Miért Oroszország Mária Szeplőtelen Szívének való felajánlása jelenti a megoldást az Egyház aktuális válságának megoldásához?
Írta: P. Andreas Mählmann

1. Miért imádkozunk Oroszország felajánlásáért? Honnan származik ez az ötlet?

S. E. Bernard Fellay püspök az Egyház válságának leküzdéséhez a kulcsot Oroszország Mária Szeplőtelen Szívének való felajánlásában látja. Ez a vélemény magyarázatra szorul.
     Fellay püspök e kijelentésében a Szűzanyának az Egyház által elismert 1917-es Fatima-i megjelenésére utal. Mária 1917. július 13-án az egyik látnok kislánynak, Luciának azt az üzenetet adta át, hogy „Isten a világot gaztetteiért háborúval, éhínséggel, az Egyház és a Szentatya üldözésével fogja megbüntetni. Ezt megelőzendő, el fogok jönni és kérni fogom Oroszországnak Szeplőtelen Szívemnek való felajánlását (…) A végén Szeplőtelen Szívem fog diadalmaskodni. A Szentatya felajánlja nekem Oroszországot, ami meg fog térni, és a világ a béke idejét kapja ajándékul”.

2. Miért arra van szükség, hogy éppen Oroszországot ajánlja fel a Szentatya?

Mert Istennek ez az akarata! Lucia nővér ezt mondta: „Oroszország lesz a világ büntetésének eszköze, ha nem érjük el előbb e szegény ország megtérését.” Ugyanakkor szeretett Anyánk arra figyelmeztetett, hogyha a felajánlás nem Isten akarata szerint történik meg: „Oroszország tévedéseit az egész világon elterjeszti, és ez háborúkhoz és az Egyház üldözéséhez fog vezetni. A jókat megkínozzák, a Szentatyának sokat kell szenvednie, több nemzet eltűnik a föld színéről.”
     És ahogy Lucia nővér nyilvánosságra hozott leveleiben felfedte, maga az Úr tudatta vele, hogy Oroszország nem fog e felajánlás előtt, illetve e nélkül megtérni, „mert azt akarom, hogy egész Egyházam ezt a felajánlást Mária Szeplőtelen Szívének diadalaként ismerje el, és hogy az isteni Szívem iránti ájtatosság mellett az ő Szeplőtelen Szívéhez szóló ájtatosság is helyet kapjon”.

3. Hogyan kell ezt a felajánlást részleteiben végrehajtani?

Ahogy jelezte, Mária még egyszer megjelent Luciának (1929. június 13-án) – aki időközben apáca lett Tuy-ban –, hogy megmondja neki: „Eljött a pillanat, amikor Isten a Szentatyát arra kéri, az Egyház összes püspökével egyesülésben végezze el Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívemnek. Ezen a módon menekül meg Oroszország.” Az „ezen a módon” kifejezés döntő jelentőségű, mert azt fejezi ki, hogy ez az egyetlen eszköz, mely által Oroszország megtérése elérhető. Ha a felajánlás nem történik meg, Oroszország nem tér meg, és továbbra is a világ megbüntetésére szolgáló ostor marad, egészen több nemzet megsemmisítéséig.

4. De hiszen már megtörtént Oroszország felajánlása, vagy nem?

1981. május 13-a (Fatima-nap), vagyis az ellene lekövetett merénylet napja után II. János Pál pápa valóban kétszer is kísérletet tett e felajánlás végrehajtására, először 1982. május 13-án, majd 1984. március 25-én. Ez azt mutatja, hogy komolyan vette a fatimai üzenetet. Sajnos, mindkét esetben a világot ajánlotta fel, Oroszország külön említése nélkül. A pápa tudatában volt, hogy ez nem kielégítő, mert még az 1984-es szertartás alatt beismerte, hogy az orosz nép „felajánlásunkat még mindig várja és reméli” (lásd: Osservatore Romano, 1984. május 14.). Tehát tudatában volt annak, hogy tette még mindig nem felel meg annak, amit az Istenanya követelt. Ugyanezt mondta Lucia nővér is egy 1985. szeptemberi interjúban: „A püspökök nem vettek részt benne, és Oroszország nem lett megnevezve.”
     Ez a dolgok állása a mai napig. Lucia nővér állítólagos levelei, és egy ugyanennyire kétséges interjú vele, melyben pont az ellenkezőjét állítja annak, amiért 1929 óta minden pápánál újra és újra közbenjárt, nem változtatnak ezen a helyzeten. Oroszország még mindig hiányzó megtérése mindenesetre világosan mutatja, hogy a felajánlás még nem történt úgy meg, ahogy azt az Ég kívánja.

5. Nem kell a hidegháború végét Oroszország megtérésének kezdeteként értelmezni?

Aligha. E nyitás gyümölcse sokkal inkább egy hatalmas balratolódás Európa kormányaiban, melyek szinte kizárólag szocialista kezekben vannak. Németország különösképpen érintve van, akkor is, ha most éppen név-keresztények azok, akik a tökéletesen szocialista politikát vezetik.
     Oroszországban a katolikus Egyház helyzete a nyitás óta inkább rosszabb lett. 1997-ben olyan törvény emelkedett jogerőre, mely diszkriminálja a katolikus Egyházat, míg az orosz-ortodox egyház, a zsidóság, az iszlám és a buddhizmus támogatásban részesül. Ma egész Oroszországban már csak mintegy 300 ezer katolikus él, kevesebb, mint 1917-ben, amikor a Fatimai Boldogasszony megjelent és Oroszország megtérését megígérte.

6. De nincs túl késő a felajánlásra, hiszen Oroszország tévtanai már az egész világon elterjedtek?

Nem. Urunk maga előre látta, hogy ez így fog történni, és Rianjo-ban 1931 augusztusában Lucia nővérnek elárulta: „Ők (a pápák) nem akarják teljesíteni kívánságomat (Oroszország felajánlását). Ahogy Franciaország királya, ők is meg fogják bánni, és végül megteszik. De késő lesz. Oroszország már el fogja terjeszteni tévtanait a világon.” Tehát biztos, hogy ez a felajánlás végül mégis csak végre lesz hajtva. Nem létezik „túl késő”.
     Ezzel összefüggésben kell a másik fatimai látnokgyermek, az időközben már boldoggá avatott Jácinta Marto látomását nézni, mely a pápára vonatkozik: „Nem látod a sok utcát, utat és mezőt tele emberrel, akik az éhség miatt sírnak, mert nincs mit enniük, és a Szentatyát egy templomban Mária Szeplőtelen Szíve előtt imába merülve? És azt a sok embert, akik mind vele imádkozik?” Isten Anyja így engedte a kis Jácintának látni azt, hogy a pápa milyen tragikus helyzetben fogja ezt a felajánlást egyszer végrehajtani.

7. Mit jelent „Oroszország megtérése”, melyet az Ég a felajánlás gyümölcseként megígér nekünk?

Ha az Ég „megtérésről” beszél, akkor ez alatt természetesen az egyetlen igaz Egyházba való megtérést érti, abba az Egyházba, melyet Jézus Krisztus alapított, az egy, szent, katolikus és apostoli Egyházba. „Oroszország megtérése” tehát azt jelenti, hogy Oroszország az ezer éves elszakadás után ismét katolikus lesz. Szent Maximilian Kolbe élete vége felé ezt a víziót prófétai módon erősítette meg: „Egy nap az Immaculata szobrát a Kreml legmagasabb csúcsán látjátok állni.” Az Immaculata viszont a Szeplőtelen Fogantatás. Mária szeplőtelen fogantatásának dogmáját azonban az ortodox egyház a mai napig visszautasítja. Ezért jelenti Oroszországnak a katolikus Egyházba való visszatérését, ha – ahogy Szent Maximilian Kolbe megjövendölte – az Immaculata szobra a Kreml csúcsán trónol.

8. De miért jelenti a világ többi részének és az Egyháznak üdve számára is Oroszország felajánlása a megoldást?

Az ígéret kétségen kívül nem csak Oroszországot, de Oroszországgal együtt az egész világot is érinti. A „világ” szó az 1917. július 13-i döntő jelentőségű üzenetben négy ízben fordul elő. Isten a „világban” akarja Mária Szeplőtelen Szíve iránti ájtatosságát bevezetni. Ha nem engedelmeskednek, akkor a „világot” gaztetteiért büntetés éri. Oroszország tévtanait az egész „világon” elterjeszti. A végén a „világ” a béke bizonyos idejét kapja. Ezért vonatkoznak „a végén Szeplőtelen Szívem fog diadalmaskodni” szavak is nem csak Oroszországra, hanem az egész világra, és ezért bírnak az egész világ és az Egyház számára is univerzális jelentőséggel.
     Az Egyház ma jobban, mint bármikor, egy olyan ökumenikus mozgalom alatt szenved, mely többé nem a megtérést és a tévelygők visszatérését „Krisztus egyetlen juhakoljába” célozza meg, abba az Egyházba, „melyen kívül kétségen kívül az olyan ember áll, aki nincs Péter szent székével egységben” (IX. Pius pápa). Ugyanakkor a római tekintélyek az 1993. június 23-án, Balamandban megkötött megállapodásban az ortodox egyházat szerződésileg arról biztosították, hogy többé már nem követik azt a célt, hogy az ortodoxokat a római katolikus Egyházba megtérítsék.

Oroszország felajánlásával ettől a ferde szellemiségtől fordulnának el, hiszen ezzel megmutatnák, hogy újra kívánják az ortodoxok megtérését. Oroszországnak a pápa és a világ összes püspökei által való felajánlása egyet jelentene a zsinat óta járt tévutakról való elvi elfordulással. Ezáltal válik Oroszország felajánlása az egész Egyház számára fölöttébb üdvös.
     Montforti Szent Lajos Mária azonban még egy lépéssel tovább megy. Híres „lángimájában” a végső időkre a katolikus Egyházba való világméretű megtérést jövendöli meg: „Máriának jobban, mint bármikor, az irgalmasságtól kell ragyognia (…), hogy a szegény bűnösöket és tévelygőket ismét visszahozza és szeretetteljesen átkarolja, akik megtérnek és a katolikus Egyházba visszatérnek.” Szent Lajos a kegyelem és a szeretet özönvízéről beszél, mely elborítja a földet. Akkor csak egy akol és egy nyáj lesz.

Mikor történik meg mindez? A szent ezen idő ismertetőjegyeként az Egyház válságát nevezi meg: „A Te isteni törvényedet áthágják, Evangéliumodat elhagyják, a gaztettek folyama elönti a földet és még szolgáidat is magukkal rántja, az egész föld reménytelen lett, az istentelenség ül a trónon, a szentélyedet megszentségtelenítették és a borzalom egészen a szent helyekig ér.”
     Ez a hit mostani mély válságának közepette reményteli kilátást nyújt számunkra egy olyan korra, mely keresztény és máriás lesz. De a pápa az, akinek az Ég kívánságaira választ kell adnia. Senki nem tudja őt ebben helyettesíteni.

9. De reménykedhetünk abban, hogy ez megtörténik?

Mária és Urunk szájából lett megígérve nekünk, hogy a felajánlás egy nap a helyes módon végre lesz hajtva. „A pápa felajánlja Oroszországot Szeplőtelen Szívemnek, de jó későn!” „A végén Szeplőtelen Szívem fog diadalmaskodni!” És: Az „egész Egyház” el fogja „ismerni” Mária e diadalát, ez tehát az Egyháznak is a diadala lesz!

Mindez beigazolódott. 2009-ben vagyunk és látjuk, hogy e felajánlás számára tényleg jó későn van. Az Egyház „az önpusztítás folyamatában” leledzik (VI. Pál pápa), és szinte az egész világ és különösen Európa megfertőződött Oroszország tévtanaitól, és szocialista kézbe került. A fináncválság miatt még intenzívebben dolgoznak egy új világrenden, mely a keresztényeknek semmi jót nem ígér.

Ezért van szükség az imának egy világméretű nagy offenzívájára! Minden jóakaratú katolikus, aki szereti az Egyházát, felszólíttatik, hogy ragadja meg az Egyház szükségimáját: a szent Rózsafüzért. Rajtunk múlik, hogy azért imádkozzunk, hogy a megígért felajánlás lehetőleg hamar megtörténjen és Mária diadala minél gyorsabban eljöjjön. Eközben bátorítóan hatnak ránk az Üdvözítő Lucia nővérnek mondott szavai: „Közöld szolgáimmal, hogy (…) soha nem lesz túl késő Jézusnál és Máriánál menedéket keresni!”

Ezzel kapcsolatban lásd a következő cikket:
        Eljött az idő egy világméretű offenzívára
        Oroszország felajánlása
        AZ IMMACULATA – utolsó mentsvárunk


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA