Bízzatok, mert én legyőztem a világot
(Jn 16,33)
Bűn nélkül fogantatott szeplőtelen Szűz Mária,  
könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk  
(Csodásérem)  

    hagyományhű magyar katolikusok

SZŰZ MÁRIÁNAK,
MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJÉNEK
felajánlott honlapja    


AZ EGYHÁZ FŐ ÜNNEPEI


AZ ÜNNEPEK MAGYARÁZATAI
A SZUNYOGH XAVÉR FÉLE MISSZÁLÉBÓL



AUGUSZTUS HÓ

 

A megváltás ünnepkörének befejezése:
A PÜNKÖSD UTÁNI VASÁRNAPOK

Megváltásunk misztériumait végig megünnepeltük. A kegyelem ezek által újra szívünkbe szállt, megerősödött és gyarapodott. Most kezdődik a nyugodt növekedés és érés, a kipróbálás és a megpróbáltatás ideje. Ez tart egész nyáron és őszön át. És valóban, erre a két évszakra gondolva, két észrevétlenül egymásba olvadó részre tudjuk osztani ezt az időt. A fordulópont a Pünkösd utáni 18. vasárnap. Az ez előtti időszak inkább visszatekint a múltba, a Húsvét ünnepére és a kegyelmekre, amelyeket hozott. Az utána jövő viszont már előretekint, és Krisztus eljövetelére készül maga is, és erre készít minket is. A vasárnapok misztérium ünnepe kegyelmi hatásában jelenlevő valósággá teszi az üdvösség azon tényét, amelyre elsősorban irányul.

Krisztus, az Úr, az égben trónol, az Egyház azonban itt maradt a földön, és várja az Ő visszatérését. Ebből a tényből és ennek következményéből fakad ennek az egész időnek a hangulata. És ez a hála: ezért a megváltásért „hálát adva” (azaz „Eucharisztiát tartva”) tekintenek az Egyház tagjai Krisztusra. Örömmel gondolnak Húsvétra, mely nekik a megváltást, Krisztusnak pedig a dicsőséget hozta. A hívők számára minden vasárnap új Húsvét. Ezért a régi időben vasárnap, a feltámadás napján, csak állva imádkoztak. Ennek nyoma még, hogy vasárnap a Mária-antifonát és az Úrangyalát állva imádkozzuk. Vasárnap a szenteltvízzel való meghintés keresztségünkről és a mi lelki feltámadásunkról való megemlékezés.

De földi életünk, az időben való járásunk, „távol az Úrtól” e Krisztus-ellenes világban az Egyház számára szenvedést, üldözést és az üdvösség ellenségeivel való harcot hozza magával. És a belsőbe, a hívők szívébe is be akar hatolni a világ lelke, és valóban talál is utat oda. Ebből fakad a vágy, a forró kívánság: szabadulni, megváltva lenni ettől a fáradságtól, ettől a harctól. Vágyakozással telítve néz a liturgiában a hívő lélek Krisztus eljövetele elé, aki ezt a megváltást hozza. Oly szívesen időzne Krisztusnál, fejénél és vőlegényénél, a megdicsőülésben. Ez a liturgia másik nagy érzelme ebben az időben.

Az Egyház a Pünkösd utáni vasárnapokon a frissen rügyező élet zöld színébe öltözik. Az Egyház magasztos küldetését a Pünkösd utáni időben a Szentlélek Úristen csendes működésének megfelelően tölti be, minden nagyobb változatosság és minden különösebb ünnepi fény nélkül. A vasárnapi evangéliumok, a Szent Pál leveleiből vett olvasmányok legnagyobb része, de különösen a forma és gondolatmélység tekintetében utolérhetetlen oratiók, a közös imádságok juttatják kifejezésre, amire a léleknek az üdvösség szempontjából szüksége van, és amit Istentől kell és szabad remélnie: a bocsánatot, a kegyelmet, az Istennel való egyesülés boldogságát. Mindezeket azonban a Szentlélek Isten működése adja meg nekünk addig a napig, amíg az Úr mint ítélőbíró eljön, hogy megítélje az embereket, jókra és rosszakra, kiválasztottakra és átkozottakra ossza szét. Azért lesz a Pünkösd utáni idő utolsó vasárnapjain az evangélium tárgya az általános utolsó ítélet, amely az egész egyházi évnek méltó és jelentőségteljes befejezését adja.

Az egész egyházi év szent idejével és ünnepeinek misztériumával újra megjeleníti előttünk Jézus életét, kiváltképp megváltói működését. Krisztus ma is él Egyházában és az Egyház által mi bennünk. Azért lelki szemeinket állandóan rá kell irányítanunk, amikor az Egyház vezetésével a liturgikus évet átéljük.


 
augusztus 1. Szent Péter bilincsei
Augusztus elseje a római Esquilin templom felszentelésének – Sancti Petri ad vincula – napja, amelyet III. Sixtus pápa (432-40) építtetett. Itt őrzik a szent láncokat, melyekkel Szent Péter a jeruzsálemi és a római börtönökben volt megláncolva, és amelyek csodálatosan eggyé váltak. Ünnepeli tehát a szent apostolnak az angyal segítségével történt csodálatos kiszabadulását; de egyúttal megünnepeli az oldó- és kötőhatalmat is, amellyel Péter a bűn által leláncolt lelkeket fogságukból megszabadítja. Ugyanezen a napon üli az Egyház a Szent Makkabeus vértanú testvérek emlékezetét. Anyjukkal együtt Antiochus Epifánes alatt szenvedtek vértanúságot őseik hitéért a Kr. előtti II. században. Ereklyéiket a Szent Péter bilincseinek római templomában őrzik.

Oratio: Isten, ki Szent Péter apostolt bilincseitől megszabadítottad s bántatlanul távozni hagytad, kérünk, oldd meg bűneink bilincseit s zárj ki kegyesen előlünk minden rosszat.


 
augusztus 2. Liguori Szent Alfonz Mária püspök, hitvalló és egyháztanító
Nápolyi ügyvédből lett pappá és a Megváltóról nevezett rend (redemptoristák) alapítója. Erkölcstani könyvei a legnagyobb tekintélynek örvendenek.

Oratio: Isten, ki a lelkek iránti buzgóságtól égő Szent Alfonz Mária hitvallód és püspököd által egyházadat új renddel gazdagítottad, kérünk, hogy üdvös intelmein okulva és példája által megerősödve, szerencsésen eljuthassunk hozzád.


 
augusztus 4. Szent Domonkos hitvalló
Spanyol nemes volt. Mint kanonok is sokat buzgólkodott Dél-Franciaországban az eretnekek megtérítésén. Ezért alapította meg 1216-ban a «prédikáló testvérek rendje»-t (domonkosok). Meghalt 1221-ben Bolognában. Ereklyéi is ott pihennek.

Oratio: Isten, ki egyházadat Szent Domonkos hitvallód érdemei és tanításai által ragyogóvá tenni méltóztattál, engedd, hogy közbenjárására sohase nélkülözze a földiekben a segítséget és lelkiekben mindenkor gyarapodjék.


 
augusztus 5. Havas Boldogasszony
A régebbi Mária-templom – Santa Maria Maggiore – szentelésének ünnepe. Liberius pápa építtette 366-ban azon a helyen, amelyet a legenda szerint ezen a napon csodálatosan hó borított. Innen a név is: Havas Boldogasszony.


 

PÜNKÖSD UTÁNI TIZEDIK VASÁRNAP:
Talán sehol oly sokoldalúan és oly meggyőzően nem látjuk felsorolva az okokat, amiért minden ügyünkben-bajunkban gyermeki bizalommal lehetünk Isten iránt, mint a mai vasárnap liturgiájában. Istenben bízhatunk, mert ő erős Isten (introitus), kész a megbocsátásra (orátio), meghallgatja az alázatos szív imáját (evangélium), a neki vitt áldozatot visszaadja, mint üdvösségünk eszközeit (offertorium) és állandóan oltalmaz (postcommunio). Bízzunk tehát oltalmában és adjuk át az Úrnak minden gondunkat. A hitetlen ember szerint a vak és sötét véletlen, a sors irányítja az ember életét. A krisztusi hit szerint a Lélek működik és vezet bennünket. Mennyivel nagyobb megnyugvást és biztonságot ad nekünk a mi hitünk! A katolikus lelkiélet egyik legnagyobb mestere, Szent Benedek, az alázatosságról írja regulája legszebb fejezetét. És ha a mai evangéliumot átelmélkedjük, igazat kell neki adnunk és alázattal kell ajtót-kaput nyitnunk a kegyelmek Lelkének. Ezért fontos az alázatosság, mert amint a szentleckében láttuk, nem a magunk erejéből tesszük a jót, hanem a Lélek működik mindenben és a Lélek működésének legnagyobb akadálya bennünk a büszkeség, mely magában és érdemeiben bízik. Íme, így kapcsolódik bele Szent Benedek tanítása a liturgia szellemébe.

Introitus: Midőn az Úrhoz kiáltottam, meghallgatta szavamat azok ellen, akik reám törtek és megalázta őket, aki minden idő előtt van és örökké lesz: vesd az Úrra gondodat és ő majd gondoskodik rólad.


 
augusztus 6. URUNK JÉZUS KRISZTUS SZÍNEVÁLTOZÁSA
Ez az ünnep Jézus életének arra a csodás esetére emlékeztet, amikor Péter, Jakab és János apostolok előtt (akik később az Olajfák hegyén halálfélelmének tanúi voltak) egész alakját a benne rejlő isteni erő sugározta át. Eme titok liturgikus megdicsőítésének nyomai: a VII. századba nyúlnak vissza. Már akkor olvasták ezt az evangéliumot a második böjti vasárnap vigíliai miséjén, de ez maradt az evangélium akkor is, amikor a vigíliai ünneplést az előtte lévő szombat reggelre tették. A megdicsőülés ünnepét augusztus 6-án III. Kalixtus pápa (1455-58) rendelte el hálaünnepül, annak emlékére, hogy Hunyadi János a török fölött Nándorfehérvárnál az 1457. évben győzelmet aratott. (Ennek emlékét hirdeti még ezenkívül a déli harangszó is az egész világon.) A megdicsőülés régi hagyományok szerint a Tábor hegye. Ez egy 662 méter magas hegy; 10 km távolságra Názárettől keletre, A hegyen már Ilona császárnő három hajlékot építtetett: a Megváltó templomát és két oratóriumot vagyis kápolnát.

Introitus: Villámaid beragyogták a földkerekséget, rengett a föld és remegett. Mily kellemesek a te hajlékaid, seregeknek Ura, sóvárogva vágyakozik lelkem az Úr udvaraiba.


 
augusztus 8. Vianney Szent János Mária hitvalló
Ars híres szent plébánosa, aki szigorú önmegtagadó életet folytatott, de egész lénye szelídség és egyszerűség volt. Meghalt 1859-ben.

Oratio: Mindenható irgalmas Isten, ki Szent János Máriát lelkipásztori buzgósága, szüntelen imádsága is izzó bűnbánata által csodálatossá tetted, add, kérünk, hogy példájára és esedezésére testvéreink lelkét Krisztusnak megnyerhessük, hogy velük együtt az örök dicsőséget elérhessük.


 
augusztus 9. Szent Román vértanú és Szent Lőrinc vértanú vigíliája
Szent Román római katona volt és Szent Lőrinc példáját látva megtért. Megkeresztelése után hamarosan lefejezték 258-ban.

Oratio: Add meg, kérün, mindenható Isten, hogy Szent Román vértanúd közbenjárására a test minden bajától megszabaduljunk és a lélek minden rossz gondolatától megtisztuljunk.


 
augusztus 10. Szent Lőrinc vértanú
II. Sixtus pápa szerpapja volt. Mikor Valérián császár követelte tőle az Egyház kincseit, az egyházgondozta szegényeket vezette eléje. Jókedvűen feküdt a tüzes rostélyra, melyen elevenen megsütötték. 258-ban. Róma városának nagy szentje. Már Szent Ágoston elmondhatta: «Amint Róma nem rejtőzhetik el, úgy nem lehet Szent Lőrinc koronáját sem elrejteni.»

Introitus: Színe előtt fenség van és szépség, szentélyében szentség és dicsőség.


 

PÜNKÖSD UTÁNI TIZENEGYEDIK VASÁRNAP:
Az Egyház a mai vasárnap Isten végtelen hatalmát és irántunk való jóságát dicsőíti, mely csodával is megtéríti a tévelygő Szent Pált és csodával meggyógyítja a némát. Mi is süketek lennénk Isten dicséretére, ha az Egyház a szentkeresztségben meg nem nyitotta volna fülünket szavainak befogadására. Hallgassuk tehát a mai liturgiában is az Úr szavát és az Egyház énekével egyesülve dicsérjük hatalmát és jóságát, Valóban az Isten jósága felülmúlja kívánságainkat és bőven árasztja ránk kegyelmét, mely Saulusból is tud Pált alakítani. Hallgassuk csak őt magát, amint a szentleckében tanít hitünk alapigazságára. Hitünk alapja tehát Krisztus feltámadása. Természetfölötti életünknek is ebben van az alapja: nekünk is Krisztusban kell feltámadnunk az új életre. Ez történik a keresztségben, melyre a mai evangélium emlékeztet. A keresztség liturgiájában ugyanis megismétlődik az Effeta szava és jelentősége. Az a Krisztus, aki az evangéliumban mondja a siketnémának ezeket a szavakat, ma is él közöttünk a liturgiában, mely folytatja az ő tanítását, cselekedeteit, imádságát, áldozatát, egyszóval folytatja és közénk állítja Krisztus papságát.

Introitus: Isten az ő szent helyén lakóhelyet nyújt azoknak, akik egyetértők, és erőt és hatalmat ad népének. Fölkel az Isten és elszélednek ellenségei és elfutnak előle, kik őt gyűlölik.


 
augusztus 13. Szűz Mária, a bűnösök menedéke


 
augusztus 14. Nagyboldogasszony vigíliája


 
augusztus 15. NAGYBOLDOGASSZONY – MÁRIA MENNYBEMENETELÉNEK ÜNNEPE
1. Mária mennybemenetelének ünnepén a küzdő Egyház örömünnepét egyesíti a győzedelmes Egyházéval, mikor Máriának csodálatos és diadalmas testi felvételét ünnepli a mennyországba. Az Egyháznak ez a hite ősrégi és hittani hagyományon alapszik. A nyugati országokban az első tanú volt Toursi Szent Gergely (†504). XII. Pius pápa (1939-1958) 1950-ben dogmaként hirdette ki Mária mennybemenetelét. Mária halálának sem helye, sem ideje, sem éveinek száma határozottsággal meg nem állapítható. A legvalószínűbb vélemény azonban az, hogy Mária Jeruzsálemben halt meg és pedig még mielőtt az apostolok elszéledtek volna. Mária mennybemenetelének ünnepe a legmagasztosabb és a leggyönyörűbb Mária-ünnep, első osztályú ünnep, vigíliával és oktávával.
2. Mivel kezdetben az Egyház csak a vértanúk halálának évfordulóját (anniversariumát) ünnepelte, azért bizonyára ez a legrégibb Mária-ünnep is, mint a az ő halálának ünnepe. Ezt eleinte január 18-án ünnepelték, de már korán megkezdték, augusztus 15-én liturgikusan megünnepelni Mária mennybemenetelét is, amíg a két gondolat ebben az ünnepben egyesült. Krisztus saját erejéből szállott fel a mennybe; Máriát azonban Isten kegyelme vette fel a mennyországba.
3. Sok helyen az Egyház e napon mezei virágot, füveket és gabonát szentel. Ezeket a házakban szentelményekként őrzik. A fűszentelést már a IX. század liturgiájában is megtaláljuk és a betakarított termények megszentelését jelenti.

Introitus: Az égen nagy jel tűnt fel, egy asszony, öltözete a nap, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona.


 
augusztus 16. Szent Joákim, a boldogságos Szűz Mária atyja
Szűz Mária atyját is anyjával egyforma rangú ünneppel tiszteli az Egyház, mióta XIII. Leó pápa, akinek keresztneve Joákim volt, ezt a két ünnepet 1879-ben a II. osztályú ünnepek rangjára emelte.

Introitus: Boldog az az ember, ki az Urat féli, és parancsaiban nagy tetszését leli.


 

PÜNKÖSD UTÁNI TIZENKETTEDIK VASÁRNAP
A mai mise szövegének alapgondolata annak megvallása, hogy nagyon nagy szükség van Isten segítségére, különösen abban, hogy ingadozás nélkül járjunk az ő parancsainak útján. Ezért Isten segítőt és közbenjárót adott nekünk: az ószövetségben Mózest, az újban az apostolokat és elsősorban szent Fiát, mert ő az igazi szamaritánus és azután az újszövetség papságát. – Szükségünkben mily vigasztalás a szentlecke, hogy mi az újszövetség életadó szellemének hívei lehetünk lélek szerint. – Az újszövetség egyik legszebb tanítása, mely a felebaráti szeretet szociális érzésének igazi mivoltára tanít meg, az irgalmas szamaritánusról szóló evangélium. De egyúttal a jó Pásztor szívébe is bele enged pillantanunk, mert az Úr Jézus a maga szívét tárja fel előttünk ebben a hasonlatban. Az Oltáriszentség kenyerére és borára és a keresztség, bérmálás, betegek kenetének és a papszentelésnek olajára vonatkozik, amikkel életünk legnehezebb perceiben segít minket a liturgiában Krisztus, az ő papjai által.

Introitus: Isten, fordítsd figyelmedet segítségemre: Uram, siess megsegítésemre: jöjjenek zavarba és szégyenüljenek meg ellenségeim, kik életemre törnek.


 
augusztus 20. SZENT ISTVÁN KIRÁLY ÉS HITVALLÓ
Magyar embernek Szent István királyról nem kell magyarázatot írni. Hazánk szétszakítása óta ez a nap, amelyen a régi nagy Magyarország minden magyar szíve egyesül és ezen a napon lélekben újra együtt van Szent István régi országa, Szűz Mária virágoskertje. Imádkozzunk kétszeresen, hogy ez a lelki egység szent királyunk jobbja által újra valódi, földrajzi és történelmi egység lehessen.

Oratio: Engedd, kérünk, mindenható Isten, hogy Egyházad kiérdemelje, hogy hitvallód, Szent István, aki király korában a földön terjesztette, a mennyben dicsőségesen védelmezze.


 
augusztus 22. Szűz Mária szeplőtelen szívének ünnepe


 
augusztus 24. Szent Bertalan apostol
Kappadóciában, Arméniában és Indiában hirdette Isten országát. Ashjages elevenen lehúzatta róla a bőrt, azután lefejeztette Albanopilisban.

Introitus: Mily tiszteletreméltók előttem, Isten, a te barátaid: mily hatalmas a számuk.


 

PÜNKÖSD UTÁNI TIZENHARMADIK VASÁRNAP:
A hit, remény és szeretet erényeiért imádkozunk ma, és ezeknek jelentőségét akarja lelkünkbe vésni a mai liturgia. A szentlecke az újszövetségi hit nagyságát tárja elénk, az evangélium a szerető Üdvözítőre mutat rá és az ének a reményünket fejezi ki. A mai szentleckét az első olvasásra nehéz megérteni, szét kell szednünk és át kell elmélkednünk. Arról szól Szent Pál, hogy a mózesi törvény nem tudta megadni a léleknek az igazi életet és a megváltást. Tehát Mózes törvénye nem az Ábrahámnak adott ígéret megvalósítása, sem nem annak eltörlése. Az ígéret érvényben maradt és Krisztusban teljesedett, aki halálával megszerezte minden embernek az üdvösségét.

Introitus: Tekints, Uram, szövetségedre és ne felejtsd el végképpen szegényeidet: kelj fel, Uram, és védd meg ügyedet, és ne feledd el ellenségeid lármáját.


 
augusztus 28. Szent Ágoston püspök, hitvalló és egyháztanító
Tagastéban született észak-Afrikában; atyja eleinte pogány, anyja, Szent Mónika keresztény volt. Ágoston 32 éves korában tért meg anyja könnyeire és Szent Ambrus prédikációjára. Pap, majd Hippó püspöke lett. Szóval és írással az igaz hit védelmezője. Meghalt 430-ban.

Oratio: Hallgasd meg, mindenható Isten, könyörgésünket: és akikbe jóságod iránt reményt és bizalmat öntesz Szent Ágoston hitvallód és püspököd közbenjárására, engedd meg kegyesen, hogy szokott irgalmadat érezzék.


 
augusztus 29. Keresztelő Szent János fejvétele
Keleten már az V. században megülték ezt a napot, melyen Heródes Antipas Salome táncáért lefejeztette az Úr előhírnökét.

Introitus: Bizonyságaidról királyok előtt beszélek és nem szégyenülök meg; parancsaidról elmélkedem, mert szeretem őket.


vissza
a KÖNYVTÁR oldalra                              a HÍREK oldalra                              a KEZDŐLAPRA