Eugenio Scalfari ateista és szabadkőműves publicistának Bergoglioval folytatott interjúi időközben ugyanolyan híresek, mint amennyire hírhedtek lettek. 2015. március 15-én Scalfari saját lapjában, a La Repubblica-ban megint megjelentetett egy vezércikket Bergoglioról, amiben tényleges vagy csak állítólagos új Bergoglio-kijelentéseket idézett, amiket a kettőjük között folytatott egyik beszélgetés során az utóbbi mondott neki. Hogy valóban vagy csak képzeletben mondta ezeket maga Bergoglio, ugyan ki tudhatja? Különösen, hogy ennek eldöntése semmit sem változtat e kijelentések széleskörű elterjedésén. Tény, hogy Scalfari írásai egyre mélyebb árkot ásnak a hívek hitébe. A mostani vezércikkből való lent következő idézetek romboló ereje új dimenziót ért el. Ha ezek a kijelentések, amiket Scalfari Bergoglio szájába ad, nem lesznek minél hamarabb és egyértelműen megcáfolva és helyesbítve, leginkább magától Bergogliotól, vagy olyan valakitől, aki a Szentszéknél erre hivatott, akkor az argentin Bergogliora és „pontifikátusára” még sötétebb árnyak fognak vetülni, mint az eddig. Egy olyan emberre, akit a tömegek egyre inkább bálványként imádnak, miközben a katolikusok számára egyre inkább a botrány köve lesz. „Az, amit Ferenc a nem-hívők Európájának mondhat” Írta: Eugenio Scalfari Akinek megadatott az az ajándék, hogy megismerhette Bergogliot, az tudja, hogy az önzés fajtánk legveszélyesebb ellensége. Az állat önző, mert csak az ösztönei vezetik, aminek a legfontosabb a túlélés, a saját túlélése. Az embert a társas élet is hajtja, és ezért szeretetet érez mások iránt, a faj túlélésével szemben, melyhez tartozik. Ha az önzés elhatalmasodik és a mások iránti szeretetet elfojtja, elsötétedik az isteni szikra, ami benne van, és saját magát ítéli el. Kérdés: Mi történik ezzel a kialudt lélekkel? Meg lesz büntetve? És hogyan? Bergoglio válasza egyértelmű és világos: Nincs büntetés, hanem az ilyen lélek kialszik. A többi lélek mind részesedik az Atya jelenlétében az örök üdvösségben való életben. A kialudt lelkek nem részesednek ebben a díszlakomában, a testi halállal útjuk véget ér, és ez a misszionárius egyház motivációja: az elveszetteket megmenteni. Ez az oka annak is, hogy Bergoglio gyökeresen jezsuita. A Chiesa e postconcilio blog ezt a kijelentést így kommentálja: Mit vártok az irgalmasság pápájától, aki az igazságosságot és Krisztus áldozatát száműzte? Amiről nem beszél, és amit nem celebrál? Mit jelent különben permanens reformjának ez a „nincs visszaút” kijelentése? [Hogyan lehet pápának tartani valakit, akiről ez a véleménye valakinek?]      Mindenesetre súlyos állításokról van szó, melyek mégha hamisítottak is, a nyilvánosság előtt Bergoglio szavaiként szerepelnek. .. Ugyanilyen súlyosnak tűnik a klérus azon részének tétlensége, ami nem vakon követi őt, de ahhoz hogy tegyen valamit a Tanítóhivatal ünnepélyes aktusára vár, ami azonban soha nem fog megérkezni. Közben a zűrzavar egyre csak nő, és vele a „sötétség” szabad teret kap, mert bizonyos egyházi képviselők az Egyházra bízott misztikus Test megvédésére szolgáló eszközöket lebontják. Ez abszolút súlyos és tényleg drámai. Értelmetlen dolog formális kormányzói aktusokra várni. A felbomlás a gyakorlat és a szabadon mondott szavak egyik részévé vált.      [Hoppá! Ha jól értem, ezek a szavak akár az Einsicht újságból is származhatnának, melynek egyik fő igyekezete abból állt, hogy az Egyházat újra felépítsék, aminek azzal kellett volna kezdődnie, hogy a még meglevő egyházi méltóságok deklarálják a zsinati „pápák” eretnekségét, és ezzel szabad utat adnak a helyzet normalizálásának.] Scalfari Bergoglionak tulajdonított mostani megjegyzései rendkívül figyelemreméltóak. Ráadásul Bergoglio eddig is vonakodott Scalfari cikkeit korrigálni, sőt, az eddigi interjúkat a vatikáni kiadó könyv alakban hozta nyilvánosságra, amivel elismerték az azokban leírt Bergoglio-idézetek hitelességét. Szintén figyelemreméltó Scalfari utószava, amiben Bergoglionak a következő házifeladatokat adja: Amiket Ferencnek most meg kell oldania, azok nagyon súlyos problémák, amiket eddig alig mondtak ki. Elsőként olyan kérdést, amit még senki nem tett fel, holott nyilvánvaló. A presbiter, azaz a pap, aki a szentségeket kezeli, és akinek hatalma van a bűnöket megbocsátani vagy büntetni, azok, akik a bűnösöket megítélik. Pap és papi hierarchia csak a katolikus egyházban létezik, ahol meg van nekik tiltva a házasság.      Semmilyen más vallásban nem léteznek papok és cölibátus, és semmilyen más vallásban nem változtatták át a doktrínát egy kódexbe. A zsidóknak vannak írásaik és előírásaik, de a rabbik csak tanítómesterek, se szentségük, se nőtlenségi kötelezettségük nincsen. Magyarázzák és értelmezik írásaikat. Csak ez a feladatuk, semmi több.      A mohamedánoknak is megvannak az írásaik és tanításuk, de papoknak nyoma sincs náluk sem. … De náluk a fundamentalizmus veszélye nagy és gyakran romboló. És nincs ez másképp, bár keresztények, a különböző protestáns felekezeteknél sem, ahol szintén nincsenek papok, csak pásztorok.      Bergoglio második feladata a modern kultúrához való kapcsolat, aminek gyökerei a felvilágosodásban vannak. Ez az intellektuális mozgalom, ami legnagyobb fejlődését a 18. századi Angliában és Franciaországban és Diderot-ban, Voltaire-ben, Hume-ban és Kant-ban legnagyobb képviselőt érte el, nem hitt egy abszolút igazságban, hanem egy relatívban, ami Isten létezését kizárja vagy az élet teremtésének motorjaként meghagyja, ami aztán egy autonóm evolúció által és autonóm törvényektől meghatározva fejlődik tovább.      A teisták istenének semmi olyan attribútuma nem volt, ami a keresztény Istenhez hasonlítana, se nem volt irgalmas, se nem volt bosszúálló, se nagylelkű, se nem avatkozott a történelembe és a sorsba, nem tette fel a kérdést a jó és rossz között. Motor volt, egy kozmikus erő, ami az élet fényét az univerzum egyes helyein meggyújtotta, és aztán visszahúzódott, elaludt vagy más élet létrehozatalával foglalkozik.      Európában a felvilágosodás a modernség alapja. A II. Vatikáni Zsinat témája, amit Bergoglio nagyon a szívén visel, az, hogy megértse azt a hullámhosszat, amivel ehhez az erősen elkeresztényietlenedett és ezért missziós területté vált Európában (és Észak-Amerikában) szólni lehet. Nagyon valószínű, hogy Bergoglio nagyon akart szent éve e misszionárius akció kezdete lesz, minden kihatásával; a terrorizmus, háborúk és lokális konfliktusok, növekvő erőszak, szétvert családok és kétségbeesett gyermekek és minden bűn legszörnyűbbikének, az egyenlőtlenségnek, a figyelembe nem vett szegénységnek, a hatalomnak és a háborúnak a szeretet és béke feletti uralkodásának szörnyű aktuális viharaiban. Az irgalmasság témája ezért nem csak vallási, hanem szociális és gazdasági értelemben is a legalkalmasabb, hogy a szeretetet, a békét és a reményt a hatalom, a háború és a kétségbeeséssel szemben visszanyerjük. [Nem csak Bergoglio nagyon is valószínűen valóban elhangzott eretnek kijelentései miatt fordítottam le ezt a cikket, hanem Scalfari utolsó fejtegetései miatt is. Tegnap egy magyar értelmiségitől, egy írótól hallottam szinte szószerint ugyanezt a tömény ostobaságot, és szintén tegnap jelent meg az interneten egy beszámoló a most 96 éves volt német kancellár, Helmut Schmidt legújabb könyvéről, amiben ugyanezek az elképesztő állítások szerepelnek. És ezek és az ezekhez hasonló emberek irányítják életünket, a világot évszázadok óta! Az lenne a csoda, ha nem itt tartanánk, ahol tartunk, a földön szinte egészen megvalósuló pokolban! – És ne felejtsük, Scalfari vezércikke március 15-én, tehát már egy héttel ezelőtt jelent meg. Szokás szerint most se érkezett a Vatikánból semmilyen cáfolat! Ekkora eretnekségre a megjelenést követő percben kellett volna reagálni! Vagyis, Bergoglio fenti szavai, nincs büntetés, hanem az ilyen lélek kialszik. A többi lélek mind részesedik az Atya jelenlétében az örök üdvösségben való életben. A kialudt lelkek nem részesednek ebben a díszlakomában, a testi halállal útjuk véget ér, léteznek és hatnak, ráadásul sokkal szélesebb körben, mintha a Szent Péter bazilikában egy misén vagy egy általános audiencián hangzottak volna el. És ezáltal részei a zsinati egyház hivatalos rendes tanítóhivatalának. Minden templomba járó embernek és a mai zsinati egyház papjának el kéne ezen végre komolyan gondolkoznia.] Feltéve: 2015. március 22.