|
Előszó: Roberto de Mattei professzor téziseiről és katolikus hitéről a honlapra 2017-ben a Ki a nagyobb eretnek: Bergoglio vagy a „konzervatív” de Mattei? címmel feltett írás már beszámolt. A professzor azok közé tartozik, akik még üdvösségük elvesztése árán sem tudnak lemondani arról, hogy „minél fontosabbak” legyenek, és ezért a nyilvánvaló hazugságot sem mondják ki: nevezetesen, hogy a zsinatutáni pápák nem pápák. Ezért nyakatekert érvelésekkel próbálják menteni a menthetetlent. – Ez annál is sajnálatosabb, mert sokan közülük egyébként értelmes, képzett emberek, akik olykor jó dolgot is tudnak mondani. A most következő cikkrészletek egy Mattei professzorral készült interjúból valók: Mattei ebben sem tagadta meg magát: kijelentette, hogy annak ellenére, hogy Prevost tévutakra vezeti az embereket, és zűrzavart idéz elő, igenis Krisztus Helytartója. Azok a megállapításai azonban, amiket itt leközlök, nagyon fontosak, nagyon igazak, és egyúttal rendkívül szomorúak, mert a mai embernek nem csak a vallási, hanem egész életét befolyásolja, megnyomorítja.
Roberto de Mattei Férfiak, akikre az Egyháznak és az emberiségnek a mostani válságban szüksége van című írásából (forrás: www.katholisches.info – 2026. július 23.)
Ez a jelenség már olyan köröket is megfogott, akik magukat tradicionalistának tartják, és akiknek ez ellen neveltetésük és képzettségük folytán a leginkább kellene felvértezve lenniük. Így áll elő a következő paradoxon: valakinek megvan a szolid, doktrinális alapja, ugyanakkor pszichológiailag a forradalmi kultúra kategóriái szerint él. Egyik felháborodásból a következőbe, lelkesedésből csalódásba, egyik vitából egy másikba esik, azon belső nyugalom megőrzése nélkül, mely egyedül tesz lehetővé egy valódi természetfeletti ítélkezést. …. Dom Jean-Baptiste Chautard arra hívta fel a figyelmet, hogy az aktivizmus eretneksége abból áll, ha a tevékenykedést a belső élet elé helyezi valaki. Ehhez ma már hozzá tehetjük, hogy az aktivizmusnak egy új formája is megjelent: a digitális aktivizmus. Ez állandó nyugtalanságból áll, mert valami fontos dolog benyomását kelti, miközben lassan felemészti a szellemi erőnket. A szenzációhajhászás lép a napirend és tennivalók helyére; a rendkívüli kívánatosabbnak tűnik, mint a megszokott. Pedig a keresztény jellem éppen a kis dolgokhoz való hűségben fejlődik ki és erősödik meg. Az embernek ma már nagyobb hősiességre van szüksége napi teendőinek ellátására, mint egy rendkívüli helyzetnek ellenállni.
Interjú Roberto Pecchioli publicistával (forrás: www.katholisches.info – 2026. július 22.)
Köztudott, hogy az internet az amerikai katonai hivatal, az ARPA egyik programjából fejlődött ki. A döntő dátum az 1969-es év volt, amikor a különböző amerikai egyetemek között a számológépek közötti kapcsolatot létrehozták.
Az Egyesült Államokban hamarosan felismerték, hogy az új számológépek kihatása – összekötve a gépek egyre nagyobb sebességével és a komputerek egész világon való elterjedésével – megváltoztathatja a világot, és beláthatatlan gazdasági következményeket okozhat, melyek nem korlátozódnának egyedül a katonai területre.
Ugyanakkor tény, hogy a találmányok és technológiák sohasem semlegesek, mindig tulajdonosok és hatalmi szervezetek állnak mögöttük. Az internet és azon ismeretek, melyeket általa meg lehet szerezni, az ellenőrzés lehetőségét egyre tovább fokozta, ami sok millió gép egyidőben való használata által jött létre. Ehhez járult még azok roppant gazdagsága, akiknek ez lehetővé tette, hogy találmányukat levédessék, és ily módon azokat a nyilvános vagy társadalmi igazgatás, valamint a legegyszerűbb kontroll alól is kivonhassák. Erre jó példa a technológia-óriások – akik nem csak az internet legnagyobb felhasználói, de annak hatalmi- és a kormányzási láncolatának részesei is – képessége, hogy a történelem cenzúrájának első privatizált formáját létrehozzák. Ez a cenzúra egyre erősebben irányul azok ellen, akik a liberális-progresszív globalizmust megkérdőjelezik, vagyis azt az ideológiát, ami mára a posztmodern nyugat nemhivatalos ideológiája lett. Mára a világhálóval azok rendelkeznek, akik az internet legfőbb szervereit kontrollálják és birtokolják: az Egyesült Államok, Izrael, a tech-óriások, és időközben már Kína is.
Természetes, hogy azok, akik ezt kitalálták, támogatják és mindenki számára elérhetővé teszik, meg akarják őrizni előnyeiket, és saját hatalmi törekvéseik eszközeiként akarják használni – mindenki más kárára. A digitális platformok mindent forradalmasítottak – a kereskedelemtől elkezdve az emberi viselkedés szinte minden területéig. Létrehozták a közvetlen kommunikáció rendszerét, ami mindenki számára elérhető, amiben azonban a magánszféra, a bizalom és a reális kapcsolat egyre jobban eltűnik. A virtuális győzelme, összekapcsolva néhány kevés szereplő rendkívüli vagyonával, akiknek jóval nagyobb a hatalmuk, mint a nemzeti államoknak, oda vezet, hogy a nyilvános dimenzió, valamint a politikai és társadalmi ellenőrzés már alig lehetséges. A világháló eltünteti a távolságokat, és egyúttal egy hatalmas, felfelé centralizált hatalommá vált.
Ugyanennyire mélyreható a gazdasági hatása: A történelemben még soha nem volt olyan nagy, igazságtalan és elviselhetetlen távolság azok között, akik mindent birtokolnak – többnyire az új technológiáknak köszönhetően –, és az emberek milliárdja között, akiket egyedülálló, kicserélhető atomokra redukáltak. A történelemben még soha eddig nem volt annyira érvényes ez az alapelv: „Kövesd a pénzt.”
Bár az internet számos lehetőséget kínál, de minden, amit kínál, ellenőrzés alatt áll, nem csak a külső megfigyelés, de egyfajta öncenzúra miatt is, amit azért veszünk önként magunkra, mert félünk, hogy különben "kitaszítottakká" válunk. A legnagyobb mítosz, hamis állítás az, hogy az internet, állítólagos nyitott struktúrája révén, demokratikus természetű. Holott katonai eszközként létrejőve, az internet aszerint, hogy tulajdonosainak mik az érdekei, nyit ki vagy zár be bizonyos tereket és lehetőségeket.
A világháló tulajdonosai minden törvény felett állnak. Mégha az államok meg is próbálnák az ellenőrzését, kinek van akkora hatalma, hogy egy messzemenően terület-független és anyagilag túlerőben levő rendszernek előírásokat adjon, melynek legfelsőbb emberei azon átláthatatlan zónákban mozognak, melyekben az ipari, pénzügyi és technológiai oligarchák egyes országok állami apparátusának legtitkosabb részeivel keresztezik egymást. A katonai dimenzió mindig háborúval van összekötve, vagyis embereknek azon elképzelésével, hogy néhány kevés – pénzzel, technikai eszközökkel vagy az uralom iránti vággyal rendelkező – ember minden mást elnyomjon és elpusztítson. Ez ma olyan eszközökkel történik, mint az internet, ami első pillanatra nyitottságot, tudást és kapcsolatot testesít meg. Csakhogy a háló fonalait valaki mozgatja. Ezért a háló nem semleges – mint ahogy minden más technológia sem. Nagy késéssel és olyan perspektívából, mely a természetfelettinek kevés teret hagy, végre a Vatikán is felismerte ezt a veszélyt a Magnifica Humanitas "enciklika" megjelentetésével.
Szerkesztő megjegyzése:
|
vissza