Az Egyház örökké tartó léte és láthatósága a nagy hitehagyás korában
Írta: Abbe V. M. Zins
(forrás: https://poschenker.wordpress.com/2014/05/30/unverganglichkeit-und-sichtbarkeit-der-kirche-zur-zeit-des-grossen-abfalls/
valamint franciául «Sub tuum praesidium» 1990. október,
németül SAKA-Informationen 1991. február 2.)


Részlet az eredeti francia szöveg németre fordítója, Johannes Rothkranz előszavából:
Abbe Zins e tanulmányában sok katolikus aggódó kérdésére próbál meg választ adni: Hogyan egyeztethető össze az Egyház jelenlegi külső állapota Istentől kapott természetével. – Abbé Zins a témát «L’Antéchrist et le temps de la fin du monde, d’apres les Ecritures commentées par les Peres» című könyvében még részletesebben is kifejtette.


Kérdés:  Sok katolikus egyáltalán nem érti, miként egyeztethető össze a jelenlegi válság az Egyház maradandóságával és láthatóságával.
Válasz:  E válságnak a súlyosságát példanélkülisége mutatja meg a legjobban: Ilyesmi az Egyház történetében még soha nem fordult elő.
     A mostani helyzet megértéséhez tehát elsőnek arra a kérdésre kell választ adni, hogy a küzdő Egyház isteni természete összeegyeztethető-e jelenlegi külső állapotával?

Kérdés:  E nehéz kérdésre sokan csak az Egyházban való – úgymond – vak hit felkeltésével tudnak válaszolni, ami azt mondja ki, hogy ami számunkra túl magas, azt ne is próbáljuk megérteni.
Válasz:  A hitnek ez az aktusa bizonyára nagy fontosságú és lényeges, de semmi esetre sem akadályozza meg azt, hogy a teológia alapján megpróbáljunk magyarázatot találni a kérdésre.
     Elsőnek tudnunk kell, hogy az Egyház ismertetőjelei, úgy mint a maradandóság, a tévedhetetlenség és az egység elsősorban a katolikus és apostoli egység szegletkövének a maradandóságán és tévedhetetlenségén, vagyis a pápa személyén nyugszanak.
     Hitünk mostani próbáját csak a kinyilatkoztatás és a hit tényeinek segítségével tudjuk kiállni.

Kérdés:  A teológia kimondja, hogy a küzdő Egyháznak, vagyis a Római Egyháznak a világ végéig fenn kell állnia.
Válasz:  Ez az oka annak, hogy a teológia a mostani meglepő válság miatt logikusan csak két megoldást tud ajánlani: vagy egy isteni megoldást, ami a mi felfogóképességünket meghaladja, vagy annak elfogadását, hogy beléptünk a világvége korába.

Kérdés:  Hogyan lehet a mai válságban az Egyház láthatóságát meglévőnek tekinteni? És miként lehet azt az állítást igazolva látni, hogy a pokol kapui nem vettek erőt az Egyházon?
Válasz:  Ami a láthatóságot illeti, arra azt lehet válaszolni, hogy az Egyház a testében a megmaradt tagjai révén marad látható, az ő külső és nyilvános hitvallásuk, nyilvánosan elvégzett imáik és rítusaik által. Szellemében pedig a megszentelődés, a hit, a remény és a szeretet látható hatásai által, melyekben hű tagjaik részesülnek, még akkor is, ha ennek méreteit a mostani válság erősen lecsökkenti – hasonlóan a katakombák korához.
     Mindazonáltal mindaddig, amíg azt a világos kinyilatkoztatott választ szemügyre vesszük, melyet e témához a prófétai tudás nyújt nekünk, addig a misztikus teológia ad kielégítő választ nekünk.
     A misztikus teológia a teológiai igazság kibontakozásából vagy elmélyítéséből áll, amit az Orleansi Szűz olyan szépen és tömören fogalmazott meg bírái előtt: „Krisztusról és az Egyházról – e kettő tökéletesen ugyanaz!”
     Krisztus, mint Fő, és az Egyház, mint az Ő misztikus Teste. A lénynek, a lényegnek ez az egysége magában foglalja az életben való egységet, ami nem csupán szellemi, hanem történelmi egység is.

Kérdés:  Tehát önnek az a véleménye, hogy Krisztus misztikus Testének jelenlegi válsága mintegy az Egyház Fejének, vagyis Krisztus kétezer évvel ezelőtti szenvedésének a felújítása – nos, e kettő valóban figyelemreméltó hasonlóságokat mutat.
Válasz:  Pontosan. Mert a mi Urunk Isten, és ezért örökkévaló és legyőzhetetlen: a pokoli hatalmak soha sem fogják legyőzni. Ezt csodáival és jövendöléseivel, valamint elfogatásakor a katonák földre sújtásával (Jn 18,6), bebizonyította.
     És mégis! Elfogták, megkötözték, bebörtönözték, bíróság elé állították, megkorbácsolták és leköpdösték, elítélték; Összes tanítványa elhagyta, a nép kigúnyolta, s végül megfeszítették! És meghalt…

Kérdés:  De mindezeket tudva, felmerül a kérdés, hogy mi történt mind ezalatt az Istenségével?
Válasz:  Ha tanítványai megértették volna a prófétai jóslatokat, melyek mind ezen eseményeket részletekbe menően leírták, ha emlékeztek volna Mesterük feltűnést keltő csodáira – alig pár nappal korábban Lázár feltámasztására! –, és mindenek előtt, ha nem lettek volna süketek, amikor Uruk több ízben és nyomatékosan előre elmondta nekik elfogatását és erőszakos halálát, majd ezt szorosan követve a feltámadását (Mt 20,17 ff; Mk 10,32 ff; Lk 18,31-34), akkor mindannyian ugyanolyan bizakodóak és hívők maradtak volna, mint amilyen Szűz Mária volt, mégha rémülten és erősen felizgatva is – hiszen milyen lehetne az, aki Istenét így látja: érettünk „átkozottan a fán függve” (MTörv 21,23; Gal 3,13):.

Kérdés:  Hogyan lehet ezt megmagyarázni?
Válasz:  Teljesen nem tudom megmagyarázni, hiszen egy titokról van szó: a bűnösök megváltásának titkáról Isten ártatlan Bárányának, a megtestesült Igének a kereszten való feláldozása által. Csak a hit segítségével lehet erről a titokról beszélni. Megváltónk természetfeletti módon győzött akkor, amikor emberi szemmel nézve hagyta magát legyőzni – „regnavit a ligni Deus” (Vexilla Regis).

Kérdés:  A próféták valóban előre megjósolták a Megváltó szenvedését, Urunk úgyszintén. De ezt az általános hitehagyást, amiben most élünk, ezt a szinte totális összeomlást, a küzdő Egyház ideiglenes kiirtását – ezt is megjósolta valaki?
Válasz:  Igenis. Elsőnek Szent Tamás Szent Pál apostol szavainak (2 Tessz 2,3) kifejtésekor, amikor a Pál által említett „elpártolást” a hit csaknem általános elvesztésével (amire Urunk az Evangéliumban (Lk 18,8) utalt már), és az összes népnek a Római Egyházzal való szakításával magyarázta.

Kérdés:  De hogyan egyeztethető ez össze a Római Egyháznak a világ végezetéig való fennmaradásának ígéretével? Hiszen elvárható lenne, hogy Szent Pál a saját és Isteni Mesterünk szavai közötti legalábbis látszólagos ellentmondást: „az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt (Mt 16,18) .. mivel én veletek vagyok a világ végezetéig” (M 28,20) – valahogyan megmagyarázza. Én legalábbis úgy gondolom, hogy ezt nem szabadott volna elmulasztania.
Válasz:  Igaza van, meg is tette ezt. De úgy, hogy nem csak egyedül az értelemre, hanem a hit által felvilágosított értelemre apellált, csakúgy, ahogy a kereszten történt megváltásnál is.

Kérdés:  Mit mond tehát Pál, hogyan magyarázza ő ezt?
Válasz:  Egyáltalán nem magyarázza meg, hanem csak bejelenti, azaz elkövetkezőnek jelenti ki („előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell jelennie a bűn emberének”), amikor a „gonoszság titkának” munkálkodásáról beszél. (2 Tessz 2,7)
     Mi nem vagyunk képesek hitünknek minden igazságát megérteni, mert vannak köztük titkok is. Titkoknak nevezzük azokat az igazságokat, melyek meghaladják értelmünket, de amiket hinnünk kell, bár nem értjük őket.

Kérdés:  Miért kell ezekben a titkokban hinnünk?
Válasz:  Mert ezeket is Isten nyilatkoztatta ki, aki mint maga az Igazság és mint maga a végtelen Jóság se magát, se minket nem csaphat be, nem vezethet félre.

Kérdés:  Ellentmondanak a titkok az értelemnek?
Válasz:  A titkok magasabb rendűek, mint az értelmünk, de nem mondanak neki ellent. Ráadásul maga az értelem az, ami rábír bennünket, hogy elfogadjuk e titkokat. Maga Isten adja nekünk az értelem világosságát és ő az, aki a titkokat nekünk kinyilatkoztatta, és ő nem tud magának ellentmondani.

Kérdés:  Ön azt mondja, hogy a mostani válság a Szent Páltól megjövendölt „gonoszság titkával” van összefüggésben (2 Tessz 2,7). Bár tudjuk, hogy Szent Pál a Szentlélek sugallatára és inspirációjára beszélt, de azért nem lehetne-e kicsit jobban elmagyarázni és kimutatni, hogy miként vonatkozik ez a mostani mély válságra?
Válasz:  De igen, lehet, mégpedig azzal, hogy bemutatjuk, mit tanítottak a szent atyák erről a „gonoszság titkáról”. De hogy jobban meg tudjuk ezt érteni, érdemes előbb Szent Pálnak e témához fűzött másik utalását is megvizsgálni.
     Az apostol ugyanis a gonoszság titkáról (ugyanabban a versben) azt is elmondja, hogy „már munkálkodik” – „csakhogy annak, aki most még tartoztatja, az útból el kell távolíttatnia” (2 Tessz 2,6-7).

Kérdés:  És mi volt ez az akadály, ami feltartoztatta, és ami ilyen sokáig féken tartotta?
Válasz:  Tudnunk kell, hogy ez az akadály elsősorban olyan elemből áll, ami az isteni Mindenhatóságtól függ, amiről Isten ugyanakkor azt akarta, hogy emberi elemektől is függjön.
     Az isteni alkotóelem az ördög megkötözése az isteni Mindenhatóság által, amit Isten Szent János apostol által kifejezetten kinyilatkoztatott (Jel 20,2). A további versszakaszokban (3, 7. és 8.) pedig az áll, hogy az ördögöt a küzdő Egyház uralkodásának végén, vagyis a világvégekor, egy rövid időre elengedik, és akkor ő „félrevezet minden népet”.

Kérdés:  Meg van az is írva, hogy ez az isteni akadály miért lett az útból eltávolítva?
Válasz:  Igen: a különböző emberi elemek kudarcai miatt, melyekkel Isten a természetfeletti elemek hatásos működését összekapcsolta.
     Ezek az emberi elemek a kereszten bemutatott szent áldozat ereje, mely által Megváltónk megkötözte az ördögi hatalmat, ez az Egyház megalapítása, melynek vezetője megkapta az oldás és kötés hatalmát, és a nemzetek megtérítése, ami lehetővé tette, hogy a pogány népek felszabaduljanak a démon rabszolgasága alól.
     Ezek az emberi elemek tehát nem mások, mint a pápaság léte, a szentmise mint a keresztáldozat hatásosságának meghosszabbítása, valamint a nemzeteknek a katolikus Egyházhoz való hűsége.

Kérdés:  Fentebb már beszélt arról, hogy a nemzeteknek az Egyháztól való elszakadását Szent Pál előre megjósolta. De az oldás-kötés hatalma, azaz a pápaság megszűnését, ami teljesen összeegyeztethetetlennek tűnik az Egyház apostoliságával és örökké való fennmaradásának ígéretével, és a szentmise eltűnését nem lehetett ily módon előre megjósolni, nem igaz?
Válasz:  Pedig mind a kettőt megjósolta valaki, mégpedig Dániel próféta: a pápaság megszűntét csak mellékelve és csupán viszonylagosan, de a szentmise eltörlésér egészen konkrétan.
     Kezdjük a konkrét jövendöléssel: A szentmise megszűntét Dániel próféta könyvének 8,13; 9,27; 11,31 és 12,11 verseiben jövendölte meg.
     Dom Guéranger „A szentmise magyarázata” című művének azon részén, ahol a római kánon elején álló «una cum» kifejezést magyarázza, ezt írja:
     «Ez a kezdete annak, ami akkor fog megtörténni, amikor az ördögöt és eszközeit az egész földön szabadon engedik, ahol felállítják „a vészt hozó undokságot”, miként erre Dániel előre figyelmeztetett. Hogy a papszenteléseket lehetetlenné tegyék és a papok kihalását meggyorsítsák, az ördög meg fogja akadályozni a nagy áldozat bemutatását, és akkor jönnek el a borzalom napjai. … és ez az Antikrisztus műve lesz, aki minden eszközt fel fog használni arra, hogy véget vessen a szentmise ünneplésének, hogy ezzel megsemmisítse ezt az ellensúlyt, és ezzel Isten véget vessen mindennek, hiszen nincs többé ok arra, hogy a világot fenntartsa.»

Feltéve: 2024. december 15.


Kérdés:  Milyen borzalmas! És tényleg ugyanez áll a pápaságra is?
Válasz:  Dániel 12,7-ben ez áll: „…ez mind beteljesedik, akkor, amikor az az erő, amely a szent népet szétszórta, nem lesz többé.”

[Figyelem: Dániel 12,7 magyar fordítása az 1916-ban kiadott Bibliában így szól: „Mikor végképpen föloszlik a szent nép hatalma, akkor telnek be mindezek.” – A vers magyarázata pedig így: „Mindezen rossz akkor fog véget érni, midőn a legvégső ínség elérkezik: mert midőn majd az Úr népe megfosztatik minden emberi segélytől, Isten akkor küldi el mindenható segedelmét, és elpusztítja ellenségeit.”
     Az 1991-es Bibliában ugyanez a vers így hangzik: „Ez mind beteljesedik, akkor, amikor az az erő, amely a szent népet szétszórta, nem lesz többé.”
     A német szövegben azonban, amit Zins abbé idéz, Dániel 12,7 így szól: „Wenn die Zerstreuung der Hand des heiligen Volkes in Erfüllung gegangen sein wird, wird das vollendet sein.“ – Ennek magyarra való szóról szóra hű fordítása ez: „Ha a szent nép kezének szétszóródása beteljesül, akkor lesz ez bevégezve.” – Ez a szöveg nem ugyanaz, mint a magyar fordítás, ezt tudni kell a továbbiak megértéséhez, hiszen Abbé Zins a német fordításban olvasható mondatot magyarázza tovább tanulmányában.]


Kérdés:  Be kell vallanom, hogy egyáltalán nem értem, hogy mit akar a próféta ezzel mondani, és azt sem, hogy milyen kapcsolatban áll ez a vers a küzdő Egyház fejével?
Válasz:  A megértéshez tudni kell, hogy ez a mondat ugyanabban a kontextusban található, mint a szent áldozat megszűntetése okozta próbatétel megjövendölése. Továbbá fontos, hogy az itt használt kifejezések értelmét felfogjuk.
     A «szent nép» az Egyházat jelenti, ez világos. Az «ez», ami befejeződik, a próbatételre vonatkozik. Ezután csak a «kéz», és ami még fontosabb, a «nép keze» jelentésének a megfejtése van hátra.
     E két szó összekapcsolása már magától jelzi, hogy a «kéz» szót nem szabad eredeti jelentésében érteni, mert itt e szónak szellemi jelentése van. A Szentírásban a kéz elsősorban a hatalmat jelenti: «vagyis a ti erőtöket», magyarázza Bellarmino Szent Róbert bíboros Zsolt 43,3-hoz írt kommentárjában.
     Még pontosabban e kifejezés alatt egy nép vezetőjének erejét vagy hatalmát kell érteni (lásd: Kiv 14,21/26; Zsolt 76,21; Iz 63,12). – És egész speciálisan e kifejezés Isten kezét, azaz Isten hatalmát fejezi ki (Kiv 14,31; Bölcs 36,3; 2 Mak 6,26). A Szentírás Isten Fiára gyakran «az Úr keze», «Isten jobb karja» kifejezést használja, mert az Atya mindent a Fiú által tesz és működtet.
     A «kéz» szó tágabb értelemben azt a lelki-szellemi erőt is jelenti, mely szükséges Isten kinyilatkoztatásainak a felfogásához és elfogadásához. E kéz és e kar által vezette ki az Úr a népét Egyiptomból. És e kéz erejét nem csak a zsidók, de a pogány varázslók is érezték, amikor ezt felelték a fáraónak: «ez az Isten ujja» (Kiv 8,15).
     A «kéz» szó pozitív jelentése összefoglalva a királynak, a kiválasztott nép vezetőjének és a Felkent, azaz Krisztus előképének a nevében található, vagyis Dávid nevében, ami héberül ezt jelenti: „erős kezű” (Jeromos magyarázata Oz 3,4-5-höz).

Kérdés:  Mit akar tehát ez a prófétai vers mondani?
Válasz:  Amikor a küzdő Egyház feje erejének vagy hatalmának a szétszóródása [megszűnése] bekövetkezik, ez a csapás vagyis «a gonoszság titka» nyíltan színre fog lépni. – Általánosabb értelemben ezt így is lehet mondani: Ugyanez történik, ha Isten népének ereje szóródik szét, hiszen ez akkor következik be, ha a pásztort megverik, mire a juhok szétszélednek, miként ezt isteni Mesterünk elmagyarázta (Mt 26,31: „Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai”).

Kérdés:  Ez egyre érdekfeszítőbb lesz. Annál is inkább, hiszen a pápa és a püspökök feladata, hogy az ördögi erőket féken tartsák, és a lelkeket, akik bűneik által behódoltak a gonosznak, kiszabadítsák e rabságból.
Válasz:  Pontosan. Dom Delatte apát, aki Dom Gueranger utóda volt, odáig megy, hogy Szent Pálnak a tesszalonikaiaknak írott második leveléhez írott kommentárjában a küzdő Egyház hierarchikus rendjének megszűnéséről ír: «Igen, létezik egy társadalmi erő, ami határt szab a gonosznak, és megakadályozza abban, hogy ereje a káoszig és megsemmisülésig fokozódhasson. Létezik egy állandó fegyver, a hierarchikus vonal, ami a gonosz erőfeszítéseit visszafogja és csökkenti … Mindenki számára nyilvánvaló, hogy azon a napon, amelyen a rend és a béke e hatalma – a bíróságok régen tartó fenyegetése miatt, valamint a reformok és forradalmak által megrázkódtatva, a szabadjára engedett gonosz elemeinek támadásától – véglegesen eltűnik, a gonosz előtt minden ajtó kitárul. Semmi nem fogja többé feltartóztatni.»

Sőt, a Didaché, vagyis „A tizenkét apostol tanítása” (az apostolok egyetlen ismert írása a Szentíráson kívül), már az első évszázadban ezt jósolta (a mű XV., az egyházközség hierarchiájáról szóló fejezetében): «Az utolsó napokban a hamis próféták és a megrontó elemek száma megsokszorozódik, a juhok (a püspökök) farkasokká válnak és a szeretet gyűlöletté …. Akkor az emberi lények súlyos megpróbáltatásokon esnek át, sokan meg fognak botránkozni és elvesznek.»
     De már Szent János is szól eme veszedelemről: A Jelenések könyvében beszámol róla, hogy mit mondott neki egy angyal: „Jaj a földnek és a tengernek, mert oda szállt le az ördög nagy haraggal, tudván, hogy kevés ideje vagyon.” (Jel 12,12)

Kérdés:  Tehát, ha jól értettem, a „gonosz titkának” megjelenése az Antikrisztus eljövetelét jelenti.
Válasz:  Nem egészen. Pontosabban az utolsó előkészületet jelenti ez irányban. Cornelius a Lapide (1567-1637) szentírás-magyarázó 2 Tessz 2,7-8 kapcsán «arra figyelmeztet, hogy a „gonosz titka” alatt Szent Pál semmi esetre sem az Antikrisztust érti, hanem az Antikrisztus előfutárát, hiszen az apostol így folytatja: „Akkor – azaz a titok beteljesülése után – majd megjelenik a gonosz”, vagyis az Antikrisztus.»
     És itt van az egyháztanítók legkiválóbbja, Aquinói Szent Tamás, aki ugyanehhez a vershez ezt a kommentárt fűzi: «E versek értelme ez: Azt mondom, hogy az ő idejében, ami már most van, és ami titok, amennyiben így történik meg, akkor ez hamis emberek, vezetők által megy végbe, akik jónak látszanak, és mégis rosszak lesznek (operatur in fictis qui videntur boni et tarnen sunt mali).»
     És az, amit Cornelius Szent Tamás gondolataihoz hozzátett, még világosabbá teszi számunkra a mostani helyzetet: «A gonoszság titka, vagyis a rejtett és titokzatos gonoszság (iniquitas arcana et mystica), azaz egy önmagában legitim hatalom vagy tekintély ájtatossága vagy rangja és neve által betakart gonoszság, rosszindulatú és eretnek képmutatók személyében rejtett módon munkálkodik, ide-oda tekereg, míg akkorára nő, hogy a nagy napon hirtelen mint nyilvános gonoszság, mint az Antikrisztus bukkan fel.»

De azon a tanításon is el kellene gondolkodni, amit Jób 38,15 vers kapcsán Nagy Szent Gergely pápa Moralia című művében megfogalmazott: «Az Antikrisztus romlottságának kísértései egyáltalán nem hiányoznak, még akkor sem, amikor az Egyház körül béke uralkodik. Hogy senki ne csupán az utolsó idők megpróbáltatásaitól féljen, mintha az az egyetlen veszély lenne. „Hatalmat kapott, hogy megtámadja a szenteket és győzelmet arasson.” (Jel 13,7) Mert az Antikrisztus cselekedetei minden nap megtalálhatók a gonoszban, hiszen ennek titka az ő szívében rejtett módon már működésben van.
     Salamon király helyesen mondta róluk: „Láttam továbbá, hogy díszes temetésben részesültek a gonoszok, kik életükben is a szent helyen voltak, és magasztalták őket a városban, mintha cselekedeteik igazak lettek volna.” (Pred 8,10) – Ezért mondják a gonoszról: „Hogy elvétessék a gonoszoktól az ő világosságuk.” (Jób 38,15) – Isten fénye most sem világosítja meg azokat, akik galád tetteik gonoszságát mint egy palásttal borítják be a hit álcája alatt…
     Ami minden korban sokféle módon történik, az legerősebben az Anyaszentegyház utolsó üldözése alatt fog kiteljesedni, amikor a gonosz feje maga jelenik meg, akinek megadatott, hogy minden erejét bevethesse. Akkor, ebben az üldözésben fog minden egyes ember szíve megnyilatkozni, hogy kiderüljön, valójában ki is ő, és minden, ami rejtve van meg fog jelenni a nagy napon, és azok, akik jelenleg beszédük szerint jámborok, de szívükben gonoszok, nyilvános gonoszságra ragadtatják el magukat, és ezáltal elvesztik a hit világosságának látszatát, amit másokban felkeltettek. Mindez annak szükségességét tárja szemünk elé, hogy közülünk mindenki mélyen a szívébe nézzen, és megrémüljön attól, ami rosszat ott a cselekedeteiből talál, hogy ne essen azon emberek közé, akiket az isteni ítélet szigorú igazságossága elveszejt.» (Nagy Szent Gergely: Moralia)

Az is fontos, hogy Istentől nagy türelmet kérjünk, mert Urunk megmondta, hogy a „szolga nem nagyobb uránál”, és a misztikus test nem nagyobb a Fejénél, tehát „ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak” (Jn 15,20).

Kérdés:  Tehát mégis ki lett előre jelentve, hogy a misztikus test maga is át fogja szenvedni a passióját?
Válasz:  Ez az, amit az imént Szent Pálnál megtaláltunk. Mindazonáltal Jézus szeretett tanítványa a Jelenések könyvében bizonyos értelemben még világosabban is értésünkre adta, hogy a vadállat „hatalmat kapott, hogy megtámadja a szenteket és győzelmet arasson.” (Jel 13,7)

Kérdés:  De ha a misztikus test összes tagját legyőzik a hitehagyás és az ördög párthívei, milyen módon marad mégis örökké fent a küzdő Egyház? Hiszen egy test nem képes fennmaradni alkotórészei nélkül!
Válasz:  Ez a vereség nem lesz abszolút, hanem csak relatív, és nem tart sokáig, és nem végleges. Ami a misztikus testet illeti, legyőzetése csak az emberek és az emberi látásmód számára tűnik vereségnek, de Isten előtt nem.
     A Szent János által említett vadállat «testileg azokat fogja legyőzni, akik lélekben legyőzetlenek lesznek… vagy olyan embereket, akiket erősnek és szentnek tartanak» (Nagy Szent Gergely, Moralia), «igen, legyőzi őket, de nem úgy, hogy erőt vesz rajtuk, hanem hogy testileg megöli őket» (Szent Ambrus).
     Úgy lesz, ahogy Pie bíboros, Poitiers püspöke 1880-ban megírta: «Az biztos, hogy minél közelebb kerülünk a világ végéhez, annál jobban fognak az alávaló és csaló emberek felülkerekedni. A földön már alig lehet majd hitet találni – ez azt jelenti, hogy minden földi intézményből szinte teljesen eltűnik. És a hívek alig merik majd hitüket nyilvánosan vagy közösségben megvallani.
     Az államok Istentől való leválása, elszakadása és elkülönülése, amit Szent Pál a végidő jelének tart, napról napra növekedni fog. Az Egyház, akkor is, ha mindig megmarad látható közösségnek, egyre erősebben egyes személyekre és otthonokra fog redukálódni. Az Egyház alakulása kezdetén bezártságról beszélt, és több életteret követelt magának. De most, mivel földi pályája vége felé jár, útjának minden centiméterén visszavonuló ütközeteket kell vívnia, körbefogva és minden oldalról bekerítve. Amilyen mértékben a kezdeti időkben terjeszkedett, ugyanannyira meg fogják most próbálni kiterjedését csökkenteni. A végén az Egyház látszólag végső vereséget fog elszenvedni, és a vadállatnak meg lesz engedve, hogy a szentek ellen harcot indítson és legyőzze őket. A gonosz arcátlansága eléri csúcspontját.
     Egy ilyen végső szükségben és a dolgok ilyen kétségbeesett állásánál, amikor a gonosz átveszi a világot, amit nemsokára tűz emészt el, mit tegyenek az igazi keresztények, mind a jó emberek, az összes szent, minden ember, akiben a hitnek és a bátorságnak legalább egy szikrája megvan még? – E helyzet láttán, mely rosszabb, mint bármikor eddig, ők mind a szenvedélyes imából merített kétszeres erővel, valamint tettekkel és rettenthetetlen küzdelemmel fogják mondani: Miatyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved, miképp a mennyben, úgy itt a földön is; jöjjön el a te országod, miképp a mennyben, úgy itt a földön is! Miképp a mennyben, úgy itt a földön is, ezeket a szavakat fogják mormolni még akkor is, amikor lábuk alatt meginog a talaj.
     Ahogy egy rettenetes katonai vereség után az egész római szenátus és minden rangú állami hivatalnok a kapuk elé sietett, hogy a megvert konzullal találkozzanak és gratuláljanak neki, hogy nem rendült meg a hite a Római Köztársaságban, úgy fognak kijönni a menny szenátorai, az angyalok összes kara és minden rendű és rangú boldog, hogy a hit nemes lelkű bajnokait fogadják, akik egy reménytelennek tűnő helyzetben még mindig reméltek és a keserű végig folytatták a harcot („contra spem in spem” (Rom 4,18).»


[Szerkesztő megjegyzése: Zins abbé írásának tanulmányozása közben egyre erősebben merül fel az olvasóban a gyanú, hogy a „gonoszság titka” korunkban elsősorban nem a zsinati szekta vezetőire vonatkozik, hanem azokra a hamis prófétákra, akiket Szent Pál a Timóteusnak írt második levelében így jellemzett: „Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják.” (2 Tim 4,3-4) – A fentebb is említett szent tanítók az Antikrisztus előfutárai közül elsőnek szintén a „hamis prófétákat” sorolták fel. (Szent Pál: A „gonosz titka” az Antikrisztus előfutárai – Didaché: „Az utolsó napokban a hamis próféták és a megrontó elemek száma megsokszorozódik” – Cornelius de Lapide: „A gonoszság titka, vagyis a rejtett és titokzatos gonoszság, egy önmagában legitim hatalom vagy tekintély ájtatossága vagy rangja és neve által betakart gonoszság, rosszindulatú és eretnek képmutatók személyében rejtett módon munkálkodik”.) – Elsőnek persze magát Urunkat kellene megneveznünk, hiszen Ő is erre figyelmeztette övéit: „Álpróféták és álkrisztusok fognak fellépni, és nagy jeleket és csodákat visznek végbe, hogy megtévesszék, ha lehet, még a választottakat is.” (Mt 24,24)

Ugyanezt támasztja alá az is, hogy az egyházi tanítók mind kiemelik, hogy ezek a tévtanítók „rejtve” működnek, kívülről jámbornak mutatkoznak, miközben belülről farkasok. E jellemzésekből csak az a következtetés vonható le, hogy korunkban elsősorban nem a hivatalos, azaz a zsinati egyház vezetői jelentik a „gonoszág titkát”, hiszen ők egyáltalán nem rejtve hirdetik az eretnekségeket, hanem nagyon is láthatóan, mindenki számára nyilvánvalóan, úgy, hogy ezek minden, a katekizmust csak kissé is ismerő katolikus számára felismerhetőnek kellene lennie: Montini nem rejtve szüntette meg az érvényes szentmisét, nem rejtve vezette be az ál-szenteléseket, Wojtyla nem titokban tartotta meg az Assisi-i találkozót, nem négy fal között suttogva tartotta meg előadásait a test teológiájáról, Ratzinger többezres példányszámban évtizedeken keresztül újra és újra megjelent könyvében tagadta Krisztus istenségét stb. stb. stb. Bergoglioról már nem is beszélve, aki minden aljasságát a legnagyobb nyilvánosság előtt hajtja végre, és láthatóan élvezetet talál abban, hogy megbotránkoztatja az embereket.
     Ádvent 4. vasárnapjának könyörgése így hangzik: „Kelj fel, kérünk, Urunk, hatalmaddal és nagy erőddel sietve jöjj segítségünkre, hogy kegyelmed segítsége által megbocsátó irgalmad siettesse azt, amit bűneink visszatartanak.” – Ez a könyörgés a fentebb olvasható érvelések szerint szintén értelmezhető úgy is, hogy már régen nem a zsinati szekta vezetőinek viselkedése hátráltatja Isten közbelépését (hiszen ők Isten előtt már régen nem számítanak kereszténynek), hanem azon magukat katolikusnak tartók bűnei, akik ma egyre nagyobb számban, egyre nagyobb lendülettel tesznek úgy, mintha az igaz katolikus hitért harcolnának, holott csak a saját eretnekségeikkel kábítják híveiket. Hogy a káosz azért tart még mindig, mert ál-katolikusok a hamis prófétákra hallgatva nem hajlandók elfogadni az igazságot. Nevezetésen azt, hogy Krisztus Egyháza a pápán nyugszik. Hogy csak az nevezheti magát katolikusnak, aki gondolkodás nélkül engedelmeskedik a [valódi] pápának. – Ehelyett a ma működő álpróféták a Lefebvre-től származó, mára pedig az összes ú. n. tradicionalista körben egyedül elfogadott eretnek tanítást vallják, hirdetik és védelmezik („elismerni és ellenállni”, azaz pápának tartani egy nyílt eretneket, és nem engedelmeskedni neki).
Erről a problémáról bővebben a honlapra 2017 áprilisában felkerült A pápaság és az Egyház passiója című tanulmány is foglalkozik, amit Mario Derksen írt, aki írását Manning bíborosnak az Egyház passiójáról szóló fejtegetéseivel zárja le.]

Feltéve: 2024. december 23.

Még akkor is, ha mindezen jövendölések az Egyház mostani állapotáról ennyire találó és pontos leírást adnak, ez nem jelenti egyúttal azt is, hogy a «gonosz titkát» teljesen meg tudják magyarázni. Igen sok elem, melyekből e titok összetevődik, továbbra is ismeretlen és érthetetlen marad a számunkra, és csak odáig jutunk el, hogy a történések általános körvonalait felismerjük.

Kérdés:  De ezek az általános körvonalak teljes mértékben elegendők arra, hogy a kinyilatkoztatott tények és hit síkján bebizonyítsák, hogy a jelenlegi válság ezeknek egyik állítását sem vonja kétségbe, még akkor sem, ha közülük néhánynak az igazolása igen nagy nehézséget okoz.
Válasz:  Pontosan így van.

Kérdés:  Már csak egy utolsó pont marad hátra. Ön azt mondja, hogy a mostani válságot, nevezetesen, hogy Róma el fogja veszíteni a hitet, többen is megjósolták. De azt nem magyarázta el, hogy mivel magyarázták-e hitvesztés okát?
Válasz:  Vegyük a napfogyatkozás példáját, amikor egy bizonyos ideig a hold eltakarja a napot, ami miatt a föld sötétségbe burkolódzik. Ugyanakkor ezalatt senki nem gondolja úgy, hogy azért, mert a nap fényét nem látjuk, a nap elpusztult, még akkor sem, ha a napfogyatkozás órákig is eltart, mint ahogy ez például Megváltónk halálakor megtörtént (Mt 27,45: „A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre.”)
     Nem gondolja, hogy ilyen esetben azok között, akik éppen átélik a napfogyatkozást, akadhatnak olyanok is, akikben egy pillanatra kétség merül fel, hogy a nap talán mégis elvesztette láthatóságát, hiszen nem érzékelik a fényét? A napfogyatkozásnak pont ez a sajátságos hatása azokra az emberekre, akik átélik. E pillanatnyi benyomást azonban az ember tudományos ismeretei elnyomják, hiszen tudjuk, hogy a nap fénye és tulajdonságai nem vesznek el azáltal, hogy mi ezeket bizonyos ideig nem érzékeljük.
     A Jelenések könyvéből azt is tudjuk, hogy Hénoknak és Illésnek el kell jönnie, hogy a próféták szerepét betöltsék. [Káldi-féle Biblia magyarázata: Hénok és Illés a Jel 11,3-11 versek „két tanúja”, akikről az Ószövetség azt mondja, hogy Isten elragadta őket: Ter 5,22-24: Hénoch Isten színe előtt járt. … Hénoch egész életkora 365 évet tett ki. Isten színe előtt járt, aztán nem volt többé, mert Isten elvitte.” – 4(2) Kir 2,11: „S történt, amint mentek és beszélgettek, egyszer csak jött egy tüzes szekér, tüzes lovakkal, s elválasztotta őket egymástól, aztán Illés a forgószéllel fölment az égbe.” – „Illés a szentatyák tanítása szerint a világ végén, Hénokkal együtt, ismét el fog jönni, vértanúságot fog szenvedni, majd rövid idő múlva feltámad és felvétetik a mennybe, vö. Mal, 4,5 (Mal 3,23); Sir 48,9.”]

Kérdés:  Ez megdöbbentő. Hiszen a prófétákat Isten csak akkor és oda küldte, ahol még nem működött állandó és folytonos Tanítóhivatal, melynek szerepét: Isten nevében tekintéllyel szólni az emberekhez ők vették át. „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg” (Lk 10,16)!
Válasz:  Pontosan! Ez az oka annak, hogy mióta Urunk ezt a hivatalt az apostolokra és utódaira ruházta át, a próféta-"hivatal" eltűnt, illetve szerepe a küzdő Egyház hierarchiájában él tovább. Ebből az következik, hogy amikor Isten ezt a két prófétát az idők végén elküldi kiválasztottjainak, hogy az Ő nevében és megcáfolhatatlan tekintéllyel felvilágosítsák őket, úgy ezzel azt adja tudtunkra, hogy addig az időpontig senki olyan nem volt, lesz, aki valóban jogosult lenne ezt megtenni.
     Abbé Arminjon „A mostani világ vége és az eljövendő élet titka” című könyvében ezt írta: „Abban a pillanatban, amikor a vihar a leghevesebben tombol, amikor az Egyház vezető nélkül marad, amikor a szentmiseáldozat mindenütt eltűnik, amikor emberileg nézve minden reménytelenné válik, Szent János azt mondja, hogy két tanú jelenik meg, az egyik Hénok és a másik Illés próféta.”
     És aki ismeri a jövendöléseket, és olvasta a világvégéről szóló könyveket, annak összeszorul a szíve ezen jövendölések és korunk eseményei közötti bámulatos megegyezések miatt.

Kérdés:  Való igaz, hogy egyedül ez az eszkatologikus dimenzió képes ezt a mostani elképesztő elsötétedést megmagyarázni.
Válasz:  Ehhez még egy másik megdöbbentő megegyezést is hozzá lehet fűzni, legalábbis azok számára, akik Szent Malakiás pápa-jóslatait valódinak tartják, ahogy ezt Cornelius de Lapide (1567-1637) jezsuita szentírás-magyarázó tette.
     Szent Malakiás pápa-listáján mind a pápák, mind az ellenpápák fel vannak sorolva. A Wojtylára vonatkozó szöveg így szól: «de labore solis», azaz «napfogyatkozás előtt» [a modern fordítás szerint e kifejezés fordítása «a nap munkájából»]. – E leírás előtt csak egyetlen olyan jellemzés áll, melyben a "nap" szó előfordul, mégpedig a nagy nyugati egyházszakadás idején "megválasztott" V. Sándor (1409-1410) ellenpápára vonatkozó szövegben (flagellum solis). És Wojtyla után már csak két név áll a listán…
[Ez volt a helyzet ezen írás keletkezésekor… De aztán jött Ratzinger és Bergoglio, és utánuk már nem szerepel több név Szent Malakiás pápa-listáján. E lista valódisága és hihetősége ellen felhozott vádak között az is szerepel, hogy Malakiás nem csak a pápákat, hanem az ellenpápákat is számításba vette. Ez a vád korunkban, amikor egymás után több bitorló ül/ült Szent Péter trónján sokkal inkább e jövendölések igazságát, mint tévedését támasztja alá! – A Malakiás jóslatról lásd a következő cikket]]

Hálát kell tehát adnunk Istennek, hogy az Ő szándékainak látszólag teljesen ellentmondó történések valójában egyáltalán nem mondanak ellen az Ő előrelátó terveinek.

«Christus vincit. Christus regnat. Christus imperat – Christus heri et hodie. Principium et finis. Alpha et Omega, Ipsius sunt tempora et saecula. Amen» «Ideoque et Ecclesia vincit et vincet, usque in aeternum!» – Ezért győz az Egyház is, és örökre győzni fog!


Részletek
Nagy Szent Gergely pápa
Jób könyvéhez írt kommentárjából (Moralia)

A látható jelek eltűnése a nagy hitehagyás korában

„Íme eljőnek a napok, úgymond az Úr, és éhséget bocsátok a földre; nem a kenyér éhségét, sem a víz szomjúságát, hanem az Úr igéje hallásáét.” (Ámos 8,11) [A Káldi-féle Biblia magyarázata e versszakhoz: „..eljön az idő, midőn szívesen fölkeresnék a prófétát tanácsért és vigasztalásért, de nem leszen próféta.”] – És éhínség jár előtte (Jób 41,13) [a Káldi-féle Bibliában ez áll e helyen: „Erő honol nyakában, és rémület jár előtte.”]
     A Gondviselés valamely rejtett és rettenetes elrendelése folytán az Egyház, mielőtt a Leviatán, a Sátán átkozott emberén (az Antikrisztuson) keresztül megjelenik, minden csodajeltől meg lesz fosztva. Valóban, nem lesz többé prófécia (tekintéllyel szólni Isten nevében), elvész a (lelki) gyógyítás adománya; az önmegtartoztatás erénye, amit nagy buzgalommal irtanak mindenütt, csaknem nullára redukálódik, az igaz tanok prédikálása sehol nem lelhető föl többé, a csodák teljesen megszűnnek. Bár a természetfeletti elrendelés nem fogja megengedni, hogy mindezek teljes mértékben valóban eltűnjenek, de jelenlétük már nem lesz nyilvánvaló és bőséges, mint a korábbi időkben.
     Mindazonáltal mindez még jobban alá fogja húzni azt a csodálatraméltó isteni tervet, hogy az irgalom és az igazságosság ugyanekkor végbemenő végső beteljesülésének isteni karaktere még erősebben nyilvánvalóvá váljon.
     És miközben az Egyház, megfosztva csodajeleitől, egyre elveszettebbnek látszik, a jók megjutalmazása növekedni fog, mégpedig annál jobban, minél inkább a mennyei javakban és nem a látható jelekben való reményeik miatt ragaszkodnak hozzá a hívek. Ezzel szemben a gonosz szelleme annál erősebben fog megmutatkozni az elpártolókban, minél inkább elhanyagolják a láthatatlan javak keresését, melyet az Egyház ígér, és amint a látható jelek eltűnése miatt ezek külsőleg már nem hatnak rájuk. E külső megpróbáltatások miatt így válik egyfelől a jókkal szembeni irgalmasság, másfelől a gonoszakkal szembeni igazságos harag egyre nagyobbá.
     A jók, megerősítve Isten irgalmassága által, belső állhatatosságuk segítségével az összes meglepő dolgot, furcsa jelet, melyet a gonosz véghezvisz, meg fognak vetni és vissza fognak utasítani. Ezért az aljas és ravasz ellenség még nagyobb dühöt fog érezni irántuk. Ezért minden erejét össze fogja szedni, hogy megsemmisítse őket, és ehhez minden elveszett embert össze fog gyűjteni, hogy a jókat együttes erővel legyőzzék, és gonoszságukkal minél jobban megkínozzák őket; és ők mind egyesülni fognak a jók elleni ádáz küzdelemben.



[Szerkesztő megjegyzése: Ha ez a szöveg nem állna előttem feketén, fehéren már hosszú évek óta (hiszen Nagy Szent Gergely pápa 14 évszázaddal ezelőtt írta le, és én tíz évvel ezelőtt töltöttem le az internetről), akkor csalásnak tartanám, olyannyira tisztán írja le jelenünket, az Egyház és a világ mostani állapotát. E hihetetlennek tűnő pontos jellemzés ellenére sem tudhatjuk, senki nem tudhatja, hogy mikor jön el Urunk Jézus Krisztus, mindazonáltal a naponta növekvő számú jelből, nem utolsó sorban a szent egyházatya és egyháztanító ezen írására gondolva, senki nem kételkedhet már abban, hogy Urunk már „itt van az ajtóban”.]

Vége


Feltéve: 2025. január 15.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA