordulóponthoz jutottunk: Az elsőben, 500 évvel ezelőtt, az ember magát állította a világ középpontjába, ebben a másodikban az ember az "egyház" középpontjába helyezi magát. Az egyházi év utolsó heteiben az evangéliumok az ú. n. végidőről számolnak be. Ehhez tartozik az is, hogy az igaz Egyházat üldözni fogják, az Antikrisztus színre lép, és egy végső szkizma jön el. Úgy tűnik, hogy ez a végidő az "egyházban" kezdődött el.
|
vissza