|
Louis-Hubert Remy (1943-023) francia katolikus író következő írása részlet egy neki küldött könyv szerzőjének küldött válaszából
Nyilvánvaló, hogy a II. Vatikáni Zsinat óta minden megváltozott – szentségek, tanítás, katekizmusok, barátok, ellenségek stb. –, és minden eretnek jellegűvé vált. Miért következtek be a változások? Mi volt a szándéka azoknak, akik bevezették őket? Vajon ugyanaz volt a szándékuk, mint a katolikus Egyházé? Lehetetlen. Mert ha így lett volna, hagyták volna fennmaradni a korábbi tanításokat és az örök érvényű szertartásokat. Az Egyház múltja ellen általuk folytatott kérlelhetetlen üldözés leleplezi őket.
A zsinati "egyház" elutasított mindent, ami a katolikus Egyházhoz tartozik, ezzel felfedve, hogy a zsinati "egyház" nem katolikus – ami egyben bizonyítéka eretnek voltának is. A zsinati "egyház" által hirdetett hitnek (ökumenikus, karizmatikus, szabadkőműves, gnosztikus) semmi köze sincs ahhoz a hithez, amelyet a katolikus Egyház tanít. Ismerjük a katolikus hitet, és mivel ismerjük, kijelenthetjük, hogy a zsinati hit nem katolikus. A zsinati "egyház" szembefordul a katolikus Egyházzal, és kiáll az ellenségek mellett – azok mellett, akiket a katolikus Egyház már régóta ellenségnek nyilvánított.
Ezeket a tényeket azért fontos tisztázni, hogy megértsük és meglássuk, hogy a megmaradt katolikus Egyház ellen háború – erőszakos háború – zajlik. Két tábor létezik, két egymással homlokegyenest ellenkező tábor: Urunk Jézus Krisztusé és ellenfeléé, a Sátáné. Két vezető, akiknek megvannak a maguk tábornokai, tisztjei, csapatai és célkitűzései.
Mindazonáltal csak a tudatlanokat éri váratlanul ez a helyzet. A két tábor összeegyeztethetetlen és kibékíthetetlen. Csak a liberálisok próbálják meg összeegyeztetni a lehetetlent, és az ilyen emberek kivétel nélkül az ellenség táborához tartoznak. Amikor valaki egy táborhoz tartozik, úgy gondolkodik és úgy él, mint azok, akikkel közösséget vállal.
Számunkra, katolikusnak megmaradni akaró emberek számára, az egyetlen kérdés a hit kérdése – azé a hité, amely örök életet ad nekünk. A katolikus hit arra tanít, hogy szilárdan higgyek minden olyan igazságban, amelyet Urunk, Jézus Krisztus és az Ő Egyháza tanít. Ha egy tanítás ezzel ellentétes, az nem származhat az Ő Egyházától. „Aki nincs velem, ellenem van, aki nem gyűjt velem, az szétszór” (Mt 12,30) – És mivel a két tábor tanítása ellentétes, nyilvánvaló, hogy a zsinati tábor már nem a katolikus Egyház.
A probléma megoldása:
E megfigyelés alapján nem az Egyház válságára kell keresni a teológiai megoldást. Az már megvan. A Legszentebb Szűz Mária mindent elmondott: a fogyatkozás nem tart örökké. Lehet ugyan teljes, ám a következő pillanatban már meg is szűnik. Csupán várni kell. Ám ezalatt nem szabad elveszítenem a hitemet; ehhez pedig elég azt hinni és azt cselekedni, amit a katolikusok mindig is hittek és cselekedtek.
Ha a fogyatkozás vége előtt halok meg, ítélet alá esem – mint mindig – Isten parancsolataihoz való hűségem, szeretetből fakadó tetteim, talentumaim, és mindenekelőtt hitem alapján. A katolikus hit megőrzése érdekében azonban szakítanom kell mindazzal, ami nem katolikus – és így mindazzal, ami zsinati. Annak engedelmeskedem, aki azt tanította: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet” (Jn 14,6), és nem követem azokat, akik a zűrzavart, a hazugságot és a halált képviselik.
Az a tény, hogy a zsinati szekta valamennyi "bíborosa" és "püspöke" eretnekeket ismert el "pápaként", számomra csak azt igazolja, hogy ők valóban nem tartoznak a katolikus Egyházhoz. Ők a zsinati "egyházhoz" tartoznak. A jelenlegi helyzet példa nélküli, és a megoldás keresésekor lehetetlen a múltbeli eseményekre támaszkodni. Már a zsinat legelső napján elkövették a hitehagyást – ahogyan azt Jean Guitton világosan látta és ki is mondta. Következésképpen attól kezdve már nem voltak tagjai a katolikus Egyháznak. [lásd ezzel kapcsolatban a következő cikket.]
Lehet, hogy túlzásnak tűnik azt állítani, miszerint a zsinat utáni "bíborosok" és "püspökök" egyike sem tagja a katolikus Egyháznak. Ez egy TITOK. Olyan titok, amelyet Szent Pál a „gonoszság titkaként” írt le, mégis ez a valóság.
Az Egyház válságának megoldására tett kísérlet számomra rendkívül ambiciózusnak, sőt elbizakodottnak tűnik. Az efféle titok – mint amilyen a gonoszság titka – mélységes; mint minden titok; ezért ez sem magyarázható meg, hanem szemlélni kell. Már maga a gondolat is elbizakodottságnak tűnik számomra, hogy olyan megoldást keressünk, amely eltér attól, amely valaha minden eretnekséget legyőzött.
A mostani helyzet egyben fenyítés is. Ám ezt sosem mondják ki – innen erednek a "II. Vatikáni Zsinattal" kapcsolatos hibás elemzések és a téves megoldási javaslatok. Egy fenyítés – méghozzá sorsdöntő jelentőségű – elmélyült gondolkodást követel. Egy vagy több bűn következménye ez: a hatóságok, a püspökök, a vezetők, a teológusok, a papság és az egész keresztény nép bűneié. A tiszteletreméltó Bartholomäus Holzhauser (1613-1658) már régen kifejtette mindezt, és meghatározta mindenki felelősségét; ám ki tanítja ezt? Ki elmélkedik, vagy gondolkodik el ezeken a bűnökön – olyan bűnökön, amelyeket ma is elkövetünk? És mindenekelőtt: ki tér meg? Ki végez engesztelést?
Ennek a tisztánlátó elemzésnek – alázattal és bűnbánattal párosulva – sokkal inkább foglalkoztatnia kellene minket, mint százszámra írni a haszontalan oldalakat és az ugyanilyen hiábavaló leveleket. Ahelyett, hogy a megmagyarázhatatlant próbálnánk megmagyarázni, összpontosítsunk a megtérésre. Ima és bűnbánat – ez mindent elmond. Isten csupán ennyit kér tőlünk.
Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az Úr terve a langyosak kiköpése (Jel 3,16). Nem tűrheti meg azokat a hamis katolikusokat, akik állandóan kompromisszumot kötnek a tévedés és az igazság között. Uralkodni akar, és uralkodni is fog, ellenségei dacára. Ennek érdekében nem a semmiből indul ki, hanem „semmikből” – de olyan semmikből, akik nem langyosak, hanem állhatatosan hisznek.
Oltalmazzon minket Krisztus és az Ő Szent Anyja – hogy alázatosak, állhatatosak és tiszták maradjunk a hitben.
Szerkesztő megjegyzése:
A mai világ nem érdemli meg, hogy Jézus újra eljöjjön
»Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az Úr terve a langyosak kiköpése (Jel 3,16). Nem tűrheti meg azokat a hamis katolikusokat, akik állandóan kompromisszumot kötnek a tévedés és az igazság között. Uralkodni akar, és uralkodni is fog, ellenségei dacára. Ennek érdekében nem a semmiből indul ki, hanem „semmikből” – de olyan semmikből, akik nem langyosak, hanem állhatatosan hisznek.« – Ezekkel a súlyos mondatokkal fejezi be fejtegetését L-H. Remy.
Az író a „semmik” alatt nyilvánvalóan az állhatatos hívőket érti, akik elég alázatosak ahhoz, hogy felismerjék és elfogadják semmi voltukat. És arra is felhívja a figyelmet, hogy a mai, szinte elviselhetetlenül borzalmas helyzet – elsősorban az Egyházban, és ennek következtében a világban, hiszen a világ csak attól válhatott ennyire gonosszá, hogy az Egyház helyét elfoglaló zsinati szekta nem teljesíti Istentől kapott feladatát – egyben Isten fenyítése. Még a „semmik” számára is.
Ezért a katolikusnak megmaradni akaró „semmiknek” fel kell tenniük a kérdést, hogy mi az ő vétkük, amiért ezt a büntetést kapták? – Alaposan átgondolva ezt a kérdést, úgy tűnik, hogy miközben látszólag mindent elkövetünk, hogy katolikus módon élhessünk, egynek mégis híján vagyunk: az Úrba vetett abszolút hitnek és bizalomnak. A gyermeki abszolút bizalomnak. Hogy a legnagyobb hazugságok, gyalázatok között is azt tudjuk mondani, és valóban hinni és alázattal elfogadni, hogy minden Isten tervei szerint történik. Hogy a legérthetetlenebb helyzetekben is ki tudjuk mondani: Istenem, Te tudod a legjobban, hogy minek miért kell történnie.
Látva a világ mai állapotát, jogos a kérdés, hogy mikor lesz végre vége e világnak. Isten a saját dicsőségére teremtette ezt a világot. De ez a világ nem dicsőíti Őt, és ezért – lehetséges –, hogy azt sem érdemli meg, hogy Jézus újra eljöjjön. Az túl nagy ajándék lenne ennek a mai világnak. Ezért emberileg az a valószínűbb megoldás, hogy Isten megvárja, amíg ez a világ önmagát pusztítja el.
Akárhogy is, a mi feladatunk az Istenbe vetett gyermeki abszolút bizalom felkeltése és megőrzése.
Feltéve: 2026. október 5.
|