Régi mise a Szent Péter bazilikában

Napra pontosan egy éve,2012. július 19-én adott hírt a www.summorum-pontificum.de internetes portál arról, hogy Rómában a Szent Péter bazilikában minden hétköznap reggel tridenti szentmisét mutatnak be. Elsőnek következzen e lap cikke:

Jézus színeváltozásának oltárán
(forrás: www.summorum-pontificum.de – 2012. július 19.)

Raphael Kürzinger, aki már többször küldött nekünk fotókat, jelenleg római tanulmányi úton van. És természetesen ott is hagyományos rítusú szentmisére jár. A Szent Péter bazilikában celebrált miséről rövid beszámolót és képeket küldött.

Ma megint csodaszép csendes mise volt a Színeváltozás-oltárnál. Ebben az évben a bazilika egyik ministránsa – ahogy ez a képeken a viola színű liturgikus ruhán látható – szolgált a miséken. Most tanulja az 1962-es könyvek szerint celebrált miséken való ministrálást, ahogy ezt világosan észre lehetett venni. Azt is felemelő volt látni, hogy amíg a többi oltárnál a koncelebránsok zöld miseruhában szorongtak, a pap a régi misén nyugodtan és méltósággal fehérben tudta ünnepelni a mai szent miséjét.

Ez a mise a bazilika Színeváltozás-oltáránál reggel 7 órakor igazi utazási tipp. A celebráns minden hívőnek örül, aki részt akar venni a misén, és ezért különböző nyelvű (német, angol, olasz, spanyol) misekönyveket tesz ki az áldoztató rácsra.

Római utam legszebb órái ezek a Szent Péter dómban eltöltött reggeli órák voltak. A bazilika műkincsei valóságos céljukat, a híveknek Istenhez való vezetését szolgálják. Szent Péter sírja a turisták nélkül felejthetetlen szakrális, tényleg a mennyei liturgiával egyesülő atmoszférát nyújt. Így válik a Szent Péter bazilika a hozzá illő római liturgiával szent összműalkotássá Isten dicsőségére.


2009 decemberi római utamról Azonnali hatállyal elkezdődtek a rendszeres tridenti misék Rómában című cikket), hogy „mostantól kezdve a kereszténység egyik fő bazilikájában, Róma hét fő bazilikájának egyikében, a pápai államhoz tartozó Santa Maria Maggiore Bazilikában is lesz minden nap tridenti rítusú szentmise. Bár Rómában a hagyományhű katolikusok eddig is minden nap látogathattak tridenti rítusú szentmisét (például a Via Urbana piuszos kápolnájában vagy a péteresek San Gregorio dei Muratori illetve a Corso egyik templomában), de igazi, nagy templomban évtizedek óta először most nyílik erre lehetőség. A misét a templom egyik kanonokja celebrálja minden reggel 8 órakor.”
     Római tartózkodásom első reggelén, november 27-én, reggel örömmel láttam, hogy a hír igaz: a bazilika bal oldali első kápolnájában – a Cesi kápolnában, ahol az oltárkép Szent Katalin lefejezését ábrázolja – valóban igazi tridenti misét mutatnak be – minden hétköznap 7:15 órakor (nem 8-kor). Hogy vasárnap van-e mise vagy sem, sajnos nem tudom megmondani: reggel nem volt, azt tudom.«


2013. február 22-től 27-ig (péntek déltől szerda hajnalig) megint Rómában jártam. 23-án szombat reggel, a Hétbazilika zarándoklat előtt elmentem a Santa Maria Maggiore bazilikába, de nem volt régi szentmise, még a NOM-ban is csak egy misét tartottak, a korábban tapasztalt reggeli kettő-három helyett. Vasárnap a Via Urbana-n levő FSSPX-es kápolnában voltam misén. Hétfőn hajnalban viszont elindultam a Szent Péter bazilikához, abban a reményben, hogy a summorum-pontificum.de-n megjelent hír igaz, és ott részt vehetek régi misén.

