18. FEJEZET Az Oltáriszentséget nem szabad kíváncsian fürkésznünk, hanem mint Krisztus alázatos követői, érzékeinket alá kell rendelnünk hitünknek Krisztus szava 1. E titokteljes szentség kíváncsi és fölösleges feszegetésétől óvakodnod kell, ha nem akarsz a kételyek tengerébe merülni. „Ki fölségnek vizsgálója, elnyomatik a dicsőségtől.” (Péld 25,2) Többre képes az Úr, mint amennyit az ember ésszel fölér. Az igazságnak jólelkű és alázatos kutatása, mely okulást keres s mely a szentatyák helyes tanításainak ösvényén akar járni, nem tilos. 2. Azonban mégis sokkal boldogabb az egyszerű lélek, amely elhagyván a mély kérdéseknek tövises útját, Isten parancsainak egyenes és biztos útján halad. Sokan kárát vallották már ájtatosságuknak, midőn mély dolgok feszegetéséhez fogtak. Hit kívántatik tőled és szeplőtelen élet, nem pedig mély értelem s az isteni titoknak beható megismerése.      Ha azokat sem érted meg s fogod föl, mik alattad vannak, miként foghatnád föl azokat, mik fölötted vannak? Hódolj meg Isten előtt, értelmedet a hitnek vesd alá, s megkapod a tudás világosságát, amennyire az neked hasznos és szükséges. 3. Némelyek nagy kísértéseket szenvednek a hit és az Oltáriszentség körül; de ezt nem nekik, hanem inkább a gonosz ellenségnek kell felróni. Ne hederíts gondolataidra, ne vitatkozzál velük, s az ördög által keltett kételkedésekre ügyet se vess: hanem higgy Isten igéinek, higgy az ő szentjeinek s prófétáinak, s elmenekül tőled a gonosz ellenség.      Sokszor igen hasznos, hogy Isten szolgája ilyeneket kénytelen tűrni. Mert a hitetleneket és bűnösöket nem kísérti a sátán, hisz azok már amúgyis birtokában vannak; hanem a hívőket és jámbor lelkeket üldözi és zaklatja különféle módon. 4. Ragaszkodjál tehát az egyszerű és kétséget kizáró hithez és mélységes tisztelettel járulj az Oltáriszentséghez. S ha valamit nem értesz, hadd azt nyugodtan a mindenható Istenre. Nem csal meg az Isten; de aki magának hisz nagyon, az megcsalatkozik. Az egyszerű szívűekkel jár az Isten, az alázatosak előtt nyilatkozik meg, a kisdedeknek ad értelmet s a tisztalelkűeknek nyitja föl szemeit; ellenben a kíváncsiaktól és dölyfösektől megvonja malasztját.      Az emberi elme gyarló és könnyen csalatkozik; a hit ellenben igaz és meg nem csalható. 5. Az elmének s a természeti kutatásnak a hit után kell járnia, nem pedig azt megelőznie s megrontania.      Mert a hit és szeretet ebben a szent és felséges Szentségben első helyet foglalnak el és csodálatos módon működnek. Az örök, mérhetetlen és végtelen hatalmú Isten meg nem fogható dolgokat művel az égen és a földön, és csodálatos műveit nem kutathatjuk át. Hisz ha Isten műveit az emberi elme könnyen fölfoghatná, sem csodálatosaknak, sem megfoghatatlanoknak nem mondhatnánk őket. Feltéve: 2015. augusztus 31.