„Nem azt akarom állítani, hogy Isten valaha is megfosztaná Szentegyházát a papságtól, ahogyan Izrael népével tette…”

Részletek
A szellemek megkülönböztetése
című könyvből
Írta: G. B. Scaramelli (1687-1752)

Eszközök a szellemek megkülönbözetésére

42. Rettenetes fenyegetést intéz Isten Ozeás próféta által a papokhoz: „Mivel te elvetetted ezt az ismeretet, eltaszítalak, hogy ne szolgálj nekem a papságban.” (Oz 4,6). Cornelius a Lapide e szövegrész magyarázatakor kifejti, hogy a próféta az „ismeret” szó alatt Isten és az isteni törvényeknek nemcsak az elméleti, hanem a gyakorlati ismeretét is érti, aminek a szent iratok tanulmányozása általi elsajátítását az akkori papok elhanyagolták. Ezen ártalmas hanyagságuk miatt fenyegeti meg Isten az egész népet azzal, hogy Izraelből eltávolítja a papságot, és eltörli szent oltárainak szolgálatát.
      Nem azt akarom ezzel mondani, hogy Isten megvonja a papságot azoktól a lelkivezetőktől, akik elidegenedtek e szent tanulmányoktól: tudom, hogy a papság [szentségi] jegye eltörölhetetlen; még kevésbé akarom azt állítani, hogy Isten valaha is megfosztaná Szentegyházát a papságtól, ahogyan Izrael népével tette. Azt azonban igenis állítom, hogy megtagadja tőlük azon sajátos kegyelmeket, melyek alkalmassá tennék őket arra, hogy jó papok és Isten szent oltárának méltó szolgái legyenek. S ez bizonyára jogos büntetés, mert akinek nincs rá gondja, hogy szent szolgálata által embertársai lelki üdvének segítésére alkalmassá tegye magát, semmiképp sem érdemli meg Isten különleges segítségét.

43. Másodszor pedig azt mondom: az igaz és hamis szellem megkülönböztetésének igen alkalmas próbakövei megtalálhatóak a szentatyák és tanítók műveiben is. Ők az isteni iratokból bányászták elő és mutatták be nekünk, hogy használhassuk azokat saját magunk szabályozására. Ezek a próbakövek is biztosak, mivel a Szentírásból valók. Biztosak még a szentek tapasztalatai és tanításai, melyek élettörténeteikben vagy műveikben találhatók; cselekedeteikben vagy mások számára adott eligazításaikban ugyanis az isteni Szellem mozgatta őket, aki ténykedéseikben különleges módon mellettük állt. A lelkivezetőknek ezért gyakran kell tanulmányozniuk az ilyen jámbor könyveket, hogy megszerezzék belőlük azokat az alapelveket, amelyek segítségével képesek megítélni és szabályozni mások belső megmozdulásait. ….

44. Aki tehát szorgos ezekben a dolgokban, annak Isten bizonyára elégséges fénnyel fogja megvilágosítani szellemét, hogy helyes ítéletet alkothasson a bűnbánók lelkéről és belső megmozdulásairól: mert az isteni gondviselés biztosan segítségére siet azoknak, mondja Szent Ágoston, akik jámboran, szorgalmasan keresik Istent és az istenszolgálattal együttjáró igazságokat.

Az Isteni Szellem ismertetőjegyei akaratunk megmozdulásaira és megnyilvánulásaira vonatkozóan

107. Az ötödik ismertetőjegy a minden cselekedetre kiterjedő jó szándék. Isten senkit nem ösztönöz és nem is ösztönözhet olyan cselekvésre, melynek ne az Ő dicsősége lenne a célja. A bölcs szerint ugyanis Isten minden kifelé irányuló művét, önmagáért műveli: „Az Úr mindent önmagáért alkotott.” (Péld 16,4) Ráadásul Krisztus is nagyon világosan tanítja: minden tettünket az elénk kitűzött cél határozza meg, az, amiért véghezvisszük azt. Ha szándékod szeme egyszerű és tiszta, mondja a Megváltó, vagy egyedül Istenre tekint, akkor tetteid is ragyogóak, fényesek, isteniek lesznek. Ha azonban szándékod szeme tisztátalan, ferde vagy tökéletlen célokra irányul, akkor tetteid is homályosak és sötétek lesznek. „ Ha a szemed jó, egész tested világos lesz, de ha a szemed rossz, az egész tested sötét lesz.” (Mt 6,22-23)
      Erre akar a királyi próféta is utalni, amikor ezt mondja: „A királylány ékesen öltözött” (Zsolt 44,14), vagyis: a lélek minden szépségének belülről kell fakadnia, azaz a cél felől, amely felé belsőleg törekszik; hiszen ezen múlik tetteinek – akár belső, akár külső cselekedetekről van szó – isteni vagy ördögi természete. Fontolja meg a lelkivezető, hogy a szellemek megkülönböztetésének ez az egyik legfőbb jegye; egy és ugyanazon tett természete ugyanis a céltól függően változik: ha hiúságból teszik, akkor világi, ha kéjvágyból, akkor érzéki; ha rossz, elvetendő céllal történt, akkor ördögi; ha Istenért tették, akkor isteni.
      Ha tehát egy személy minden tettében rendszerint kizárólag Istent keresi, csak az Ő kedvében akar járni, az Ő tetszésére és dicsőségére akar lenni, ebből következtetni lehet rá, hogy az isteni szellem ismertetőjegyét hordja homlokán.

Feltéve: 2018. december 31.


