Úgy gondolom, hogy XI. Pius pápa Quas primas kezdetű enciklikája Krisztus királyságáról az évszázad rendkívüli kegyelmi ajándékaihoz tartozik. XI. Pius karácsonyi kiáltványa, az Istenembernek a népek feletti világuralmának proklamálása! Az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható kormányoz! Örvendezzünk és ujjongjunk és hódoljunk Előtte! „Ekkor nyitva láttam az eget. Egyszerre egy fehér ló jelent meg. Aki rajta ült, azt Hűségesnek és Igaznak hívták. Szeme olyan, mint a lobogó tűz, fején ékes korona. Szájából éles kard tör elő, hogy lesújtson a nemzetekre. Vasvesszővel kormányozza majd őket. Öltözetén a csípő körül ez a név volt felírva: Királyok Királya és Urak Ura.” (Jel 19,11-16) Elég sokáig hangzott minden emelvényen és utcán: Isten meghalt, 1789 volt halálának éve. Azóta a népek tanácsában eljátszotta hivatalos szerepét. Nem a középkorban élünk már. A világ liberális lett. Krisztus a privát jámborság kamrácskáiban vagy mint a csupán vallásos katolicizmus sekrestyéinek Istene még tengetheti az életét, de a nemzetek uralkodója, mint a népek törvényhozója és bírája leváltatott. Az alkotmányok se nem ismerik, és se nem ismerek el többé Őt. Legfeljebb, mint mindenki más, Ő is csak egy privát személyiség az általános jog talaján, de nem egyetemes és abszolút uralkodó többé. Vallás és politika az állam hatalmi szava és a népek akarata révén két külön területté vált. Az úgynevezett művelődés így gúnyolódik: Jézus a mennyben van. A földön a professzorok szava számít. Hitnek és tudománynak semmi közük egymáshoz. Az oktatás helyeinek szabad területnek kell lenniük, mindenféle vallási, felekezeti befolyástól mentesek. Mindenki a maga helyén: Isten az égben, az iskolában a tanult ember, a férfi a szabad kutatásban! A tanult dölyf, a politikai gőg és a gazdasági nagyzás semmit nem akar tudni Krisztus szuverén és egyetemes királyságáról. Mindegy, mit mondanak, hogy a király halott, a király alszik vagy a király eltávozott – az egész modern világ összeesküdött: Nem akarjuk, hogy ez itt rajtunk uralkodjon! Ugyanaz a nóta, mint Nagypénteken. Szociális istengyilkosság! És akkor jön XI. Pius pápa az enciklikájával, és mint a zúgó folyó hangja, mint az erős mennydörgés robaja zúg: Alleluja! A Király nem halott, a Király él! A Király nem alszik, a Király éber! A Király nem távozott el, a Király igenis itt van! Jézus él, kormányoz, uralkodik. Jézus korlátlan, legfelsőbb egyetemes királyságát hirdetjük – nem csak minden egyes személy, hanem minden társadalom, állam, nép, kormány felett. A Megkeresztelt egész modern világ feletti univerzális uralmát proklamáljuk. 1789-gal 1925-t állítjuk szembe: Isten jogait a társadalmak felett, a forradalmi emberi jogok kinyilvánításával szemben! Jézus általános királysága az emberi társadalom felett nem új dogma. Most csak az ősrégi bibliai, de sokak által elfelejtett tan ünnepélyes kihirdetése történt, mely a vitathatatlan igazságok azok fejezetéhez tartozik, melyek nélkül az emberiség nem állhat fenn, ha nem akar öngyilkosságban elpusztulni.      Úgy tűnik, a második zsoltárt már az 1789 utáni évekre vonatkoztatva szerezte a zsoltáros: a liberális évszázadról ad tökéletes képet. „A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek: »Törjük össze bilincsüket, tépjük szét rabláncukat!« Aki az égben lakik, az mosolyog rajtuk, kineveti őket az Úr. De egyszer majd haraggal fordul feléjük, és kemény szót intéz hozzájuk. Az Úr végzését hirdetem, ő így szólt hozzám: »A Fiam vagy, ma adtam neked életet. Kérd tőle, és örökségül adom neked a népeket, birtokodul a föld határait. Vasvesszővel verheted őket, és mint a cserépedényt, összetörheted«.” (Zsolt 2,2-9) A messianiasztikus egyetemes királyság gondolatát az Újszövetség is újra és újra kihangsúlyozza. Király vagy? – kérdezi Pilátus. A válasz nem hangozhat határozottabban. Te mondod. Az vagyok. Rex sum ego! Király vagyok. És Jézus egy másik ünnepélyes pillanatban megismétli: „Én kaptam minden hatalmat égen és földön.” (Mt 28,18) – „Addig kell ugyanis uralkodnia, amíg ellenségeit mind lába alá nem veti.” (1 Kor 15,25) – „Minden neki van alávetve.” (1 Kor 15,27) Krisztus tehát király, a szó teljes értelmében, mindenfajta korlátozás nélkül, a világi uralkodást is beleértve. Nincs jogunk ahhoz, hogy a Szentírás világos szavait csak Jézus lelki királyságára vonatkoztassuk. Az egész Krisztus, Isten és ember, király, egészen és teljesen, minden látható és minden láthatatlan felett az égben és a földön. Minden neki van alávetve! A politika is, a gazdaság is, a technika is, a kereskedelem is, a tudomány is, a művészet is! Krisztus szuverenitása nem ismer kivételt és határt. Krisztus király! Nem csak jogilag, hanem a hatalom birtoklása szerint is. Valóban kormányoz. Ellenségeit is felhasználja ahhoz, akár akarják azok, akár nem, hogy tervei megvalósuljanak, és végül azokat mind, akik még mindig ellenállnak neki, mint a széttört cserepet hajítja el. A Király zászlajának kell lobognia minden közterületen, az iskolákban, a munkahelyeken, a városházákon, a hegyeken. Ha a jövőben politikánk felül érdeklődik valaki, azt kell válaszolnunk: csak egyet ismerünk: Éljen Jézus, a Király!      Tisztában vagyunk vele, hogy ez nem sétagalopp, hanem keresztút lesz, mely az Olajfák hegyén és a Kálvárián vezet keresztül. De aki nem hajlandó egy dologért szenvedni és vérezni, az arra sem méltó, hogy ugyanezért éljen. Moriamur pro Christo Rege! Halljunk meg Krisztusért, a királyért! 2011. október 30., Krisztus-Király ünnepén