Omnia ad maiorem Dei gloriam! – Mindent Isten nagyobb dicsőségére!
Per Mariam ad Jesum!

„Józanok legyetek és vigyázzatok” (1 Pét 5,8)

1.
Az ú. n. II. Vatikáni Zsinat az Egyház összes püspökét „eretnekségbe és hitehagyásba” taszította
(forrás: www.antimodernist.org és www.einsicht-aktuell.de)

„Az Apostoli Szék 1958. októberében – XII. Pius halálával – beállt üresedésére szinte közvetlenül egy szokatlan vagy rendkívüli vakancia következett; ami alig négy évvel később egy 'ökumenikus zsinatot' rántott eretnekségbe és aposztáziába. Egy ilyen helyzet a katolikus Egyház történelmében még soha nem fordult elő, és ezért sok katolikus számára – különösen eleinte – nehezen volt elképzelhető és felismerhető. … Bár akadtak, akik már 1959 óta kritikával fogadták a változásokat, de Szent Péternek a diaszpóra híveihez intézett szavait: "Józanok legyetek és vigyázzatok" (1 Pét 5,8) ők sem vették olyan komolyan, mint ahogy kellett volna. Különösen a plébániák papjai, az úgynevezett lelkipásztorok mondtak csődöt, mikor hívekkel szemben úgy viselkedtek, mintha az Egyházban semmi, vagy semmi fontos nem változott volna”, írta Dr. Wendland professzor az Einsicht újság 2002. szeptemberében megjelent számában.

1958-ban az Egyház ellenségeinek sikerült észrevétlenül egy ellenpápát Szent Péter trónjára ültetniük, akit szinte az egész világ [számokban kifejezhetetlenül csekély kivételtől eltekintve] a római Egyház pápájának ismert el. Ez az ellenpápa – Roncalli – megválasztása után csaknem azonnal bejelentette egy "ökumenikus zsinat" egybehívását. Ez azonban eleve NEM lehetett a római katolikus Egyház zsinata, hiszen nem igazi pápa hívta össze.
     Ez az ál-zsinat azzal, hogy a világegyház összes püspökének részvételével rendezték meg, az Egyház összes püspökét „eretnekségbe és hitehagyásba” taszította. A világ püspökei katolikusként mentek be a Szent Péter bazilikában ülésező "zsinatra", és eretnekekként és hitehagyottakként jöttek ki, mivel nem csak hogy részt vettek rajta, de az összes dokumentumát alá is írták, azaz határozatait kézjegyükkel ellátva hivatalosan is elfogadták. Majd ezt követően békésen visszatértek posztjaikra.
     Ez alól azok az ú. n. konzervatív püspökök sem kivételek, akik egy-egy különösen eretnek konstitúciót vagy nyilatkozatot nem írtak alá, hiszen az összejövetel végén, Montini kérésére – vagy parancsára –, miszerint „minden püspöknek, aki a zsinaton részt vett, alá kell írnia az összes záródokumentumot” ők is engedelmeskedtek és aláírtak – köztük Sigaud, Castro Mayer püspökök vagy Lefebvre.
     Közülük egy sem hagyta el nyilvános tiltakozással a gyűlést, egy sem jelentette ki legalább kicsit később, hogy ez a "zsinat" valójában egy rablózsinat volt, és nem a katolikus Egyház egyetemes zsinata. Lefebvre sem mondott ki soha ilyesmit, hiszen ő is azt hangoztatta haláláig, hogy a "II. Vatikáni Zsinatot" ökumenikus zsinatnak kell tekinteni, mégha egy "pasztorális zsinat" furcsa formájában is [az FSSPX tagjai azóta is ezt ismételgetik].

A "zsinat" 1965. december 8-án ért véget, ekkor jött létre a "zsinati egyház", amelybe minden korábbi katolikus püspököt átvettek. – Még egyszer: Egyetlen püspök sem határolódott el a "zsinattól", egyetlen egy sem jelentette ki, és hogy a zsinati "egyház" többé nem a katolikus Egyház, és ezért ő nem tartozik közéjük. [Egy korábbi cikkben már említettem, hogy a saját szememmel láttam a zsinatról szóló tévéközvetítések között egy interjút, ami egy, a bazilikából éppen kijövő püspökkel készült, aki ezt mondta: olyan tanokat fogadnak ott bent el, amit az Egyház eddig mindig elítélt].
     Még egyszer megismételjük: Ezzel a katolikus Egyház összes püspöke objektív és nyilvánosan megtagadta a hitet, és ezért ettől kezdve egyetlen egy sem volt közöttük, aki hivatalát jogszerűen gyakorolta.

A püspökszentelés 1969. április 1-én bevezetett új rítusa még azt is elpusztította, amit még a "zsinat" meghagyott. A püspökszentelés új formája minden kétségen kívül érvénytelen [a legjobb bizonyíték erre az általános hitehagyás].
     [E témával kapcsolatban lásd a honlap következő oldalát.]

A "zsinat" résztvevői közül egy-kettő ugyan évekkel később kritikát gyakorolt, de csak egyetlen egy akadt, aki a szükséges konzekvenciákat is levonta: Thuc érsek, amikor 1982-ben kiadta Declaratio-ját, melyben Montini miséjét ünnepélyesen „Istennek nem tetsző” és „érvénytelen”-nek jelentette ki. A Declaratio e szavakkal végződik: „Mint a római katolikus Egyház püspöke a Római Széket üresnek nyilvánítom, és nekem, mint püspöknek kötelességem mindent megtenni, hogy a római katolikus Egyház a lelkek örök üdvösségére fennmaradjon.”
     [A Declaratio, és az ehhez kapcsolódó anyagok latin, francia és német nyelven ITT olvashatók. – Egy Thuc érsekről és szenteléseiről szóló másik cikk ITT található.]

Georg May professzor [(aki idén ünnepelte 100. születésnapját] 1986. október 19-én tartott egy előadást, melyben többek között ezeket mondta: „Az Egyház válsága a püspökök válsága.” – Sajnos ez a válság már nem 60, hanem legalább 150 éve, ha nem évszázadok óta tart. E régóta fennálló és folyton élesedő "válság" nélkül az ú. n. "II. Vatikáni Zsinat" nem történhetett volna meg. És e válságnak nem látszik a vége, hiszen az Egyháznak nincsenek érvényes püspökei, következésképpen már papjai sem. És az a néhány, akinek a szentelése érvényes, nem rendelkezik azzal a lelkipásztori hatalommal, amivel az apostolok utódainak működniük kell.


2.
X. Pius pápa újraszenteltette a szabadkőműves püspök által felszentelt papokat
Írta: Eberhard Heller
(forrás: www.einsicht-aktuell.de – 2026. szeptember)

A szentségek kiosztására a „tutior” elv vonatkozik, azaz kétség esetén a biztos utat kell választani: Ez azt jelenti, hogy ha egy szentség bizonyíthatóan kétséges (legyen ez a kétség bármily csekély) kiosztása esetén az Egyház előírja, hogy a szentséget sub conditione (feltételesen) meg kell ismételni. Köztudott, hogy Lefebvre-nek mind pappá, mind püspökké való szentelésének érvényessége több mint kétséges volt [lásd ezzel kapcsolatban a számos e témával foglalkozó cikkek közül a következőt].

Ezt a súlyos tényt figyelmen kívül hagyva, se a mostani, se a volt, félig ellenálló, félig magukat szedisvakantistának mondó FSSPX-"papok" nem hajlandók magukat utánszenteltetni, arra hivatkozva, hogy 1) a szabadkőműves tagság nem zárja ki, hogy az ilyennel rendelkező püspök által feladott szentség érvényes legyen; 2) az érvényes szenteléshez elég a megfelelő anyag és forma, mert az intencióról senki sem bizonyosodhatok meg, illetve, ha valaki a helyes anyagot és formát használja, akkor joggal feltételezhető róla, hogy az intenciója is helyes. (!?) – Ráadásul nem csak a volt és mai FSSPX-es "papok" állítják ezt, hanem a hozzájuk csatlakozó volt egyházmegyés papok is, akik aztán végképp nincsenek érvényesen felszentelve, tehát az ő pappá szentelésük nem csak kétséges, hanem egészen biztosan érvénytelen. [Ez a helyzet, azaz ez a "papi"-hozzáállás az oka annak, hogy Magyarországon évtizedek óta nem mutattak be érvényes misét az itt működő "papok".]

Mivel időközben a lefebvristák és a szedisvakantisták tábora messze szakadt egymástól, a Lefebvre által kiosztott szentségek érvényességéről évek óta tartó vita lassan elült. Mindenesetre az a nyolc püspök, akiket Thuc érsek közvetlenül, illetve az első három általa szentelt püspök szentelt fel, kötelességének tartotta, hogy az FSSPX táborból érkező "papokat" utánszenteljék.

A probléma Lefebvre papszentelésének érvényességéről akkor újult ki megint, amikor 2026. májusában egy kilépett FSSPX-es "pap" létrehozta az „Unam Sanctam” csapatot, melynek célja „egy részleges általános zsinat létrehozása, ami dönthetne a jelenlegi pápajelöltek státuszáról, és a rendet helyreállíthatná az Egyházban”. E felhíváshoz klerikusként többnyire volt FSSPX-es "papok" és "püspökök" csatlakoztak. (Honlapjuk itt található: https://www.unamsanctam.org/de/home).
     De olyan "klerikus"-nevek is felbukkantak az új közösség listáján, akiknek a szentelése még kétségesebb. Ezért elengedhetetlenül fontos a konkolyt a búzától elválasztani.

Az Einsicht egyik régi munkatársának, Jerrentrup úrnak nemrég sikerült a régi Lienart/Lefebvre vitához egy nagyon fontos adalékot felkutatni. – A kérdéses dokumentumban Dijon püspökéről, Albert-Leon-Marie Le Nordez (1844-1922) püspökről van szó, akit 1896-ban Montebourg Saint-Jacques-templomában Jean-Pierre Pagis, Verdun püspöke szentelt püspökké. Le Nordez 1898-tól 1904-ig volt Dijon püspöke. Le Nordez-ről az a hír járta, hogy szabadkőműves.
     Mikor ezek a hírek X. Pius pápához eljutottak, a pápa az összes Nordez által felszentelt papot, püspököt újraszenteltette, mivel a Nordez-által kiosztott szentségek érvényességét kétségesnek ítélte meg. X. Pius ezzel világosan megmutatta, hogyan kell az ilyen problémát megoldani: újraszenteléssel.

Az FSSPX-nek és a tőlük elszármazott, vagy hozzájuk csatlakozott klerikusoknak abszolút kötelessége lenne, X. Pius példáját követni, és magukat sub conditione utánszenteltetni – pláne, azok után, hogy közösségük X. Pius pápa nevét viseli, és tanításában őrá hivatkozik.
     De nem csak X. Pius, de a sokuk (pl. Sanborn) által szentként tisztelt Mgr. Guérard des Lauriers is lelkére kötötte tanítványainak, hogy Lefebvre kétséges szentelése miatt, feltételesen szenteltessék magukat újra.
     Az is érdekes, hogy a kereszteléssel kapcsolatban az FSSPX-esek sem elutasítóak: a NOM-os vagy protestáns kereszteléseket minden tétovázás nélkül sub conditione megismétlik (legalábbis régen ezt tették).


Feltéve: 2026. október 5.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA