Benedictus Deus. Benedictum Nomen Sanctum eius. Benedictus Iesus Christus, verus Deus et verus homo. Benedictum Nomen Iesu. Benedictum Cor eius sacratissimum. Benedictus Sanguis eius pretiosissimus. Benedictus Iesus in sanctissimo altaris Sacramento. Benedictus Sanctus Spiritus, Paraclitus. Benedicta excelsa Mater Christi, Maria sanctissima. Benedicta sancta eius et immaculata Conceptio. Benedictum nomen Mariae, Virginis et Matris. Benedicta eius gloriosa Assumptio. Benedictus sanctus Ioseph, eius castissimus Sponsus. Benedictus Deus in Angelis suis, et in Sanctis suis. Amen.

Áldott legyen az Isten. Áldott legyen az Ő szent neve. Áldott legyen Jézus Krisztus, valóságos Isten és valóságos ember. Áldott legyen Jézus neve. Áldott legyen az Ő szentséges Szíve. Áldott legyen az Ő drágalátos Vére. Áldott legyen Jézus a Legméltóságosabb Oltáriszentségben. Áldott legyen a vigasztaló Szentlélek. Áldott legyen Krisztus fölséges Anyja, a Boldogságos Szűz Mária. Áldott legyen az ő szent és szeplőtelen fogantatása. Áldott legyen Mária, a Szűz és Anya neve. Áldott legyen az ő dicsőséges mennybevétele. Áldott legyen Szent József, az ő legtisztább jegyese. Áldott legyen Isten az Ő angyalaiban és az Ő szentjeiben, Ámen.

Prof. Wendland A római püspökök pápaságáról szóló tanulmányának 8. fejezetében ezt írja:      Ha a püspökök feje, a római püspök kiesik, akkor az Egyházban lelki-természetfeletti módon Krisztus, az Úr és Üdvözítő lép elő, mialatt saját önkinyilatkoztatására emlékezteti a híveket: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.” (Jn 14,6) De ezt is tanította: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12)      Miért nem követik tehát direkt Őt állítólagos hívei, és miért nem direkt Őrá hallgatnak, hogy saját sötétségeiket és vallási homályaikat legyűrjék, és aztán az Ő segítségével a szükségeset megtegyék? Az Apostoli Széknek 1958 óta fennálló különleges üressége a katolikust egyenesen arra kényszeríti, hogy lelki-szellemi tekintetét (ha nem vak már) direkt Jézus Krisztusra, az isteni Tanítóra irányítsa! Ami röviden azt jelenti, hogy erőnket ne arra fordítsuk, hogy hátra nézünk, és a zsinati egyház és tagjainak viselt dolgaival foglalkozunk, hogy kedélyünket ne azzal mérgezzük, hogy folyton arrafelé pislogunk, és az onnan érkező híreken felháborodunk, hanem arra, hogy közvetlenül és állandóan Urunkra, Jézus Krisztusra, és az Ő Egyházának csaknem kétezer éves tévedhetetlen tanítására figyeljünk – nem ezekre is, hanem CSAK ezekre! Ha így teszünk arra is rájövünk, hogy ahelyett, hogy Krisztus Egyházának szomorú, kétségbeejtő állapota felett érzett saját fájdalmunkkal foglalkoznánk, Őt kell vigasztalnunk, Őt, akit ma ugyanúgy hagynak el „apostolai és tanítványai”, mint elfogatásakor és keresztrefeszítésekor, azzal a különbséggel, hogy ma még egy „János apostol” sem áll ott. Mert ma a „hivatalosok” közül senki, egyáltalán senki nem áll a kereszt lábánál! Ezért imádkozzuk akár napjában többször is ezt az engesztelő imát, ami ma nem csak a kifejezett káromlásokért, hanem elsősorban az ú. n. katolikusok oldaláról Urunk istenségét érő szentségtörésekért engesztel. Pápai rendelkezések az ezen engesztelő imát végzők számára: VII. Pius pápa 1801. július 23-án kiadott rendelete szerint minden hívő, olyan gyakran, ahányszor legalább töredelmes szívvel és áhítatosan ezt az imát elmondja, egy évi búcsúban részesül. IX. Pius pápa 1847. augusztus 8-án a Szent Búcsúkongregáció által kiadott dekrétumában elrendelte, hogy egyszer egy hónapban egy tetszőleges napon teljes búcsúban részesül az, aki a hónap folyamán legalább naponta egyszer ezt az imát elimádkozza, amennyiben valóban töredelmesen meggyón, áldozik, egy templomot vagy nyilvános kápolnát meglátogat és ott egy ideig a Szentatya szándékára imádkozik. Ezt az engesztelő imát sok helyütt a pap az ünnepélyes mise után is elimádkozza. Valamint azon esti ájtatosságok után, melyeken a Legméltóságosabb Oltáriszentséget a monstranciába helyezve szentségimádást végeznek, mégpedig a Szentséggel való áldást követően, mielőtt a pap a Legméltóságosabb Oltáriszentséget a tabernákulumba visszateszi, az oltár legalsó lépcsőjén térdelve előimádkozza a híveknek, akik minden egyes engesztelő dicsőítést megismételnek. Feltéve: 2014. december 13.