1. Mikor Németországban a kormány rendeletet hozott arról, hogy a gazdasági válság ellenére több tízezer bölcsődei helyet építenek ki, hogy az anyák a szülés után minél hamarabb visszamehessenek dolgozni, Mixa augsburgi püspök volt az egyetlen, aki ez ellen a terv ellen hangosan tiltakozott. De folyamatosan elítélte az abortuszt is, és valami olyat mondott a nyilvánosság előtt, hogy bár a holocaust során megöltek 6 millió zsidót, de az abortuszokkal még ennél is jóval több emberi életet oltanak ki, és ez ellen senki sem tiltakozik.      A történések jobb megértéséhez feltétlenül tudni kell Mixa püspökről azt is, hogy a pápa Summorum Pontificum motu proprio-ját a német püspökök közül – szinte – egyedül ő vette komolyan. Ha maga nem is celebrált még nyilvánosan tridenti misét, de részt vett ilyenen, és saját egyházmegyéjében lehetővé tette ennek bemutatását (ellentétben a legtöbb német püspökkel, akik ma sem engedik a tridenti misét, mindenféle kifogásokra hivatkozva). 2. Mint köztudott Németországban pár hónappal ezelőtt kitört a „visszaélési láz”. Mixa püspök ellen azt a vádat hozták fel, hogy plébánossága alatt „ütlegelte” a gyerekeket. Mixa püspök ezt határozottan tagadta – nyilván azért, mert a mintegy 40 évvel ezelőtt lekevert egy-két nyaklevest nem minősítette „ütlegelésnek”. A német sajtó azonban nem így gondolta, és a pár leadott füles megtörténtét tovább feszegette. Mixa püspök ezeket bevallotta. 3. Zöllitsch érsek és Lehmann bíboros, a német püspöki konferencia mostani és volt elnöke ezek után rábeszélte Mixa püspököt, hogy mondjon le. Mixa püspök benyújtotta lemondását a pápának. A katolikus internetes fórumokon senki nem hitte el, hogy a pápa elfogadja ezt a lemondást, melyet intrikák és két abszolút modernista püspök-kolléga közbejárása előzött meg. 4. Mivel a pápa válasza késett, bizonyos erők újabb „váddal” álltak elő. Az egész német nyelvű sajtó, a rádió, a televízió minden híradása jelentette, hogy Mixa püspök Eichstätt-i püspöksége idején szexuális visszaélést is követett el egy gyerek ellen. 5. Mindössze egy nap telt el ezen újabb támadás után, és – a várakozásokkal ellentétben – XVI. Benedek pápa május 8-án elfogadta Mixa püspök lemondását. 6. Már másnap, május 9-én megjelent az interneten Lehmann bíboros nyilatkozata, melyben üdvözölte Walter Mixa püspök lemondását, illetve annak elfogadását. A televízióban azt mondta: „Ilyet 27 éves hivatali időm alatt még nem éltem meg. Józanul azt kell mondani, hogy valaki nem felelt meg hivatali követelményeinek. Súlyos dolog számunkra a szavahihetőség elvesztése. A bizalom nagyfokú sérülése marad hátra.” Ezek után arról beszélt, hogy ő már korábban is hallott híreszteléseket Mixa nyugalmazott püspökről.      Zöllitsch érsek pedig egy újságban nyilatkozta ugyanezt: ő is örömét fejezte ki afelett, hogy a pápa elfogadta Mixa püspök lemondását.      A legjobban azonban a teljesen modernista laikus mozgalom, a „Wir sind Kirche” (mi vagyunk az egyház) ujjongott Mixa püspök menesztése miatt – ez szintén elárulja, miért kellett mennie Mixa-nak, és honnan indult az egész ellene folytatott kampány. 7. Május 17-én „Nyilvános kivégzés” címmel jelent meg egy tudósítás Mixa püspök állítólagos szexuális vétkéről. Gerhard Decker, Mixa püspök ügyvédje élesen bírálta a feljelentőket. Mint kiderült, a feltevés az Eichstätt-i püspökség egyik női alkalmazottjától eredt, aki gyanúját egy pappal közölte, aki ahelyett, hogy Eichstätt jelenlegi püspökével konzultált volna, a vádat továbbította Augsburgba, ahol a püspökség két munkatársa ezt a „homályos feltevést” azonnal jelentette a világi ügyészségnek.      Az ügyvéd további részleteket is közölt. Elmondta, hogy „az Augsburg-i püspökség feljelentése mindössze az Eichstätt-i püspökség egyik női lelkipásztori előadójának személyes benyomásán alapult, aki úgy vélte, hogy a szomszédságában lakó család viselkedése az elmúlt években megváltozott, és ez arra enged következtetni, hogy a család egyik tagjával szexuális visszaélés történt”.      Decker ügyvéd úgy fogalmazott, „hogy egy láthatóan koholt közlést megbízójának nyilvános kivégzésére használtak fel, vagy legalábbis erre számítottak”. Az ügyvéd arra is felhívta a figyelmet, hogy „az egyházjogi előírások a jelenteni kívánt gyanú igazság tartalmának legalább a látszatát megkívánják. Mivel a vád nem az állítólagos áldozat köréből származott, hanem az Eichstätt-i püspökség névszerint ismert alkalmazottjától, egy azonnali tisztázás nem okozott volna semmilyen nehézséget”. De az ügyvéd még ennél kellemetlenebb tényeket is feltárt: Reinhard Marx, München érseke (vele kapcsolatban lásd a honlap … cikkét) és Anton Losinger, Augsburg segédpüspöke egy dossziét nyújtott át XVI. Benedek pápának Mixa püspök állítólagos vétkeiről még azt megelőzően, hogy a pápa elfogadta volna Mixa lemondását. „A tisztesség úgy kívánta volna, hogy mielőtt a pápának átadnak egy dossziét, lehetőséget adnak Mixa püspöknek, hogy állást foglaljon az őt ért vádakról.” Decker azt is elmesélte, hogy Josef Beyrer plébános, aki Mixa utóda a Schrobenhausen-i városi plébánián, a vasárnapi prédikációjában azt mondta, hogy a püspök „előre történt elítélése és ezzel jóhírnevének a meggyalázása a saját egyházának alkalmazottjai által botrányos dolog”. A cikk végül beszámolt arról, hogy az ügyészség „tettre utaló gyanú hiányában” elejtette a Mixa püspök elleni vádat, vagyis miként az ügyvéd mondta, a püspököt olyan gyanú alapján jelentették fel, mely soha nem számított még gyanúnak sem. Decker elmondta, hogy az ügyészség már elvégezte a maga felderítő munkáját, most az augsburgi püspökségnek kell az ügyet maradéktalanul kivizsgálnia. 8. Május 21-én a kath.net újabb részleteket közölt az ügyről, mégpedig „Alig hihető, mekkora szakmai ostobaság jön ki belőle…” címmel, és amelyben Decker ügyvéd sajtónyilatkozatát ismertette. Ebben többek között ez áll: „Alig hihető, mekkora szakmai ostobaság jön ki abból, ha az Augsburg-i püspökség egyik visszaélésekkel foglalkozó szakértőnője egy ugyanilyen Eichstätt-ivel háromszor telefonon beszél. Bár az utóbbi az ügyészségen azt vallotta, hogy ő azt akarta mondani, hogy semmilyen gyanú nem merült fel Mixa püspök ellen, az első a dokumentumra mégis ráírta a »visszaélés-gyanús« megjegyzést. Ezt a dokumentumot a segédpüspök, Anton Losinger még aznap, vagyis április 28-án magához vette. Másnap Losinger a müncheni érsekkel, Marx-szal és Zöllitsch érsekkel Rómába utazott, ahol a pápa azonnal fogadta őket. Se az utazás előtt, se utána egyikőjük sem konzultált Mixa püspökkel. Ehelyett május 3-án megtették a feljelentést Mixa püspök ellen az ügyészségen. Az állítólagos áldozat erről csak 5 nappal később a médiából értesült. Mind ez a fiatal férfi, akit nevén neveztek a nyilvánosság előtt, mind Mixa püspök azonnal cáfolta a vádakat.” Eddig a beszámoló erről az elképesztő és rettenetes ügyről (melyet azért közöltem ilyen részletesen, hogy mindenki tisztán lásson), melyben a katolikus Egyház egyik püspökét egyházi segédlettel – melybe nemcsak a német, de a vatikáni legfőbb tisztségviselők is beletartoznak – kivégeztek. A külvilágnak, az – egyházon kívüli – szabadkőműveseknek a kisujjukat sem kellett eközben megmozdítaniuk. Akárhova néz az ember, azt látja, hogy az Egyház hatalmas erőfeszítéseket tesz, hogy mielőbb felszámolja önmagát.      Ugyan Urunk Jézus Krisztustól tudjuk, hogy ez nem fog sikerülni neki, de az valószínű, hogy a segítség, azaz ennek megakadályozása nem az egyháziaktól, hanem felülről, az égiektől fog érkezni. 2010. május 22.