„Mivel elvetetted az érteni tudást magadtól, én is elvetlek …” (Ozeás 4,6)

1.
Részlet a zelozelavi blogon,
2017. augusztus 17-én megjelent írásból

Az „ellenálló” domonkosok utolsó körlevelükben a „zsinati egyházat” a katolikus Egyház és a szabadkőművesek „ellen-egyháza” közötti átmenetként írják le. Példaként Vendée katolikus, a francia forradalommal szembeszálló parasztjait hozzák fel [érdekes, hogy Sarah „bíboros” is Vendée-vel hozakodott elő a napokban, ő is az ottani ellenállást állította példaként a mai „katolikusok” elé – ami megint csak azt bizonyítja, hogy az egy szellemi síkon gondolkodók, álljanak ezek fizikailag vagy társadalmilag teljesen más talajon, agya mégis ugyanazon minta szerint mozog].

Hogy Krisztus Egyháza és a szabadkőművesek „ellen-egyháza” között semmilyen átmenet nem létezhet, az voltaképpen minden kicsit is képzett, vallását csak futólagosan ismerő „katolikusnak” is nyilvánvalónak kellene lennie. A most uralkodó „zsinati egyház” vagy Krisztus Egyháza, és akkor nem lehet „ellen-egyház”, vagy az „ellen-egyház”, de akkor meg nem lehet Krisztus Egyháza. Vagy az egyik, vagy a másik, minden e kettő közötti „egyház” csak a fantázia, jobban mondva a rossz lelkiismeret szüleménye.


2.
Részlet Gabriele Kuby „Meztelen a király” címmel
a kath.net honlapon 2017. augusztus 13-án megjelent cikkéből

[Előzmény: Kuby asszony egy kanadai egyetemi professzor, Jordan Peterson esetét írja el, aki saját youtube-csatornáján nem hajlandó magát alávetni a gender-ideológiának és szabályoknak (például a nem-semleges névmások használatának), és akinek ezért a Google zárolta internetes számláját. A professzor nem hátrált meg, a felzúdulás pedig olyan hatalmas volt, hogy a Google-nak végül vissza kellett vonnia lépését.]

A professzor egy televíziós interjúban magyarázta el okait. Elmondta, hogy negyven éven át tanulmányozta a totalitarizmust. És rájött, hogy a totalitarizmus mindig az ideológiai és a nyelvi territórium kontrolljával kezdődik. „Semmilyen körülmények között nem fogom ezeket a szavakat [nőnemű és hímnemű névmások helyett a nem-semleges névmásokat] használni, amiket olyan emberek találtak ki, akik pontosan ezt teszik [mármint a totalitarizmust készítik elő].”

A lakosság összlétszámának számokkal alig kifejezhető töredéke, akik sajnálatos módon nem tudnak biológiai nemükkel azonosulni, háborodott fel hangosan a professzor ellen, és követelte elbocsátását. De nem csak ők, hanem az egyetemi ifjúság nagy része is, akik időközben odáig jutottak, hogy szabadságukra nézve nyereségként értékelik, ha nemüket saját maguk „választhatják” meg, még akkor is, ha ez testük megcsonkításával jár.

Egy ideológiának, ami tagadja a valóságot, totalitáriusnak kell lennie, mert a valóság erősebb, mint a hazugság. Mivel a valóságot nem lehet legyőzni, azokat az embereket kell „ártalmatlanná” tenni, akik mindezek ellenére azt merik mondani, hogy egy férfi az férfi, és egy nő az nő. Az ő kockázatuk ma nem a koncentrációs tábor, hanem csak egzisztenciájuk elvesztése. … A totalitarizmus dinamikája mindig ugyanaz: A legtöbb ember nem vállalja ezt a kockázatot, és hallgatólagosan vagy hangosan belevegyülnek azok kórusába, akik a meztelen császár ruháját dicsérik. Ugyanakkor mindenkinek megvan a szabad választása, hogy együtt énekel a kórussal, vagy a gyerekkel együtt kimondja: „Meztelen a király.”

[Csakhogy itt is igaz az, ami a történelem folyamán mindig, mindenhol igaz volt: Az emberek valójában azt kapják, amit megérdemelnek. Az emberiség túlnyomó többsége, szinte száz százaléka saját megrontásában valamilyen formában maga a hibás. Korunk egyik legnagyobb őrülete, a gender-ideológia térhódítása számára – vagyis annak a követelésnek, hogy mindenki maga választhassa meg tetszése szerint a nemét, és erre vonatkozó döntését mindenkinek tisztelnie kell; és ami már ott tart, hogy egyes országokban törvénnyel írják elő, hogy az iskolákban csakis nem-semleges mosdókat lehet felállítani – valójában szintén az emberek csaknem egésze készítette elő önként és dalolva az utat. Az asszonyok nadrágviselete, a kifejezetten csak férfiaknak való sportágak bevezetése a nők számára, mind-mind a gender-mainstreaming előtt egyengette az utat. Ez akkor is tény, ha a magukat katolikusnak tartó nők többsége is tagadja ezt: nadrágjaikkal ezen ördögi ideológia előtt tárták ki a kaput, és ezen ideológiát terjesztik azóta is mindenhol és szakadatlanul. Isten a nőt nőnek, a férfit pedig férfinek teremtette, és ezért, aki nő létére férfi módjára öltözködik és viselkedik, és fordítva, az nem csak a természet rendjét, de az isteni parancsot is semmibe veszi.
     Ennél már csak a tetoválás gigantikus mértékben való terjedése a rosszabb: mára már pusztán külső pillantásra is beigazolódott, amit C. S. Lewis már 1943-ban leírt „Az ember likvidálása” című könyvében: „Néhányan talán azt kérdeznék tőlem, miért tartom ezeket a kondicionálókat olyan rossz embereknek? De hiszen, én nem gondolom, hogy ők rossz emberek! Sokkal inkább az a véleményem, hogy – régi értelemben – egyáltalán nem emberek többé. Olyan lények már, akik örökségüket a tradicionális emberiességből feláldozták annak érdekében, hogy annak a feladatnak szentelhessék magukat, hogy ők dönthessék el, mostantól fogva mi az emberiesség. Jó és rossz, e régi fogalmak mostantól fogva nem érvényesek rájuk, hiszen ezek tartalmát mostantól ők maguk akarják meghatározni. Nem rossz emberek, hanem egyáltalán nem emberek többé: ahogy elhagyták a régi rendet, ürességbe kerültek. A tőlük függő emberek sem szükségesen boldogtalanok. Egyáltalán nem emberek többé, hanem művi produktumok. Az ember végső meghódítása az ember likvidálásához vezetett.”
     A tetoválás még az állatnál is alacsonyabb fokra zülleszti az embert. Látva ezeket az ijesztő, torz alakokat, csak egy juthat az ember eszébe: ezek az emberek már nyíltan viselik magukon a „vadállat jelét”.]


3.
Részlet a summorum-pontificum.de blogon 2017. június 20-án,
„Ezen a számon nincs összeköttetés” címmel megjelent írásból

[A cikk arról szól, hogy Bergoglio hónapok óta nem fogadja a híres Dubia-t aláírt „bíborosokat”.]

A pápai hivatalnak kijáró tiszteletteljes nyelven megfogalmazott írás középpontjában az az általános vélemény áll, hogy minden héttel, mely a Dubia megválaszolása nélkül múlik el, az „egyházban” csak fokozódik a zűrzavar.

Senki sem tagadhatja, hogy a zűrzavar, ahogy a „bíborosok” Bergoglionak szóló levelükben leírták, egyre csak nő. Ha Bergoglio, aki szívesen fogadja többek között a futballcsapatokat, a szórakoztatóipar sztárjait és politikusokat, de a négy „bíborost” nem, sőt, még írásbeli válaszra sem méltatja őket, akkor ez annak a hallatlan következtetésnek a gyanúját kelti fel, hogy [szószerinti fordításban]: „A pápa az egyházat pont abba a meghasonlásba és bizonytalanságba akarja taszítani, melynek befejezésért a bíborosok a Dubiájukkal és a tisztázás iránti ismételt kéréseikkel hozzá fordultak.”


