Az FSSPX 38 év után ismét "püspököket" akar szentelni

1.
Ki számít szakadárnak és ki nem?
Írta: Michael Charlier
(forrás: www.summorum-pontificum.de – 2026. február 3.)

Az FSSPX főnöke, Davide Pagliarini közleményt adott ki, melyben bejelentette, hogy 2026. július 1-én – 1988 után, újra – "püspököt" fognak szentelni a közösség számára. Ezzel világossá tette, hogy a közösség nem mond le arról a biztosítékról és függetlenségről, amit a Lefebvre által "felszentelt" saját "püspökeik" által szerzett meg – ebben sem a fenyegetések, sem a szakadárnak való megbélyegzés nem akadályozzák meg.
     Ennek a bejelentésnek azonban nem csak örvendetes, hanem negatív következményei is vannak. Még az ú. n. tradicionalisták körében is nagyfokú nyugtalanságot okozott. Elsőnek Dr. Eleganti nyugdíjas "segédpüspök", aki korábban hithű írásaival keltett feltűnést és elismerést a tradik köreiben, „ugrott” neki a Piuszosoknak. Őt a Péteresek egyik vezetője követte hasonló stílusban. Ugyanakkor több laikus is megszólalt, akik egyfelől elítélték a bősz bírálókat, másfelől megértést tanúsítottak a Piuszosok tervével szemben.

Különösen irritáló az FSSPX közleményének az a megjegyzése, hogy rendfőnökük augusztus óta hiába próbált kihallgatást kapni Prevostnál, kérésére semmilyen választ nem kapott. Ezen idő alatt a szakadár keleti-ortodoxok pátriárkájával több ízben került sor baráti találkozóra – holott az általuk megtestesített szkizma sokkal komolyabb teológiai és dogmatikai eltéréseken alapszik, mint az FSSPX-é. De nem csak a klerikusokra, hanem a különféle területeken szereplő erkölcsileg gyakran kétséges celebekre is mindig maradt szabad ideje Prevostnak, aki az elmúlt hónapokban a homoszexuális-mozgalom ismert ügyvédjét, a jezsuita James Martint is legalább egyszer, de sokak szerint több ízben is fogadta. Az audiencián megjelent személyek száma feltűnően sok, de kiválasztásuk pasztorális vagy más sürgős okból csak néhány esetben indokolt. Úgy tűnik, a legtöbb esetben a szép sajtófotó a lényeg.
     Nos, a konstantinápolyi pátriárka egy barátságos idős úr, mégha az ortodoxok között nincs is sok tekintélye és befolyása, és a katolikus világegyház számára gyakorlatilag semmilyen jelentőséggel nem bír, de a világ előtt jól néz ki és keveset árt egy vecsernyét vele elimádkozni.

Mindazonáltal már másképp áll a dolog a kínai katolikus "egyház" maradékával, melynek "püspökeit" már évek óta szintén nem Róma, hanem a kínai kommunista párt vezetői választanak ki. Köztük az egyik fura alak Joseph Shen Bin, Sanghai "püspöke", aki mint a Kínai Katolikus Patrióták Egyesületének elnöke, hitvallásában „a szocializmus központi értékeit irányvonalnak tekinti a teológiai klasszikusok kreatív interpretációja számára”. Amivel nem is áll olyan messzire egy másik eretnek "püspöktől", Bätzingtől, a német szinodális-út vezetőjétől, aki bár nem konfliktusok nélkül, de ki-be jár Prevost szobájába; az általa sürgetett szakadár struktúra folytatása ellenére.

De mindezen szakadár megnyilvánulások egészen addig megbocsáthatók, amíg képviselőik nem vétenek azon szuperdogma ellen, mely szerint a "II. Vatikáni Zsinat" a "lélek" vezetésével új fényes tavaszt hozott, Amennyire mi tudjuk, a kínai párt "egyházának" kommunista urai sem ismerték el soha ezt a "zsinatot", Róma utólag mégis elismeri a megkérdezésük nélkül végrehajtott kínai püspökszenteléseket. Hiszen, mindannyian az emberiség teljesen új, fényes jövője felé haladunk! Csak a kukacoskodó FSSPX nem akar lemondani arról, hogy bírálja a zsinat egynémely vívmányát. E vétekre azonban nincs megbocsátás; e vétkesekkel tilos a párbeszéd!



2.
Fernandez, a porno-"bíboros" és az FSSPX-rendfőnök találkozása
Róma a szentelések elhalasztásáért cserébe a párbeszéd folytatását ígéri az FSSPX-nek

(forrás: www.katholisches.info – 2026. február 12.)

A D. Pagliarini február 2-án kiadott közleménye okozta felzúdulás Rómát azonnali reakcióra késztette: a "Hittani dikasztérium" vezetője, Victor Manuel Fernández, a pornó-"bíboros", február 12-én fogadta az FSSPX rendfőnökét.

Miután a két vezető az FSSPX 2017 és 2019 között Rómához intézett leveleiben említett pontokat tisztázta, rátért az aktuális problémára: Fernández nagyon egyértelmű ajánlatot tett: Ha a Pius Közösség lemond a püspökszentelésről, akkor a 2017-ben félbeszakadt párbeszédet Róma hajlandó újra felvenni. Fernández megerősítette, hogyha az FSSPX nem áll el tervétől, vagyis pápai engedély nélkül püspököket szentel, akkor az a közösség számára súlyos következményekkel fog járni.

Az FSSPX rendfőnöke azt válaszolta, hogy az ajánlatot a közösség vezetősége elé terjeszti, majd döntésüket közli a dikasztériummal.


A dikasztérium által kiadott kommünikét az FSSPX rendfőnökének közleménye követte:
     Ebben D. Pagliarini leírta, hogy a prefektus kérésére a mintegy másfél óráig tartó találkozó négyszemközt zajlott le. Ezért egyszerűbb volt az FSSPX jelenlegi helyzetét pontosan elmagyarázni neki. Pagliarini kijelentette, hogy az ő lépésüket csakis a lelkek iránti felelősség vezérli.

Az FSSPX-közleményben még ezeket írta: Róma a közösséghez küldött utolsó levelében „a párbeszédnek egy nagyon precíz metódus szerinti speciális teológiai útját javasolja, hogy ezáltal kidolgozhassák a katolikus egyházzal való teljes közösséghez szükséges legkisebb követelményeket, ami lehetővé tenné, hogy a közösség kánoni státuszt kapjon”.
     Ugyanakkor Fernández szóban kijelentette neki, hogy a "zsinat" dokumentumairól lehet ugyan párbeszédet folytatni Rómával, de a szövegek korrektúrája ki van zárva!

Ezen kívül a párbeszéd előfeltételeként Róma azt követeli, hogy a püspökszentelésekre ne kerüljön sor.
     A prefektus, írja Pagliarini, kifejezetten arra kérte a rendfőnököt, hogy alaposan tárgyalják meg ajánlatát. A rendfőnök tehát néhány nap múlva elküldi válaszát, amit a közösség híveivel is közölni fog.
A rendfőnök a találkozó végén újfent megismételte kérését, mely szerint személyesen szeretne Prevosttal találkozni.


Feltéve: 2026. február 17.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA