A honlapnak már számos cikke foglalkozott a Münchenben Urunk, Jézus Krisztus mennybemenetelének ünnepén, illetve az ezt követő napokon megtartott ú. n. ökumenikus egyházi napokról. Most egy rövid összefoglaló következik az ott történtekről. 1. A katolikus sajtó március 30 óta foglalkozik az idei ökumenikus rendezvénnyel. Ezen a napon került nyilvánosságra az egyházi napok programja, amiből kiderült, hogy több tucat kifejezetten homoszexuálisoknak szóló előadásra, „istentiszteletre” stb. kerül sor, és hogy olyan előadók lesznek a meghívottak között, mint például Hans Küng, akitől Róma már évtizedekkel ezelőtt megvonta az oktatói engedélyt.      A hírekből azt is megtudhatta a katolikus hívősereg, hogy ennek a furcsa, és minden, csak nem katolikus szellemiségű rendezvénynek a München-Freising Katolikus Érsekség és Bajorország Evangélikus-Lutheránus tartományi egyháza lesz a házigazdája. Mindezekről az „Én nem megyek oda” című cikkben lehetett informálódni. 2. Az interneten ezután több cikk jelent meg arról, hogy különböző katolikus szervezetek tiltakoznak a program miatt, és annak felülbírálatát követelik, mint kiderült, hiába. Sőt, azt is megtudhattuk, hogy a német katolikus püspökök kifejezetten ajánlották híveiknek az ökumenikus napokon való részvételt. 3. A rendezvényt nagy média-hírveréssel nyitották meg. A katolikus sajtó nagy felháborodással fogadta a Münchenben történteket. Erről a honlap „Köszönet Münchennek” című cikk számolt be. Ebből emlékeztetőül egy részlet: Már az első nap felülmúlt minden várakozást: a német keresztények új reménysugara, Margot Käßmann asszony a zsúfolásig megtelt Mária-bazilikában a fogamzásgátló pirulát, mint a nők felszabadulását szolgáló „Isten ajándékát” dicsőítette (legalább nem „megváltást” mondott), és e kijelentéséért az Isten-házában zúgó tapsviharral és a médiában dicsérő szavakkal lett megjutalmazva. Aki a gyerek- és anyahalálozás, valamint a túlnépesedés ellen akar harcolni, az „a születésszabályozásért, a fogamzásgátlók szabad hozzáféréséért fog síkra szállni”, mondta Margot Käßmann (aki korábban a német evangélikus egyház tanácsának elnöke volt, egészen addig, amíg ittasan nem kapták el autóvezetés közben). … „Félelem nélküli szeretetről” van szó és „felelősségteljes apaságról”, folytatta. A nők számára a saját és különösen a gyerekek élete iránti aggodalom áll a középpontban. „Vagy éppen a döntés egy gyermekek nélküli életre, melyet egyházainknak nem kellene mindig egyformán lebecsülni”, mondta a müncheni katolikus érsekség székesegyházában az evangélikus egyház volt elnöknője. 4. Május 15-én, tehát a rendezvény végén jelent meg az interneten a pápa május 10-i keltezésű üdvözlő levele, melyet a Müncheni II. Ökumenikus Egyházi Napok résztvevőihez intézett. Ebből következik most a levél eleje: „Kedves Fivéreim és Nővéreim Krisztusban! Rómából üdvözöllek mindannyiotokat, akik a II. Ökumenikus Egyházi Napok megnyitó istentiszteletén (?) a müncheni Theresienswiese-n összegyűltetek. Szívesen gondolok vissza azokra az évekre, amikor mint München és Freising érseke a szép bajor fővárosban éltem.      És ezért szól különös köszöntésem Reinhard Marx München és Freising érsekének és Johannes Friedrich evangélikus bajor tartományi püspöknek. Üdvözlöm az összes német püspököt és a föld számos országának püspökét, különösen a más egyházak és egyházi közösségek képviselőit és minden keresztényt, akik ezen az ökumenikus eseményen részt vesznek. Ugyancsak üdvözlöm a közélet képviselőit és mindazokat, akik a rádión és a televízión keresztül vannak jelen. A feltámadt Úr békéje legyen veletek mind!      »Hogy a remény éljen«, ez alatt a mottó alatt gyűltetek össze Münchenben. Ti a mostani nehéz idők közepette az egyházba és a társadalomba a remény jelét akarjátok elküldeni. Ezt nagyon köszönöm nektek. Mert a világunknak szüksége van a reményre, korunknak szüksége van a reményre. … A Vatikánból 2010. május 10-én, Benedictus PP XVI.” A pápa levelével kapcsolatban nagyon sok kérdés merül fel, de most csak röviden és csak a legkézenfekvőbbeket fogalmazom meg:      a) XVI. Benedek pápa nem kapta meg az ökumenikus napok hivatalos programját? Ő ezt a programot a katolikus hittel összeegyeztethetőnek tartja?      b) Milyen reményre gondol, illetve a katolikus egyházfő szerint, milyen reményt tud nyújtani a társadalomnak és a katolikus híveknek egy olyan társaság, melynek tagjai a hit legalapvetőbb kérdéseiben nem értenek egyet?      c) Hogyan nevezheti a pápa egy hivatalos iratban egyháznak és püspöknek azon vallási közösségeket, illetve ezek képviselőit, akikkel kapcsolatban az Egyház hivatalos dokumentuma az „egyház” megjelölést megvonta.      d) XVI. Benedek szerint, azok a katolikusok, akik ilyen ökumenikus és homoszexuális rendezvényeken részt vesznek, mit őrizhetnek meg az ott hallottakból, látottakból a maguk épülésére, hitük megőrzésére, üdvösségük elérésére? 5. Május 17-én a katolikus internetes sajtót elárasztották a müncheni eseményekkel foglalkozó cikkek, kommentárok. 5/1. Ezek egyike Wilhelm Imkamp prelátus, Maria Vesperbild zarándokhely vezetőjének vasárnapi prédikációját idézte, aki élesen elítélte az Ökumenikus Egyházi Napokat, benne különösen az evangélikus „püspöknő”, Margot Käßmann és Hans Küng fellépését. A cikk címe (Käßmann alkoholos autóvezetésére utalva): „Ezúttal józanul – ez még rosszabb”. Részletek a cikkből: Imkamp prelátus a rendezvényt „a korszellem pártnapjának”, „az erkölcstelenség győzelmi rendezvényének” nevezte. Margot Käßmann megint áthajtott egy piros lámpán, amikor az anti-bébi pirulát Isten ajándékának nevezte, „ezúttal józanul, ez még rosszabb”. Imkampf a továbbiakban Hans Küng-ot vette célba, aki a pápát nyilvánosan bírálja, és több „állhatatlan püspököt”, akik szerint a cölibátust, mint a most napvilágra került vétkek okozóját, el kellene törölni. Imkampf prelátus a Regensburg-ból érkezett zarándokcsoport tagjait azzal vigasztalta, hogy az ő püspökük még szerencsés esetnek mondható. Bár nem vitás, hogy jelenleg az Egyház hajója viharos tengeren evez, és néhány matróz fellázadt. A prelátus a híveknek azt ajánlotta, hogy gyújtsanak gyertyát és bízzák magukat Isten Anyjára. 5/2. Ugyanaznap jelent meg egy cikk, mely arról tudósított, hogy miközben több szervezet is szabadon osztogathatta szórólapjait a müncheni napokon, egy az abortusz ellen felszólító füzetet osztogató férfit a rendezők eltávolíttattak. Klaus-Günter Annen, egy életvédő szervezet aktivistája, május 13-án ment el a rendezvény színhelyére, a müncheni vásárterületre, hogy „Az élet a mi kezünkben van. Az ember méltósága érinthetetlen. Ha Önök nem tesznek semmit, mások tesznek, de nem úgy, ahogy Önök szeretnék” feliratú szórólapjait – melyeken embriókról és abortuszokról készült fotók voltak láthatóak – szétossza. Ezek – úgy látszik – megütközést keltettek, mert másfél óra elteltével a rendezők felszólították az abortusz-ellenzőt, hogy hagyja el a területet. Ezután rendőröket hívtak, akik kivezették az aktivistát. 