|
Áldozócsütörtökön egy prédikációban a pap a keresztjáró napok evangéliumára visszatérve és Jézust idézve – „Azt mondom azért nektek: kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál és aki zörget, annak ajtót nyitnak.” (Lk 11,9-10) – az ima erejéről beszélt. Aqunói Szent Tamásra és egy egyházatyákra hivatkozva azt mondta, hogy a fenti szavakkal Isten „kötelezte” magát, hogy meghallgatja az emberek imáit. Mi mégis sokszor kételkedünk ebben, hiszen általában sokszor kérünk valamit Istentől és – úgy tapasztaljuk –, hogy Isten nem hallgatott meg bennünket. [Én több olyan hitetlen embert ismerek, aki hitetlenségének okát ilyen meg nem hallgatott kéréssel indokolja. Egy ilyen eset, a Déry novellából készült „Szerelem” című filmben hangzott el, amikor a film egyik főszereplője, egy idős beteg asszony elmesélte, hogy fiatal, még hívő lány korában egyszer azért imádkozott Istenhez, hogy a vasárnapi ünnepségen legyen jó idő, de nagyon rossz idő volt, és ő nem tud olyan valakiben hinni, akiben „nem lehet megbízni”, ezért aztán nem hisz Istenben.]
Isten csak akkor nem hallgatja meg kéréseinket, ha rosszul imádkozunk. Szent Tamás öt feltételt sorol fel, melyeket kérő imánkban feltétlenül be kell tartanunk, ha Istent „szaván akarjuk fogni”. A helyes és Istent „kötelező” kérő ima feltételei tehát a következők:
Ma az egyik legaktuálisabb ima egy katolikus számára, ha arra kéri Istent, hogy mutassa meg neki, hogy melyik az a szűk ösvény, amit követnie kell, ha üdvözülni akar, és hogy ne csak megmutassa, de tegye őt alkalmassá, hogy felismerje válaszát, útmutatását, majd ereje legyen annak követésére, mégpedig élete utolsó pillanatáig. Természetesen mások érdekében is szabad, sőt kell Istenhez könyörögnünk, és Ő sokszor az ilyen kérésünket is teljesíti, mindazonáltal a másokért mondott ima nem kötelezi Istent.
|
vissza