Gondolkodási képességünk elcsökevényesítése

Előszó:
Roberto de Mattei professzor téziseiről és katolikus hitéről a honlapra 2017-ben a Ki a nagyobb eretnek: Bergoglio vagy a „konzervatív” de Mattei? címmel feltett írás már beszámolt. A professzor azok közé tartozik, akik még üdvösségük elvesztése árán sem tudnak lemondani arról, hogy „minél fontosabbak” legyenek, és ezért a nyilvánvaló hazugságot sem mondják ki: nevezetesen, hogy a zsinatutáni pápák nem pápák. Ezért nyakatekert érvelésekkel próbálják menteni a menthetetlent. – Ez annál is sajnálatosabb, mert sokan közülük egyébként értelmes, képzett emberek, akik olykor jó dolgot is tudnak mondani.
     A most következő cikkrészletek egy Mattei professzorral készült interjúból valók: Mattei ebben sem tagadta meg magát: kijelentette, hogy annak ellenére, hogy Prevost tévutakra vezeti az embereket, és zűrzavart idéz elő, igenis Krisztus Helytartója.
     Azok a megállapításai azonban, amiket itt leközlök, nagyon fontosak, nagyon igazak, és egyúttal rendkívül szomorúak, mert a mai embernek nem csak a vallási, hanem egész életét befolyásolja, megnyomorítja.



Részletek
Roberto de Mattei
Férfiak, akikre az Egyháznak és az emberiségnek a mostani válságban szüksége van
című írásából
(forrás: www.katholisches.info – 2026. július 23.)


A mostani helyzet legsúlyosabb következménye nem szervezeti, hanem szellemi természetű. Plinio Correa de Oliveira a forradalmakban és ellenforradalmakban a gondolkodási képesség elcsökevényesedését, mint a modern világ egyik legjellemzőbb tünetét tartotta a legveszedelmesebbnek. A technológiai változások ezt a procedúrát még jobban felgyorsították. A mai ember az információk, képek, emóciók és viták szakadatlan áradatában él. A szociális médiák – Facebook, Instragram, TikTok, és mindig újabb és újabb platformok – nem korlátozódnak arra, hogy híreket terjesszenek; A működésmódjuk maga van úgy megtervezve, hogy az értelem működését gyengítsék. Azonnali reakciókat kívánnak, az érzelmeket az ítélet elé, a gyorsaságot a mélyebb megfontolás elé helyezik. Nem az igazságot keresik, hanem a lehető leggyorsabb választ.

Ez a jelenség már olyan köröket is megfogott, akik magukat tradicionalistának tartják, és akiknek ez ellen neveltetésük és képzettségük folytán a leginkább kellene felvértezve lenniük. Így áll elő a következő paradoxon: valakinek megvan a szolid, doktrinális alapja, ugyanakkor pszichológiailag a forradalmi kultúra kategóriái szerint él. Egyik felháborodásból a következőbe, lelkesedésből csalódásba, egyik vitából egy másikba esik, azon belső nyugalom megőrzése nélkül, mely egyedül tesz lehetővé egy valódi természetfeletti ítélkezést. ….

Dom Jean-Baptiste Chautard arra hívta fel a figyelmet, hogy az aktivizmus eretneksége abból áll, ha a tevékenykedést a belső élet elé helyezi valaki. Ehhez ma már hozzá tehetjük, hogy az aktivizmusnak egy új formája is megjelent: a digitális aktivizmus. Ez állandó nyugtalanságból áll, mert valami fontos dolog benyomását kelti, miközben lassan felemészti a szellemi erőnket. A szenzációhajhászás lép a napirend és tennivalók helyére; a rendkívüli kívánatosabbnak tűnik, mint a megszokott. Pedig a keresztény jellem éppen a kis dolgokhoz való hűségben fejlődik ki és erősödik meg. Az embernek ma már nagyobb hősiességre van szüksége napi teendőinek ellátására, mint egy rendkívüli helyzetnek ellenállni.



Internet: katonai kezdetektől a digitális ellenőrzésig
Interjú Roberto Pecchioli publicistával
(forrás: www.katholisches.info – 2026. július 22.)

Köztudott, hogy az internet az amerikai katonai hivatal, az ARPA egyik programjából fejlődött ki. A döntő dátum az 1969-es év volt, amikor a különböző amerikai egyetemek között a számológépek közötti kapcsolatot létrehozták.
     Az eredeti cél abból állt, hogy az amerikai hadsereg és az úgynevezett „mély állam” valamennyi elektronikai számítógépét egy kívülről védett rendszerben összekapcsolják egymással, hogy ily módon az információkat a legrövidebb időn belül ki tudják egymással cserélni.
     Ebben semmi új vagy szokatlan nincsen. A találmányoknak és technológiáknak nagy részét katonai területen találták ki, tervezték meg, vagy fejlesztették tovább. Az ember olyan lény, aki hatalomra törekszik, és hajlik arra, hogy találékonyságát más emberek ellen vesse be.
     Sok technikai újítás és találmány csak később válik a civil élet részévé. Így volt ez például az atomenergiával is, ami egyfelől egész nemzeteket képes tönkretenni, másfelől azonban azok ipari és energetikai lehetőségeit, akik értelmesen tudják felhasználni, meg tudja sokszorozni.

Az Egyesült Államokban hamarosan felismerték, hogy az új számológépek kihatása – összekötve a gépek egyre nagyobb sebességével és a komputerek egész világon való elterjedésével – megváltoztathatja a világot, és beláthatatlan gazdasági következményeket okozhat, melyek nem korlátozódnának egyedül a katonai területre.
     Az internet – csakúgy, mint a kerék, a gőzgép vagy az elektromosság feltalálása – az emberiség történelmének legkülönlegesebb találmányai közé tartozik. Ugyanakkor minden attól függ, hogy egy ilyen technológiát hogyan használnak, ki kontroláll és kinek a tulajdona.

Ugyanakkor tény, hogy a találmányok és technológiák sohasem semlegesek, mindig tulajdonosok és hatalmi szervezetek állnak mögöttük. Az internet és azon ismeretek, melyeket általa meg lehet szerezni, az ellenőrzés lehetőségét egyre tovább fokozta, ami sok millió gép egyidőben való használata által jött létre. Ehhez járult még azok roppant gazdagsága, akiknek ez lehetővé tette, hogy találmányukat levédessék, és ily módon azokat a nyilvános vagy társadalmi igazgatás, valamint a legegyszerűbb kontroll alól is kivonhassák. Erre jó példa a technológia-óriások – akik nem csak az internet legnagyobb felhasználói, de annak hatalmi- és a kormányzási láncolatának részesei is – képessége, hogy a történelem cenzúrájának első privatizált formáját létrehozzák. Ez a cenzúra egyre erősebben irányul azok ellen, akik a liberális-progresszív globalizmust megkérdőjelezik, vagyis azt az ideológiát, ami mára a posztmodern nyugat nemhivatalos ideológiája lett. Mára a világhálóval azok rendelkeznek, akik az internet legfőbb szervereit kontrollálják és birtokolják: az Egyesült Államok, Izrael, a tech-óriások, és időközben már Kína is.
     A világháló, ami csomópontok (át- és szétosztó központok) hatalmas hálózatából áll, ami a globális és helyi telefonhálózattal van összekötve, egyfajta modern alef lett. Jorge Luis Borges szerint az alef (a héber és föníciai írásban az „a” betű és az „1 szám” jele): „az a hely, melyen a föld összes helye együtt van, anélkül, hogy összekeverednének, minden látószögből nézve”. – Ma valóban létezik egy ilyen hely – ez a World Wide Web.

Természetes, hogy azok, akik ezt kitalálták, támogatják és mindenki számára elérhetővé teszik, meg akarják őrizni előnyeiket, és saját hatalmi törekvéseik eszközeiként akarják használni – mindenki más kárára.
     Mindebben az a legaggasztóbb, és erre szeretném a hangsúlyt helyezni, hogy az internettel megnyílt a mi tevékenységünk, gondolkodásunk és a közeli jövőben valószínűleg már a tudatunk fölötti és egyénileg ránk szabott kontroll lehetősége. Az internet számos veszélyt hordoz magában, ami a hatalom természetéből magától értetődően fakad – minden korban és mindenütt.

A digitális platformok mindent forradalmasítottak – a kereskedelemtől elkezdve az emberi viselkedés szinte minden területéig. Létrehozták a közvetlen kommunikáció rendszerét, ami mindenki számára elérhető, amiben azonban a magánszféra, a bizalom és a reális kapcsolat egyre jobban eltűnik. A virtuális győzelme, összekapcsolva néhány kevés szereplő rendkívüli vagyonával, akiknek jóval nagyobb a hatalmuk, mint a nemzeti államoknak, oda vezet, hogy a nyilvános dimenzió, valamint a politikai és társadalmi ellenőrzés már alig lehetséges. A világháló eltünteti a távolságokat, és egyúttal egy hatalmas, felfelé centralizált hatalommá vált.

Ugyanennyire mélyreható a gazdasági hatása: A történelemben még soha nem volt olyan nagy, igazságtalan és elviselhetetlen távolság azok között, akik mindent birtokolnak – többnyire az új technológiáknak köszönhetően –, és az emberek milliárdja között, akiket egyedülálló, kicserélhető atomokra redukáltak. A történelemben még soha eddig nem volt annyira érvényes ez az alapelv: „Kövesd a pénzt.”
     Az e technológia által megerősödött plutokrácia még azoknál az államoknál is hatalmasabb, amelyekben a székhelyük található. Ezeket az államokat egyre inkább az a veszély fenyegeti, hogy e plutokrácia érdekeinek eszközévé válnak.

Bár az internet számos lehetőséget kínál, de minden, amit kínál, ellenőrzés alatt áll, nem csak a külső megfigyelés, de egyfajta öncenzúra miatt is, amit azért veszünk önként magunkra, mert félünk, hogy különben "kitaszítottakká" válunk.
     Az arra való képesség, hogy minden egyes aggodalmaskodót el tudjanak érni, akinek az uralkodó, a ma domináló globalista osztály által képviselt ideáktól eltérő véleménye van, alkotja a kontroll leghatalmasabb eszközét, és biztosítja a hatalom stabilizálását.

A legnagyobb mítosz, hamis állítás az, hogy az internet, állítólagos nyitott struktúrája révén, demokratikus természetű. Holott katonai eszközként létrejőve, az internet aszerint, hogy tulajdonosainak mik az érdekei, nyit ki vagy zár be bizonyos tereket és lehetőségeket.

A világháló tulajdonosai minden törvény felett állnak. Mégha az államok meg is próbálnák az ellenőrzését, kinek van akkora hatalma, hogy egy messzemenően terület-független és anyagilag túlerőben levő rendszernek előírásokat adjon, melynek legfelsőbb emberei azon átláthatatlan zónákban mozognak, melyekben az ipari, pénzügyi és technológiai oligarchák egyes országok állami apparátusának legtitkosabb részeivel keresztezik egymást.
     A résztvevők időközben már nem csak a „mély állam”, de a Dark Web, a „sötét hálózat” felett is rendelkeznek, melyben a nem hivatalos transzakcióikat bonyolítják le, és aminek segítségével a világ feletti valós hatalmat gyakorolják.

A katonai dimenzió mindig háborúval van összekötve, vagyis embereknek azon elképzelésével, hogy néhány kevés – pénzzel, technikai eszközökkel vagy az uralom iránti vággyal rendelkező – ember minden mást elnyomjon és elpusztítson. Ez ma olyan eszközökkel történik, mint az internet, ami első pillanatra nyitottságot, tudást és kapcsolatot testesít meg. Csakhogy a háló fonalait valaki mozgatja. Ezért a háló nem semleges – mint ahogy minden más technológia sem.

Nagy késéssel és olyan perspektívából, mely a természetfelettinek kevés teret hagy, végre a Vatikán is felismerte ezt a veszélyt a Magnifica Humanitas "enciklika" megjelentetésével.



Szerkesztő megjegyzése:
A nemrég lezajlott magyarországi események tökéletesen bizonyítják a fent idézett megállapítások igazát. A távozó külügyminiszter mondta egy interjúban, hogy ő nem tud mit kezdeni azzal a rendszerrel, amelyben munkáját névtelenek idétlen bejegyzései kérdőjelezik meg. – Mások viszont azzal érveltek, hogy tudomásul kell venni az internet törvényeit, és annak megfelelően kell felvenni a harcot a másik oldallal. Vagyis: haladni kell a korral.
     Ezzel kapcsolatban két megjegyzés: 1) Egy ennyire romlott, ostoba világgal, amit a mai közösségi média irányít, nem lehet normális, becsületes embernek felvenni a versenyt. Tehát, aki mégis versenyre kell ezzel, az maga is lealacsonyodik az ő szintjükre, akkor meg minek .
     2) Ahogy Roberto Pecchioli megmondta, egy ekkora gonosz hatalommal szemben senkinek nincs kilátása a győzelemre. Ami azt jelenti, hogy becsületes emberek nem tudnak győzni a mára kialakult ördögi helyzetben, amit a Jelenések Könyvében Szent János apostol leírt. Egyedül Isten tud ekkora ördögi tevékenységet megsemmisíteni. Ehhez még a szentek is kevesek lennének. – Ugyanakkor biztos, hogy Isten nem helyesli azt, ha valaki a Sátán fegyvereivel, stratégiájával akar eredményt elérni, legyen bármennyire is helyes a cél. Tudjuk, hogy a cél nem szentesíti az eszközt, ezért nem szabad egy katolikus embernek helytelen eszközökkel, kecsegtessenek bármekkora eredménnyel és szolgálják a legjobb szándékot, küzdenie a rossz ellen.


Feltéve: 2026. július 26, Szent Anna ünnepén


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA