„Et vidimus gloriam eius* (Jn 1,14)

Az igazság áldozatot kíván, erős és megalkuvás nélküli döntéseket, melyeknek áruk van


Jaroslav atya prédikációja Nagyböjt második vasárnapjára – 2026. március 1.

Evangélium: Mt 17,1-9: »Hat nap múlva Jézus maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, ennek testvérét, és fölvivé őket külön egy magas hegyre. És elváltozék színében előttük. És orcája fénylik vala, mint a nap, ruhái pedig fehérek lőnek, mint a hó. És íme, megjelenének nekik Mózes és Illés, beszélgetvén vele. Megszólalván pedig Péter, mondá Jézusnak: "Uram, jó nekünk itt lennünk; ha akarod, csinálunk itt három sátort: neked egyet, Mózesnek egyet, és Illésnek egyet." Míg ő szólott, egyszerre fényes felhő árnyékolá be őket. És íme szózat hallatszék a felhőből, mely mondá: "Ez az én igen kedves Fiam, kiben nekem kedvem telik, őt hallgassátok!" Hallván ezt a tanítványok, arcra borultak, s igen megfélemlének. És hozzájuk méne Jézus és illetvén őket, mondá nekik: "Keljetek föl és ne féljetek!" Fölemelvén pedig szemeiket, senkit sem láttak, csak egyedül Jézust. És amint lemenének a hegyről, meghagyá nekik Jézus, mondván: " Senkinek se mondjátok a látomást, míg csak az Emberfia halottaiból föl nem támad!"«


Isten kinyilatkoztatta magát dicsőségében az embereknek


Kedves Hívek!

Nagyböjt drámai idejében Isten hirtelen és váratlanul kinyilatkoztatja magát: Három kiválasztott tanítványának istensége teljes pompájában mutatkozik meg.

Jézus istenségének teljes dicsőségében ragyog tanítványai előtt, miközben az Atyaisten szavai hallhatóvá válnak, és a Szentlélek felhője mindent beborít. – Mindez bámulatba ejtette a tanítványokat, akik nem tudták elképzelni, hogy Jézus embersége valójában kit rejt magában. Isten méltóságának ily rendkívüli kinyilatkoztatásának oka egyfelől a Megváltó közelgő kereszthalála volt, másfelől az, hogy az apostolok hite, akik még nem tudták, hogy mi vár rájuk, e csodás esemény hatására megerősödjön.

Ha Isten megmutatja magát – vagyis hatalmában nyilatkoztatja ki magát –, akkor az ilyen látomásnak mindig ugyanaz a közvetlen következménye. Az ember a földre esik, és ha istenfélő, akkor a térdére. Ha nem, akkor az arcára. A szent ijedtség ezután lassan lelkesedéssé változik. Péter az Evangéliumban zavarodottan sátrakról beszél, melyeket fel akar állítani, hogy ne kelljen ebbe a világba visszatérnie. Sziénai Szent Katalin az extázisai után, amikor az evilági valóságba visszatért, így kiáltott fel: „Vissza, itt sötét van!”

Itt a földön mi valóban sötétségben élünk. A világnak nem csak a nap fényére van szüksége az élethez. Az embernek, akit Isten a saját képmására teremtett, földi útja során szüksége van az isteni igazság fényére, és Isten fenségének és hatalmának a felismerésére. Csak ily módon, e természetfeletti segítséggel válhat lehetővé, hogy ne veszítse el bátorságát, és határozottan haladjon életcélja felé. Ehhez az emberi vigasz egyedül nem elegendő. Természetes, hogy Isten jónak tartja a barátságokat és baráti segítségeket, és nekünk kötelességünk egymást támogatni. De ez nem változtat azon, hogy az ember Istennek lett teremtve.
     Ezért nyugtalanságunk csak Istenben tud megszűnni: Amikor erőt és fényt kapunk létünk értelmének a megértéséhez. Ehhez azt is meg kell értenünk, hogy a földi élet keresztjének és szenvedésének mély jelentősége van számunkra. Jézus azért jött, hogy e földi élet fáradalmainak értelmet adjon, és hogy bennünket örömmel töltsön el, és hogy a fény a sötétségben is világítani tudjon. Mi mennyei hazánk felé megyünk.

Isten mindenkinek meg akarja adni ezt a fényt és ezt az üdvöt. Minden katolikusnak megjelenik, mint tanító. De nem mindenki követi Isten hívását. Az igaz katolikusok természetfeletti életet élnek. Mert Isten mindenkinek elegendő fényt küld a fel- és megismeréshez. Az embertől függ, hogy ezzel a kegyelemmel mit kezd. A tanítványoknak és az apostoloknak a Golgota előtt rendkívüli erőre volt szükségük. Jézus életében a dráma csúcspontja, a keresztrefeszítése, az emberekről is felfedte az igazságot.

Egy szólás szerint az igaz barátot a szükség idejében lehet felismerni. Még a mostani világ válságaiban is fel lehet ismerni, ki milyen ember. Mert az igazság áldozatot kíván. Erős és megalkuvás nélküli döntéseket, melyeknek áruk van. Ez a nagyböjti idő üzenete.

Ma az igazság megint le van láncolva a pogány bírók előtt. Keresztutunkon mégis kapunk mi is elég erőt: talán egy Cirenei Simont vagy egy Veronikát. Azt se felejtsük el e böjti időben, hogy a Getsemane kertben maga Isten is egyedül érezte magát, és ezért szüksége volt tanítványai közelségére. Ők azonban elaludtak, utána pedig elszaladtak.
     Ezért legyünk mi éberek, és ne szaladjunk el, ha látjuk, hogy mi történik az Egyházzal és a világgal. Igyekezzünk legalább mi vigasztalni Megváltónkat, és ne hagyjuk Őt magára. Péter alszik, és a tanítványok elszaladnak. Nagyon nehéz a mai álpásztorokat és az álhierarchiát felrázni.

Hiszen megvan a bizonyosságunk: Amennyiben hajlandók vagyunk Megváltónkat a keresztútján vigasztalni, akkor Ő is meg fog bennünket vigasztalni a mi keresztutunkon, és mindig a közelünkben lesz, amikor csak szükségünk van Rá.

Laudetur Jesus Christtus


Feltéve: 2026. március 2.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA