UNAM SANCTAM
kezdetű bullája

1302. NOVEMBER 18.

A hit által sürgetve, kötelesek vagyunk hinni és vallani, hogy az Egyház egy, szent, katolikus és apostoli is. Szilárdan hiszünk obenne, és egyszeruséggel megvalljuk, hogy rajta kívül nincs se üdvösség, se bűnbocsánat, ahogyan az Énekek Énekében (6,8) hirdeti a Vőlegény: „De galambom, ki tökéletes, csak egy van. Anyjának egyetlenje, szülőjének kedveltje.”, és egyetlen misztikus testet alkot, amelynek Feje Krisztus, és Krisztus feje Isten (1 Kor 11,3). Benne tehát egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség (Ef 4,5). A vízözön idején Noénak egyetlen bárkája létezett csak, amely előképe az egy Egyháznak, és ennek a bárkának, mely utolsó könyökéig tökéletes volt, csak egyetlen kormányosa és vezére volt, ti. Noé, és azt olvassuk, hogy ezen a bárkán kívül minden, ami a földön létezett, elpusztult.      Egynek tiszteljük ezt az Egyházat; az Úr mondta a próféta szájával: „Mentsd meg lelkemet a kardnak élétől, és az én egyetlenemet a kutyák karmából” (Zsolt 21,20). Imádkozott a lelkéért, vagyis önmagáért, szívéért és testéért; és ezt a testet, vagyis az Egyházat, Ő egynek nevezte az Egyház Jegyesének, hitének, szentségeinek és szeretetének egyetlensége miatt. Ez az Úr köntöse, a varratlan köntös, amelyet nem hasítottak szét, hanem amelyre sokan sorsot vetettek (Jn 19,23-24). Ezért az egy és egyetlen Egyháznak csak egy teste és egy feje van, nem pedig két feje, mint egy szörnynek; ez pedig Krisztus és Krisztus helyettese, Péter, ill. Péter utódjai, mivel az Úr, amikor Péterhez szólt, maga mondta: „Legeltesd juhaimat” (Jn 21,17), és a juhok általánosságára gondolt, nem bizonyos csoportjára, amiből is megértjük, hogy mindet őrá (Péterre) bízta. Ezért ha a görögök vagy mások azt mondják, hogy ők nincsenek Péterre és utódaira bízva, meg kell vallaniuk, hogy nem tartoznak Krisztus juhai közé, hiszen Urunk azt mondja Jánosnál: „egy nyáj van és egy pásztor”. Az evangélium szövegei tudomásunkra adják, hogy ebben az Egyházban és annak hatalmában két kard van, nevezetesen a lelki és a földi. Ui. amikor az Apostol azt mondja: „Nézd, van itt két kard!” (Lk 22,38), úgy kell érteni, hogy az Egyházban, hiszen az apostolok beszéltek, az Úr pedig nem azt válaszolta, hogy „túl sok”, hanem hogy „Elég”. Kétségtelenül az, aki tagadja, hogy a földi kard Péter hatalmában lenne, nem hallgatta figyelmesen az Úr szavait, amikor azt parancsolta: „Tedd vissza hüvelyébe kardodat!” (Mt 26,52). Mindkettő, tehát, az Egyház hatalmában van, vagyis a lelki és az evilági kard, de míg az elsőt az Egyházért, a másodikat az Egyház által kell használni. Az elsőt a papok keze által, a másodikat a királyok és katonák keze által, de a papok akarata és engedélye szerint.      Akárhogy is, az egyik kardot alá kell vetni a másiknak, az evilági tekintélyt a lelki hatalomnak. Mivel az Apostol így mondja: „Mert nincs hatalom, csak az Istentől, ami van, azt Isten rendelte.” (Róm 13,1-2), de nem lennének (Isten által) rendelve, ha az egyik kard nem lenne alárendelve a másiknak, és az alsóbbrendűt, ahogy az mindig is volt, nem vezetné felfelé a másik. Mert, ahogyan Boldog Dionysius mondja, isteni törvény, hogy az alacsonyabb dolgok közbenső fokokon érik el a magasabb helyeket. Így tehát, a világegyetem rendjének megfelelően, nem minden vezettetik vissza a rendhez egyenlő módon és azonnal, hanem az alsóbb a közbülső, az alacsonyabb a magasabb rendű által. Ennélfogva világosan fel kell ismernünk, hogy a lelki hatalom méltóságban és nemességben felülmúl bármilyen világi hatalmat, ahogy a lelki dolgok felülmúlják a világi dolgokat.      Mindezt világosan láthatjuk a tized fizetésében, megáldásában és konszekrálásában, de magában a hatalom elfogadásában és a dolgok egyenlő kormányzásában. Mert az igazság tanúskodik mellettünk, hogy a lelki hatalomra tartozik, hogy létrehozza a földi hatalmat, és ítélkezzen fölötte, ha az nem volt jó. Így beteljesedik Jeremiás próféciája az Egyházzal és az egyházi hatalommal kapcsolatban: „Ma nemzetek és királyságok fölé helyeztelek” stb. Ezért ha a földi hatalom hibázik, a lelki hatalom fog fölötte ítélkezni; de ha egy alacsonyabb rangú lelki hatalom hibázik, akkor egy magasabb rangú lelki hatalom fog ítélkezni fölötte; de a legmagasabb lelki hatalom hibázik, fölötte csak Isten ítélkezhet, és nem ember, az Apostol tanúsága szerint: „A lelki ember azonban mindent megítél, maga azonban senki ítéletét nem vonja magára” (1 Kor 2,15). Ez a hatalom viszont, bár embereknek adatott, és emberek gyakorolják azt, nem emberi, hanem inkább isteni, amelyet az isteni szó adott Péternek és erősített meg, neki és utódainak, Ő, Akit Péter megvallott, maga az Úr, aki így szólt Péterhez: „Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is” (Mt 16,16) stb. Ezért bárki, aki ellenáll ennek a hatalomnak, amit Isten így rendelt, Isten rendelésének áll ellen (Róm 13,2), hacsak nem talál ki a manicheusokhoz hasonlóan két princípiumot, ami hamis, és amit mi eretnekségként ítélünk el, mivel Mózes tanúsága szerint Isten nem a kezdetekben, hanem a kezdetben teremtette az eget és a földet (Ter 1,1).      Továbbá kijelentjük, kihirdetjük és definiáljuk, hogy az üdvösséghez teljességgel szükséges, hogy minden emberi teremtmény alávesse magát a Római Pápának. Kelt Rómában, Szent Péternél, 1302. november 18-án VIII. BONIFÁC PÁPA Feltéve: 2013. július 19.