|
A „tökéletes átadásunk Máriának” szelleme abból áll, hogy belsőleg teljesen Máriától tesszük magunkat függővé, azáltal, hogy hiánytalanul lemondunk magunkról, teljesen átadjuk magunkat Mária kegyelmi működésének, és természetfeletti titokzatos egyesüléssel egyre jobban eggyé válunk vele. Aki egészen komolyan akarja ezt az utat járni és ezt a célt elérni, annak néhány hónapon keresztül a következő gyakorlatokat kell elvégeznie.
1. A reggeli ima alatt át kell gondolni az egész napi teendőt, és már ekkor minden cselekedettel kapcsolatban gondosan el kell végezni a következő gyakorlatot: „Anyám, már most lemondok magamról és mindarról, ami a Te kegyelmi hatásodat a lelkemben akadályozhatja. Ellene mondok a gőgnek, az irigységnek, a haragnak, az akaratosságomnak, az önfejűségemnek stb. Már most teljes egészében átadom magam Neked, és kérlek, add nekem cserébe a Te gondolataidat, a Te lelkületedet, akaratomat irányítsd szelíden és határozottan a Te döntéseidhez és tetteidhez, melyeket általam akarsz elvégezni.” 2. Délben bizonyos időre el kell vonulni, ha lehet, nem csak belsőleg, de valójában is, és az Anya szemével meg kell vizsgálni, hogy a délelőtt folyamán a jó szándékokat betartottuk-e vagy sem. Köszönetet kel mondani a kapott segítő kegyelmekért, ha valami nem sikerült, meg kell vizsgálni a balsiker okát, ha valamit rosszul tettünk, fel kell ébreszteni magunkban a megbánást és az erős fogadást. Majd elő kell készülni a délutánra. 3. Este meg kell ismételni ezt a lelkiismeret-vizsgálatot.
E vizsgálatok tárgya az égi Édesanya jelenlétében való élet, ami azt a célt követi, hogy Máriának való belső átadásunk aktusainak számát napról-napra növeljük, amíg el nem értük, amit tanítómesterünk, Montforti Grignon Szent Lajos-Mária követel: „Minden új tett előtt meg kell újítani a lemondást és a Máriának való odaadást, aztán időről időre, és minden tett közben és után meg kell ismételni. Minél gyakrabban teszi ezt a lélek, annál gyorsabban válik szentté, tehát annál gyorsabban jut el a Jézus Krisztussal való egyesülésig.” Ezen aktusokat azonban komolyan és jól kell elvégezni. Csak a jó tettek növelik az erényt. Az ismételt gyenge, hanyag tettek gyengítik a készséget a tökéletes aktusokhoz és ezáltal az erényekhez is. Ezt a célt persze nem lehet egy nap alatt elérni, de még egy hét vagy egy év alatt sem. Rendíthetetlen akaratra, kiapadhatatlan türelemre és szívós kitartásra van szüksége annak, aki ezt el akarja érni. „A mennyek országa … mindmáig erőszakot szenved, az erőszakosok szerzik meg.” (Mt 11,12) A kereszténység nem az erőtlenek, a bátortalanok vallása, hanem a hősöké.
Ehelyütt fontos felhívni a figyelmet az ördög egyik cselvetésére. Ha ugyanis ő azt látja, hogy egy lelket nem képes direkt a gonosz által elcsábítani, akkor megpróbálja a jóval megzavarni és erejét szétforgácsolni. E célból mindenféle jó dologra serkenti, amik azonban keresztezik és hátráltatják egymást: Ha látja, hogy egy lélek komolyan halad a Máriának való átadás útján, akkor minden elképzelhetőt megpróbál, hogy erről az útról eltérítse, hiszen tudja, hogy különben ez a lélek örökre elveszett számára, sőt sok más lelket is magával ragad.
|
vissza