Omnia ad maiorem Dei gloriam! – Mindent Isten nagyobb dicsőségére!
Per Mariam ad Jesum!

Természetfeletti hitünk Isten nagy ajándéka, amit gondosan kell őriznünk, mert nagyon sérülékeny

Katolikus szentmise Magyarországon
2026. szeptember 26-án és 27-én

„Semmiféle kegyelemnek sem vagytok híjával, várván a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését,
ki meg is erősít majd titeket mindvégig,
hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelének napján” (1 Kor 1,7-8)



A változásra a vértanúk királynőjétől kell reményt merítenünk

2026. szeptember 26.: A Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szombaton
Megemlékezés Szent Ciprián és Jusztina szűz vértanúkról


Szentlecke: Sirák 24,14-16: Kezdetben teremtettem, még a világ előtt, és nem szűnöm meg sohasem. A szent hajlékban tettem színe előtt szolgálatot, majd pedig Sionban kaptam állandó lakást; a szent városban találtam ekképp pihenőt, és Jeruzsálem lett uralmam székhelye. A dicsőséges nép közt vertem gyökeret, az én Istenem részében, az ő örökrészében, s a szentek gyülekezetében megtelepedtem.

Evangélium: Lk 11,27-28: Az időben: Jézus a sereghez szólván, fölemelé szavát egy asszony a seregből, mondá neki: Boldog a méh, mely téged hordozott és az emlők, melyeket szoptál. Ő pedig mondá: Sőt inkább boldogok, kik az Isten igéjét hallgatják és megőrzik azt.



Jaroslav Valastan atya szentbeszéde 2026. szeptember 26-án


Kedves Hívek,
újra itt gyűltünk össze, mindazok otthonában, akik annyira kedvesek és drágák nekünk. Szombat van, az a nap, mely katolikus szokás szerint Szűz Máriának van szentelne, és ezért a mai mise Mária-mise.
     De Szent Cipriánról és Jusztina szűz vértanúkról is megemlékezünk. Az Egyház minden nap a római martirológiából szentek és vértanúk élettörténetével ismertet meg bennünket, hogy bátorságot és erőt meríthessünk evilági harcainkhoz.
     Isten a sötétséget fényes nappallá tudja változtatni. Ciprián eredetileg pogány varázsló volt, Villámokat és esőt tudott levarázsolni az égről, gyümölcsösöket, szőlőskerteket és szántóföldeket tudott elpusztítani, embereket megbetegíteni és ehhez hasonlókat. De amikor azzal bízták meg, hogy Jusztinát rábeszéléssel házasságra kényszerítsen, hatalma csődöt mondott. A lány imái erősebbek voltak, mint az ő varázsigéi. Ezért meg akarta ismerni Jusztina Istenét. Megváltoztatta az életét, majd püspök lett belőle. És Jusztina örökre megőrizve szüzességét, Krisztus jegyese maradt.
     Kettőjük élete és vértanúsága nem csak az ördög és a mágia létezéséről, hanem még inkább a hit és a Szent Kereszt legyőzhetetlen erejéről tesz bizonyságot számunkra. Ciprián és Jusztina 268-ban szenvedett vértanúságot Nikomediában, és vált védelmezőinkké a láthatatlan ellenségek ellen.

A mai világ vak és ide-oda tévelyeg. És minden tönkremegy, mert a szentmise elvesztette jelentőségét. Az új miserítus lelki hanyatlást terjeszt. A változásra a vértanúk királynőjétől kell reményt merítenünk. Életünket, örömünket és reményünket a Salve Regina imában fejezzük ki. Imádkozzuk ezért minél gyakrabban ezt az imát, és az Úrangyala napi háromszoros elimádkozásáról se felejtkezzünk el. Aki tiszteli Máriát, annak a reménye legyőzhetetlen.

Az élet Szerzője Szűz Mária által jött el erre a földre, és miközben a Bölcsesség az ő szeplőtelen testében lakozott, az Ige testté vált. Ekkor egyesült Isten képmása és szolgálóleányának képmása egy személlyé, az idő Ura így született meg az időben, és Ő, aki által minden teremtetett, az egész teremtés közepén jött el e világra.
     Mert ha az új Ember nem vált volna hasonlóvá a bűnös testhez, és nem vette volna magára a mi természetünket – ha Ő, aki egylényegű az Atyával, nem alázta volna meg magát, hogy egylényegűvé váljon az Anyjával, és ha Ő, az egyetlen bűnnélküli, nem egyesítette volna természetünket az Övével – akkor az egész emberiség az ördög rabságában maradt volna.

A szombat az öröm napja, és számunkra itt külön nagy öröm. Ez a szombat annak a nagyobb örömnek az előképe, ami holnap vár ránk. A vasárnap az a nap, melyet az Úr nekünk adott, hogy énekeljünk és örvendezzünk. A szombat az a nap, amit most megélünk, és a vasárnap az, ami az örökkévalóságban vár ránk.

Laudetur Jesus Christus!



„Ha a szentségek rítusa megváltozik, Isten ereje nem tud eljutni az emberekhez”

2026. szeptember 27.: Pünkösd utáni 18. vasárnap
Megemlékezés Szent Kozma és Damján vértanúkról

Szentlecke: 1 Kor 1,4-8: Testvérek: Szüntelenül hálát adok Istenemnek mindenkor értetek Isten kegyelméért, mely megadatott nektek Krisztus Jézusban, hogy mindenben gazdagok kettetek őbenne, minden igében és minden ismeretben, amint Krisztus tanúbizonysága megerősödött bennetek, úgy hogy semmiféle kegyelemnek sem vagytok híjával, várván a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését, ki meg is erősít majd titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelének napján.

Evangélium: Mt 9,1-8: Beszállván Jézus a hajócskába, átkele a tengeren, és az ő városába méne. És íme, hozának neki egy ágyban fekvő inaszakadtat. Látván pedig Jézus azok hitét, mondá az inaszakadtnak: Bízzál, fiam! Megbocsáttatnak neked bűneid. És íme, némelyek az írástudók közül mondák magukban: Ez káromkodik. És látván Jézus gondolataikat, mondá: Miért gondoltok rosszat szívetekben? Mi könnyebb, mondani-e: megbocsáttatnak neked bűneid, vagy azt mondani: Kelj föl és járj? Hogy pedig megtudjátok, hogy az Emberfiának hatalma vagyon a földön a bűnök megbocsátására, akkor mondá az inaszakadtnak: Kelj föl, vedd ágyadat, és menj házadba. És fölkele, és hazaméne. Látván pedig ezt a seregek, megfélemlének, és dicsőíték Istent, ki ilyen hatalmat adott az embereknek.


Jaroslav Valastan atya szentbeszéde 2026. szeptember 27-én, Pünkösd utáni 18. vasárnapra


Kedves Hívek,
micsoda öröm a mai nap! Ebben a szép őszi időben köztetek lehetek, és úgy mutathatom be a vasárnapi misét, ahogy azt évszázadokon és évezredeken keresztül a római-katolikus Egyházban ünnepelték. A nap már nem kínoz bennünket úgy, ahogy nyáron tette. Az ősz enyhébb, és mi, felfrissülve és telve örömmel Isten akaratát teljesítjük, és tekintetünket hálával irányítjuk az égre. Nincs nagyobb öröm annál, mint a vasárnapi mise alatt lelkünket az ég felé emelni. Ezt nevezik a vasárnapi kötelesség teljesítésének. Én így nevezem: saját magunkat boldoggá tenni.

De nekünk katolikusoknak nem csak kötelességünk van, miként ezt sokan állítják, hanem jogaink is. Minden katolikusnak, legyen gyermek vagy felnőtt, joga van az érvényesen ünnepelt katolikus liturgiára, katolikus prédikációra és szentségekre.

A mai Evangéliumban azt halljuk, hogy Urunk, a menny és föld Teremtője, Aki, miként ezt egy másik evangéliumi szakaszból tudjuk, a viharos tengeren is tudott járni, mégis hagyja magát egy csónakkal vitetni. És hogy hagyja magát emberektől kiszolgálni: mert az Atyának az volt az akarata, hogy úgy éljen, mint mi. Hogy emberi természete megtapasztalhassa, amit nekünk is tapasztalnunk kell. Hogy a korlátozásokat, a kimerülést és a gyengeséget is megtapasztalja. Ráadásul mindezeket egészen a szenvedés keserű végéig. – Mindezt az a Valaki vette magára, Akit az egek nem képesek befogadni. Isten Fia megtestesülésének titka nekünk, embereknek túl nagy titok, amit csendben és magányban és térden állva kell szemlélnünk, de legalábbis alázatos szívvel. Igen, Jézus azért jött el, hogy magára vegye gyengeségeinket, és minket hatalmában részesítsen; azért jött, hogy magára vegye az emberlétet, és az embereknek az istenit adja; azért jött, hogy elviselje a megaláztatásokat, és minket megtiszteljen; azért jött, hogy megtapasztalja a fáradtságot, és nekünk nyugalmat ajándékozzon. Azért jött, hogy minket gyengévé és erőssé tegyen. Hogy mi, emberek a szent szentségekből meríthessünk erőt.

Az alvilág sötét erői évszázadok óta hitünk ellen vívja minden harcát. Valódi hit nélkül nincsenek valódi szentségek. Ha a hit megváltozik, ha a szentségek rítusa megváltozik, Isten ereje nem tud eljutni az emberekhez. És a világ ezért jut abba a nyomorúságba, amit ma látunk.

Ma Szent Kozma és Damján vértanúk ünnepéről is megemlékezünk. Prágában a Károly-hídon áll Szent Kozma és Damján híres szobra, amit a 18. században a Károly Egyetem Orvosi Fakultása állíttatott fel. Mert e két ikertestvér orvos volt, és az embereknek nem csak az igaz hit terjesztésével segített, hanem a betegségeik meggyógyításával is. Amikor foglyul ejtették és megkínozták őket, sok csoda történt, és se tűzzel, se nyilakkal nem tudták őket megölni. Ezek a csodák híressé tették őket, olyannyira, hogy nevüket a szentmise római kánonjába is felvették. Mindazonáltal se a zsidók, se a pogányok, akik pedig szemtanúi voltak kivégzésüknek, nem fogadták el az igaz hitet, mert a látottakat inkább varázslatoknak tartották.

Mi viszont újfent felismerjük, hogy természetfeletti hitünk Isten nagy ajándéka, amit gondosan őriznünk kell, mert nagyon sérülékeny. A mai, állítólag mindent tudó világ hatására hitünk könnyen emberi, evilági, materiális hitté válhat. Pontosan ez történt a Novus-Ordo-egyházzal, ami annyira tetszeni akart az embereknek és a világnak, hogy feladta katolikus hitét, liturgiáját és szentségeit. Óvjon meg ettől bennünket az Úristen és Isten Anyja, a Boldogságos Szűz Mária és minden szent.

Mindazonáltal a mai Evangélium elsősorban a jó és szent gyónás fontosságáról, és a gonosz gondolatok bűnéről szól. „Látván pedig Jézus azok hitét, mondá az inaszakadtnak: Bízzál, fiam! Megbocsáttatnak neked bűneid.” Annak oka, hogy az Úr Jézus azelőtt bocsátotta meg az inaszakadt bűneit, mielőtt meggyógyította volna, komoly tanítás akar lenni a számunkra. Először is arra tanít, hogy a testi betegségek olykor a bűn miatti büntetések, és hogy e büntetés eltörlésének, és az isteni harag lecsillapításának legbiztosabb útja az Istennel való kiengesztelődés a gyónás szentsége által. Azáltal, hogy Jézus megbocsátotta a bűnöket, és ezzel a lelket a test előtt gyógyította meg, még azt is megtanítja nekünk, hogy többre becsüljük a mennyei, mint az evilági javakat. Minden, ami egykor elmúlik, nem méltó arra, hogy megkívánjuk; csak ami örökké megmarad, az méltó lelkünk erőfeszítésére és minden igyekezetére, és ezekért soha sem törekedhetünk eleget.

„És némelyek az írástudók közül mondák magukban: Ez káromkodik.” A romlott farizeusok zúgolódtak magukban Jézus kegyelmének és jóságának eme újabb bizonyítéka miatt, amit azzal okoltak meg, hogy Neki, mint embernek se hatalma, se felhatalmazása nincs arra, hogy a szívek mélyére lásson. „És látván Jézus gondolataikat, mondá: Miért gondoltok rosszat szívetekben?”
     Gondolataik igazságtalansága és szíveiknek gonoszsága miatt e mondatokkal rótta meg az Úr Jézus a farizeusokat. De egyúttal minket is megtanít arra, hogy miként őrizkedjünk a gonosz gondolatoktól, mert a lélek számára minden gonosz gondolat olyan, mint egy kis szikra, ami csakhamar nagy lángra lobban. Ezért gondosan ügyeljünk arra, hogy a harag, a bosszú, az irigység, a tisztátalanság és a hitetlenség egyetlen gondolata se hatolhasson be szívünkbe, mert nagyon könnyű a gondolatot tettre váltani – és tudjuk, hogy minden, még a legnagyobb kihágások és bűnök is, gonosz gondolatokból származnak. Mily jó lenne, ha Urunk Jézus szavai által mi is olyan gyorsan meggyógyulhatnánk bűneinkből, mint a mai Evangélium inaszakadtja!

A Boldogságos Szűz Mária, Isten Anyja járjon közbe érettünk, és óvjon meg bennünket minden gonosztól. Adjon nekünk állhatatosságot az igaz, tiszta és katolikus hitben. Ámen.

Laudetur Jesus Christus!


Feltéve: 2026. szeptember 28.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA