Részletek
|
A Biblia az Egyházat – és nem a Bibliát – nevezi „az igazság oszlopának és biztos alapjának” Különösen figyelemreméltó, hogy a Timóteusnak írt első levélben Szent Pál az Egyházat – vagyis a hívek Szent Péteren és Szent Pálon alapuló élő közösségét, amelynek vezetése minden korban az apostolok utódaira lett bízva – „az igazság oszlopának és biztos alapjának” nevezi (1 Tim 3,15: „…tudd, hogyan kell viselkedned Isten házában, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és biztos alapja”). Szent Pál apostol ehelyütt természetesen nem a Biblia fontosságát becsüli le, de azt igenis kimondja, hogy Krisztus Egyházat alapított, ami autoritással és tanítóhivatallal rendelkezik, és aminek az a megbízatása, hogy a népeket tanítsa (Mt 28,19: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére”).
A Biblia más helyén ugyanez az Egyház azt az ígéretet kapja Krisztustól, hogy a pokol kapui nem fognak erőt venni rajta (Mt 16,18: „Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt”), hogy Ő mindig vele lesz (Mt 28,20: „S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig”), hogy elküldi neki a Szentlelket, ami minden igazságba bevezeti (Jn 16,13: „Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra”). A protestánsok ezzel megoldhatatlan dilemmába kerülnek, mert szerintük a hitszabály egyetlen forrása a Biblia. Hiszen hogyan lehetne az Egyház „az igazság oszlopa és biztos alapja”, ha Krisztus nem tévedhetetlen auktoritásként alapította volna meg? Hogyan lehetne az Egyház „az igazság oszlopa és biztos alapja”, ha nem lenne konkrét gyakorlati lehetősége, hogy a keresztényeknek evilági életük során autentikus vezetést biztosítson? Tehát amikor a protestáns elvitatja az Egyháztól tanítói hatalmát, valójában „az igazság oszlopát és biztos alapját” utasítja el. Ezt a dilemmát a protestánsok úgy igyekeznek megoldani, hogy az Egyház fogalma alatt egészen mást értenek, mint 1500 évig a keresztények, és a katolikusok azóta is. A protestánsok számára az Egyház egy láthatatlan tömeg, egy gyűjtőfogalom mindazok számára, akik a világon Krisztusban hisznek, függetlenül a tagok között fennálló tanbeli különbözőségektől és felekezeti hovatartozástól. Ezzel szemben a katolikusok Egyház alatt Krisztus misztikus Testét értik, ami látható, történelmi, intézményes terjedelemmel rendelkezik. Ezt és csakis ezt az intézményt, a katolikus Egyházat lehet megszakítatlan folytonosságban egészen az apostolokig visszavezetni. Ez az Egyház, mégpedig egyedül ez az Egyház őrizte meg fennállása során érintetlenül tanítását, és ezért csak ő támaszthat igényt arra, hogy „az igazság oszlopa és biztos alapja” legyen!
Ha megnézzük a protestantizmus történelmét, akkor láthatjuk, hogy történelmének kevesebb mint 500 éve alatt (ami a katolikus Egyház fennállási idejének csupán egynegyede) megszámlálhatatlanul sok tanbeli ingadozást és változást ért meg; szinte nem létezik két olyan protestáns csoport sem, melynek ugyanaz lenne a tanrendszere.
Maga a Biblia tanítja, hogy ő egyedül nem elegendő, hogy tanító fórumként szolgáljon, hanem szüksége van egy értelmezőre A Biblia 2 Tim 3,17-ben azt mondja, hogy „Isten embere tökéletes és minden jóra kész legyen”. Ez a felszólítás azt jelenti, hogy az Istennek tetszeni akaró ember számára ugyan rendelkezésre áll a Biblia, de ez egyúttal nem jelent garanciát arra nézve, hogy azt helyesen is tudja értelmezni. Ha ez nem így lenne, akkor ezt a verset a Biblia „materiálisan kielégítő volta” elv alapján kell értelmezni. Ez utóbbi mód azt jelenti, hogy a Bibliának valamilyen módon mindazt az igazságot tartalmaznia kell, amit egy hívőnek ismernie kell ahhoz, hogy üdvözüljön. Más szóval: a Bibliában minden további nélkül megérthető, azaz semmilyen magyarázatra nem szoruló formában mindaz benne van, amit a keresztény életet élni akaróknak tudniuk és követniük kell.
Ugyanakkor a katolikus Egyház ragaszkodik ahhoz a tanításhoz, hogy a Biblia egyedül nem képes ezt az információt átadni, vagyis a Bibliát az Egyház tanítása alapján értelmezni szükséges. Két oka van annak, hogy az Egyház ezt tanítja. Először: Krisztus élő emberekből álló Tanítóhivatalt alapított, aminek Krisztustól ráruházott tekintéllyel kell tanítania. Krisztus tanítványainak nem adott át egy teljes Bibliát, és nem parancsolta meg nekik, hogy másolatokat készítsenek erről, majd azokat az egész világon terjesszék el, de különben hagyják, hogy a benne talált szöveget bárki a saját kedve szerint értelmezze. Másodszor: magában a Bibliában is azt olvassuk, hogy megértéséhez mindenkinek szüksége van az autentikus értelmezésre.
Szent Péter e megjegyzéséből – ami egyúttal megmutatja, hogy ő nem hitt abban, hogy a Szentírás egyedül elég az üdvösségre – három nagyon fontos dologra derül fény a Bibliával és értelmezésével kapcsolatban.
A Biblia egy másik könyve, az Apostolok Cselekedetei (ApCsel 8,26-40) leírja Fülöp diakónusnak az etióp udvari tiszttel való találkozását. E találkozás legfontosabb versei így hangzanak: ApCsel 8,30-31: „Fülöp odasietett, és meghallotta, hogy Izajás prófétát olvassa. Megkérdezte: "Érted, amit olvasol?" "Hogyan érthetném – felelte –, ha nincs, aki megmagyarázza nekem?"” – Bár Fülöp diakónus nem volt apostol, de azon „hét jó hírben álló, Lélekkel eltelt bölcs férfi” férfi közé tartozott, akiket a testvérek kiválasztottak és az apostolok megáldottak és felhatalmaztak az Evangélium hirdetésére. (v. ö. ApCsel 6,3-6) Következésképpen e hét „Lélekkel eltelt bölcs férfi” az apostolok tanítását hűen adta vissza, ezért taníthattak tekintéllyel. Az itt idézett szentírási passzusokból kitűnik, hogy az apostoli tanítás és a hamis tanítók és álpróféták igehirdetése között éles ellentét áll fenn, és hogy éppen a magánértelmezések azok, melyek az embereket az autentikus tantól eltérítik, akik aztán ezek hatására eretnekségbe esnek. A Biblia csak a 15. századtól vált mindenki számára hozzáférhetővé
A sola scriptura tan egyik fontos eleme úgy szól, hogy a Biblia helyes értelmezése a Szentlélek közvetítésén keresztül minden egyes hívő számára lehetővé válik. Ez az elképzelés természetesen előfeltételezi, hogy minden egyes hívő rendelkezik saját Bibliával, vagy legalábbis rendszeresen hozzáférhet egy példányhoz. A Biblia tömeges előállítása azonban csak a könyvnyomtatással vált lehetővé, ami pedig csak a 15. század második harmadában indult meg. Bár ettől kezdve egyre több nyomda működött és adott ki Bibliát, az, hogy minden keresztény embernek saját Bibliája legyen további sok-sok évtizedbe telt.
Mi viszont tudjuk, hogy Isten semmiképpen nem kegyetlen, és soha nem hagyta az Övéit sötétségben, soha nem tagadta meg tőlük az igazság megismerésének lehetőségét. Isten azért küldte Fiát a megváltásunkra, hogy tanítson bennünket, hogy mit kell hinnünk, és hogyan kell viselkednünk. Fia, Urunk Jézus Krisztus megalapította Egyházát, hogy az mind a művelt, mind a műveletlen embereket tanítsa és nevelje. Miként Szent Pál apostol a rómaiakhoz írt levelében megmondta: „A hit tehát hallásból fakad, a hallás pedig Krisztus tanításából.” (Róm 10,17)
|
vissza