4.
Részletek Simon Galloway
„Nincs válságban az Egyház?” című könyvéből

[szószerinti idézetek az internetről]

XVI. Benedek pápa kijelentései különböző teológiai kérdésekhez:
     „A teológia az „eredeti bűn” kérdéséhez félrevezető és pontatlan módon áll hozzá.” (Cardinal Joseph Ratzinger: Kezdetben, 1986., 72. oldal)
     „A világ keresztény képe az, hogy a világ részleteiben az evolúció hosszú folyamatának az eredménye.” (Joseph Ratzinger, Gpd and the World, 2000. 139. oldal)
     „Így a feltámadás nem lehet történelmi esemény ugyanabban az értelemben, mint a keresztrefeszítés. Nem gondoljuk leírni vagy időben körülhatárolni másként, mint „a harmadik napon” eszkatológiai kifejezéssel.” (Joseph Ratzinger bíboros., Principles of Chatolic Theology 1982. 186.oldal)
     „Mára világossá vált, hogy a feltámadásban való hit igazi magja egyáltalán nem a test feltámadásának az ideája, amelyre a gondolkodásunk redukálódott.” (Joseph Ratzinger bíboros., Introduction to Christianity 2004 349.oldal)
     „Az Oltáriszentség imádása, ami csendes ájtatosságot jelent a templomban, nem tekinthető Istennel való társalgásnak. Ez azt feltételezné, hogy az Isten helyileg jelen van, korlátozott módon. Ennek az álláspontnak a védése a keresztény misztériumnak, és magának Istennek a meg nem értése lenne. Ez ellentmond az ember komoly gondolkodásának, aki tudja, hogy Isten mindenütt jelen van. Azért menni a templomba, hogy ott Istennel találkozzunk, Aki ott jelen van, értelmetlen cselekedet, amelyet a modern ember jogosan elvet.” (Cardinal Joseph Ratzinger, The Sacramental Reason for Christian Existence 1966, 4. oldal)

[Ezen töményen eretnek mondatok idézője a zsinati ember-csinálta szektát Krisztus szeplőtelen Egyházának ismeri el. Holott könyvében és a könyvét időző blogok tulajdonosai éppen azt emelik ki, hogy ezek az eretnekségek nem egy méltatlan ember rejtett gondolatai, hanem egy, a világ által a Hittani Kongregáció prefektusának, majd Krisztus Egyháza fejének tekintett személynek a nagy nyilvánosság számára készített, soha vissza nem vont írásaiból származnak. És ezek a szörnyűségek csak töredékei annak a sok eretnekségnek, amit ez az ember mondott és írt hosszú élete folyamán. És ezt az embert mindezek ellenére a könyv írója, és a mai dísz-katolikus guruk, és a magukat konzervatív, igazhitűnek és Bergogliot támadó „híveknek”, és blogoknak – lásd például a 3. részletet fent – szinte száz százaléka az „évszázad nagy teológusának”, és pápának, Krisztus helytartójának tart! Egy Burke, egy Schneider, egy de Mattei, és vég nélkül sorolhatnánk mindazon mai hősök sorát, akik ezt teszik! És a „hívek” őket követik, őket dicsérik. Ezzel sokkal nagyobb kárt és bűnt követnek el, mint Bergoglio! Hiszen Bergoglio nyiltan farkas, ők viszont báránybőrbe bújt farkasok, akik így még több embert tévesztenek meg, ráadásul pont azokat, akik segítséget keresnek a mostani kilátástalannak tűnő helyzetben.
     Mindazok, akik most Bergoglio ellen ágálnak, valójában nagyobb szentségtörést, Isten-gyalázást követnek el, mint Bergoglio hívei. Hiszen már azzal, hogy egy könyvnek ilyen címet adnak: „Nincs válságban az Egyház?”, szentségtörés! Hogyan lehetne Krisztus makulátlan Jegyese válságban? Hogyan lehet Krisztus helytartójáról úgy beszélni, ahogy ma Bergoglioról olyanok beszélnek, akik egyébként pápának ismerik el őt? Ezzel nem tesznek mást, minthogy Krisztus szeplőtelen Jegyesét, a katolikus Egyházat úgy kezelik, mintha az evilági intézmény lenne, mint például egy nagy vállalat, vagy egy gittegylet. Minden emberi alkotásra igaz, hogy válságba kerülhet. Az Isten alapította Egyház, amit a Szentlélek vezet, és amit Krisztus soha nem hagy el, nem kerülhet válságba, mert ha odakerülhetne, akkor Isten nem lenne Isten. Tehát mindazok, akik nem hajlandók elfogadni, hogy Rómában évtizedek óta nincs pápa, hogy a Rómában székelő szektának évtizedek óta nincs – illetve már csak alig pár – érvényesen felszentelt papja, hogy e szektának évtizedek óta nincsenek érvényes szentségei – magyarul: ez a szekta folyamatosan bálványimádást követ el, következésképpen a démonok közvetlen irányítása alatt áll –, az közvetett módon Isten létezését tagadja, akár hajlandó ezt elismerni, akár nem.
     Ha mindazok a személyek, élükön Burke, Schneider és más magasabb rangot viselő „klerikus” a kisebb „papsággal” együtt, végre „megtérne”, és Isten igazságát többre tartaná saját egzisztenciájánál, és ezért ki is merné mondani az igazságot, akkor a világ legalább arról értesülhetne, hogy sok katolikus létezik, aki a római szektát nem tekinti a katolikus Egyháznak, Bergogliot és közvetlen elődeit nem tekinti Krisztus Egyháza fejének. Akkor a világ előtt sem járatnák le annyira a katolikus Egyházat, mint amennyire most lejáratják!]


5.
Részlet az antimodernist.org/ blogon
2017. augusztus 14-én megjelent cikkből

A nagy szellemek megsejtették, hogy mi történne, ha a szentmiseáldozat eltűnne. Dom Prosper Guéranger így írt erről: „Ezt a helyzetet a protestantizmus, ami eltörölte a szentmiseáldozatot, megléte óta tapasztaljuk. Ez idő óta a társadalmak ölében az erő jelentős mértékben lecsökkent. Társadalmi harc keletkezett, ami reménytelen állapotokat hozott létre, és melyek végső gyökerét abban kell keresni, hogy a szentmiseáldozatot már kevesebb helyen mutatják be, mint korábban. Ez a kezdete annak, ami akkor fog történni, amikor a szabadjára engedett ördög és hívei a föld felett zűrzavart és reménytelenséget fognak elterjeszteni; miként ezt Dániel próféta előre megjövendölte. Az ördög meg fogja akadályozni a szenteléseket, a [igaz] papokat hagyja kihalni, és így a szent áldozat bemutatását egyre szűkebb határok közé szorítja. De akkor jönnek el a sorscsapások napjai.”

Miután a Sátánnak sikerült a szentmiseáldozatot szétzúzni és a szenteléseket az új rítusokkal érvénytelenné tenni, az ördög győzedelmeskedett ezen a világon, mely mára szinte százszázalékig az ő világa lett. Mostanra borzalmas valósággá vált, amit Ernst Jünger oly találóan fogalmazott meg: „Az elárvult oltárokat belakták a démonok.”
     Ezzel egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a felelősek „a gonosz angyalok szellemét öltötték magukra”, hiszen időközben maguk is készek arra, hogy démonokat tiszteljenek, például amikor egy Roncallit vagy Wojtylát „oltárra” emelnek. Ez persze nem csoda, hiszen Wojtyla meghívására a világ összes vallásának démonai – Zsolt 95.5: »Denn alle Götzen der Heiden sind Dämonen = Mert a pogányok összes bálványai démonok« – 1986-ban Assisiben találkára gyűlhettek össze.


A fenti példák csak töredékei annak a szellemi zűrzavarnak, ami napjainkban az ú. n. tradicionalista és konzervatív katolikusok internetes blogjait és fórumait elárasztja. Az egyik példában a summorum-pontificum.de blog tulajdonosát idéztem, aki magát vallását jól ismerőnek tartva, másokat oktató „katolikusként” képes olyat írni, hogy egy „pápa az egyházat meghasonlásba és bizonytalanságba akarja taszítani”! A többiek még ennél is cifrábbakat írnak Bergoglioról, sőt sokan már az egész zsinat utáni egyházi helyzetről a lehető leggorombább véleményeket fogalmazzák meg és terjesztik – mindezt úgy, hogy Bergogliot és elődeit, valamint az általuk képviselt intézetet szilárdan, eltökélten, szinte már fanatikusan pápának, illetve Krisztus szeplőtelen Jegyesének tartják.

Csakhogy ami most történik, az nem egyszerű vita, sima véleménykülönbség, hanem az örök élet vagy örök halál, azaz minden egyes ember örök sorsának a kérdése. Ahogy az utolsó részletben Dom Prosper Guéranger és Ernst Jünger figyelmeztetett: Akik Bergogliot és eretnek elődeit pápának, illetve udvartartásukat a katolikus hierarchiának, klérusnak tartják, de még inkább, akik az érvénytelen rítusokkal „papnak” tartott személyek „miséin” részt vesznek, azok valójában bálványimádók! Puszta kenyeret és bort imádnak, az előtt tisztelegnek olyan tisztelettel, ami egyedül Istennek jár ki! A bálványimádás pedig halálos bűn, olyan súlyos vétek, ami alól a korai keresztények szerint még a gyónásban sem lehet feloldozást kapni! Pláne olyanoknak, akiknek Isten bőven megadta azt a kegyelmet, a lehetőséget, hogy felismerjék a veszélyt!

A világ mai helyzete nem is magyarázható meg másképp. Az új szentelési rítusok érvénytelenségéről szóló összeállításokon kívül e témáról lásd a következő cikkeket is:
     „Új püspökök, üres tabernákulumok”;
     „Az „ismerd el és állj ellent” elv torz Isten- és Egyház-képhez vezet”;
     „A tanától megfosztott katolicizmus”].
     Az itt említett három cikk közül az utolsóban, mely 2014. április 21-e óta van fent az interneten, áll a következő mondat: „Nagyon nehéz elhinni, hogy az Egyház és vele a világ így nézhet ki, ha a templomokban valódi szentségeket szolgáltatnak ki, ha a tabernákulumokban valóban jelen van Urunk Jézus Krisztus; azaz, ha Isten kegyelme mindazokban dolgozik, papokban, hívekben egyaránt, akik a mai miséken megáldoznak (hiszen ezzel azt kellene elfogadni, hogy Isten kegyelme, a hit ereje – amiről azt mondta Urunk, hogy hegyeket képes megmozgatni – ilyen gyenge).”

Peter A. X. Armbruster „Komor árnyékok – és sugárzó fény…” című az einsicht-aktuell.de honlapon 2017 augusztusában megjelent írásában a mai helyzettel kapcsolatban az Ószövetség következő verseit idézi:
     „Igen, jönnek napok – mondja az Úr, az Isten –, amikor éhséget bocsátok a földre: éhséget, de nem kenyérre, szomjúságot, de nem vízre, hanem az Úr szavának hallgatására. Vándorolnak az egyik tengertől a másikig, kóborolnak északtól délig, keresik az Úr szavát, de nem találják.”(Amos 8,11-12)
     „Mivel elvetetted az érteni tudást magadtól, én is elvetlek, ne légy többé számomra pap.” (Ozeás 4,6)
     „Ugye annak már itt az ideje, hogy kényelmes házakban lakjatok, noha ez a hajlék még romokban hever? … Bő termésre számítottatok, és lám, szűkös lett. Betakarítottátok, de elfújtam. Ugyan miért? – mondja a Seregek Ura. Hajlékom miatt, amely romokban hever – mindegyiketek csak a maga házával törődik.” (Aggeus 1,4/9)
     „Te [Jeruzsálem], aki megittad az Úr kezéből haragja poharát, a mámorító kelyhet fenékig ürítetted. Nem maradt neki egyetlen vezére sem mindazon fiai közül, akiket a világra hozott. Nem volt senki, aki kézen fogta volna, azok közül, akiket fölnevelt.” (Iz 51,17-18)


Feltéve: 2017. augusztus 19.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA