A katolikus Egyház lényegét tekintve szent és szeplőtelen
Írta: P. Bernhard Zaby
(forrás: http://zelozelavi.wordpress.com/ – 2014. október 3.)

Részletek P. Zaby „Heiliger Rest” – Szent maradék – című cikkéből

A zsinati helyzet miatt ma a „katolikusok” háromféle megoldást választhatnak.
     Az első megoldás a „zsinati egyháznak” a katolikus Egyházzal való azonosítása, ami két módon történhet. Az első a „zsinati egyházat” intaktnak tekinti, még ha vannak is benne dolgok, amik zavaróak. A második úgy véli, hogy a katolikus Egyház jelenleg komolyan beteg, egyenesen eltorzult, egyfajta rákos daganat a mégiscsak élő testen, ami egyenlő a „zsinati egyházzal”.
     A második megoldást választók úgy gondolják, hogy a katolikus Egyház jelenleg élettelen, funkcióit nem tölti be, de a „zsinati egyház” alakjában azért jelen van. Ha ez a „zsinati egyház” megtérne, akkor újra teljes mértékben ő lenne az élő katolikus Egyház.
     A harmadik megoldást képviselők a „zsinati egyházat” a katolikus Egyháztól teljesen különböző és elkülönülő realitásnak, eretnek és szakadár szektának tartják.

Úgy is mondhatjuk, hogy az első kategóriába azok tartoznak, akik a katolikus Egyházat a „zsinati egyházban” mind meglévőnek, mind hatékonynak látják, legfeljebb különböző mértékben, 70, 80, 90 százalékban – ezek az optimisták –, vagy 10, 20, 30 százalékban – ezek a pesszimisták. Ezért szól így a választási jelszavuk: „The more catholic the better“ – minél több katolikus, annál jobb (ami már önmagában véve nonszensz elképzelés).
     [Ide tartozik az egész „zsinati egyház” papostul, pápástul, hívestül, az összes Ecclesia Dei közösség és az FSSPX.]
     A második kategória a katolikus Egyházat a „zsinati egyházban” meglévőnek, de hatástalannak tartja. De mivel még létezik, újra hatékonnyá is válhat.
     [Ide tartoznak Mgr. Guérard des Lauriers és követői, azaz az ú. n. „Cassiciacum-tézis” (más néven „sedisprivacionizmus” vagy „Papa materialiter, non formaliter” teória) hívei – köztük Sanborn püspök úr.]
     A harmadik kategória a katolikus Egyházat a „zsinati egyházban” se meglévőnek, se hatékonynak nem tartja.”
     [Ide tartoznak a ma szedesvakantistáknak mondott emberek, akik e honlap felfogása szerint nem mások, mint katolikusok. Hiszen a „katolikusnak lenni” ugyanolyan abszolút kategória, mint az igazság: Ahogy csak 100 százalék igazság van és nincs 99 százalék igazság, úgy nem lehet 99 százalék katolikusság sem. Valaki vagy valami vagy megfelel a katolikus lét összes kritériumának, és akkor katolikus, vagy nem, és akkor nem katolikus, függetlenül attól, hogy hány százalék az eltérés az ő álláspontja és a katolikus Egyház álláspontja között.]

A második irányzat egy lépéssel tovább megy: Számára a „zsinati egyház” nem a beteg, hanem bizonyos módon a halott katolikus Egyház. De azért még megvan és ezért újra életre kelhet, miként ez például az érdemeknél vagy azoknál a szentségeknél áll fenn, melyek a lélekbe kitörölhetetlen bélyeget nyomnak. Egy súlyos bűn által a természetfeletti érdemek elvesznek, csakúgy, ahogy a szentségek nem tudják kegyelmi hatásukat kifejteni. De a megbánás és a vezeklés eltörli ezeket az akadályokat, az érdemek újra felélednek és a szentségek kifejthetik hatásukat. Körülbelül így képzelik el ezen irányzat hívei a katolikus Egyházat: bizonyos tekintetben a katolikus Egyház halálos bűnbe esett, ahogy egy keresztény is halálos bűnbe eshet, de az Egyház is, csakúgy, mint a hívő, ismét megtérhet és akkor megint ő a katolikus Egyház teljes erejében és hatalmában. Ez körülbelül a szedesprivacionisták gondolatmenete, valamint az FSSPX-ellenállásé az ő jelszavukkal: „Kánoni egyesség nincs teológiai egyezség nélkül.”

A szedesprivacionisták tehát azt a tézist vallják, hogy a mindenkori zsinati pápa ugyan materialiter pápa, de formaliter nem, vagyis mint személy ugyan létezik, de nem tud (vagy nem akar) pápaként viselkedni. Egy belső akadály, mint például eretnekség, megakadályozza ebben. De ha az akadály megszűnne, megtérne és újra hinne, és akkor nem csak materialiter, hanem formaliter is pápa lenne [pontosan így mondta Sanborn püspök úr is].
     Egyébként Lefebvre érsek is ehhez hasonló nézetet vallott. Még az 1886-os Assisi-i szentségtörés és az 1988-as püspökszentelések után is, például 1988. december 8-án ezt mondta: »Ezért helyesnek tartom, hogy csak a megtörtént dolgoktól határolódom el, hogy a Rómával való kapcsolat fennmaradhasson, és feltételezem, hogy Rómában továbbra is Péter utóda székel. Egy rossz utód, bizonyára, akit nem szabad követni, mert liberális és modernista nézetei vannak. De létezik és bármikor megtérhet.« Ezért nem meglepő, hogy a lefebvrista ellenállásban ez az elképzelés uralkodik. Hiszen ott a teológiai egyesség alatt – melynek meg kell előznie a jogi kiegyezést – nem mást értenek, mint azt, hogy előbb a „zsinati egyháznak” vissza kell térnie a katolikus hithez, a »tradícióhoz«, ahogy nevezik, és meg kell térnie. Ha ez megtörtént, eljuthatnak a jogi kiegyezéshez, és akkor ez megint teljesen a katolikus Egyház lesz.

Ezek a gondolatok könyörtelenül szétzúzódnak a valóságon, hiszen a katolikus Egyház, mint Krisztus tiszta és szeplőtelen menyasszonya, mint természetfeletti, szétzúzhatatlan realitás semmiképpen nem lehet ilyen módon „halott”. A katolikus Egyház lényegét tekintve szent és nem tud „halálos bűnbe” esni. Szentségtörés ilyet akár csak gondolni is.

Csak a tagjai vétkezhetnek, de az Egyház, mint ilyen soha. Ha egy katolikus súlyos bűnbe esik, még mindig tagja marad az Egyháznak (ameddig nem hal meg súlyos bűnében, mert akkor az elkárhozás leválasztja), de egy halott tagja. De ha eretnekségbe esik, akkor ipso facto megszűnik a katolikus Egyház tagja lenni. Hogyan lenne akkor lehetséges, hogy az egész katolikus hierarchia, pápa és püspökök, együtt egy zsinaton eretnekségbe esik és mégis – legalábbis materialiter – a katolikus hierarchia marad, amelyiknek csak meg kell térnie, és akkor minden megint jó lesz? Egy eretnek nem tagja az Egyháznak, tehát nem lehet a püspöke sem, és még kevésbé a feje, a pápa, se materialiter, se formaliter. Ahogy egy megtérés sem csinálna egy nem-pápából automatikusan pápát (mert pápa nem megtérés, hanem megválasztás által lesz valakiből), úgy nem lesz a „zsinati egyházból” sem (esetleges) megtérése által a katolikus Egyház.


Feltéve: 2014. október 4.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA