Az igazság áldozatot kíván, erős és megalkuvás nélküli döntéseket, melyeknek áruk van
|
Jaroslav atya prédikációja Nagyböjt második vasárnapjára – 2026. március 1.
Evangélium: Mt 17,1-9: »Hat nap múlva Jézus maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, ennek testvérét, és fölvivé őket külön egy magas hegyre. És elváltozék színében előttük. És orcája fénylik vala, mint a nap, ruhái pedig fehérek lőnek, mint a hó. És íme, megjelenének nekik Mózes és Illés, beszélgetvén vele. Megszólalván pedig Péter, mondá Jézusnak: "Uram, jó nekünk itt lennünk; ha akarod, csinálunk itt három sátort: neked egyet, Mózesnek egyet, és Illésnek egyet." Míg ő szólott, egyszerre fényes felhő árnyékolá be őket. És íme szózat hallatszék a felhőből, mely mondá: "Ez az én igen kedves Fiam, kiben nekem kedvem telik, őt hallgassátok!" Hallván ezt a tanítványok, arcra borultak, s igen megfélemlének. És hozzájuk méne Jézus és illetvén őket, mondá nekik: "Keljetek föl és ne féljetek!" Fölemelvén pedig szemeiket, senkit sem láttak, csak egyedül Jézust. És amint lemenének a hegyről, meghagyá nekik Jézus, mondván: " Senkinek se mondjátok a látomást, míg csak az Emberfia halottaiból föl nem támad!"«
|
|
Kedves Hívek! Nagyböjt drámai idejében Isten hirtelen és váratlanul kinyilatkoztatja magát: Három kiválasztott tanítványának istensége teljes pompájában mutatkozik meg. Jézus istenségének teljes dicsőségében ragyog tanítványai előtt, miközben az Atyaisten szavai hallhatóvá válnak, és a Szentlélek felhője mindent beborít. – Mindez bámulatba ejtette a tanítványokat, akik nem tudták elképzelni, hogy Jézus embersége valójában kit rejt magában. Isten méltóságának ily rendkívüli kinyilatkoztatásának oka egyfelől a Megváltó közelgő kereszthalála volt, másfelől az, hogy az apostolok hite, akik még nem tudták, hogy mi vár rájuk, e csodás esemény hatására megerősödjön. Ha Isten megmutatja magát – vagyis hatalmában nyilatkoztatja ki magát –, akkor az ilyen látomásnak mindig ugyanaz a közvetlen következménye. Az ember a földre esik, és ha istenfélő, akkor a térdére. Ha nem, akkor az arcára. A szent ijedtség ezután lassan lelkesedéssé változik. Péter az Evangéliumban zavarodottan sátrakról beszél, melyeket fel akar állítani, hogy ne kelljen ebbe a világba visszatérnie. Sziénai Szent Katalin az extázisai után, amikor az evilági valóságba visszatért, így kiáltott fel: „Vissza, itt sötét van!”
Itt a földön mi valóban sötétségben élünk. A világnak nem csak a nap fényére van szüksége az élethez. Az embernek, akit Isten a saját képmására teremtett, földi útja során szüksége van az isteni igazság fényére, és Isten fenségének és hatalmának a felismerésére. Csak ily módon, e természetfeletti segítséggel válhat lehetővé, hogy ne veszítse el bátorságát, és határozottan haladjon életcélja felé. Ehhez az emberi vigasz egyedül nem elegendő. Természetes, hogy Isten jónak tartja a barátságokat és baráti segítségeket, és nekünk kötelességünk egymást támogatni. De ez nem változtat azon, hogy az ember Istennek lett teremtve. Isten mindenkinek meg akarja adni ezt a fényt és ezt az üdvöt. Minden katolikusnak megjelenik, mint tanító. De nem mindenki követi Isten hívását. Az igaz katolikusok természetfeletti életet élnek. Mert Isten mindenkinek elegendő fényt küld a fel- és megismeréshez. Az embertől függ, hogy ezzel a kegyelemmel mit kezd. A tanítványoknak és az apostoloknak a Golgota előtt rendkívüli erőre volt szükségük. Jézus életében a dráma csúcspontja, a keresztrefeszítése, az emberekről is felfedte az igazságot. Egy szólás szerint az igaz barátot a szükség idejében lehet felismerni. Még a mostani világ válságaiban is fel lehet ismerni, ki milyen ember. Mert az igazság áldozatot kíván. Erős és megalkuvás nélküli döntéseket, melyeknek áruk van. Ez a nagyböjti idő üzenete.
Ma az igazság megint le van láncolva a pogány bírók előtt. Keresztutunkon mégis kapunk mi is elég erőt: talán egy Cirenei Simont vagy egy Veronikát. Azt se felejtsük el e böjti időben, hogy a Getsemane kertben maga Isten is egyedül érezte magát, és ezért szüksége volt tanítványai közelségére. Ők azonban elaludtak, utána pedig elszaladtak. Hiszen megvan a bizonyosságunk: Amennyiben hajlandók vagyunk Megváltónkat a keresztútján vigasztalni, akkor Ő is meg fog bennünket vigasztalni a mi keresztutunkon, és mindig a közelünkben lesz, amikor csak szükségünk van Rá. Laudetur Jesus Christtus
|
| Feltéve: 2026. március 2. |
vissza