1 Jn 5,4: „Ki győzi le a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?” Az előző cikk mondanivalója röviden összefoglalva ez volt: „Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van!” … Aki „szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete. ... Csak aki az Isten akaratát teljesíti, az marad meg örökre.” (1 Jn 2,15/17) Továbbá: Az ördög birodalma és Isten birodalma között mély szakadék tátong; következésképpen Istenhez akkor kerülünk a legkönnyebben és legbiztosabban, ha egyre jobban távolodunk a világtól. Az Isten birodalmához tartozók, vagyis azok, akik mindenben igyekeznek Isten akaratát teljesíteni, minél közelebb kerülnek Istenhez, annál messzebbről, annál biztonságosabb távolságból látják a világot. Nem véletlen, hogy mindaddig, amíg az emberek nem vesztették el teljesen a józan eszüket, azaz körülbelül a Krisztus utáni kétezredik évig, világi ügyeik intézéséhez is inkább olyan emberekhez fordultak tanácsért, akik nem voltak érintettek, sőt, kifejezetten távol álltak a szóban forgó ügytől (gondoljunk Oszlopos Simeonra, vagy a többi szent remetére). Ha valaki repülőgéppel utazik, vagy felmegy egy magas hegyre, sokkal többet lát az alatta elterülő vidékből, mint azok, akik ott élnek, ott tartózkodnak éppen.      Aki elfogadja, hiszi, hogy Isten nem csak magasabbról lát mindent, de mindaz, ami létezik az Ő terve, az Ő akarata szerint való, az egyre inkább maga is ezen isteni terv és akarat szerint lát mindent ezen a világon. Következésképpen mindent Isten akarata szerint értékel és ítél meg. Ezáltal sokkal mélyebbre, sokkal messzebbre lát, mint azok, akik nem fogadják el Isten létezését, vagy azt igen, de mindenhatóságát, teremtői mivoltát és állandó jelenlétét és ellenőrzését nem. Ez a kettős látásmód az egyik leggyakoribb és leg-legyőzhetetlenebb ellentét az Isten birodalmához és az ördög, azaz az e világ birodalmához tartozó emberek, bennük legfájóbban a rokonok, jóismerősök között.      Az Isten birodalmához tartozók az életnek minden, a legapróbbtól a legnagyobbig, részletét abból a szemszögből nézik, hogy az megfelel-e Isten tervének, akaratának, azaz Isten teremtői rendeltetésének vagy sem. Az e világ birodalmához tartozók semmilyen természetfeletti világot irányító, a világban szerepet játszó tervről, akaratról nem tudnak semmit. Nemhogy Isten tervét és szándékait nem ismerik, vagy ismerik, de tagadják, de még annak a szándékait sem, akinek birodalmában ők élnek, és akinek valójában a rabszolgái. Olyanok, mint a sűrű tömegben haladó ember, aki csak az előtte menő hátát látja. És valóban csak azt látják: semmit nem tudnak az élet igazi értelméről, az ember rendeltetéséről, a bukott emberi természetről, a bukott angyalokról, a sátán birodalmáról, a sátán irigységéről, a sátán céljairól – így aztán mint akarattalan lények mennek a sátán után a teljes sötétségben. Semmiféle elképzelésük nincs a világ rendjéről, a világ folyásáról, az ember természetéről.      És ez az, ami minden beszélgetést, vitát, vagy akár csak megértést, egyetértést lehetetlenné tesz a két tábor hívei között, hiszen a világon nincs semmi olyan dolog, melynek megítélésében ne játszana szerepet az, hogy valaki az isteni rendet vagy az ördögi káoszt tartja rendezői elvnek, és a jó és rossz, a helyes és helytelen mércéjének. A kedves, aranyos, nagyon okos Bakay Gyuri bácsi (a régi közösségből) mondta mindig, hogy nem tud beszélgetni már régi barátaival, mert nincs az a pici közös nevező, amiben megegyeznének, ahonnan a beszélgetést el lehetne indítani. Valóban: ahogy a gonosz uralma egyre százszázalékosabbá válik a világon, ahogy minden kis menekülőlyukat szivárgásmentesre bebetonoznak, úgy tűnik el az utolsó iciri-piciri közös nevezőcske is az Istent követők és az e világban élők között. Ezért van az, hogy a párbeszéd, a vita mindig csak azt hozza magával, hogy az Istenhez tartozó fél szenved kárt: vagy lelkileg, vagy jó esetben csak idegileg. Talán az is az ördög egyik legnagyobb vívmánya, hogy éppen most nevezték ki az élet minden területén a párbeszédet a követendő példának, az egyetlen alkalmazható, megengedett módszernek: ezzel tudja az ördög legalább testileg a legeredményesebben leszerelni, semlegesíteni, megsemmisíteni az Isten iránt hűségesnek maradni akarókat. Saját lelki nyugalmunk, békénk érdekében ne hagyjuk magunkat belerángatni ebbe a csapdába! ELŐZMÉNY Feltéve: 2018. április 8.