Pater Weigl az októberi mise után felhívta a hívek figyelmet a katolikus templomokban, kápolnákban való helyes viselkedésre. Útmutatásainak rövid összefoglalója a következő: Weigl atya elsősorban a következő pontokra hívta fel a figyelmet:
       a. A kápolna területén elhelyezett írásokra, újságokra vonatkozó szabályokra;
       b. A kápolna szakrális részén, azaz az oltár és a – nemsokára elkészülő – áldoztatórács közötti térben való helyes viselkedésre;
       c. A férfiak öltözködésére;
       d. A nők öltözködésére;
       e. A hívek szentmise alatti helyfoglalására.

a. Weigl atya, mint a kápolnáért felelős vezető, nyomatékosan felkérte a híveket, hogy a jövőben tudta nélkül semmilyen újságot, felhívást, közleményt, szórólapot, aláírásgyűjtő listát, egyszóval semmilyen iratot ne helyezzenek el a kápolna előszobájában, illetve ilyet a kápolna területén ne terjesszenek. Aki szeretne valamilyen iratot kitenni, előzőleg mutassa meg, és tartalmát fordítsa vagy fordíttassa le neki.

b. A kápolna szakrális, azaz az oltár és áldoztatórács közötti területére, a jövőben csak liturgikus öltözetben lehet belépni. Weigl atya bejelentette, hogy a ministránsokat utasítani, illetve oktatni fogja a mise alatti helyes viselkedésre, hogy a lehetőségeken belül méltó és a római misekönyv előírásainak megfelelő módon ünnepelhessük a szentmisét.

c. A férfiak figyelmét felhívta a szentmiséhez illő öltözködésre és viselkedésre (a rövid nadrág, a hanyag öltözet és ülés elkerülésére).

d. Weigl atya leghosszabban a nők öltözködésére tért ki. E problémával kapcsolatban két pontot emelt ki: a hajfedő viseletét és a nadrágviseletet.
     A Szentírásban Szent Pál világosan figyelmeztette az asszonyokat a hajfedő viselésére. Weigl atya néhány fátylat is hozott magával, amelyeket a jövőben ki lehet kölcsönözni. Minden asszonyt megkért, hogy ezentúl csak ezekkel, illetve valamilyen más, a fej befedésére alkalmas ruhadarabban (kalapban vagy kendőben) lépjenek be a szentmise termébe.
     A nadrágviselettel kapcsolatban megismételte a katolikus tanítás erre vonatkozó előírásait. Isten az embert férfinak és nőnek teremtette, s mindkettőjüknek különleges és nemüket meghatározó feladatokat adott. A női nemet az utódok világra hozásának feladatával a teremtésben való részvétellel is kitüntette. Ezért – mondta Weigl atya – a nőnek takarni illik magát: és erre a feladatra még a szűk szoknya is alkalmasabb (bár ez sem helyes), mint a legbővebb nadrág. Az atya még azt is megemlítette, hogy az ókorban még lovagolni is szoknyában lovagoltak, tehát a szoknya ebben sem akadályozta az embert. (Külföldön a Szent X. Pius Papi Közösség kápolnáiban, templomaiban, összejövetelein szinte egyetlen nadrágos nőt sem lehet látni.) Bár a katolikus nőnek sehol nem illő nadrágot viselnie, Weigl atya csak azt kérte, hogy a szentmisére ne jöjjenek a hölgyek ezentúl nadrágban.

e. A férfiak és nők külön oldalon való ülését (ami ugyan régen általánosan szokásban volt, de ma már csak nagyon kevés helyen látható) Weigl atya túlzónak és így fölöslegesnek tartja. Ez akkor volt szokásban, amikor a nők és férfiak nyilvánosan szinte csak a templomban találkoztak. Akkoriban ilyen előírásokkal igyekeztek megelőzni, hogy a főleg fiatal emberek figyelme a szentmise alatt az oltárnál folyó szent cselekedetek helyett az előttük vagy mellettük ülő másik nem képviselőire terelődjön.