116. A kilencedik ismertetőjegy a szellem szabadsága. Ez nem szorul bizonyításra, hiszen Szent Pál világosan kijelenti: „Ahol az Úr lelke, ott a szabadság” (2 Kor 3,17); ahol a szellem szabadsága, ott az Úr Szelleme. Csupán azt kell megmagyarázni, miben áll a szellem eme szabadsága, amit csak Isten idézhet elő lelkünkben. Egyesek a szellem szabadságán a lelkiismeret valamiféle lazaságát, egyfajta szabad és kötöttségektől mentes cselekvést értenek, ami nemigen egyeztethető össze az értelem és a hit törvényeivel; de tévednek, mert ezt nem szabadságnak, hanem a szellem féktelenségének kellene nevezni.
      A szellem szabadságának megértéséhez a szellem szolgaságának ismerete szükséges; olyan erényről van ugyanis szó, amit leginkább az ellentéte világít meg. A szellem szolgasága tehát nem más, mint a lélek önkéntes alávetettsége valamilyen rossz szokásnak, amit a szerencsétlen ember hagy eluralkodni magán. Kiválóan magyarázza meg ezt Szent Ambrus a következő zsoltárvers értelmezésekor: „Szabadíts meg, hisz a tiéd vagyok” (Zsolt 118, 94). A szent tanító szerint egy világi ember nem mondhatja Istennek: a tiéd vagyok, Uram, mert neki sok ura van, akik zsarnokoskodnak fölötte. Jelentkezik az ellenállhatatlan vágy és azt mondja: az enyém vagy, hiszen érzéki élvezetekre sóvárogsz. Jön a kapzsiság és így szól hozzá: az enyém vagy, mert az ezüsttel és arannyal, amihez annyira ragaszkodsz, megvásároltam szolgaságodat. Eléje áll a fényűző étkezés és azt mondja: az enyém vagy, mert a pompás ünnepi lakomákkal megvettem az életed. Jön a becsvágy, mondván: teljesen az enyém vagy, nem tudod talán, hogy azért helyeztelek mások fölé, hogy azok nekem szolgáljanak; azért adtam neked mások fölött hatalmat, hogy alávesd őket az enyémnek? Jön a többi rossz szokás, és mind azt mondja: az enyém vagy! Végül így fejezi be a szent: „Micsoda hitvány és nyomorult rabszolga az, akit ilyen sokan maguknak követelnek, és saját uralmuk alá akarnak vonni!”

117. Íme tehát a szellem rabszolgasága, s íme annak magyarázata is, miben áll a szellem szabadsága: a rossz szokások uralmától való szabadságban áll, amelyeknek azok szolgálnak, akik hagyják, hogy eluralkodjanak fölöttük.
      Mégis meg kell jegyeznünk, hogy a szellem e szabadsága nem oszthatatlan erény, s így utóbb fokozatosan tökéletesedhet. Szabad lehet valaki a rossz szokásoktól, ha nem egyezik bele azok csábításába; ez a szabadság nem megy túl a legalsó fokon. Másvalaki szabad lehet a rossz szokások megmozdulásaitól és rosszra történő csábításuktól oly módon, hogy ritkán tapasztalja ezeket, gyengének érzi támadásukat és könnyedén elnyomja őket; ez már egy magasabb fokú szabadság. Lehet szabadnak lenni minden földi és nem tiltott dologhoz való ragaszkodástól; ez már az előbbinél is magasabb fok. Ha még Isten adományaitól is függetleníti magát valaki, akkor a szellem szabadságának legmagasabb fokán áll. Aki tökéletesen birtokolja ezt az erényt, annak a lelke szabad minden szomorúságtól, félelemtől és gondtól; az ilyen ember, bármi történjen is vele, mindig hajlandó és készen áll Isten akaratára hagyatkozni; kevéssé örül a földi javaknak, és nemigen okoz számára szomorúságot ezek hiánya. Ha olykor valami miatt mégis kedvetlenséget érez, hamar nyugalomra lel Istenben, és saját bensejébe térve, ahol minden dolog rendben, a helyén van, hamar felderül. Egyszóval, ezekben igazolódik a Szentlélek mondása: bármi történjen is az igaz emberrel, az nem képes elszomorítani. „Nem bántja az igazat, bármi is történjék vele" (Péld 12, 21). Az ilyen lelkek szívesen fogadják az Úr vigasztalásait és látogatásait, de békével tűrik azt is, ha ezektől megfosztják őket. Imádkoznak, szentáldozáshoz járulnak, vezekelnek és más lelkigyakorlatokat végeznek; de éppolyan könnyedséggel elhagyják ezeket, ha a szeretet, a szükség vagy az engedelmesség megköveteli. Egyszóval, minden ragaszkodás láncát letépték magukról, szabadok minden tökéletlen aggodalomtól és így derűs kiegyensúlyozottságban, édes nyugalomban élnek. Boldogok, akik elérik ezt az állapotot; mert nemcsak a szellem, hanem a valódi szentség jegyét viselik magukon.

118. A tizedik ismertetőjegy a Krisztus követése utáni vágyakozás. Ez az isteni Szellem legvilágosabb jele; Szent Pál ugyanis azt állítja, hogy nem lehet meg valakiben Isten Szelleme, ha nem birtokolja Krisztus Szellemét. „Ti azonban nem testi, hanem lelki emberek vagytok, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akiben viszont nincs meg Krisztus Lelke, az nem az övé” (Róm 8,9).
      Szent Anzelm megmondja ennek okát is, amikor az apostol idézett szavait magyarázza; Isten és Krisztus Szelleme ugyanis nem két különálló Szellem, hiszen az isteni Szülő és az isteni Gyermek egyazon Szellem: következésképp, nem mozgathat belsőleg szeretett Megváltónk műveitől és tanításától idegen dolgokra. Jézus Krisztus erényeinek követésére és az Ő tanítása iránti engedelmességre tehát nem ösztönözhet más, mint Isten Szelleme.


Feltéve: 2019. január 15.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA