|
Írta: Lorenzo Scupoli 1589. (Megjelent a Szent Margit Lap 2008 és 2009 évi számaiban)
VISSZA AZ ELSŐ 11 FEJEZETHEZ
Pár szó figyelmeztetésül a szabadkozások és óhajokról az élet bajait illetőleg
Szabadkozni, kár volna szabadkoznod tőle, ha Isten a keserűség kelyhét nyújtja. Meglehet, valami nehezedre esik; fájni fájhat; de ha győzöd béketűréssel, ne tedd, hogy a gonosz lélek vagy kényed-kedved unszolására tőle szabadulni kívánkozzál. Ebből két fő-fő károd esnék. Egy az, hogy ily kívánság, ha nem fosztana is meg legott a béketűrés erényétől, lassankint mégis tűrhetetlenségre vinne. Más az, hogy béketűrésed tökéletlen volna, s Istentől jutalmad érte csakis azon időre járna, amíg tényleg szenvedsz; holott ha a szabadulást nem kívánod s magadat tökéletesen az ő isteni jóvoltára hagyod, az Úr szenvedésedet, jóllehet csak egy óráig vagy addig sem tart vala, sok-sok idejű szolgálatnak veend vala.
Áll ez, eltekintve magad és mások bűneitől, melyek Isten akaratjának ellenére történnek, áll ez minden keserűségre, minden szenvedésre nézve, mely azokból vagy másunnan ered, legyen bár oly súlyos, hogy a szív szinte vérzik bele, s a természetes élet szálai szinte szakadoznak tőle; mert ez is kereszt, kereszt, melyre az Úr maga hű szolgáit és szerette barátait méltatni szokta.
Figyelmeztetésül a gonosz lélek abbeli mesterkedésére, hogy túlhajtsuk a dolgot
Midőn a gonosz lélek látja, hogy élénk és rendezett vágyakkal egyenest az erénynek tartunk, s azért csellel nem terelhet minket a maga útjára: ravaszságában világosság angyalának öltözködik, és nyájas gondolatokkal, a szentírás igéivel s a szentek példáival buzdít és nógat, hogy erőlködjünk feljutni a tökéletesség polcára, hogy utóbb a magasból a mélységbe taszíthasson. Mire nézve biztat és izgat a test szertelen sanyargatására fenyítékek, böjtök s egyéb szigorúságok által. Azért, hogy elbízzuk magunkat, hiú nők módjára tetszelegve magunknak, mintha ki tudja mily nagy dolgokat vittünk volna végbe. Vagy azért, hogy közbejött betegség esetére elégtelenek legyünk a jóságos cselekedetek folytatására, vagy hogy időnek előtte kifárasztván s erőnkből kiforgatván minket, meguntassa s meggyűlöltesse velünk a lelki élet gyakorlatait, s ekképp lassan-lassan :meglanyhulván a jóban, annál :mohóbban kapjunk a világ gyönyörein és szórakozásain.
Akinek nincsen módjában lépést tartani a szentek életszigorával, lehet módja s bizonyára lesz alkalma erényeiket követni; forró és hatékony vágyakkal és buzgó imádságokkal óhajtozva Krisztus vitéz bajnokainak dicső koronáira, a világot és önnönmagát megvetve, a hallgatag életnek és magánynak szentelve napjait. Szelídséget, alázatosságot gyakorolva mindenekkel, a bántalmakat békével tűrve és jóval fizetve ellenségeinek. Őrizkedve minden mégoly csekély bűntől, mely dolgok sokkal kedvesebbek Isten előtt, mint a testnek sanyargatásai. Emezekre nézve jobb lesz inkább takarékosnak lenned, hogy azokat, ha kell, megtoldhassad, mintsem túlságok által arra jutnod, hogy kénytelen légy azokat végképp abba hagyni.
Mire nézve bizonyos fesztelen életmód minden tekintetben biztosabb, jobb is; csakhogy nem szabad szem elől téveszteni a föntebb ajánlott eszélyességet, s tekintettel illik lenni kinek-kinek más-más természetére s különböző igényeire, melyeket mind azonegy mértékhez szabni nem lehet.
Figyelmeztetésül a gonosz lélek mesterkedésére, hogy szeretetlen és vakmerő ítélet által veszedelembe döntsön
Az említett önhittség és elbizakodás vétkeinek szülemenye egy másik bűn, mely fölötte káros következményekkel szokott járni, tudniillik a vakmerő ítélet, vagyis bizonyos vakmerőség, mellyel felebarátunkat megítéljük, lenézzük, becsméreljük és kisebbítjük. Eme vétek, amely forrásból ered, ugyanabból táplálkozik, ugyanazon gonosz hajlandóság és kevélység forrásából nagyobb erőre kap, s ama gonosz hajlam s titkos gőg nőttével viszont nőttön-nő. Ugyanis anélkül, hogy észrevennők, több-több bátorságot veszünk magunknak önhittségre és elbizakodásra, minél alább szállítjuk véleményünket mások felöl, elhitetvén magunkkal, hogy nem férnek hozzánk ama tökéletlenségek, melyeket oly örömest teszünk fel másokról. Minthogy tehát a gonosz lélek ugyannyira lesi a te károdat, te se hadd magadat; vigyázz, hogy tőrbe ne ejtsen; mihelyt felebarátod valami vétkét eléd tálalja, fordíts el elmédet tőle, s ha mégis ingert éreznél magadban őt megítélni, ne hadd magad rávenni; gondold meg, hogy nem a te dolgod mások felett bíráskodni. Nem vagy feljogosítva felebarátod felett ítéletet mondani, s ha volna is jogod hozzá, nem volnál képes igaz ítéletet hozni, mivelhogy magad is ezer gyarlóságnak rabja s nagyon is hajlandó vagy másokról igaz ok nélkül rosszat gondolni.
Hatékony orvosságul a vakmerő ítélet ellen jelesül azt tanácslom, hogy magadra fordítsad figyelmedet, s elmédet foglalkoztasd saját szíved gyarlóságaival. Meglátod, óráról órára jobban fogod látni, hogy annyi a dolgod magadban és magaddal, hogy se időd, se kedved nem lesz másnak bajával vesződni. S ha kellő gondod lesz magadra, lelki szemeid mindinkább tisztulni fognak azon rossz nedvektől, melyekből ama kárhozatos vétek mérge gyülemlik.
Hogyha az elkövetett vétek nyilvános, amennyire lehet, mentegesd kegyes indulattal, sajnálkozzál fölötte s gondold magadban, hogy tálaltatnak atyádfiában titkos erények, melyeknek őrizetére az Úr öt elesni engedte, hogy maga gyarló voltanak láttára ezentúl kevesebbet támaszkodjék önnönmagára, s hogy megaláztatásából az alázatosság gyümölcseit szedje, amiért Isten előtt kedvesebb leszen, és vesztesége nyereségre fordulandó. Hogyha az elkövetett vétek nemcsak nyilvános, hanem súlyos is és megátalkodott szívre vall, emlékezzél Isten rettenetes ítéleteire, s látni fogod, hogy akárhányan, kik előbb igen nagy bűnösök valának, utóbb kiváló szentséggel jeleskedtek, míg mások, kik a tökéletesség legmagasabb polcán látszottak állani, nagy veszedelmekbe estek s mélyre süllyedtek. Miért is van mit félned, untalan félned és rettegned, van mit aggódnod hamarabb magadról mint másokról.
