Pie bíborosnak az előző héten idézett jövendölése így folytatódik: „Egy ilyen végső szükségben és a dolgok ilyen kétségbeesett állásánál, amikor a gonosz átveszi a világot, amit nemsokára tűz emészt el, mit tegyenek az igazi keresztények, mind a jó emberek, az összes szent, minden ember, akiben a hitnek és a bátorságnak legalább egy szikrája megvan még? E helyzet láttán, mely lehetetlenebb, mint bármikor eddig, ők mind a szenvedélyes imából merített kétszeres erővel, valamint tettekkel és rettenthetetlen küzdelemmel mondják: Miatyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved, miképp a mennyben, úgy itt a földön is; jöjjön el a te országod, miképp a mennyben, úgy itt a földön is! Miképp a mennyben, úgy itt a földön is, ezeket a szavakat fogják mormolni még akkor is, amikor lábuk alatt meginog a talaj.” „Ahogy egy rettenetes katonai vereség után az egész római szenátus és minden rangú állami hivatalnok a kapuk elé sietett, hogy a megvert konzullal találkozzanak és gratuláljanak neki, hogy nem rendült meg a hite a római köztársaságban, úgy fognak kijönni a menny szenátorai, az angyalok összes kara és minden rendű és rangú boldog, hogy a hit nemes lelkű bajnokait fogadják, akik egy reménytelennek tűnő helyzetben még mindig reméltek és a keserű végig harcoltak.” „Akkor az a lehetetlennek tűnő ideál, amiért minden korcsoport kiválasztottjai makacsul harcoltak, végre valósággá válik. Az Emberfia második és utolsó eljövetelekor e világ feletti uralmát átadja az Atyának, és a gonosz hatalma örökre a szakadék mélységébe vettetik, és aki vonakodott Istenhez alkalmazkodni, és Vele Jézus Krisztuson keresztül a hitben, a szeretetben és a törvények betartásával összekötve lenni, az az örök szenny csatornájába repíttetik. És Isten élni és uralkodni fog mindörökkön örökké, nem csak a saját természetével való egységben és a három isteni személy társaságában, hanem megtestesült Fia misztikus Testének teljességében és a szentekkel való egység beteljesülésében.” Kedves Olvasók, világosan látjuk, hogy Pie bíboros jövőképe minden sötétségének ellenére sem volt borúlátó. Bár világosan felismerte annak a helyzetnek emberi kilátástalanságát, melyet az emberiség maga teremtett magának, ugyanezzel a világossággal mégis megkülönböztette az emberit az isteni látásmódtól: Miközben a 19. századi emberiség tömegei szembeszálltak a mindenható Istennel, és magukat az ördög sakkfigurájává és borzalmas poklának takarmányává tették, mindezek ellenére ugyanebben az időben Isten fenséges akarata teljesedett be, hogy a kiválasztott lelkek, akik azt választották, hogy Őt szeressék és Neki szolgáljanak, a mennybe vitessenek. Bizony igaz, hogy „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik” (Róm 8,28). 2014-ben könnyen elveszíthetjük szemünk elől Isten szándékait, ha túl emberi módon mind arra a gonosz dologra meredünk, ami körülöttünk terjed. Csakhogy Isten szándéka nem abból áll, hogy megmentse a civilizációt, ha az ember ragaszkodik ahhoz, hogy ezt elpusztítsa. Isten terve az, hogy Fia Jézus Krisztus által a lelkeket a mennyországba vigye, és ezt a célt minden további nélkül a civilizáció és minden földi igyekezet és remény összeomlása is szolgálhatja, ha ezek által az ember kényszerítve lesz arra, hogy szívét és értelmét a földi szemléletmód fölé emelje. Isten bennünket se nem e rövid földi életre, se nem e korrupt világ számára teremtett. „Hiszen nincsen itt maradandó hazánk, hanem jövendő hazánkat keressük.” (Zsid 13,14) Kyrie eleison Feltéve: 2014. július 6.