|
Excellenciás Uram!
Mostanra a mi kápolnánkat is elérte az a tisztogatási hullám, ami két éve Ausztráliától Kolumbiáig, Dél-Koreától Paraguayig belülről rengeti meg a Szent X. Pius Papi Közösséget. Az elmúlt két évben számtalan pap, teológus, egyházi szakember fordult Önhöz ez ügyben, fogalmazta meg véleményét nagy szakértelemmel. Én csak laikus vagyok, de olyan laikus, aki csak azért jutott el a tradícióhoz, mert „használta az agyát, képezte magát, olvasott, tájékozódott”, egyszóval kereste az igazságot, mint a legfőbb jót és útmutatót a helyes hithez, aki – ahogy P. Altamira híveinek nemrég kifejtette – maga Urunk Jézus Krisztus, hiszen Ő azt mondta: „Én vagyok az igazság, az út és az élet.”
19 évvel ezelőtt a rend és az igazság volt az, ami a Szent X. Pius Papi Közösségnél a leginkább megfogott és meggyőzött. E kettő csak együtt, egymás támogatásával létezhet, vagyis az igazságosság csak a rendben tud működni! Az évek múlásával éppen ezért kellett nagy fájdalommal tapasztalnom, hogy a két szilárd alapból az egyik, a rend egyre inkább felbomlik, helyére a liberális szemlélet, a felesleges engedékenység kerül, ami valójában az ősbűn következményének, az ember rosszra való hajlamának a tagadása, és ezzel a modernista felfogásnak a közösségbe való eleinte lassú, majd egyre fokozódó ütemben történő beszivárgását jelenti. És ahogy fogyott a rend a közösségben, a rendre való igény, úgy fogyott az igazság, az arra való igény is. Helyüket a feltétel nélküli engedelmesség követelése, a „szeretet”, a rendet nyíltan és szándékosan megszegők iránti szelíd elnézés foglalta el, vagyis mindazon elvek, amiket a modernisták követelnek, amiket a modernisták tartanak a katolikus vallás legfontosabb és elsőszámú elemeinek. Ez a tendencia már jóval korábban elkezdődött, mint az igazság látható feladása, azaz a hitehagyott Rómával való tárgyalások elkezdése. Sőt, szerintem ez utóbbira csak azért kerülhetett sor, mert támasza, azaz a rend megingott, majd teljesen eltűnt. Vagyis az igazság védelmének feladása a rend felbomlásának logikus, kikerülhetetlen következményeként jelenhetett csak meg.
Emlékszem, milyen sokat jelentettek a számomra a Szent X. Pius Közösséggel való megismerkedésemkor a közösség lapjaiban megjelent teológiai cikkek, magyarázatok, prédikációk, amik hatására rendet lehetett tenni a Rómából érkező újítások között, melyek világosan megmutatták a helyes utat, elsősorban is azt, amit Lefebvre érsek elsőként emelt ki: hitünk minden áron való megőrzésének módját.
A rend megszűnése, a hitvédelem, a vallásért, a Krisztus Királyságáért folyó harc feladása, a tanok felhígítása, illetve elhallgatása, a gyónás, az áldozás rendjének durva megsértése (ami a nyílt szentségtörésig terjed) az elkötelezett híveknél súlyos szomorúságot, az egyes közösségekben pedig komoly minőségi felhígulást eredményez. De két évvel ezelőtt kiderült, hogy mindez semmi ahhoz a kárhoz képest, amit az Ön és vezetőségének legújabb viselkedése okoz. E két év alatt szemtanúi lettünk, hogy az idő múlásával semmit nem enyhül az a rombolási vágy, amivel Ön és „fiai” azon tagjaik, paptársaik ellen fordulnak, akik a fenti jelenségekkel, vagy azok közül néhánnyal nem értenek egyet. Az a gyűlölet, amivel Ön üldözi és bünteti azon papjait, akik ellen mertek, mernek mondani Önnek, még a szovjet hatalom alatt sínylődő országokban sem volt ilyen mértékű! Gyűlöletének egyetlen másik oka valamiféle defektus lehet. Az a gyűlölet, amivel Ön azokat üldözi, akik Önnek ellent mondanak, a történelemben eddig csak a megőrült zsarnokoknál fordult elő – és majdnem kihagytam: napjainkban Bergoglio úrnál. Ezt még nézni is hátborzongató, nemhogy megélni. Hogyan képes Ön utcára tenni meglett, sőt már koros embereket egy fillér nélkül a teljes bizonytalanságba? Hogyan képes Ön megalázni, titkosszolgálati módszerekkel aljas módon a privát szférájukba behatolva meghurcolni felszentelt papokat! És nem csak olyanokat, akik nyíltan kimondták véleményüket, azaz interneten megjelentették (névvel vagy név nélkül), vagy prédikációjuk és beszélgetések során elmondták ezt, hanem olyanokat is, akik látva az elrettentő példákat maguk előtt, még a legszűkebb társaságban sem mondtak semmit Ön vagy az Ön tervei ellen! Hogyan tudja Ön ez utóbbiakat, miután nincs mivel megvádolni, és ezért nincs mivel álszent perbe fogni őket, besúgók segítségével, mondvacsinált ürüggyel olyan helyzetbe hozni – például híveket felhasználva testileg-lelkileg inzultálni –, hogy kénytelenek legyenek maguktól kilépni! Mit gondol, Excellenciás uram, milyen hatással van ez a gyűlölet hadjárat a jóérzésű emberekre? Azokra, akik a katolikus lelkületért járnak a Szent X. Pius Papi Közösség miséire? Mit gondol Ön, hogyan lehet így elfogadni, elhinni, bízni az igaz mise szentségében, természetfeletti erejében, vagy ezt másoknak elmagyarázni, ha azt látjuk, hogy olyan papok, akik legalább 30 éve minden nap ezt a szentmisét mutatják be, ilyen könyörtelen emberekké válnak! „Gyümölcseikről ismeritek fel a fát” (Mt 7,20), tanította Urunk Jézus Krisztus. Ön és közösségének mostani elöljárói – akik az Ön által végrehajtott folyamatos tisztogatás után foglalták el tisztségeiket, és váltak a régi Lenin-fiúk mintájára „Fellay-fiúkká” – milyen lelkülettel, milyen intencióval mutatják be vajon a szentmisét, hogy folyamatosan az aljasság, az árulás és a gyűlölet ezen gyümölcseit termik? Adrien Loubier Önnek írt nyílt levelét e figyelmeztetéssel zárta: „Az ítélet napján a közösség összes jótevője Ön ellen fog fellépni és Isten előtt igazságot fog követelni.” Én a jóhiszemű, a Szent X. Pius Papi Közösség katolicizmusában bízó, és mostanra gyalázatosan elárult hívek nevében azzal fejezem be levelem, hogy egykor az FSSPX igaz katolikus hívei az Ön és társai által elkövetett, hitüket veszélyeztető, gyengítő, őket kitaszító, eláruló tettekért fogják Önt bevádolni!
A LEVÉL NÉMET FORDÍTÁSA
A LEVÉL ANGOL FORDÍTÁSA
|
vissza