44. fejezet Imádkozzál! Az imádság kellékei
Magadra nincs mit támaszkodnod. Támaszkodjál Istenre. Gyakorold magad a jóban! Ez a három mindenesetre kell hozzá; láttuk eleddig, hogy e három kellék mennyire szükséges lelki harcunkban. De már azt mondom, hogy mindezeknél szükségesebb az imádság, melyet negyedik fegyvernek mondottam, mely által nemcsak azt a hármat, hanem a lelki élet minden egyéb javait is bizton várhatjuk mi Urunk Istenünktől. Az imádság által, ha jól élsz vele, fegyvert adsz Istennek kezébe, hogy ő éretted harcoljon és győzzön. Hogy pedig jól élj vele, jártasnak kell lenned, vagy legalább jártasságra szert tenned a következőkben. Először: Égve égjen és soha meg ne lohadjon lelkedben a vágy, minden jártaddal-kelteddel Istennek szíves szolgálatára lenni, oly szándékból s oly módon, hogy ö szent felségének minél nagyobb kedve teljék szolgálatodban. Ezen égedelem élesztésére vedd fontolóra, hogy Isten imádandó felsége, jósága, hatalma, bölcsessége, szépsége s egyéb véghetetlen tökélyeiért méltó a legeslegmélyebb tiszteletre és hódolatra. Vedd fontolóra, hogy ö nem átallott szolgának szegődni érted, hogy harminchárom évig fáradott és vesződött érted, hogy bűneid gonoszságától elmérgesedett sebeidet megmosogatta, gyógyította, kötözgette, nem olajjal, borral, rongyos pólyákkal, hanem azon drága folyadékkal, mely szentséges ereiből hullott, az ő szívvérével és tisztaságos szent testével, mely kegyetlen ostorok tövisek és szegek által megszaggattatott vala. Vedd fontolóra, hogy ebbeli kínszenvedésével mily nagy szolgálatot tett ő nekünk, minthogy ezáltal örök váltságban részesültünk. Az ördög hatalmán erőt vettünk és magának az Istennek fiai lettünk. Másodszor: Az kell hozzá, hogy legyen élő hited és bizodalmad, hogy az Úr szíves örömest megadja mindazt, amire az ő szolgálatához s magad üdvéhez szükséged van. Eme szent bizodalom az edény, melyet az irgalmasság Istene maga malasztjaival megtölt. Minél több fér bele, minél tágasabb és mélyebb a bizodalom edénye, annál gazdagabban tér keblünkbe vissza imádságunk. És hogy is vonakodnék a változhatatlan örök mindenható Isten minket kegyelmeiben részesíteni, miután maga megparancsolta, hogy hozzá folyamodjunk, de meg Szentlelkét is ígérte, ha őt hittel és állhatatosan megkeressük?
Harmadszor: Azon szándékkal fogj az imádsághoz, hogy Isten akaratját, nem a magadét akarod elérni. Azon okból, mert Isten akarja, hogy ezt-azt tőle kérjük, oly lelkülettel, hogy csak annyiban óhajtasz meghallgattatni, mennyiben az ő kedves szent akaratja jónak találja. Szóval szíved szándéka oda terjedjen, hogy magad akaratját az Istenéhez szabjad, nem pedig hogy Isten akaratját a magadéra hajtsad, már csak azért is, mert a te akaratod, az önszeretet mételyétől megvesztegetve, igen gyakran megtéved. Azt sem tudja mit kérjen, holott az Isten akaratja mindenkor az ő megfoghatatlan jóságával szövetkezik és soha meg nem téved. Negyedszer: Oly cselekményekkel ékesítve járulj Istenhez, melyek igazolják kérésedet, s imádság után méginkább iparkodjál megbarátkozni azon erények és kegyelmekkel, melyekért könyörögtél. Ugyanis az imádság gyakorlását akképp kell egybefoglalni az önmegtagadás gyakorlásával, hogy egyik a másikkal karöltve járjon; különben imádkozni valamely erényért és érette nem tenni semmit, annyit tenne, mint az Istent kísérteni.
Ötödször: Imádságodat többnyire azon kezdd, hogy hálákat adj a vett jótéteményekért, ily vagy hasonló móddal: »Én Istenem, ki engem véghetetlen jóvoltod által teremtettél, megváltottal és ellenségeim kezéből annyiszor kiszabadítottal, légy most segítségemre, s ne tagadd meg tőlem, amiért most hozzád esedezem, noha mindeddig annyit vétettem ellened és haladatlan voltam hozzád.«
Hatodszor: Minthogy az imádság ereje és foganatossága az Istennek természetbeli jóságától és irgalmasságától, továbbá ő egyfiának véghetetlen érdemeiből van, és azon ígéretéből, hogy minket meghallgat, jó lesz imádságodat ily és hasonló könyörgésekkel zárnod: »Én Istenem; add nekem, kérlek, e kegyelmet a te nagy kegyességed és irgalmasságod szerint. Jézus nevében kérlek, az ő szívére, az ő vérére kérlek: tekintsd a te szent fiadat, kiben teljes kedved telt, tekints az ő szentséges sebeire s véghetetlen érdemeire; az ő szerelméért, az ő érdemeinek tekintetéből add meg, kérlek, a kegyelmet, melyért hozzad könyörgők. Emlékezzél, Uram, irgalmasságodról és könyörülj rajtam.« Hetedszer: Nem szabad megfogyatkoznod az imádságban. Az alázatos állhatatosság meggyőzi a győzhetetlent. Bizonyára, ha az evangéliombeli asszony állhatatossága és alkalmatlankodása megindította azt a minden gonoszsággal megtelt bírót (Luk 18), a mi állhatatos imádságunk hogy nem indíthatná kérelmünkre az Istent, ki minden jónak telje? Ha tehát az Úr késnék is segítségedre jönni s meghallgatni könyörgésedet, sőt ha a jelek ellenkezőre mutatnának is, mégis csak folytasd imádságodat s ne csüggedj bizodalmadban Istenhez, mert mindaz, ami kegyelmek osztogatására megkívántatik, nemcsak soha meg nem fogy benne, hanem megvan benne örökmindig kimeríthetetlen özönnel. Minélfogva ha részedről nem lesz fogyatkozás, bizonyos lehetsz róla, hogy mindent megnyersz, amit kérsz, vagy mást, hasonlót, vagy pedig azt is, ezt is. Sőt ha úgy volna a látszatja, hogy az Isten folyvást hallatlanra veszi könyörgésedet, mondom neked, alázódjál meg még jobban magad szemében, és méltatlanságod érzetében elmédet Isten irgalmára és kegyelmességére függesztvén, fokozva fokozd bizodalmadat, mely ha szilárdul helyt áll, minél keményebb ostromot áll, annál kedvesebb lesz előtte. Végül adj hálát az Úrnak mindenekért, s légy meggyőződve, hogy jó az Isten, jót akar, ha megtagadja is, amit kérsz, csakúgy, mint ha megadja; akárhogy induljon a dolgod, ne ejtsd el kedvedet, nyugtalankodás nélkül, vidám lélekkel s teljes alázatossággal az isteni gondviselésre hagyván magadat.
Az elmebeli imádság mivolta
Az elmebeli imádság az elmének egy-egy gondolata, kérelemféle gondolata Istenhez. Elmélkedve imádkozni, imádkozva elmélkedni annyit tesz, mint elménket Istenhez emelni, Istenre gondolni. Annyit tesz, mint szükségünkben szívből-lélekből egy-egy gondolattal Istenhez fordulni, ügyünkben bajunkban akár szószerint akár szándék szerint Istenhez folyamodni, akár szóbeli akár szándékbeli kérelemmel Istenhez járulni.
Ha ellenség ostromol, ilyformán imádkozzál: »Jöszte, Uram, segítségemre, hogy ne tágítsak.« Vagy így: »Én Istenem, én menedékem, én lelkem támasza, siess segítségemre, hogy el ne essem.« Ha az ostrom nem szűnik, te se szűnjél ilyképpen imádkozni, folyvást emberül ellent állva minden támadásnak.
A szándékbeli kérelem nem nyilatkozik szóval, nem szól, csak hallgatag szándékkal fordul Istenhez, egy-egy gondolattal Isten szent malasztját és áldását kérve. Az elmebeli imádság, az istenesség örök lámpája, mely soha el nem alszik, folytonos imádság. Egy-egy tekintet Istenre, egy-egy gondolat imádság. Van még más módja e hallgatag; elmebeli imádságnak és szándékbeli könyörgésnek, mely még kevesebből áll, egy szempillantásból. Elménk egyet pillant, egy gondolattal Istenhez feltekint segélyért. E pillanatnyi tekintet nem egyéb, mint hallgatag emlékeztetés valamely kegyelemre, melyért annakelőtte könyörögtünk volt. Legyen arra gondod, hogy az imádságnak ezt e nemét jól megtanuljad és szokásba vegyed. Mert, miképp a tapasztalásból látandod, oly fegyver ez, mely mindenütt és minden alkalommal kezed ügyére leszen, melynek, meg sem mondhatom, hogy mennyi hasznát fogod venni.
Az elmélkedésféle imádság módja Hogyha többet, teszem, félórát, egész órát, tovább szeretnél imádkozni, kösd össze imádságoddal az elmélkedést Krisztus Urunk életéről, végy fel elmélkedésre egy-egy szakaszt az ő kínszenvedése és halála történetéből, s alkalmazd az ő példáját azon erényre, melynek szükségét látod.
Lássuk példában. Hogyha, teszem, a béketűrés erényére és malasztjára szert akarsz tenni, végy fel elmélkedésül egy-két pontot iszonyatos ostoroztatása titkából. Vedd gondolóra, hogy mi történt az Úrral.
Megállapítván ekképp pontról pontra elmélkedésedet, a béketűrés kitűzött céljával, élesítsd meg elébb érzékeidet, hogy lássad s mélyen, de mélyen megszívleljed és érezzed a keserves fájdalmakat és iszonyatos gyötrelmeket, melyeket a te édes Üdvözítőd szentséges testének minden részén külön-külön és egyetemleg szenvedett. Erre fordulj áldott szent lelkéhez, nézd azt a kegyes szívet, és vedd fontolóra a szelíd és csöndes türelmességet, mellyel annyi kint, annyi szenvedést elvisel vala, és kész vala ezerannyit elviselni mennyei atyjának tisztelete s lelkünk örök üdvössége végett.
Az elmélkedésféle imádság más módja
Lehet másképp is elmélkedve imádkozni s imádkozva elmélkedni. Miután pontról-pontra szemügyre vetted az Úr testi-lelki gyötrelmeit és megfigyelted ennyi kin közepette tanúsított béketűrését, szenvedése és béketűrése nagy voltáról más két pontra térhetsz. Arra, hogy egyrészt mily érdemes, másrészt mily kedves volt Isten előtt ő-egy-fiának tökéletes engedelmessége halálig, mégpedig a kereszthalálig. Mily véghetetlen érdemekkel s mily bámulatos erényekkel járt az isteni bárány önfeláldozása.
Az imádság módja a Boldogságos Szűz által
Elmélkedve imádkozni, imádkozva elmélkedni lehet továbbá a Boldogságos Szűz által. Ennek módja háromból áll: elsőben tekintettel az örök mindenható atyára, azután tekintettel ő-egy-fiára, a mi Urunkra, végre ő-egy-fiának dicsőséges anyjára.
Az elsőre nézve imígy elmélkedjél. A zsoltáros mondja, hogy »az egek beszélik Isten dicsőségét«, azaz hirdetik az ő hatalmát, bölcsességét, jóvoltát. Szemlátomást tanúsítják, hogy mily dicső az Isten; de nincs az Istennek dícsőbb teremtménye, századokról századokra, nemzedékről nemzedékre nincs olyan, mint a Boldogságos Szűz. Isten látta, és örülhetett neki, örült is neki öröktől fogva, s örülhet neki örökmindig. Ugyanis Isten a jövendőt gondviselése örök tervében előre látja; ehhez képest intézi a századok folyamatát, ehhez képest osztja egyeseknek malasztjait. Mire nézve, akit az idők teljében alkotandó vala, hogy ő-egy-fiát e világra szülje, a szent Szüzet öröktől fogva olyannak látta, hogy örömét lelhette benne, gyönyörködék is magában rajta, gyönyörködék e dicső teremtményén, melynek az idők jártában égen-földön nem akad párja. Végre a szent Szűzhez fordulván, emlékeztesd, hogy az isteni gondviselés őt mire választotta, hogy ő az isteni könyörület választott edénye, az irgalmasság anyja, a bűnösök menedéke. Amiért nincs is isteni fia után biztosabb oltalmunk, hatalmasabb szószólónk nálánál. Emlékeztesd továbbá ama szent igazságra, mely róla írva van, és tudva van ezrek meg ezrek tapasztalásából, hogy nincs arra eset, hogy valaki hívő bizodalommal hozzá folyamodott, avval kegyességét ne éreztette volna. Végül terjeszd eléje egyetlen édes fiának kínjait, melyeket üdvösségünkért szenvedett, ezekre kérve őtet, legyen eszköz benne, hogy kínszenvedése rajtad kárba ne vesszen, hogy lássa foganatját benned az ő örömére és dicsőségére.
Pár szó buzdításul különös kegyeletre és bizodalomra a Boldogsághoz Szűzhöz
Hogy minden ügyedben-bajodban szíves bizodalommal járulj a Boldogságos Szűzhöz, vedd fontolóra a következőket. Másodszor: Soha semmiféle teremtmény nem szerette úgy az Úr Jézust, s akaratával nem simult annyira az ő akaratához, mint az ő szentséges édesanyja. Ha tehát maga az Isten fia, ki egész életét és önnönmagát értünk bűnösökért feláldozta, maga édesanyját anyánkul és szószólónkul rendelte, hogy segítségünkre legyen és őutána eszköz legyen üdvösségünk dolgában, miképp tagadhatná meg anyai szeretetét tőlünk? Miképp lehetne engedetlen imádott fiának s akaratának ellenére, hogy hagyhatna el minket? Folyamodjál tehát minden ügyedben-bajodban teljes bizodalommal a szent Szűzhöz, mert üdvös és áldásos hozzá folyamodni; mindenha bátorságos és biztos az ő oltalma. Valaki benne bízik, nem vallhat szégyent. Biztos az irgalom és kegyelem a szent Szűz szószólására – a mi Urunk Jézus Krisztus által.
Elmélkedésféle imádság az angyalok és szentek által Kapa-ásó nem vágja szét a hitnek szeretetkötelékeit. Hisszük a szenteknek egyességét. Midőn imádság által elménket-szívünket Istenhez emeljük, az angyalok és szentek dicső társaságába lépünk. Jó nekünk velök érintkeznünk, velök ismerkednünk s megbarátkoznunk, velök és általok Istennel társalkodnunk.
Ennek módja kettőből áll.
Hogy pedig a mennyei karok tiszteletét bizonyos renddel s könnyebben gyakoroljad, oszd fel ebbeli ájtatosságodat a hét napjaira. Nap ne múljék anélkül, hogy a Boldogságos Szűzhöz, az angyalok és szentek fejedelemasszonyához, szent őrangyalodhoz, szent Mihály arkangyalhoz s kedves védszentjeidhez ne folyamodnál, s magadat oltalmukba ne ajánlanád. Különös tisztelettel és bizodalommal viseltessél jelesül szent Józsefhez, kit Isten a szent Szűz jegyesének, a szent család fejének s gondviselőjének rendelt. (Az Egyház maga egy »szent család«, Isten-fiainak nagy családja e földön; már csak ezért is igenis illik szent Józsefhez különös kegyelettel viseltetnünk, hogy az Egyháznak betlehemi szorongattatásaiban, egyiptomi futamodásaiban, názáreti szükségeiben gondját viselje, s legyen híveinek oltalmazója a földön és szószólója a mennyekben.)
vissza |