|
A kapitalizmus [a protestantizmus logikus terméke] lehetővé teszi az emberek bizonyos fajtájának, hogy mértéken felül meggazdagodjanak, és rendkívülien nagy hatalomra tegyenek szert, anélkül, hogy az ekkora hatalomhoz szükséges bölcsesség vagy lelki kiegyensúlyozottság legkisebb mértékét is birtokolnák. Ahol ez az embertípus uralkodik , az nem demokrácia, hanem sokkal inkább egy plutokratikus oligarchia – a pénz uralma –, ami abban a helyzetben van, hogy a médiában és a kultúra-iparban szerzett egyeduralmával az egész földgolyót teljes mértékben irányítsa [lásd a korona-őrületet, Grönlandtól Dél-Afrikáig és a Csendes óceáni szigetekig, beleértve Észak-Koreát és Amerikát stb.] – És ezt oly módon, ami agyafúrtabb, mélyebb, eredményesebb és totálisabb, mint mindaz, amit egy kommunista vagy iszlám rezsim valaha is létre tudott hozni. De ki tudná a plutokráciának e szörnyétől a hatalmat elragadni? Ember biztosan nem. A kapitalista profit vasketreceibe, ami Max Weber szerint a modern ember végérvényes börtöne, mindenféle dolog belekerült – de kiszabadulni semmi sem tud már.
Ez a plutokratikus oligarchia már régen összeolvadt a 68-asok gondolatvilágával, a pánszexualista ösztönkultúrával, a „tiltás tilalmával”, a gátlástalan élvezet követelményével, a politikai korrektség diktatúrájával, egy jótevőnek álcázott identitást-feladó keveréklény migráció-ideáljával, a nemi identitás tagadásával: Mind ezek annak az egyenlősítő projektnek és atomisztikus individualizmusnak összetevői, ami annyira jellemző a kereskedők mentalitására, különösen akkor, ha ideológussá léptetik magukat elő.
Az Evangéliumnak egyetlen egy szava sem lett véletlenül leírva, egyetlen egy jotta sincs benne komoly jelentés nélkül. Krisztus ezt mondta: „Senki két úrnak nem szolgálhat; mert vagy az egyiket gyűlölni fogja és a másikat szeretni, vagy ragaszkodik az egyikhez és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak”, vagyis a gazdagság démonának. (Mt 6,24) A „nyitott társadalom” utolsó szakasza a pénz birodalmából az alvilág birodalmába való átmenet lesz – a birtoklás primátusából a szellemi perverziójába, az árú-fetisizmusból az elfajzott szakrálisba, a fogyasztásból a sátánizmusba.
|
vissza