1. A „Tradíció, Család és Priváttulajdon” (TFP) társaság felhívása (forrás: www.katholisches.info – 2019. június 19.) A magát „Tradíció, Család és Priváttulajdon”-nak (TFP) nevező társaság megkongatta a vészcsengőt az októberre Rómába összehívott ú. n. Amazonas-szinódus miatt. Véleményük szerint a szinódus mögött álló ideológia sokkal rosszabb, mint amilyennek korábban hitték. A következő felhívást tették közzé: 2019. június 17-én egy sajtókonferencia keretében mutatták be a szinódus munkaprogramját, az Instrumentum laboris-t. A szinódussal foglalkozó hozzászólások eddig csupán két pontra hívták fel a figyelmet, mint olyanra, amit a szinódus „újdonságként” be akar vezetni: a házas férfiak pappá-szentelését és a nők diakónussá szentelését. A szinódus többi alattomos aspektusa, melyeknek nem más a céljuk, mint egy „amazonasi arculatú új egyház” létrehozása, elkerülte figyelmüket. Az Instrumentum laboris nyilvánosságra hozásával most feketén-fehéren kiderült, mi is a szinódus valódi célja: Az egész egyházat [mégha ez, mint mi tudjuk, már nem Krisztus Egyháza, hanem csak a zsinati szekta] – tanával, struktúrájával, szentségeivel, liturgiájával stb. együtt – újraértelmezni a felszabadulás-teológia legextrémebb irányzata, a panteista és indigena [magyarul bennszülött] ideológia szerint.      Overbeck Essen-i „püspöknek” igaza van, amikor ezt mondta: A szinódus után „semmi sem lesz már olyan, mint eddig.” Szerinte a szinódus az egész „egyház” számára fordulópontot jelent: Az eddigi „egyházzal” való „nyílt szakadásra” kerül sor.      [Ahogy e sorokat fordítom, az jut az eszembe, hogy nem ugyanígy érzett sok katolikus az ú. n. II. Vatikáni Zsinat előtt? És az is eszembe jut, hogy a Biblia szerint, mindenki úgy bűnhődik, ahogy vétkezett: De vajon akadnak-e még olyan „egyháziak”, akik bár 1965-ben tevékenyen közreműködtek a látható Egyház szétverésében, de e mostani szinódus szándékait már ők is olyan nagy szerencsétlenségként élik meg, mint a katolikusok a „zsinatot”. És ha van még ilyen, akkor az észreveszi-e, hogy ami most jön, az az ő számára Isten büntetése? És ha akad ilyen, akkor az bűnbocsánatot tart majd? És vezekel? És elégtételt ad?] Vagyis egy olyan potenciális forradalomról van szó, mely mellett eltörpül az, amit a modernisták a 20. század elején akartak megcsinálni. De miért nem hallani erről semmit? Talán titokban akarják az „egyházat” a feje tetejére állítani, hogy a többség ne is vegye – eleinte – észre? [Ez is megvolt már a történelemben: Luther és 1965. után is ez történt.] A felszabadulás-teológia legextrémebb irányzatából eredő és mostanáig Latin-Amerikára korlátozott áramlatok most a szinódussal magába a kereszténység szívébe fognak behatolni, és az „egyházat” egészében támadják meg.      A nyilvánosság informálására létrehoztunk egy angol és olasz nyelven olvasható internetes oldalt, melyet folyamatosan frissítünk: az oldal neve: Pan-Amazon Synod Watch, elérhetősége: http://panamazonsynodwatch.info/ – fejeződik be a TFP felhívása. 2. Az „egyház” totális átépítése (forrás: www.kath.net – 2019. június 25.) A TFP olasz szekciójának vezetője, a Peruból származó író, Julio Loredo a LifeSiteNews-nak adott interjújában a következőket mondta: Az európai média és megfigyelők nincsenek tisztában azzal, hogy az októberben a Vatikánban megrendezendő Amazonas-szinódus annak a tervnek egyik része, mely az „egyházat” a felszabadulás-teológia legradikálisabb elképzelése szerint akarja átalakítani. Nem tudják, hogy ezt a szinódust már évtizedek óta készítik elő [egyik nagy tervezője, ideológusa és szervezője Martin von Hildebrand, Dietrich von Hildebrand katolikus filozófus unokája!] azzal a céllal, hogy az egész „egyházat” az ú. n. „indigena és ökológiai teológia” alapján újjászervezzék. Ez az a két irányzat, amellyé a felszabadulás-teológia Dél-Amerikában az utolsó évtizedekben átalakult.      A szinódust olyan szervezetek és mozgalmak hálózata készítette elő, melyek az indigena (bennszülött) teológiát képviselik; ezek az emberek a szinóduson is vezető pozíciókat fognak majd betölteni. [Lásd ezzel kapcsolatban a katholisches.info-n 2019. június 24-én megjelent „A brazil államfő, Bolsonaro felhívása: El akarják venni Brazíliától Amazóniát” című cikkét.] A szinódus munkapapírja (Instrumentum laboris) kétségbe vonja az egyháznak a papszentelés szentségén nyugvó hierarchikus struktúráját. „Mivel az Amazóniában élő indiánoknál az auktoritás turnus szerint változik, újra át kell gondolni, hogy a jurisdiktio gyakorlásának valóban mindig össze kell-e kapcsolódnia a papi renddel?” [129. pont] – Loredo szerint minden Amazóniát ismerő ember tudja, hogy ott az auktoritás nem „turnus szerint” változik: az indián törzseknek diktatórikus struktúrájuk van, melyben a törzsfőnök gyakorolja a hatalmat. Már a munkapapír tematizálja az egyház szentségi dimenzióját, miközben arra is bíztat, hogy a szentségeket egy „Amazónia arculatú egyház” fényében újra kell értelmezni. Ez az ürügy arra, hogy egy régi progresszív tervet végre megvalósíthassanak: Eltörölni a különbséget az általános és a szentségi papság között [nem éppen a zsinat és a zsinati szekta ideológusai és „pápái” szorgalmazták legjobban az „általános” papság fogalmát és gyakorlatát? – a NOM-os szekta csak azt kapja most pontról pontra vissza, amit ő talált ki, főzött meg előzőleg]. Emögött a francia forradalom egyenlősdi ideája áll, ezt akarják az „egyházba” is bevezetni [nem ezt vezeti be folyamatosan a zsinati szekta már évtizedek óta?].      A munkapapír követeli továbbá az „integrális ökológiához való megtérést”. A szinódus doktrinális alapja Bergoglio „Laudato si” kezdetű „enciklikája”, melynek nagy részét az ökologikus felszabadulás-teológia és az ENSZ dokumentumai inspiráltak. Ez utóbbiakat pedig a szocialista internacionalisták dolgozták ki. – Loredo elmondta, hogy 1992-ben [vagy 94-ben?] Rio de Janeiro-ban újságíróként személyesen jelen volt az ENSZ csúcstalálkozóján, melyen már tanulmányozni tudta ezeket a fejleményeket.      A föld túlnépesedésével és a klíma-változással foglalkozó, ENSZ által támogatott ideológiáknak, melyeket a szinódus a magáévá tesz, nagyon megfelel az a példa, ami a bennszülött törzseknél tapasztalható: „e törzsek megmutatják nekünk, hogy miként lehet szegényen és mégis boldogan élni”. A munkapapír 12. és 13. pontja a „buen vivir”, a jó élet doktrínáját idézi, ami a szegénységben, de a természettel összhangban való életet jelenti. A szinódust előkészítők szerint a bennszülött indiánok idillikusan élnek, és ezáltal Amazónia indiánjai az egész világ misszionáriusaivá válnak. Ezért nevezi a papír 19. pontjában Amazóniát „az isteni kinyilatkoztatás helyének”. Loredo interjújában mégis az a legmegdöbbentőbb, amikor mindezen szörnyűségek végén arra hívja fel a „híveket”, hogy maradjanak higgadtak és reménykedők, és tiszteletük és megbecsülésük ne csökkenjen a pápai hivatallal szemben [sajnos, nincs ok azt feltételezni, hogy ez utóbbi alatt magát a pápaságot érti és nem Bergogliot vagy közvetlen elődeit]. 3. A https://gloria.tv/ magyar nyelven megjelent cikkei az Amazonas-szinódussal kapcsolatban a)Az amazonasi szinódus boszorkánysága: Pogány rituálékkal küzdenek a gonosz szellemek ellen Az amazonasi szinódus munkadokumentuma nem a keresztény kinyilatkoztatással (Biblia és hagyomány) kezdődik, hanem azzal, hogy az Amazonas földrajzi és kulturális helye „kiváltságos társnak és Isten kinyilatkoztatása forrása” – mondta a chilei José Antonio Ureta az edwardpentin.co.uk oldalnak adott interjújában június 19-én. Ureta kiemelte, hogy a dokumentum szerint az egyház a jövőben olyan pogány vagy panteista elemeket is elfogad, mint pl. az „ősök kapcsolata, egyesülés és harmónia a földdel, és kapcsolat a spirituális erőkkel”. A dokumentum szerint a helyi bennszülött rituálék és szertartások „megvédik az életet a gonosztól”. b) Burke: „Nem őszinte” dolog eltörölni a cölibátust az amazonasi régióra hivatkozva „Nem őszinte” dolog azt állítani, hogy az amazonasi szinódus „csak erre a régióra” kezeli a cölibátus eltörlését – mondta Raymond Burke bíboros a LifeSiteNews.com oldalnak adott interjújában június 20-án.      A cölibátus eltörlése az adott régióban hatással lesz az egész egyházra: „A német püspökök ugyanezt fogják kérni.” Burke kiemelte, hogy a cölibátus apostoli eredetű, ezért nem helyes, hogy a szinódus egyáltalán megkérdőjelezi a cölibátust. c) Radikális modernista írta az amazonasi szinódus munkadokumentumát Francis McDonagh írta meg a TheTablet.com oldalon május 9-én, hogy a hírhedt brazil püspök, Erwin Kräutler a szerzője a közelgő szinódus Instrumentum laboris dokumentumának.      Az osztrák születésű Kräutler eltökélt támogatója a nős férfiak és a nők „pappá-szentelésének”, valamint ő írta Bergoglio Laudato Si „enciklikájának” egyes részleteit. Kräutler 1980 és 2015 között volt Brazíliában püspök. 4. Új vallást találtak ki (forrás: www.summorum-pontificum.de – 2019. június 21.) Az októberi szinódus munkaprogramja egy olyan szervezet és egy olyan lelkiség körvonalait mutatja be, mely nem csak a katolikus tanítással és tradícióval szakít, hanem a kereszténység fontos elemei alól is felmenti magát. Amennyiben a szinódus záródokumentuma csak megközelítőleg megfelel a most nyilvánosságra hozott munkaprogramnak, akkor már nem kell a cölibátus eltörléséről vagy az újraházasodott elváltak áldoztatásáról többet a fejünket törni – mindezen aggodalmak nevetségessé fognak válni. És senki ne nyugtatgassa magát azzal, hogy ezen a szinóduson csak talán 300 ezer amazonasi bennszülöttről van szó (hogy valójában mennyiről, azt senki nem tudja, a 250-300 ezer fő az összes bennszülött létszáma, de ezek nem mindegyike „katolikus”). A munkapapír szerzői hangnemüket és szóhasználatukat tekintve nem hagynak kétséget afelől, hogy az egész „egyházra” be akarják vezetni újításaikat. Végre, végre, kétezer évvel az első kísérlet után, azt, amit Krisztus és az apostolok az Egyház alapításánál tévesen csináltak, a nagy Bergoglio, a „szentlélek” asszisztenciája mellett helyrehoz! Ennek megfelelően az Instrumentum Laboris szinte kizárólag csak Bergoglio írásait és előadásait idézi. Rajta kívül felsorakoztatja még a dél-amerikai jezsuiták legbetegesebb elképzeléseit a hitigazságokról, hogy azután ezekből kiindulva egy teljesen újszerű és megrázóan primitív gondolatsort építsen fel. Eszerint az első és legfontosabb alapelv a néptől tanulni. Minél távolabb áll egy nép a 21. századtól, annál közelebb van a teremtéshez, annál inkább olyan, amilyennek lennie kell, és Bergoglio és csapatának szemében annál nagyobb a prófétai rangja.      Ily módon rengeteg panteista, sámánista és más pogány elképzelés kerül a munkapapírban vázolt új „katolicizmus” lelkiségébe. A szinódus minden egyebet felülmúló célja a föld átformálása azon elv alapján, hogy az ember és a természet „önmagával és a környezetével békében” éljen – földi paradicsomban. Hogy ez eddig miért nem sikerült, és hogy netán valami más is létezik, ami a földi életen túlmutat, messzemenően megválaszolatlanul marad, sőt e kérdések fel sem merülnek. Mindez nem más, mint a felszabadulás-teológia, a nemes-indián-romantika, a szuper-relativizmus hibbant egyvelege. 5. A brazil államfő, Bolsonaro felhívása: „El akarják venni Brazíliától Amazóniát” (forrás: www.katholisches.info – 2019. június 24.) Bolsonaro aggódik az októberi szinódus miatt. Az Amazonas-alföld legnagyobb része Brazíliában terül el. Latin-Amerika legnagyobb és legnépesebb országának, Brazíliának államfője szó szerint ezt nyilatkozta a Valor Economico napilapnak: „El akarják tőlünk rabolni Amazóniát. … Új államokat akarnak brazil felségterületen létrehozni. … A három A-ról van szó: Egy 136 millió hektár nagyságú területről az Andoktól Amazónián keresztül az Atlanti óceánig. Ezt a hatalmas területet a környezetvédelem nevében globális kontroll alá akarják vonni. … El akarják venni tőlünk Amazóniát, de ezzel mi nem értünk egyet, … azt akarom, hogy Amazónia továbbra is a miénk maradjon.” Az Amazonas medencéről a három A (németül AAA-folyosó, portugálul Caminho da Anaconda, spanyolul Corredor AAA = Andok, Amazónia, Atlantik) szólam alatt Brazílián kívüli erők már évek óta politikai és gazdasági terveket kovácsolnak, melyek azt a célt szolgálják, hogy elvegyék Brazíliától a gigantikus nagyságú, nagyon alacsony népességű, de ásványi kincsekben igen gazdag terület feletti szuverenitást. Ezt a lopódzó elvételt tőlük nem háború, hanem a környezet- és egy egyedülálló ökoszisztéma védelmének nevében kifejtett nemzetközi nyomás segítségével akarják végrehajtani, ami Bolsonaro szerint csak ürügy. E terv egyik képviselője, a baloldali Juan Manuel Santos, aki 2010 és 2018 között Kolumbia államfője volt. 2015 februárjában elmondott programbeszédjében már beszélt a hármas-A-tervről, és a Martin von Hildebrand etnológushoz fűződő kapcsolatáról. Martin von Hildebrand unokája Dietrich von Hildebrand katolikus filozófusnak. [Dietrich von Hildebrand özvegye nem is olyan régen vett át valami magas kitüntetést a Vatikánban – micsoda véletlen!]      Martin von Hildebrand 1943-ban született New Yorkban, de Kolumbiában nevelkedett, ahol szülei 1949-ben az ország az első magán-egyetemét alapították meg. 1968 után néhány hónapot a trópusi őserdő indiánjai között töltött. [Ezek szerint ő is a 68-es nemzedék lelkes híve lehetett.] Ettől az időtől kezdve az indiánok jogaiért harcol, akiknek Németországnyi nagyságú területet akar „visszaadni”. Már az 1994-es ENSZ találkozó (amiről fentebb a TFP képviselője is beszélt) a „világpolitika témájává tette a trópusi erdők megmentését”. E terv mögött Martin von Hildebrand állt, akinek az a meggyőződése, hogy csak az indiánok titokzatos, mitikus-misztikusba emelkedett tudása tudja a trópusi erdőket megmenteni. Valójában faji konfliktus szitása áll a háttérben, mely azt célozza meg, hogy a fehérekből ellenséget csináljanak; e kép kialakításához az indiánok az ötletet és a segítséget a fehérektől kapták és kapják.      E fehérek egyike, Martin von Hildebrand, hozta létre a Fundación Gaia Amazonas hálózatot, amit az Európai Bizottság, valamint Ausztria, Svédország, Hollandia és Dánia is támogat. Jó kapcsolatokat ápolnak a brit királyi házzal is. José Lutzenberger szorosan együttműködik ezzel az alapítvánnyal. Lutzenberger, bajor kivándorlók fia, 1990-től 1992-ig Brazília környezetvédelmi minisztere volt. Hildebrand és Lutzenberger közösen megkapták az alternatív Nobel-díjat. Lutzenberger már 1987-ben alapított egy Gaia nevű társaságot, Hildebrand ugyanezt a nevet adta saját, 1990-ben életbe hívott alapítványának. Gaia a görög mitológiában a megszemélyesített anyaföld, a föld istenasszonyának neve. A mitológiában idővel Gaiát tekintették mindenek szülőanyjának.      Hildebrandot elbűvöli a dél-amerikai indiánok animista kultúra- és vallásformái, amit „specifikus kozmológiának” nevez. Az amazonasi indiánok ezen Hildebrandtól csodált egyházidegen, panteista kozmológiai látásmódja került be az amazonos-szinódus munkaprogramjába. Hildebrand Gaia-alapítványa és Bergoglio politikai karja, Sanchez Sorondo „püspök” (a tudományok és szociális kérdések pápai akadémiájának kancellárja) között szoros kapcsolat áll fenn. Maga Hildebrand magyarázta el 2017-ben Sorondonak a három-A-tervet. Hildebrand találkozójukon azt is kijelentette, hogy az AAA-folyosó megvalósítására már „minden készen áll”, és hogy ehhez hálózatának segítségével minden szálat ő tart kézben. Egy évvel később, Bolsonaro megválasztásával azonban a helyzet kedvezőtlenné vált e terv megvalósításához.      Az Instrumentum laboris-ban található furcsa kijelentések mind megtalálhatók a Fundacion Gaia Amazonas internetes oldalán. Az amazonasi indiánok azt állítják, hogy Hildebrand meg van róla győződve, hogy „az ő sámánjaik a trópusi erdőkben befolyásolni és gyógyítani tudják az energia-áramlatokat”. „Tehát a világ egészségének érdekében kell ezt a területet idegen – vagyis nem indián – emberi befolyásoktól megtisztítani.” Ebben az archaikus kontextusban, hogy finoman fejezzük ki magunkat, marxista, felszabadulás-teológiai, indián és klíma-hisztérikus irányzatok keverednek szokatlan szövetségben. Az ürügyek mögött a brazilok nagyon is valóságos gazdasági érdekeket sejtenek, nevezetesen, hogy az AAA-korridor létrehozásának tervezői és támogatói ilyen módon akarják e hatalmas terület erőforrásait bizonyos körök kezére átjátszani; de legalábbis azt akarják megakadályozni, hogy ezeket Brazília használhassa fel, hogy ezzel Latin-Amerika leginkább felfelé törekvő államának kárt okozhassanak.      Mindezeken túl azt sem szabad elfelejteni, hogy az abortusz-lobby térképén Brazília a legnagyobb fehér folt. Ebben az országban a magzatokat még mindig csak nagyon kivételes esetekben szabad megölni. 2016-ban a WHO és az ENSZ a média és milliárdos magán-alapítványok segítségével gyors csellel akarta elérni az abortusz legalizálását. Ürügyül az említett erők összjátékával létrehozott cika-pánikot vetették be. Próbálkozásuk azonban nem sikerült. Amivel a cika-vírus is egyik napról a másikra eltűnt a semmibe. folytatása következik Feltéve: 2019. június 25.