|
2014. március 6-án Ferenc pápa [?] hosszabb beszédet mondott a római egyházmegye papjai előtt, akiket a nagyböjt kezdetén VI. Pál kihallgatási termébe hívott össze. A beszéd témája annak megvitatása volt, hogy milyennek kell lennie egy papnak, hogy „jó pásztor” legyen. Ferenc beszédéről egy laikus katolikus írta meg gondolatait.
Írta: Martha Weinzl A beszéd, ahogy ez Ferenc pápára [?] jellemző, három pontba volt felosztva: „Az egész egyházban az irgalmasság ideje jött le”; „Mit jelent a papok számára az irgalmasság?”; „Az irgalmasság nem jelent se túlzott engedékenységet, se merevséget”. Elsőnek próbáljuk meg a szöveget empirikusan analizálni. Ferenc pápa [?] beszédében összesen 27-szer fordul elő az irgalmasság szó, 12-szer a szív, 10-szer a sebek, 6-szor a test szavak, és 5-ször a megbékélés szentsége, illetve a gyóntatóatya kifejezés. 3-szor használja a sajnálat, a gyónni és a gyónás szavakat, és csak egyetlen egyszer a bűn, bűnös, kiengesztelni és feloldozni kifejezéseket. A vétek, a gyóntatószék nem fordul elő egyszer sem, csakúgy, ahogy a megváltás, a Megváltó, a Megmentő, az Üdvözítő, az üdv, a lelki üdv vagy a feloldozás kifejezés sem.
Mit fejez ki számunkra ez a statisztika? Ferenc pápa [?] a gyónásról és a pap, mint gyóntatóatya szerepéről szándékozott beszélni.
Mindazonáltal a pápai [?] beszédben a bűn és bűnös kifejezések mindössze egyetlen egyszer fordulnak elő. A bűnt sem a gyónóval kapcsolatban, hanem akkor használja, amikor a túl lanyha papokat bírálja, akik a bűnt „minimálják”, tehát elbagatellizálják. Ez fontos kijelentés.
A pápai [?] fejtegetéséket eddig legalább valamelyest követni lehet, ha valaki a hiányzó részeket hozzágondolja a hallottakhoz. De akkor is feltűnik, milyen homályban maradnak a bűn és a bűnös státuszának a dimenziói, holott a témára tekintettel ezeknek kellene a középpontban állniuk. Ferenc pápa [?] beszédében a gyóntató szerepében papjainak csak a sebesülteket köti a szívükre. Holott a gyóntatóatyának a bűnösökkel kell törődnie. El kell ítélnie a bűnt – ez azonban olyan téma, amit a pápa [?] messziről elkerül – és a bűnöst visszafordulásra kell rávennie. A papnak a megbánásra kész embert, aki megbánta, amit tett – ezt Ferenc pápa [?] is mondja – kell az Istennel megbékélő útján elkísérnie, hogy ne essen el újra. Ehhez azonban hozzátartozik a gyónóra kiszabott elégtétel és az intés is. Ezek azonban azok az aspektusok, amik a beszédben egyetlen egyszer sem hangzanak el. Ferenc pápánál [?] a bűnös nem a megsebző, hanem nyilvánvalóan a megsebzett szinonimája. Ezt meg kéne magyarázni, ha nem feltételezhető, hogy különben a legfontosabb dolgok a fejükre állítódnak. Mert így a tettes és az áldozat egymással felcserélhetők lesznek. Normálisan a bűnös a tettes, a sérült az áldozat. A papnak – Ferenc pápa [?] szerint – a sebesültekkel kell törődnie, vagyis az áldozatokkal, akik azonban – ha a pápai [?] fejtegetéseket hűen követjük – valójában tettesek, hiszen különben mihez kellene a gyóntatóatya? A bűnös ezek szerint a pápa [?] új dialektikájában tettesből sebesült áldozattá válik. De kinek vagy minek az áldozatává: A saját bűne áldozatává? A gonosz áldozatává? Az ördög, az örök kísértő és csábító áldozatává? – Ezt a pápa [?] nem magyarázza meg! Ehelyett az egyházról, mint „tábori kórházról” beszél, és ezzel azt a benyomást közvetíti, mintha a mostani időkben egészen különleges módon állna fenn annak „szükségessége, hogy sebeket, sok sebet gyógyítsanak! Sok sebet!” Ez azonban azt jelentené, hogy a papoknak elsősorban azokkal kell törődniük, akik a bűn által megsérültek, de pontosan ez nem derül ki a további fejtegetésekből. De miért kellene korunkban több „sebet” meggyógyítani, mint a korábbi időkben, olyannyira, hogy az egyháznak egy új szerepet is el kell vállalnia, nevezetesen a tábori kórház szerepét?
A pápának [?] valóban igaza lehet. Még soha nem élt annyi ember a földön, mint ma, ezért a bűnösök száma már csak számtanilag is nagyobb, mint bármikor korábban. De mivel a pápa [?] a bűnt nem nevezi meg és valójában soha nem beszél a bűnösökről, kijelentései homályosak maradnak, és számos kérdést vetnek fel, melyek azonban megválaszolatlanok maradnak. Mert a sebesülések okaihoz, melyek miatt szükség van a gyóntatóra, tehát a bűnhöz – vélné az ember –, Ferenc pápa [?] mindössze ennyit mond: „Sok ember van megsebesülve, anyagi problémák miatt, a botrányok miatt, az egyházban elkövetett botrányok miatt is .. emberek, akik a világ illúziói miatt sebesültek meg…”
A pápának [?] egyházmegyéje és ezzel a világ összes papja számára adott üzenetét így lehet összefoglalni: Menjetek ki, ne irtózzatok és ne kéressétek magatokat bepiszkítani, hogy az embereknek életük gondjaiban és mindennapi szükségleteiben segíthessetek!
|
vissza