Bergoglio a liturgia zsinatutáni reformját (azaz a NOM-t), mint az egyház életének nagy mérföldkövét méltatta. Az Eucharisztia népnyelveken való ünneplése „nagy spirituális segítség” és feléleszti az embernek Istenhez fűződő kapcsolatát, mondta március 7-én [Aquinói Szent Tamás ünnepén], szombaton Bergoglio a Via Appia Nuova-n található Ognissanti templomban – Walter Kasper címtemplomában – azon alkalomból bemutatott szentmisén, hogy 50 évvel ezelőtt, 1965. március 7-én Montini ugyanebben a templomban mutatott be először népnyelven szentmisét.      Hogy a hívek Isten szavát a mise alatt saját anyanyelvükön hallgathatták, mint keresztényeket megerősítette útjukon, mondta Bergoglio. [A valóság teljes félreismerése vagy ignorálása – ez is egyik ismertető jegye az Istentől elfordult ember természetének.] A www.katholisches.info ezen eseményt tárgyaló egyik cikke Tito Casini egyik írásából idéz, amit 10 évvel ezen esemény után, tehát 1975. március 7-én, a Michelangeló Pieta szobrát ért merénylet ürügyén írt. Dolgozatának címe: „Őrület a Szent Péter bazilikában”. Bánat és csodálkozás… ez az, amit mi 10 évvel később még mindig és még jobban érzünk azon kín miatt, ami ezen dátum óta „fokonként”, kalapácsütésről kalapácsütésre a liturgiát éri, azon mesterművet, melyet a menny és föld dolgozott ki, hogy mi már itt a földön megkóstolhassuk a mennyet, ami ily módon egyre jobban magához vonzhat bennünket, azon szerző nélküli művet, ami egyet jelent az Egyházzal, ahogy ezt az őrült romboló delíriumában pontosan felismerte, mikor a Pieta szobrán keresztül magát az Egyházat akarta eltalálni: azt az Egyházat, melynek a Szűz, a Pulcherrima mulierum az anyja. Ezért sír ma Isten Anyja, és szólít fel minket, hogy vele együtt sírjunk, mintha ezek a kalapácsütések benne a Kálvárián elszenvedett kínokat újítanák meg. O vos omnes qui transitis per viam, attendite et videte… O vos omnes… Sorsszerű, de a logikus rendet követi: azt a logikát, melyről az ismert mainzi egyházjogász az újító eretnekség első támadásainál ezt írta: „Azt hiszik, hogy a tan erődítményét meg tudják védeni, miközben az előtte elterülő síkságot, ami a liturgia, feláldozzák; holott pont ezen a síkságon dől el a csata.” És egy protestáns lelkész azt mondta egy katolikus papnak, akinek a latin nyelv feladása miatti csodálkozását fejezte ki gyengeségünk miatt: „Egy egyház, amelyik feladja kultuszának nyelvét, saját magát adja fel. Nem csak a nyelvét szolgáltatja ily módon ki, hanem hitének lényegét – ami számára ez a nyelv jelenti az edényt és a tartóoszlopot – szolgáltatja ki azon ingadozásoknak és változásoknak, ami a folytonos nyelvi evolúció sajátja. A hit tartalmát ezáltal nem fogják jobban megérteni, sőt, éppen ellenkezőleg egyáltalán nem fogják már érteni.”      [Szó szerint ez történik ma! Minél többet „tudnak” az emberek a mise szövegeiből, minél szorgalmasabban mondják, vagy olvassák ezeket a mise alatt, annál kevésbé van fogalmuk, hogy valójában mi is történik a szentmise alatt! Régen egy egyszerű hívő, aki mise alatt a rózsafüzért imádkozta, pontosan tudta, hogy mi a szentmise!] A www.summorum-pontificum.de honlap Bergoglio március 7-én tartott miséjéről szóló beszámolójában kitért arra a kijelentésre, amit Wolfram Schrems idézett cikkében. Mára ismertté vált, hogy Bergoglio az istentisztelet után rövid beszédet tartott, amiben ezt mondta: „Nagyon köszönöm, egészen nagy köszönet a vendégszeretetetekért, a misében velem mondott imáitokért, és megköszönjük az Úrnak azt, amit az egyházban a liturgiareform ezen 50 évében elvégzett. [Hát ezt az iszonyatos rombolást inkább az ördögnek kellene megköszönni.] Bátor gesztusa volt az egyháznak ez az Isten népéhez való nagy közeledés, ami által a nép tényleg megérthette, amit tesz, és egészen fontos számunkra, hogy a misét így követhetjük. És mi nem tudunk visszamenni, nekünk mindig előre kell haladnunk, mindig előre, és aki hátrafordul, eltéved. Mi ezen az úton haladunk tovább.” Amikor Erich Honecker a pártja által megalkotott mesterséges államának 40. évfordulóján fennhéjázóan kijelentette „Mindig előre, hátra soha”, ennek az egész képződménynek pontosan egy éve volt már csak hátra. Aminek nincs gyökere, vagy pláne magát vágja le erről, az elhal. (A fotón Montini 1965. március 7-én) Feltéve: 2015. március 22.