6. A kath.net május 17-én közölte Peter Seewald kommentárját az ökumenikus napokról „Ökumené mint zsákutca avagy Marx püspök dorombolása” címmel és „A tisztviselők, mint például Alois Glück, önmegtagadása olyan messzire megy, hogy már nem tudják megmagyarázni, hogy mi különbözteti meg őket az evangélikus egyháztól” alcímmel. Bár Seewald nem veti el az ökumenizmust, és ezért magát a találkozót is értékesnek nevezte, a mostani találkozóval kapcsolatban ezt írta: „Ma már úgy tűnik, hogy az ökumenét elsősorban úgy kell érteni, mintha a cél egyesegyedül abból állna, hogy a katolikus Egyházat a protestantizálással legyalulják. A séma átlátható: itt a felvilágosultak – ott az ostobák, itt a fejlődés – ott a visszamaradottság, itt a nyitottak – ott a bezárkózottak. Boldog, aki az elsők közé számít, aki a másik oldal kárára előrejuthat.”      Seewald ezután kommentárjában arról is beszámolt, milyen furcsa viselkedésnek tartotta, hogy éppen „az ökumenikus napok megnyitónapján egy evangélikus dékán az újságoknak stílszerűen azt nyilatkozta, hogy a katolikus kollégák mind gátlásosak, szolgasorsba taszítottak és egyáltalán szánni való alakok, akiknek szüntelen hajlonganiuk kell. Azon keveseket, akik egyenesek és bírálni képesek, püspökeik gyorsan elhelyezik máshova. De ma már nem is megy senki katolikus papnak, egyfelől a cölibátus, másfelől a zsarnoki püspöki hierarchia miatt.” 7. Peter Seewald egyes kijelentéseit csak a május 18-án a kath.net-en megjelent újabb cikk tette világossá, mely „Botrányos inzultus a katolikus Egyház ellen” címet viselte.      Ebből derült ki, hogy a németországi Katolikusok Központi Választmányának elöljárója, Alois Glück a német köztelevízió egyes csatornáján sugárzott műsorban Käßmann asszony anti-bébi tablettát dicsérő szavait „problémamentesnek” nevezte, és azt mondta, hogy ebben a kérdésben sok katolikus nő – szerinte 90 százalékuk – is úgy gondolkodik, mint az evangélikus ex-püspöknő. Glück szerint a katolikus Egyházban néhány kérdést illetően eltérés van a hivatalos tanítás és aközött, „amit a legtöbb lelkipásztor képvisel, és amit a katolikusok tesznek”.      Ugyanebből a cikkből tudható meg, hogy Bernd Hagenkord atya – vagyis egy katolikus pap –, mint a vatikáni rádió munkatársa azt nyilatkozta, hogy Käßmann beszédét a beszámolók igen lerövidítették, és bár nem helyesli az anti-bébi tabletta használatát, de „mint férfi mégis nehéznek tartja, hogy ebben a kérdésben véleményt alkosson, mert ezt végülis minden nőnek saját magának kell eldöntenie”. A kath.net május 18-i cikke Christa Meves – a legismertebb német gyermekekkel és ifjúsággal foglalkozó pszichológusnő és írónő – Marx érseknek szóló nyílt levelével zárul. Ebben többek között ezt írja Meves asszony:      „Az anti-bébi tablettát a hallgatónők felujjongása mellett az ökumenikus egyházi napok egyik csúcspontjaként pont Miasszonyunk müncheni dómjában »Isten ajándékának« nevezni – miként ezt Margot Käßmann ex-püspöknő véghez vitte – a keresztény hit felfoghatatlan megsértése és botrányos inzultus a katolikus Egyház ellen.” 8. Május 21-én a kath.net végezetül arról számolt be, hogy a Német Katolikusok Fóruma péntek, azaz 21-én este, tehát egy héttel a botrányos eset után, nyilatkozatot tett közzé, melyben világosan elhatárolták magukat azoktól, akik Németországban 40 év óta állítólag a „zsinat szellemében” az egyházat újítják. A Fórum határozottan elhatárolódik egy Hans Küng „korszellem-egyházától” és Margot Käßmann anti-bébi tabletta-egyházától. Ehelyett hitet tesz a mi Urunk Jézus Krisztus szent, katolikus és apostoli Egyháza mellett. Mindezek – és még számos napjainkban ránk zúduló történés – után felmerül a kérdés: miért van szüksége a katolikus Egyháznak hitetlenekre, kívülről jövő ellenségre, amikor maga tökéletesen meg tudja oldani saját felszámolását? 2010. május 22.