Már a hajnali utam a Szent Péter térhez külön élmény volt. A buszról a Via delle Conciliazione végén szálltam le, ahonnan felejthetetlen látványt nyújtott a távolban a bazilikának a sötét égbolt előtt kirajzolódó kupolája és az üres sugárút. Nem sokkal hat után már a téren voltam, ahol a hozzám hasonlóan korán kelők, misére igyekvők lassan gyülekeztek. A hangulatot csak a biztonsági vizsgálat rontotta, de szerencsére ez most nem tartott sokáig, hiszen a nappali tömeghez képest kevesen voltunk. A templomba szigorúan csak 7 órakor engedtek be, addig a bejárat előtt várakoztunk, apácák, Rómába látogató papok, akik reggel héttől délig a Szent Péter templomban misézhetnek előzetes kérvény alapján, és a misére érkező hívek a világ minden tájáról.
     Pontban hét órakor megnyitották a kapukat és mi beözönlöttünk az üres templomba, a papok a sekrestye felé, a hívek pedig őket követve a nekik kijelölt mellékoltárokhoz. Szerencsére én a fent említett cikkből tudtam, hogy a „mi” misénk hol lesz, keresgélnem sem kellett, hiszen a Színeváltozás-oltár a hatalmas bal négyszögpillér előtt (az oltár fölötti falat Raffaello La Transfigurazione képének másolata díszíti) pont szemben van a kijárattal, a kereszthajó előtt. A celebráns nem sokkal hét óra után már megjelent (ő nem a főbejáraton jött be, mint mi), hétfőn a ministránssal, kedden egyedül (ekkor először a férfi-hívő válaszolt, majd megérkezett a ministráns). Elrendezte az oltárt, kitette az áldoztatórácsra a cikkben is említett misekönyveket, majd elkezdte a misét.
     Hétfőn és kedden is el tudtam menni. Mindkét nap ott volt egy német, de olaszul is tudó fiatal lány, és kedden egy fiatal férfi is. Mindketten sokkal tájékozottabbak voltak, otthonosabban mozogtak, mint én. Jobbra tőlünk XXIII. János koporsójánál folyamatosan misézett valaki (mindig koncelebránssal) mindig nagyon sok hívő előtt. Balra tőlünk angolul miséztek, jó hangosan, négy-öt hívő előtt.

Valójában nem lehet leírni azt az érzést, amit egy ilyen mise és a rajta való részvétel kivált az emberből. Azt mondani, hogy megható volt, meg sem közelíti a tényleges élményt. A mise után külön szívszorító volt, ahogy a szentségi kápolnába betérve, mind a papot, mind a két másik hívőt ott találtam imádkozva.

Engem különösen érintett a hely, ahol az igaz katolikus szentmisén részt vehettem: az oltár alatt ugyanis Boldog XI. Ince fekszik, az a pápa, aki szívén viselte Magyarország sorsát, és nem hagyta, hogy a Bécset felszabadító keresztény sereg a győztes csata után elszéledjen, hanem addig küzdött, amíg azok készek voltak Buda és az ország felmentésére tovább folytatni a harcot a török ellen.
     És hogy került az ő koporsója oda? Nos, erre a választ a 2011. május 1-én az interneten megjelent hírek adják meg. Ekkor avatták ugyanis boldoggá II. János Pált, akinek a koporsója számára hely kellett, és ezt a helyet a Pieta melletti Sebestyén-oltárnál találták meg a számára. Egyébként nagyonis érthetően abból a gondolatból kiindulva, hogy az őt felkereső nagy tömegek minél kevesebbet mászkáljanak a templomban.

Csakhogy a Sebestyén-oltár nem volt üres, Boldog XI. Ince koporsója feküdt ott. Így aztán XI. Incét átvitték a Színeváltozás-oltár alá. Az ok valóban logikus, és látva magam is a nagy tömeget, akik II. János Pál sírjánál tolongtak, teljesen érthető. A pletyka azonban elindult, és voltak, akik azt híresztelték, hogy XI. Incének azért kellett eltűnnie a szem elől, mert nem „időszerű”. Erről az összeesküvés elméletről, illetve XI, Incéről még könyv is megjelent (Rita Monaldi und Francesco Sorti szerzőpáros tollából) akkoriban, mely rendkívül kétes forrásokra hivatkozva teljesen elferdítve mutatja be Boldog XI. Ince pápa életét és pontifikátusát.

Boldog XI. Ince koporsójának áthelyezésére 2011. április 29-én este került sor, egy speciális liturgia keretében, melyet a bazilika főpapja, Angelo Comastri bíboros vezetett, több püspök és a székesegyház papjának jelenlétében,

Boldog XI. Incéről ITT olvashatnak


Feltéve: 2013. július 19.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA