Ha valami rossz dolog történik, vigasztalásul szokás azt mondani, hogy minden rosszban van valami jó, és ezeket a jókat az érintettek igyekeznek is megtalálni és értékelni. Nos, a mostani koronaőrület annyira hazug, annyira hitvány, hogy vele kapcsolatban olyasmit, hogy jó, képtelenség kimondani: Egy ilyen kártékony, ennyi szenvedést előidéző hazugságnak egyszerűen nem lehetnek jó oldalai. Ezért csak arról beszélhetünk, hogy hogyan segített/segíthet hozzá bennünket ez a mostani állapot, hogy jobb keresztények legyünk. Ennek eléréséhez nagy segítség annak megvizsgálása, hogy mik azok az igazságok, melyeknek felismerését a mostani áldatlan helyzet elősegítette. 1) Nemrégiben, tehát már a koronaőrület alatt került fel a honlapra Prof. A. E. Wilder-Smith „Miért engedi meg Isten?” című könyvecskéje. E kis mű nagyon érthetően mutatja be Isten szeretetét, vagyis az egyetlen igaz szeretetet. Ezért kiválóan alkalmas arra, hogy az ott leírtak alapján össze lehessen hasonlítani Isten szeretetét azon politikusok módszereivel, akik a „szeretet nevében”, az emberek egészségét féltő, javát akaró szólamokkal az elmúlt hónapokban börtönt csináltak az egész világból, és emberek százmillióinak tették tönkre az egzisztenciáját.      Egy másik honlapra feltett tényfeltáró írásban látható egy szakmai intézet honlapján található felirat, melyen az intézet munkatársai alázatosan mondanak köszönetet a kormánynak a kultúrát tönkretevő, drasztikus és teljesen felesleges meghozott intézkedések részbeni enyhítéséért: „EGYETLEN MAGYAR SINCS EGYEDÜL! KÖSZÖNJÜK, MAGYARORSZÁG! … TÖBB SZÁZ KÖSZÖNET-KONCERT ÉS ELŐADÁS ORSZÁGSZERTE A KULTURÁLIS ÉLET ÚJRAINDULÁSÁÉRT”. – E viselkedés nem egyedi, a világ lakosainak túlnyomó többsége – a Malediváktól Grönlandig – valóban elhiszi, hogy a világ vezetői puszta szeretetből és féltésből tették/teszik őket tönkre, ítélnek sokukat közülük éhhalálra.      A világi hatalom szeretete tehát így néz ki: Karanténba zárás, kijárási tilalom, maszkviselet, szociális távolságtartás, a kultúra, a sport, a vallásgyakorlás drasztikus leállítása, egyszóval kényszerítő parancsok sorozata, melyek megtagadását szigorú büntetésekkel sújtják (legalábbis Németországban, Spanyolországban ez a helyzet, de valószínűleg más országokban is) stb. stb. Akit ezek a legelemibb emberi szabadságjogokat súlyosan megsértő, semmibevevő intézkedések zavarnak, akik érzik, hogy ezeknek az intézkedéseknek semmilyen valós értelme nincs, és pusztán csak arra szolgálnak, hogy pánikot gerjesszenek, hogy emberi méltóságukban sértsék meg a polgárokat, és hogy a hatalom még jobban kinyilváníthassa, hogy az emberek teljesen ki vannak neki szolgáltatva, és ezzel megtörje őket, azok most teljes mélységében felismerhetik a két szeretet és gondoskodás – az isteni és az evilági – közötti mélységesen mély szakadékot.      Isten nem kényszeríti az embert semmire, mert annyira szereti és tiszteli a teremtményét. Azért adott az embernek szabad akaratot, és azért tartja tiszteletben ezt, mert annyira szereti az embert. – Az államok azért veszik el az emberek elemi szabadságát, mert megvetik őket – és közben szeretetről és gondoskodásról, a legveszélyeztetettebbek iránti aggódásról és felelősségről beszélnek! Micsoda álnokság, micsoda képmutatás! – De jó alkalom arra, hogy meglássuk a különbséget, és megértsük végre az isteni szeretet lényegét! Amit annyiszor kérdőjeleznek meg, annyiszor értelmeznek félre és annyiszor gúnyolnak ki! És amiért Istent annyiszor vonják felelősségre! Akik tettek valaha ilyet, azoknak most kiváló alkalmuk adódik, hogy bocsánatot kérjenek ezért Istentől, és ráébredjenek, hogy egy kényszerítéssel együttjáró „szeretet”, minden csak nem szeretet. 2) A katolikusok tudják, hogy a földi élet csak siralomvölgy az ember számára, olyan hely, ahol naponta keservesen meg kell küzdeni az evilági kísértések ellen lelkünk üdvösségéért. Nem véletlen, hogy a kommunizmus egyik legnagyobb vádja a kereszténységgel szemben az volt, hogy a papok azért tanították a népnek, hogy a túlvilági élet az ő igazi hazájuk, mert így akarták őket kizsákmányolni.      Az évtizedek óta tartó viszonylagos jó élet, legalábbis Európában, a viszonylag hosszan tartó béke elég nagy kísértést jelentett, hogy még a katolikusok is elfelejtsék, hogy ők nem erre a világra születtek. A kényelmes, jól berendezett élet legalábbis tompította a túlvilág utáni vágyat, és alkalmas volt arra, hogy ezt a világot érdemén felül többre becsüljük.      Nos, ennek most egy csapásra vége lett. Ez a világ annyira förtelmes lett, olyan drasztikusan rántott ki bennünket az evilági „álomból”, hogy lerázhattuk magunkról ezt a téveszmét. Újra ráébresztett bennünket arra, hogy a világ valójában mindig ilyen borzalmas (volt), tele háborúval, lázadásokkal, önkényeskedéssel, éhínséggel, járványokkal, amit az elmúlt csaknem 75 év viszonylagos nyugalma és főleg jóléte csaknem elfelejtetett velünk. 3) S. M. mindig azt mondta, hogy a válságokat a „szellemek szétválása” kíséri, ilyenkor derül ki csalhatatlanul, hogy ki hova tartozik; nem csak emberségét, becsületét tekintve, hanem azt is, hogy Jézussal van vagy Jézus ellen.      Nos, a mostani káosz kiválóan betöltötte ezt a szerepet: mély, áthidalhatatlan szakadékot ásott a kétfajta embercsoport közé. Azok közé, akik a sötétségben járnak, a hazugságot szeretik, és azok közé, akik nem bírják elviselni a hazugságot. És e két csoport közötti arányokat is megmutatta: Ez pedig siralmas eredményt hozott.      De a legszomorúbb mindezen lelepleződések között az embercsinálta-egyház minden elképzelést felülmúló viselkedése volt. Bergoglio és tsa. csapata a világon mindenütt élen járt a kényszerintézkedések bevezetésében és drákói ellenőrzésében, még a világi hivatalokat is megelőzve. És kínosan ügyelt arra, hogy ezt a „rendkívüli” helyzetet hiánytalanul kiaknázza a még csírájában itt-ott megmaradt katolikus elemek kiirtására. Ily módon azonban kiváló alkalmat nyújtva minden katolikusnak, hogy – ha eddig nem volt képes rá –, most végre felismerje, hogy ez a társaság nem lehet Krisztus igaz Egyháza. 4) Napjaink egy másik feltűnő jelenségét a kath.net oldalon augusztus 8-án megjelent cikk szerzője, Dorothea Schmidt így foglalta össze: „"Bármi, csak nem Isten" – úgy tűnik, ez a jelszó van a zászlókra írva”. És valóban: mindazok az ellenállók (túlnyomórészt németek), akiknek munkásságát az elmúlt hónapokban alaposan megismertem, és akik a mostani politika minden hazugságát világosan felismerik, és tevőlegesen harcolnak is ellene, megoldásként minden elméletet, hiedelmet, babonát, álhírt képesek kitalálni és elfogadni, csak a kereszténységet, a világ teremtő Istenét nem. A fent már említett tényfeltáró írásban linkek, személyek sokaságát adom meg, és közülük mindössze kettő katolikus, és egy harmadik keresztény (de nem derül ki, hogy katolikus-e vagy sem). És e három közül mindössze egy (Xavier Naidoo) keres keresztény választ mindarra, ami ma a világgal történik.      Az egész történetben az a legelképesztőbb és legszomorúbb, hogy részben tetten érhetően, részben csak megsejtve az ú. n. tradicionalisták, benne még a legtöbb szedesvakantista is úgy viselkedik, ahogy NOM-os társaik. Mindenesetre én sehol, senkinél nem találtam egyetlen lelkipásztori bátorítást, magyarázatot, gondolatot, pláne nem tanácsot a mostani helyzettel kapcsolatban, még akkor sem, ha rákérdeztem ilyesmire. Magyarul: a katolikusnak megmaradók tökéletesen egyedül maradtak, és bár fájdalmasan, de gyógyító célzattal újfent rá kellett döbbenniük, hogy egyedül csak Istenre hagyatkozhatunk. És ez talán hozzásegíti őket az Istennel való még bensőségesebb kapcsolatra. 5) Urunk világosan megmondta követőinek, hogy mit tegyenek, amikor meglátják bekövetkezni azokat az eseményeket, melyeket Ő Jeruzsálem sorsáról megjövendölt: „Amikor majd látjátok a szent helyen az iszonyatos pusztulást, amelyet Dániel próféta megjövendölt – aki olvassa, értse meg! –, akkor, aki Júdeában van, meneküljön a hegyekbe. Aki a háztetőn van, ne jöjjön le, hogy kivigye a házából holmiját, s aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elvigye köntösét.” (Mt 24,15-18)      Most senki nincs, egyetlen pásztor sem, aki nekünk tanácsot adna, hogy mit tegyünk, holott minden jel arra mutat, hogy most valóban közel vagyunk a véghez. Urunk Jézus Krisztus szavai, a Fatimai Szűzanya figyelmeztetései, egyáltalán ez az egész nagy sötétség, ami egyre csak sötétebb lesz, mind afelé mutat, hogy e világ napjai meg vannak számlálva. Mivel tudjuk, hogy Jézusnak Jeruzsálem végéről szóló szavai egyúttal a világ végére is vonatkoznak, jó lenne tudnunk, hogy Jézus egykori szavait: „meneküljön a hegyekbe”, ma hogyan kell értelmeznünk. Annál is inkább – aki figyeli az eseményeket, az látja –, mert a mostani helyzet arra mutat, hogy a világon nem marad egyetlen kis zúg sem, ahova menekülni lehetne, és nem lesz egyetlen erő, intézmény sem, ami ellenállna a sötétség, azaz a világi hatalmaknak, azaz, aki segíthetne a megmaradó híveknek. Ilyen pedig, amióta a világ világ, még nem volt.      Ez utóbbi tényből (de nem csak ebből, hanem számtalan katolikus gondolkodó szavaiból, melyek már több ízben olvashatók voltak ezen a honlapon) is tudjuk, hogy a világ sorsában valami olyasmi közeledik, ami még eddig nem volt, és azt is tudjuk, hogy ebben az időben Isten mindent maga fog intézni, a világ sorsát már nem bízza közvetítőkre. Mindebből arra lehet következtetnünk, hogy az egyetlen lehetőség, ami számunkra megmaradt az, hogy elbújunk, amennyire lehet, kivonulunk ez életből, imádkozunk, és feltétel nélkül és csakis Istenre bízzuk magunkat. (Lásd többek között a honlap ezen cikkét: „Én népem, vonuljatok ki onnét, nehogy részetek legyen bűneikben, és benneteket is érjenek csapásaik!” (Jel 18,4)) 6) Egy orvos mesélte, hogy a rákos betegek egészen addig, amíg betegségük még nem érte el a végső stádiumot, nyíltan beszélnek állapotukról. És ahogy közeledik a kikerülhetetlen vég, úgy kezdik el letagadni, hogy betegek, hogy gyógyíthatatlan rákjuk van. Nos, az előbb ajánlott cikkből való a következő idézet: „Az emberek Noé és Lót idejében oly mértékben voltak közömbösek Istennel szemben, és oly mértékben merültek alá a pusztán földi életbe, hogy kifejezetten kiprovokálták Isten bűntető ítéletét. Pontosan így lesz ez az "Emberfiának idejében" is. Azonban minél jobban közeledik az ítéletnek e napja, kívülről annál kevésbé fog ez meglátszani. Sőt, szinte még a megszokottnál is földiesebb lesz minden, mintha egyáltalán nem is létezne túlvilág, valami magasabbrendű, mintha Krisztus tökéletesen feleslegesen jött volna el. Kemény lesz tehát az idő azok számára, akik hisznek Krisztusban, egészen addig, amíg újra-eljövetelének napja végre el nem jön.”      Leszögezhetjük, hogy korunk ezerszer rosszabb, mint Noé és Lót idejében volt, és hogy amióta ember él a földön, az emberiség nem volt soha távolabb Istentől, mint most. És azt is, hogy a világ szemében katolikusnak tartott szekta soha nem volt ennyire evilági, mint most. Ez pedig mind arra mutat, hogy közeleg az Emberfiának ideje. Végezetül ne felejtsük el Urunk Jézus és Pál apostol szavait:      Lk 21,18: „Amikor ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok ideje.”      Fil 1,29: „Nektek az a kegyelem jutott, hogy ne csak higgyetek Krisztusban, hanem szenvedjetek is érte.”      És gondoljunk arra, hogy Teremtőnk akarta, hogy pont e vészterhes időkben éljünk. Ő akarta, hogy egyáltalán legyünk, hogy éppen most legyünk, és ezt nyilván azért, hogy most tanúskodjunk Mellette, most mutassuk meg Iránta való hűségünket. És akkor remélhetjük, hogyha Urunk Jézus Krisztus eljön, bennünk talál még hitet a földön: Lk 18,8: „Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” Feltéve: 2020. augusztus 9.