Magdi Cristiano Allam személyével kapcsolatban lásd a honlap következő cikkeit:      2008. március 25.: XVI. Benedek pápa egy volt mohamedánt keresztelt meg      2013. március 25.: A Benedek által megkeresztelt arab újságíró kilép az Egyházból Az iszlám azt állítja, hogy „felülmúlja”, azaz meghaladja, tökéletesíti a tökéletlen kereszténységet, és közben folytatja a „hitetlenek” lemészárlását. Ezt elfelejteni, nem más, mint a vallási relativizmus kinyilatkoztatása. II. János Pál után, aki egy ősrégi előítélettel szakított, amikor 1986. április 13-án a római zsinagógában tett történelmi látogatása során a zsidókat „idősebb fivéreinknek” hívta, tegnap Ferenc a Szent Péter téren az Úrangyalánál a muzulmánokat „fivéreinknek” nevezte, mikor a Ramadán végét jelentő ünnepség alkalmából üzenettel fordult hozzájuk. [Úgy látszik, a katolikus újegyház fejének nem volt elég az írásbeli üzenet, és az arra érkező bírálatokon ici-picit sem gondolkodott el.] Nos, a zsidóság és a kereszténység közötti teológiai kapcsolat kétségen felül fennáll, hiszen Jézus zsidó volt és a kereszténység az Ószövetséget a sajátjának nevezi, de az iszlám, mely 7 évszázaddal később kezdődik, a zsidóság és a kereszténység isteni igazságának tagadásán alapszik, hiszen magát annak a vallásnak tartja, mely e korábbiak eltévelyedéseit és hamisításait helyreigazítja, és a kinyilatkoztatást tökéletesíti és a próféták sorát lepecsételi. Ha a „fivéreink” kifejezés tágabb értelemben közös emberlétünkre vonatkozna, Ferenc szavai kifogástalanok lennének. De ha a „fivéreink” kifejezést teológiai összefüggésben használjuk, akkor ez egy vallási relativizmust jelent, mely a keresztény igazságok abszolút voltát felvizezi, amikor ugyanarra a szintre helyezi, mint az iszlám ideológiát, ami élettanilag olyan súlyosan erőszakos, hogy Allahot nem „atyának” és a híveket nem „fiaknak/gyermekeknek” fogja fel, hanem egy olyannyira transzcendens lénynek, akit még ábrázolni sem szabad, és akivel szemben az emberek totális behódolással tartoznak. Csak a zsidóságban, és mindenekelőtt a kereszténységben, az emberré lett Isten vallásában, abban a vallásban, mely az embert Isten képmásának tekinti, lesz Isten atya, és mi mindannyian az ő gyermekei és egymás között testvérek. Ferenc pápa [?] az Úrangyalánál, miután kijelentette, hogy a keresztény „olyan valaki, aki magában egy nagy, mély vágyat hordoz: nevezetesen azt, hogy urával a fivéreivel, az útitársaival együtt találkozzon”, „üdvözletét küldte az egész világ muzulmánjainak, fivéreinknek”, akik nemrégen ünnepelték a Ramadán végét, mely a böjtölésnek, az imának és az alamizsnálkodásnak van szentelve. Ha a muzulmánok a „mi fivéreink”, és ha a keresztények missziója az, hogy „uruk elé a fivérekkel együtt” menjenek, olyan teológiai kép előtt állunk, mely a kereszténységet és az iszlámot ugyanarra a szintre helyezi, mert őket két különböző útnak tartja, melyek azonban ugyanahhoz az Istenhez vezetnek. Ferenc július 10-i „az egész világ muzulmánjainak szóló” üzenetében azt írta, hogy mindenkinek tisztelnie kell a másik vallását, tanítását, szimbólumait és értékeit, mégpedig vallási meggyőződésük tartalmára való tekintet nélkül. Különösen a vallási vezetők és a kultuszhelyek érdemelnek nagy tiszteletet, majd afelett sajnálkozott, hogy mekkora szenvedést okoznak az ezek elleni támadások.      Nos, ha a kereszténység és az iszlám ugyanazon a szinten áll, mert ugyanolyan értékű és ugyanolyan tiszteletreméltó vallásnak vesszük őket, anélkül, hogy tartalmuk tárgyára tekintenénk, úgy mintha az erőszakosságokat elítéljük, melyek a vallási vezetők és kultuszhelyek ellen irányulnak, anélkül azonban, hogy utalnánk arra, hogy keresztények kárára elkövetett iszlám erőszakos cselekményekről van szó, akkor ennek az az eredménye, hogy a pápa [?] egyfelől legitimálja az iszlámot, mely magát mint az egyetlen igaz vallást tekinti, másfelől engedékenységet mutat a terrorizmus és az iszlám invázió felé, mely miután a Földközi tenger déli és keleti partjait az iszlám fennhatósága alá helyezte, most a mi északi partjainkat veszi célba. Nyilvánvalóan vallási relativizmus rejlik abban az üzenetben is, melyet augusztus 8-án Angelo Scola bíboros a muzulmánoknak küldött, s melyben ez olvasható: „A saját vallási hagyományaink parancsai iránti hűség, mint az ima és különösen a Ti Ramadán hónapjában megfigyelhető böjtöléstek, bizakodást és bátorságot önt belénk, hogy a párbeszédet és az együttműködést támogassuk, mint szükséges gyümölcsét az isten- és felebaráti szeretetnek, azaz bármiféle autentikus spiritualizmus e két bibliai és koráni oszlopának.” [És még volt, mint például én is, aki azt szerette volna, hogy Scola bíboros legyen a pápa!]      A zsidóság, a kereszténység és az iszlám közötti kontinuitást és teológiai kapcsolatot, mely az Isten és a felebaráti szereteten alapszik, kigondolni, olyan remény, melyet a tények minden nap jobban megcáfolnak. Pater Paolo Dall‘Oglio esete, aki csakúgy, mint Ferenc, jezsuita, és aki oly módon támogatta Szíria iszlámosítását, hogy Assad kormánya kiutasította az országból, és akit ennek ellenére a szír iszlám terroristák elfogtak, bizonyítja számunkra, hogy az iszlamisták soha nem fognak lemondani arról, hogy a keresztényeket, a zsidókat, a hitetleneket az iszlám alá vessék, ahogy ezt nekik Mohamed Koránjában Allah megparancsolta. Éppen tegnap, miközben Ferenc Rómában a muzulmánokat „fivéreinknek” nevezte, ők Egyiptomban felgyújtottak és porrá égettek egy templomot és 17 keresztény házát. És Irakban a Ramadán végét a sunnita terroristák 10 autóbombával ünnepelték, melyben 70 ember vesztette életét. Természetes, hogy a kereszténység és közös ember voltunk arra indít bennünket, hogy felebarátainkat vallásuktól, ideológiájuktól, kultúrájuktól vagy etnikumuktól függetlenül szeressük, de a vallási relativizmus elfogadása a kereszténység, és a személy alapvető jogait és a demokráciát megteremtő civilizációnk öngyilkosságává válik. [Ezt a cikket nem azért fordítottam le, mintha minden szavával egyetértenék, hanem annak az abszurdumnak az illusztrálására, hogy egy volt mohamedán egyiptomi arab többet tud ma a katolicizmusról, mint „Róma püspöke” és egyáltalán az egész újegyházi vezetés, csakúgy, ahogy a katolikus erkölcsről is többet tud egy volt szodomita, mint a mai katolikus klérus. És ami még gyönyörű: Ferenc eme kijelentését nem a katolikus sajtó, hanem egy volt mohamedán kritizálta meg, és egy piuszos ellenálló közölte.] Feltéve: 2013. augusztus 13.