|
bejelentették Rómától való elszakadásukat (forrás: www.summporum-pontificum.de – 2026. május 3.)
Nem sokkal Prevost megválasztásának egy éves évfordulója körül, 2026. május 2-án, a „Transalpinen Redemptoristen“ szerzetes-közösség kiadott egy nyilatkozatot, melyben a római széket üresnek nyilvánítja.
»Ha egy férfi, Jézus Krisztus világos tanításával és az Egyház változatlan tanításával ellentétesen egyértelmű vallási közömbösséget tanít, ha ezt mindig újra megteszi, írásban, tettben és szóban, a nemzetközi médiában a bíborosok és a püspökök hallgatása közepette, és mindazokat, akik őt hallani akarják, arra bátorít fel, hogy az ő útját kövessék, hogy ha varázslókkal fotóztatja magát, akik pogány isteneikhez imádkoznak felette – akkor nekünk mit kell tennünk? Ezt a végkövetkeztetést nem könnyen, és túl későn hoztuk meg. Ezt a végkövetkeztetést maga a hit követeli meg tőlünk. Isten elrendelése, hogy az Egyház (az I. Vatikáni Zsinaton) ezeket a kijelentéseket tette: „Szent Péternek ez a Széke mindig minden tévedéstől mentes marad (Urunk Üdvözítőnk isteni ígérete szerint, Lk 22,32).” [DH 3070] – Egyetlen egy mondat csupán, egy fénysugár a megkülönböztetéshez ebben a sötétségben. A II. Vatikáni Zsinat előtti pápák az igazságot tanították. A II. Vatikáni Zsinat utáni jelöltek tévedéseket taníottak/tanítanak. Ne szépítsünk. Ha a vallási közömbösség eretnekség és tévedés, akkor mindazok, akik ilyesmiket tanítanak, nem lehetnek Péter legitim utódai. Mi nem hozunk kánoni ítéletet, ezt csak az Egyház teheti meg. De a hit és a gyakorlati szükségszerűség ítéletét meghozzuk. Döntenünk kell, hogy kit akarunk követni. Azokat a pápákat fogjuk-e követni, akik a hitet kompromisszumok nélkül hirdették, vagy azokat, akik a nyájat a közömbösség szakadékába vezették? …. Nem azt mondjuk, hogy el akarjuk hagyni a katolikus Egyházat. A katolikus Egyház az üdv bárkája, Krisztus Misztikus Teste, szeplőtelen Menyasszonya. Minden erőnkkel hozzá ragaszkodunk.
Mindazonáltal fel kell ismernünk, hogy azokba az intézményes struktúrákba, melyek magukat a katolikus Egyháznak adják ki, olyan férfiak épültek be, akik a modernista vallás hívei és nem a katolikus Egyházé. Az általuk hirdetett tanok veszélyesek. Az általuk megreformált szentségek érvényessége erősen kétséges, és eltérnek a katolikus tanítástól. Ezért nem tudjuk jó lelkiismerettel alávetni magunkat nekik. Egy részleges általános zsinatért, a világ összes igaz hitet megőrző püspökeinek gyülekezetéért dolgozunk és imádkozunk. Egy ilyen gyűlés dönthetne a jelenlegi pápajelöltek státuszáról, és a rendet helyreállíthatná az Egyházban: E napig, melyre nyilván még hosszú éveket kell várnunk, azon szent pápák tanítóhivatalára kell hagyatkoznunk, akik az igaz hitet teljes épségében és tisztaságában megőrizték.«
Mindaddig, amíg az ilyen "részleges zsinathoz" az utolsó konklávé résztvevőinek nagy része, és egy legalább négy számjegyű püspökcsapat nem csatlakozik, a problémákon ez a redemptoristák által ajánlott "gyűlés" sem fog tudni semmit sem megváltoztatni. És addig az a férfi is, akit az utolsó, mindenki által elismert konklávéban pápának választották, és akit az "egyház" minden területén elfogadtak pápának, Róma püspöke és a katolikus "egyház" pápája marad. Akkor is, ha a Krisztustól és az apostoloktól kapott tanítás továbbadását nem akarja, vagy nem tudja teljesíteni. Ugyanis nem a hivatala szűnt meg, hanem a hívek kötelezettsége arra, hogy az általa hirdetett eltévelyedéseket kövessék. [Ezek olyannyira képtelen, antikatolikus, vagy már egészen luciferi kijelentések, hogy szinte megremeg tőlük az ember. De a cikk írójának még ezt is sikerül felülmúlnia a folytatással:]
Egyébként a pápák történetére tekintve a „rossz pápák” problémáját relativizálni lehet. A "tradicionális" katolikusok arra hajlanak, hogy a múlt problémás pápáival szemben megértést tanúsítsanak: Jó, valóban volt, aki erkölcstelen életet folytatott, egy másik fényűző, egy harmadik szadista katonavezér volt, de mint tanítók soha nem hamisították meg a tant. – De felmentheti ez őket? Az a pápa, aki a világ számára láthatóan vét Isten és az Egyház erkölcsi parancsai ellen, amelyik kora szellemiségét a magáévá teszi, és mint fejedelem pompás épületek létrehozásával más főurakkal konkurál, korának rabjává és hamis istenek szolgájává lesz – még akkor is, ha templomait állítólag Isten, és nem saját és családja dicsőségére emelteti. Az ilyen ember nem kevésbé veti magát alá kora szellemiségének, mint mai utódai, akik a Pachamama-t tisztelik, a szivárvány-kultusz oltárát tömjénezik, és politikusok között politikusként lépnek fel.
Szerkesztő megjegyzése: 2. Ezen a honlapon már számos olyan írás megjelent, melyet a fenti cikk írója, a summporum-pontificum.de blog tulajdonosa tett közzé. Azért, mert vagy fontos hírt közölt, vagy írása katolikus tartalmú volt. – Erre érdemes felfigyelni, mert ez egy nagyon feltűnő és nagyon fontos dologra világít rá: Nevezetesen arra, hogy ezek a katolikusnak látszó megmondó és tudatformáló emberek csak addig katolikusok, amíg nem kell olyan döntést hozniuk, ami népszerűségüket veszélyezteti. És mivel a szedisvakantizmus a tradik szemében a legnagyobb "bűn", amiért teljes kiközösítés és agyonhallgatás jár, ezek az emberek nem csak kikérik maguknak a szedisvakantizmus elfogadásának még a gyanúját is, de józan eszüket sutba dobva, leheletvékony katolikus hitüket és tudásukat is megtagadják, és olyan badarságokat írnak, amiket különben nem szoktak. Hogy mennyire törékeny a tudásuk, azt pont a cikkírónak a redemptoristák mostani nyilatkozatára tett elképesztően alacsony színvonalú megjegyzései bizonyítják.
a) Az első Pünkösdkor, azaz az Egyház születésének kezdetén tizenegy emberből állt Krisztus Egyháza. A végidőkben sem lehet sokkal nagyobb ez a szám, különben Jézus nem mondott volna ilyet: „Azonban mikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?”(Lk 18,8)
b) Aki képes ilyet hinni és leírni: „az a férfi, akit az utolsó, mindenki által elismert konklávéban pápának választottak, … a katolikus "egyház" pápája marad, akkor is, ha a Krisztustól és az apostoloktól kapott tanítás továbbadását nem akarja, vagy nem tudja teljesíteni. Ugyanis nem a hivatala szűnt meg, hanem a hívek kötelezettsége arra, hogy az általa hirdetett eltévelyedéseket kövessék”, annak milyen elképzelése lehet Istenről és az Ő végtelen jóságáról? Arról a katolikus tanról, hogy „Isten minden embernek az üdvösségét akarja”?
c) Hogyan lehet az emberi gyarlóságokat, magán bűnöket egy napon emlegetni egy pápa fő feladatával: a hit és erkölcs dolgát érintő tanításával és irányításával? Ez a kettő nem ugyanaz a kategória. Lehet egy hadvezér rossz családapa, de ha hazáját sokszoros túlerővel szemben eredményesen védelmezi, akkor népének ez alapján kell megítélnie őt! Mert hadvezérként ez az állapotbeli kötelessége, a másik pedig személyes ügye. Amiért persze szintén felelnie kell majd egykor Istennek, de az már magánügy. Az, hogy hazáját megvédi az ellenségtől, akár halála árán is, viszont közügy!
d) Csak olyan valaki állíthat ilyesmit: „a bűnbe esett emberiség ivadékait bízzák meg olyan feladattal, amit még Isten kegyelmével is csak szentek képesek megoldani”, aki még soha nem volt „kegyelmi állapotban”. Ami nem csoda, hiszen évtizedek óta nincsenek érvényes szentségek, mert nincsenek érvényes szentmisék, se a zsinati szektában, se az FSSPX-ben, se a közülük kivált közösségekben. e) A hiper-papalizmus, ahogy az ultramontanizmust, magyarul pápa-hűséget, a mai tradik csúfolják, nem más, mint Urunk Jézus Krisztus parancsa: ami minden hívő számára előírja, hogy hit és erkölcs dolgában követnie kell a pápai Tanítóhivatal tanítását és utasításait. – A blog tulajdonosának elképesztő állításai jól tükrözik a Lefebvre-féle és mára az összes ú. n. tradicionalista között dogmává vált „elismerni és ellenállni” nevű ideológia rettenetes erkölcsi és intellektuális pusztítását. Lásd ezzel kapcsolatban a következő megjegyzést.
|
vissza